Trianoni Szemle, 2019 (11. évfolyam, 1-2. szám)
2019-01-01 / 1-2. szám
KÍSÉRLETEK SZOVJET „NAGY-KÁRPÁTALA” LÉTREHOZÁSÁRA 1944-45-BEn csa és Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesített (k. e. e.) vármegye Fehérgyarmati járásában fekvő három községéből - Tiszabecs, Milota, Uszka - 452 férfit hurcoltak el. E települések megszállásával hídfőállást akartak létesíteni, ugyanis a Tiszán főútvonallal átívelő, Tiszaújlak-Tiszabecs közötti hídnak nagy hadászati jelentőséget tulajdonítottak. Ezenkívül a szomszédos Kispalád, Botpalád és Magosliget falvakból is tömegével vittek magyarokat szovjet gulágokra. Csonka-Bereg 1945. augusztus 16. és 28. között történt jogosulatlan elfoglalásáról dr. Balogh István (1912- 2007) Szatmár, Ugocsa és Bereg k. e. e. vármegye főispánja 1945. szeptember 13-án, Mátészalkán kelt havi jelentésében számolt be Erdei Ferencnek (1910-1971), a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminiszterének. A megszállás16-án hajnalra történt, mikor is a megszálló erők tehergépkocsikon meglepték a rendőrséget ésa honvéd határvédelmi szerveket, s azokat anélkül, hogy védekezésre gondolhattak volna, lefegyverezték. Augusztus 16-án reggel Gergelyi-Ugornyában megjelent az ukrán megszálló erők parancsnoka, egy ungvári milicista őrnagy s kijelentette, hogy a határforgalmat lezárják, és a megszállást végrehajtják. E napon az egész Tisza vonalát megszállották, sőt kisebb erők Vásárosnaménynál és Kisarnál a bal partra is átjöttek, bizonyos pontokon géppuskákat állítottak fel. Ugyane napon a magyar rendőrségnek és honvéd határvédelmi szerveknek lefegyverzett tagjait a határon 38 (ti. a megszállt vonalon) Vásárosnaményba áttették. (...) A megszállást 16-án 14 órakor jelentettem az orosz ellenőrző bizottság Mátészalkán székelő szervének, aki azonban korábban is tudott róla. Korábban azért nem tudtam jelenteni, mert a megszálló csapatoknak első teendője volt a telefonkészülékek leszerelése, ilyenformán a telefonösszeköttetés az első pillanatban megszakadt a megszállott részekkel. Részben az orosz ellenőrző bizottság vezetőjének közbelépésére, részben a magyar katonai hatóságoknak, főleg Kőváry Marcell (1890-?) ezredes, honvédkerületi parancsnok több ízben folytatott tárgyalásának eredményeként 18-án a határforgalmat Vásárosnaménynál és Kisarnál megnyitották. (...) Mindenféle rémhírek keltek szárnyra az egész megye, sőt a Tiszántúlnak Debrecenig terjedő megszállásáig” (helyesen: megszállásáról). A főispán végül a helyzet rendezését ismertette. „Az ukrán megszálló erők augusztus 27-28-ra virradóra mindenütt visszavonultak, Lónya kivételével, ahol 28-án 15 órakor tett ellenőrző utam alkalmával még ott találtam őket. Innen ez idő tájt vonultak vissza. A határ menti községeket végigjártam, és azt a tapasztalatot szereztem, hogy ingóságokban, gabonaneműekben és állatokban jelentős kárt okoztak. Részletes kárfelvételt rendeltem [el], a jegyzőkönyvek egy része már be is érkezett. A megszállók részéről politikailag bizonyos mértékű agitáció volt érezhető az Ukrajnához való csatlakozás érdekében, és ebben a propagandában néhány helyi ember is támogatta őket. Mint „A megszállás 16-án hajnalra történt, mikor is a megszálló erők tehergépkocsikon meglepték a rendőrséget és a honvéd határvédelmi szerveket, s azokat anélkül, hogy védekezésre gondolhattak volna, lefegyverezték” 38 Dr. Balogh István főispán havi jelentése, 1945. szeptember 13. In: Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára (Nyíregyháza), XXL 101/C. Szatmár-Bereg vm. főispánjának iratai. Közellátási kormánybiztosi iratok. (Közigazgatási határok rendezése, hivatalok működése.) Rend.száma: 5002/eln., ad 40/1945. evn. sz., 1-2. o.