Katolikus gimnázium, Trencsén, 1878
jólétére vagy kárára nagy hatással bír. Tagadhatlan, hogy a tanügy időnkben világszerte nagyszámú avatott és illetékes egyének beható tanulmányozásának tárgyát képezi, azonban sokkal nagyobb azok száma, kik az iskola szent ügyéhez óvatlanul, illetéktelenül, sőt részakaratúlag nyúlnak!) Valljuk meg őszintén, hazánkban minden külső látszat dacára kevesen vannak, kik a tanügy iránt igazán érdeklődnének; ennek oka, hogy nem mindenki emelkedhetik föl az értelmi fejlettség, érettség és a valódi műveltség azon magas fokára, melyről az oktatási és nevelési kérdések nagy horderejét felfogni képes volna. Nagy figyelemmel kísérik napjainkban az iskolát, tíz nap alatt több tanügyi cikk jelenik meg, mint azelőtt tíz év alatt, melyeket természetesen csak „cum grano salis“ lehet elfogadni vagy használni. Bizonyos, hogy a tanügyet ma minden vallási és politikai árnyalatok osztatlan megegyezéssel létkérdésnek tartják; igaz, e kérdés körül nem egy tévnézettel és álfogalommal találkozunk, mégis örvendenünk kell, hogy a tanügy már egyetemes és közös ügygyé jön. A tanügyi kérdések szerencsés megfejtésétől függ az emberiség szebb jövője, a népek közjava, a családok boldogsága, egyesek megelégedése, honfitársaink szerencséje, — e kérdés helyes és célszerű megfejtésétől függ a honpolgároknak a közjogi állapotokat megérteni és betölteni tudó, úgyszintén a pénzügyi terheket elviselni biró, sőt e mellett még a szükséges nemzeti pénzerőt növelni képes tehetsége is. 2) *) *) „Miután a vallás természetfölötti igazságait mint népelleneseket megtámadták és elvetették, lassankint maga az emberiségnek Teremtője és Megváltója is szinte észrevétlenül száműzetett az egyetemekből, lyceumokból, gymnasiumokból és az egész nyilvános életből. Végül miután a túlvilági örök életnek jutalma és büntetése feledésbe merilletett a boldogság utáni forró vágy a földi élet korlátai közé szorulatott.“ V. e. XIII. Leo nagy figyelmet keltett körlevelét, mely 1878. karácsony hetében jelent meg. 2) Például közigazgatásunk átalakítására vonatkozólag sokat vitatkoznak ama kérdés felett: választassák vagy kineveztessék-e a tisztviselő? A tisztviselők választása nincs döntő befolyással a közigazgatás helyes menetére; a kinevezés sem biztosítja a pontos és becsületes közigazgatást. A tisztviselő csak akkor felelhet meg hivatásának, ha tehetséges, munkás és lelkiismeretes; úgyszintén a népnél is első követelmény, hogy rendszerető, becsületes stb. legyen; de ki hinné, hogy mindez szintén csak a valódi és helyes nevelés által érhető el ? Továbbá például észszerű takarékosság nélkül nem lehet becsületesen vagyont szerezni vagy a meglevőt megtartani. A józan takarékosság (nem a fukarság) oly társadalmi és nemzetgazdasági erény, mely ép oly szükséges, hogy arra gyermekeinket tanítsuk mint akár más életerkölcsre. Ezáltal nemcsak a gyermekek fognak takarékosságra buzdíttatni, de maguk a szülők is. A takarékosság oly fontos tényező kivált nálunk, nélküle politikai zavarainkból sem fogunk soha kibontakozni, ez erényt tehát nemzetünkbe minden áron be kell oltanunk. Ez is nevelés által érhető el.