Vörösmarty Mihály (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 12. évfolyam, 1828
12. szám - Kazinczy Ferenc : Pályám' Emlékezete. (Kazinczytól.) Bérekesztés. 74-103
( .80 ) a' Grófnőt leltem. Az áldott asszony nem mere szemembe nézni. Láttam hogy félre-ismertetem; szabadon viselém magamat, víg de csendes kedvvel , meleg tisztelettel , mint mindég , de nem szólltam , 's eljöttem. Tudtam hogy Kassa tele lesz a' hírrel , 's némellyek lesék minden lépésimet, mozdulatimat, tekintetemet , szavamat. Örülve jövendölgetek hogy oda leszek, 's ez az én nyugalmam nekik színlelt nyugalom vala ; kétségbeesés' jelenségének vették azt. A' jók még melegebben tapadtak hozzám, szántak, mutatták hogy barátim, de a dolgot tavolyról sem illeték meg. A' hosszas méltatlanságok elkeserítik elménket. Kevély valék szenvedésemben, 's feltételem mellett, hogy senkinek nem szóllok , nem legkedvesbb barátomnak is, tántorodás nélkül állottam meg. Végre megérkezik az Aszalay' bizonyítványa, hogy ő említett útjára tőlem valóban felveve Öt forintot , és hogy azon nap vette fel , melly Nyugtatóján áll, s magát ezt a' Nyugtatót mingyárt az öt forint' felvételekor írta meg, és nem később. A' lap' alján Zemplényi Szolgabíró Kossuth András Ur bizonyságot teve, hogy annak sorait Prof. Aszalay János Úr az ő szeme előtt öntötte papirosra. Megírom Jelentésemet, mellé zárom a bizonyítványt, de itt végre el is mondám, kisded értékemhez képest melly áldozatokkal segélgetem az ügyet, melly körül szolgálok. Most viszont én lesem, mit olvashatok az örülök arczaikon. —Ah, az olyanok nem tudnak pirulni! Ki? MDCCXC, Abaújnak Rendel" Március" elsején Gyűlést tartának. Játék kancellistámnak , tekintse meg, eljött-e a posta, és hozza leveleimet, újságimat.