Tótfalusi István: Árkádiában életem én is. Csokonai élete (1966)
Harmadik rész. Újra Árkádiában
A rendtartó méheknél kedvtelve ácsorog, s érzi, hogy az embereknél az ország nem így forog. Már meglátott, gereblyéjét és kapáját elteszi, s félig harmatos Linnéjét pipája mellé veszi. Jer, e répánál térdeljünk, jer, kacsint e tulipánt, jer, e töknél süveg éljünk, mind használ ez s egy se bánt. Mert elkedvetlenítő események bizony bőven akadtak. Összegyűjtött munkáira előfizetési íveket küldözött széjjel Csokonai Mihály. Debrecenben, Patakon, Pesten, Pápán, Komáromban negyede sem jött össze a szükséges aláírásoknak. Festetics gróf, hallva, hogy Csurgón hogy megrövidítették, küldött huszonöt forintot, de az is elveszett a postán. Reklamációjára ugyan megküldte a gróf másodszor is, de Mihály úgy érezte, hogy a csalás gyanúját vonta magára. Másik esemény is tanúskodott a gróf bizalmatlanságáról. Mihály felajánlotta neki Georgicon-fordítását, hogy a kiadást pártfogolja. A gróf, mintha még mindig az égből pottyant garabonciás „Csokányival" lenne dolga, hímezett-hámozott, más készülő fordításokat emlegetett, és előbb össze akarta vettetni őket, hogy Mihályé valóban megérdemli-e az elsőbbséget. Ő természetesen sértetten abbahagyta a munkát, és említést sem tett róla többet. A hajdúhadházi temetőben, kedvenc akácai alatt nyitottak sírt 1801. április 8-án a hosszú szenvedés után el 227 fs.