Thaisz András (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 8. évfolyam, 1824
8. szám - Döbrentei Gábor. : Dugovics Titus, ki magát, csak hogy Nemzete győzzön, halálra szánta. 16-28
—( 16 ) — megfeleljek, életemnek, tehetségimnek, munkáimnak főbb tzélja lészen, hogy a' reám bízott fontos hivatalban, a'mint tőlem kitelik, mindég leg hívebben, és leg méltóbban eljárjak. De a' ti iparkodástokban és szorgalmatosságtokban is igen bizom kedves tanulóim! hogy egyesült erővel az én munkálkodásimnak társai, és hív részvevői lesztek, annál inkább, mivel tökélletesen meg vagyok győződve, hogy a'hasznos tudományt, melly nem egynek, nem kevésnek, hanem az egész emberi nemzet' javára van szentelve, igazán az ő érdemének egész mértéke szerént betsülni tudjátok. A' ti előmeneteletek , és ettől függő boldogságtok lessz minden időben iparkodásimnak leghathatósabb ösztöne, munkáimnak legszebb , legtartósabb , legvigasztalóbb jutalma. A' jótevő tudományban való előmenetelre pedig elég alkalmatosságtok fog lenni. A' ti nyilván tudva lévő nemes indulatotok szerént, ez illyen alkalmatosságokat haszon nélkül el ne botsássátok , hanem azokkal éljetek az emberi nemzet' javára. A' legjobb Király' az édes haza', az emberi nemzet'várakozása reátok van függesztve , nints más hátra, tsak hogy ti mind ezeknek reményeit teljesítsétek, sőt felül is haladjátok. 2. DUGOVICS TITUS, ki magát, csakhogy Nemzete győzzön,halálra szánta. Megfordúlék hazámban Ns. Vas Vármegyében, 1821-nek nyarán. Tudjuk már, ezt beszélte ekkor Szombathelyen jártamban Fiscális Horváth Jósef Elek Úr, annak a Magyarnak eddig nem ismertje-