Horvát István (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 19. évfolyam, 1835
4. szám - Szilágyi János : A' Selypségről. 61-106
— 88 — ' • bist du gewesen? így hallattatják: fo piszt tu kef észen ? és a' Bauer, Binder , Donner, Bischofs Deutsch , Burger, Docht, Gott szók helyett Pauer, Piriter , Tonner, Pischof, Teutsch , Purger , Tocht, /fo/í szavakat mondanak. A' Saxoniaiak különösen szeretik a' kemény betűket, és a' latin vinum bibimus helyett így szóljanak: finum pipimus. A' magyarul megtanult Németek is többnyire kemény betűket ejtenek a' lágyak helyett a' magyar beszédben, úgy hogy kimondásukról könnyen meg lehet őket esmerni. Jeles példát hoz erre fel Szirmay Antal Hungaria in Parabolis czimű munkája 21. lapján; előadja t. i. egy Német Birodalombeli eredetű, de a mi gyalog katonáink között szolgált katonának a' hét esztendős burkus háború idején leírt beszédjét, melly így kezdődik: Isthen minten jót kifánom, Étes ením jó barátom! é s a' t. A' mint Mátyási József. Verseinek 2-dik darabjában a' 244. és 245. lapokon előadja, illyen kemény szájú selypítéssel beszélte elő egy hentzegő Német lokaj al Debretzeni nagy tüzet: Uhram !ín saket szeretnek mekmontani, Te a' kenté filét ketté mekhallani. Szász esztentí sem fót amni tísza' sáros, Petik utan útszát akkor is fót sáros, 's a' t. Hajlandók a' kemény szájúságra a Zsidók is, kik illyen formán ejtik a' magyar beszédet: ota penn fan szomszét Uram a' fente kiokathópan. Tráhán fettem a' kipürt a Méltóságos Urból. Enhetjen mek asz Ur ety petsiletes Sithónak. Sok hasonló hibával tellyes magyar beszédeket ad Ábrahám nevű Zsidónak a szájába Csokonai Vitéz Mihály Garson du Malheureux, vagy az ördögi mesterséggel megtaláltatott Fiú czímű játékában. Sok nemzetek nyelvében alig találtatik két vagy három lágy betű, a'kik osztán az idegen beszéd utánozásában kemény betűket ejtenek azon lágyak helyett , a'mellyeket ők ki nem tudnak tnoa*