Tükör, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1938-02-01 / 2. szám
132 róla a fivérének. Paulinát gondosan elrejtette a szeme elől : várjon Turgenyev beszámolt neki La Garciaról? A levélben nem történik róla említés. Olyan kevés pénzzel indulnak tovább, hogy a következő állomáshelyen el kell zálogosítani az óráját és Paulina gyűrűit. De ekkorra már az egész kaland regénnyé kezd formálódni benne, a személyes tragikomédiából megszületik a Játékos naplója ötlete, a játékszenvedély zseniális rajza, amelyben még a lány is eredeti nevén, Paulinaként szerepel. Így vonul be a fürdőhely már a második nagy regényen keresztül a halhatatlanságba. A következő alkalommal rendesebb módon kerül ide , nászúton van a feleségével. Útközben a játékost diktálja le neki ; az aszszony, míg Badenbe nem értek, nem is sejti, hogy az ura valódi élményeit jegyzi, így azután teljesen kiszolgáltatottságában ismeri meg a modellt. Mindjárt az első nap megcsalja őt a régi szerelemmel , a roulette-tel. Hiába a lebeszélés, ragyogva hordja haza a nyereséget, vagy letörten és utálkozón a veszteség hírét , a hotel is szörnyű drága, három forint egy napra, «tiszta rablás», írja a feleség a naplójában. Folyton számol és ijedezik , Fedja javíthatatlan. Elmegy délután négy órakor, hazajön tizenegykor, feldúltan, megint veszített , elzálogosítja a jegygyűrűjét, mindent eljátszik. Az áldott állapotban lévő nő sírt, átkozódott, jeleneteket csapott, míg végre másfél hónap után sikerült megszöktetni őt a rettenetes városból. Badenbe legfeljebb a játék betegei jártak, Karlsbad a valódi betegeké ; a gyomor- és májbajok, amelyekkel idejártak, nem ismerték a tréfát ; fejedelmi vendégek sem hiányoztak a tizenkilencedik század folyamán, de a legnevezetesebb páciens két költőfejedelem : Goethe és Arany. Goethe tizenháromszor tért vissza és a legnagyobb hálával nyilatkozott a kúráról, amelynek egész új lényét köszönheti ; a West-östlicher Diwan néhány szép darabja itt született meg és késő öregségében, a testvérfürdőn a gyönyörű Marienbach elégia. Arany 1869 júliustól1876 júliusáig minden nyáron felkereste ; ő is versben rótta le háláját. A Toldi szerelmében megénekli a híres legendát Karlsbad eredetéről, hogy bukkant rá a szarvast üldöző Károly császár a hőforrásra és ezzel a szubjektív fordulattal zárja az elbeszélését : Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe, S hol a fürdő épült a forrás fölébe, Ötszáz évvel utóbb — vagy igen, már többel. Sokat ábrándozott egy beteg ősz ember, Megáldotta vizét nagy jótéteményért, Ha nem új életért, új élet-reményért, S ha valaha célhoz bír jutni ez ének , köszöni e forrás csodahévvizének. A század elején még teljesen arisztokratikus közönségű Karlsbad Aranykorában a tehetős polgároké, akik ekkor már Európa divatos helyein átveszik a hangadó szerepet. 1872-ben Németországban betiltják a játékot, mire a roulette és vele a nagy áramlás áthelyeződik Montecarlóba ; a német fürdőhelyeknek bealkonyul. Annál jobban virulnak a tengerparti fürdők ; az elegáns Biarritz, amelyet Eugénie császárné villája és Victoria királyné látogatása tett sikkessé, a fényűző Dieppe, a fellendülő belga fürdők, a francia Riviera, amelynek a játékkaszinó közelsége is kedvez. A század végére Cannes a leglátogatottabb, a szép halál városa, ahová a divatos betegség, a tüdőbaj, hajtja az örök napfényt keresőket. Az évek folyamán egész sereg író búcsúzik el itt az élettől, Alexis de Tocqueville, Prosper Mérimée, Victor Cousin, Louis Blanc és a mindnyájuk közt legfiatalabb, harmincegy éves korában elpusztult Justh Zsigmond. A nemzetközi francia, angol társaság kedvence a távoli puszták földesura, a finomtollú, érzékeny idegzetű, dekadens külsejű író. Mikor már végét járja, a szobája előtti folyosókon éjszakákon át álmatlanul tanyáznak az elegáns nagyvilági hölgyek, kétségbeesetten várva a kitilthatatlan vendéget , a halált. A kilencvenes évek közepén vagyunk , ugyanakkor Trouvilleban egy hozzá hasonló dandy, társaság- és irodalomélvező s hozzá hasonlón beteg ember, gyönyörködik a fürdőhely életében, melyet emlékei alapján utolérhetetlen elevenséggel fog megörökíteni. Marcel Proust, a háború utáni regény legnagyobb mestere, művében betetőződik a százados kapcsolat világirodalom és világfürdők között . Balbec (ezen a néven szerepel a regényben) nem háttér csupán a realisztikus vagy ironikus társadalomképhez, mint az eddig ismertetett művekben, hanem maga is főszereplő; nagy szállodájába, mint elvarázsolt tündérvilágba tér vissza az író képzelete. Vers Bulgáriából Knyazevóba értem és kiszálltam a csikorgó bolgár villamosból. Bandukoltam a magaslat alján s a főváros lemn nyüzsgött a mélyben: nagy karéjban a Balkán gerince átkarolta gazdag zöld füzérrel s koronaként viselte a szlávos cári templom arany kupoláját. Furcsa zsongás volt idegeimben: úgy fagyasztott ennyi idegenség, ez a szépség, mit még sose láttam, szinte menekülni kellett tőle s letértem az erdőmélyi útra. Körülvettek a fenyők, a cserfák, megszűkült a tér, madár csicsergett, tüske szúrt és sok bogár kavargóit, olyan volt itt, mint bármelyik erdőn. És egyszerre szinte otthon voltam, félig érett földiszedret szedtem, mint hazámban, rábai berekben. Weöres Sándor