Tükör, 1967. október-december (4. évfolyam, 40-52. szám)
1967-10-03 / 40. szám
képviselője külföldre utazott, és magával vitt hússzor húszas mintaszövéseket. Az áru tetszett, mindjárt rendelni akartak belőle, de nagyobb méretűt. Nem lehet, felelte az Artex-üzletkötő, csak ebben a méretben. Így azután ebből vettek háromezer darabot. Pedig nyilvánvaló, hogy a nagyobb szőtteseken többet lehetett volna keresni. Természetesnek látszanék, hogy a szőnyeggyár akkorát készít, amekkorát megrendelnek tőle. Sok leleménnyel Békéscsabát valahogy mindig poros, fülledt, álmos városnak hittem, ahol a legjobb törekvéseket is beissza a szomjas homok. Pedig Békéscsaba ma csupa mozgás: most vezetik be a városba a gázt, az utcák egy részét feltörték, hogy a mostani, nagy kényelmetlenségből kényelem szülessék. Utat javítanak, lakótelepet építenek, fásítanak, kevés pénzért, sok leleménnyel. A Jaminában, a város régi proletár negyedében SZTK-rendelő tetejét ácsolják. Az is a téves elképzelések közül való, hogy Békéscsaba csak az élelmiszeriparáról nevezetes. Itt, a Kötöttárugyárban készítik például az ország összes pamut bébiholmiját. És akármennyire is elégedetlenek vagyunk a születési statisztikával, ezt a kevés babát felöltöztetni mégiscsak sokat jelent. Viszont itt nem gyártják azokat a szintetikus szálas férfiingeket, amelyekre pedig nagy szüksége lenne a kereskedelemnek. A szintetikus anyagból készült férfiing gyakran hiánycikk. Itt most kísérleteznek vele. Reméljük nem megy ki a divatból, amikorra megfelelő mennyiségben gyártani is fogják. És itt a Kner nyomda. Nem tévedés, a gyomai Kner nyomdát egyesítették a békéscsabai Tevannal, Kner név alatt. A békéscsabai üzem főleg dobozokat készít, nagy ízléssel és hozzáértéssel. Fő cikkei a gyógyszer- és az italdobozok. A gyógyszeres dobozok tartalmát színes, változatos címkéik ellenére sem kívánja meg az ember, ám a hárslevelűhöz készített rozsdaálló szőlőlevelek, az Egri leányka hazáját ábrázoló városkép, a Soproni kékfrankos dobozának illusztrációja ugyancsak kellemes képzeteket kelt. Itt is mindig kitalálnak valami jót: az otromba cipőskatulyák helyett, aminek az ára 3,30, újfajta, szatyorszerű dobozokat eszeltek ki, 3,20-ért. Beszéljünk a város más problémáiról is? A munkaerő-feleslegről, hogy a téglagyár, a konzervgyár meglehetősen idényjellegűvé teszi a foglalkoztatottságot? És, hogy kevés a lakás, és még mindig nincs elég fa a városban, és a város körül?... Ezekről most azért nem szólunk, mert itt semmiféle téves elképzelést nem kell eloszlatni, gondok még bőven akadnak. Máshol is, Csabán is. HALASI MÁRIA A fehérre szárított, kiválogatott hagyma angol háziasszonyok lábasaiba kerül A véget érni nem akaró makaróni... Csizmakészítők a békéscsabai piacon kötöttárugyár két divatos, új modellje