Tótfalusi István: Árkádiában életem én is. Csokonai élete (1966)

Harmadik rész. Újra Árkádiában

A rendtartó méheknél kedvtelve ácsorog, s érzi, hogy az embereknél az ország nem így forog. Már meglátott, gereblyéjét és kapáját elteszi, s félig harmatos Linnéjét pipája mellé veszi. Jer, e répánál térdeljünk, jer, kacsint e tulipánt, jer, e töknél süveg éljünk, mind használ ez s egy se bánt. Mert elkedvetlenítő események bizony bőven akad­tak. Összegyűjtött munkáira előfizetési íveket küldözött széjjel Csokonai Mihály. Debrecenben, Patakon, Pesten, Pápán, Komáromban negyede sem jött össze a szüksé­ges aláírásoknak. Festetics gróf, hallva, hogy Csurgón hogy megrövidítették, küldött huszonöt forintot, de az is elveszett a postán. Reklamációjára ugyan megküldte a gróf másodszor is, de Mihály úgy érezte, hogy a csa­lás gyanúját vonta magára. Másik esemény is tanúsko­dott a gróf bizalmatlanságáról. Mihály felajánlotta neki Georgicon-fordítását, hogy a kiadást pártfogolja. A gróf, mintha még mindig az égből pottyant garabonciás „Cso­­kányival" lenne dolga, hímezett-hámozott, más készülő fordításokat emlegetett, és előbb össze akarta vettetni őket, hogy Mihályé valóban megérdemli-e az elsőbbsé­get. Ő természetesen sértetten abbahagyta a munkát, és említést sem tett róla többet. A hajdúhadházi temetőben, kedvenc akácai alatt nyi­tottak sírt 1801. április 8-án a hosszú szenvedés után el­ 227 fs.

Next