Történeti Tanulmányok 16. (2008)

Erős Vilmos: Történetfilozófiai irányzatok a XX. században

Erős Vilmos ellenfele a Toynbeera sok szempontból építő Huntington36 lett a kilencvenes években, aki szerint a jelen történelem irányát éppen nem az uniformizálódás és az ideológiák megszűnése, hanem a szembenálló és önálló sajátosságaikat meg­tartó, részben vallásos gyökerű ideológiák összecsapása, a civilizációk harca, a „clash of civilizations” határozza meg.) Tanulmányom részlet egy nagyobb historiográfiai összefoglalásból, amely a korai újkortól tárgyalja az európai és magyar történetírás történetét. A folyama­tok áttekintése érdekében visszautal a korábbi, a szellemtörténetet tárgyaló feje­zetre, főként Arnold Toynbeera. Majd a neopozitivizmus, Karl Popper és a Frankfurti Iskola, valamint Lukács György történelemmel kapcsolatos nézeteit idézi fel, Herbert Marcuséval bezárólag. A század közepén több történetellenes irányzat bukkant fel, így az egzisztencializmus, strukturalizmus, fenomenológia, freudizmus, keresztény perszonalizmus. Ezen irányzatok egyik érdekessége, hogy - jóllehet alapjában ahistorikusnak minősíthetők - egyes történészekre igen nagy hatást gyakoroltak. Részben ezekhez képest konstituálódik a század máso­dik felében Gadamer és a hermeneutika, majd a posztmodern, mindenekelőtt Hayden White, de Foucault vagy Derrida is. Az áttekintést az ún. posthistoire, legfőképpen természetesen Francis Fukuyama gondolkodásának a felidézése zárja. Vilmos Erős Historical Philosophical Schools in the 20th-century This article constitutes part of the longer historiographical summary of the history of European and Hungarian historiography since the Early Modern Age. In the first part of the paper, the author partly refers back to earlier chapters scrutinizing human science, primarily to Arnold Toynbee. Then, he gives an outline of neopositivism, Karl Popper and the Frankfurt School as well as the views of György Lukács regarding history, concluding with Herbert Marcuse. In the middle of the century, several anti-history schools emerged, such as existentialism, structuralism, phenomenology, Freudism, Christian personalism. One of the most intriguing features of these schools is that - although they can 56 56­e. Samuel P. HUNTINGTON: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006. Valamint Fukuyama: Az iszlám, amely gyűlöli a nyugatot. Huntington: A civilizációk harca megkezdődött. Élet és Irodalom, 2002. január 11. 29

Next