Tükör, 1970. október-december (7. évfolyam, 40-52. szám)
1970-12-01 / 48. szám
elvet hamar megérthetjük. Sokan jártak már gépkocsivezető-tanfolyamra, vagy filmen láttak ilyen kiképzést. Képzeljünk el egy szimulátor (utánzó) berendezést, amely nagyjából olyan műszereket tartalmaz, mint egy gépkocsi szerelvényfala. A szimulátor-gépkocsi üvegén keresztül filmet lát a jelölt, az ablak helyén esetleg tv-képernyő van, s azon a valódi utcai forgalmat lehet látni. (Arról a fontos momentumról ne feledkezzünk meg, hogy a szimulátor nem mozog, hanem egy szobában helyezik el, csupán a filmkockák peregnek.) Az oktató — különféle műszerekkel — méri, hogyan reagál a delikvens az utcai forgalomra, mit csinálna, ha a valóságban történnének vele hasonlók. Most képzeljük el mindezt módosítva: az autó a Holdon van, s a szimulátorhoz hasonló berendezés a Földön. A holdautó tévékamerája körülbelül 1,3 másodperc késéssel a Földre továbbítja, mit lát a környező vidéken. A kamera mozgatható (persze távirányítással), s a koordinációs központban ülő tudós — csekély késéssel — úgy irányítja a holdjárművet, mintha maga is benne ülne — a Holdon. Egy kis késés A holdjárművet öt nap alatt tízszer létesítettek — néha több órás — rádió- és tévéösszeköttetést, miközben ez a különös autó 197 méter utat tett meg. Mehetett volna többet is, de van egy kis baj. A fény ugyan 300 000 kilométert tesz meg másodpercenként, de a Hold messze van. Végezzünk egy gyors számítást. A holdjármű kamerája észrevesz egy szakadékot: a kép 1,3 másodperc múlva érkezik a Földre. Itt legalább 4 tizedmásodperc kell, amíg az irányító tudós „kapcsol”, majd új parancsot továbbít a Holdra. Ez megint 1,3 másodperc — a három tétel együtt 3 másodperc. De ehhez még hozzá kell számítani a különböző műszerek úgynevezett relaxációs idejét, mert azok sem hatnak, engedelmeskednek azonnal, így legalább 4 másodpercre nő a cselekvési, végrehajtási vagy inkább késési idő. Egy gyors holdautó ezalatt régen elpusztulna! Ennyi idő alatt megsemmisülne, szakadékba zuhanhatna stb. Mi hát a megoldás? Meg kell tanulni a televíziós távvezérlést, az autót lassan kell mozgatni és „vészféket” kell rászerelni. Ez a vészfék egy — a Földtől független — automata radarberendezés, amely azonnal megállítja a kocsit, ha bajt „érez”, függetlenül attól, hogy a földi számítóközpontban már észlelték-e. A második lépés A holdautóban még maradt egy kevés energia, így alkonyat után is dolgozhat — igaz, csak könnyebb fizikai munkát végezhet. Útja során analizálta ennek az ismeretlen vidéknek a talaját (belefúrt a talajba, belemarkolt a lazább kőzetekbe, s ha kellett, összegyűjtötte a mintákat), a Holdon észlelhető különféle sugárzásokat mérte, és rádióadóján a Földre sugározta, Így tehát máris a földi központban vannak az észlelési adatok, s talán nem is fontos a kőzetmintákat a Földre juttatni. A Maré Imbrium már sötétbe borult, ezért csak a kis energiával működő műszerek dolgoznak, az autó már 23-án elfoglalta azt a sík parkolóhelyet, ahol december elejéig várakozik, hogy újra megkezdhesse a munkát. (Olyan helyre irányították, ahol napelemeit mindjárt „hajnalban” napsugárzás éri, s akkor földi paranccsal megpróbálják „életre kelteni”, megmozdítani. Bizonyos sugárzásokat azonban a kéthetes éjszaka alatt is mérhet.) A Földről nézve december 8-án lesz első negyed. A Mare Imbrium nagy területein december 5-e és 10-e között kezd hajnalodni. Nehéz (és felesleges) lenne megjósolni, mely napon fog az „álomba dermedő” kocsi megmozdulni. Mindenesetre a leszálláskori több mint +100°C után a hőmérséklet éjszaka —150°C-ra hűl le. Azt hiszem, nincs olyan földi gépkocsi, amely ekkora hőmérséklet-különbséget kibírna! A bevezetőben említettük, hogy a holdautóval kapcsolatos elképzelések megvalósulásának ez csak az első lépése. Mi lehet a második? A tudományban általában nehéz jósolni, mert sokrétűek az összefüggések, így csak annyit mondhatunk, hogy tökéletesíteni fogják a holdjárműveket, bátrabban mozognak majd velük, sőt, konstrukciós — alapvető — módosítás is elképzelhető. (Nem mindegy, hogy síkságon vagy valamely holdbéli felvidéken, felföldön mozognak majd vele. Hát még felkapaszkodni a kráterek oldalán.) Ez a kísérlet, amely új szakaszt jelent a Hold kutatásának történetében, azt bizonyítja, hogy még mindig messze vagyunk az automatizálási lehetőségek felső határától. Márpedig, amíg ezt ki nem merítjük, érvényes a hallgatólagosan elfogadott mondás: amíg automatával valamit megtehetsz, addig emberéletet ne kockáztass! Egy 30—40 éves asztronauta „drágább”, mint egy holdautó. GAUSER KÁROLY Egy 40 méter magas, 25—30 méter átmérőjű óriás ernyőantenna a Krimiei szigeten — egyike azoknak, amelyek kapcsolatot tartanak a Luna 17- tel és a holdautóval kulák. Ma, ha valaki Dániába utazik, elkészülhet mek, az úgynevezett Heimkino, házimozi szihogy nem is kérdezik meg, mi otn/^jó műsorsaim ez a családi összejövetetudni illik eleve felteszik róll, amiff szán^ négy és fél milliórekek már lefeküdn pornobulir’ A magyar lapiosú országban Az újságárusok nem gyen évig tartott. A par.reszletes képet adtak róla, hogy a legutóbba nem nagy szótöbbséggel (159:13) 1967 nya^vekben milyen pomovilág bontakozott kán szuntett^|foeg a pgjjpográf nyomtatva|em tes. — ■ még Bánnai e! . .. ___ _ _______ csak a helyszínen látni, mi is van. A kis kruknászina*. A cukrászinaszinte ann£ rályság a pornósiakma elsőszámú szállitó...nassolhat", amennyit csak akar. Gyorsan te a világon, nagyobb aki Koppenhágában egreeszi magit, aztán rendszerint r , sem részmegállapodásoknak. ’ hanyatt esik, amtud nézr- n “"omságc* ismét megindulnakkor teljesen beleértve: látja ponofüzetek lt történt Dániában a po atommentesítés, ? Két iitóját. („Itt vásároljon pornót legalerdjével ezelőtt a tilalom feloldásakor egyszeriáron.”) Nálunk a tízes évek táján, az akkiben magasra csapott a pornóhullám. (így prűd társadalomban rejtegettek ilyen képek mondom ezt, bár egyik-másik magyar újság elzüllött kamaszok, vagy küjön öregurak. Diszexhullámot szokott emlegetni, de hol van- Romok Elszomorító hírt olvastam. Eszerint nemsokára közvilágítást kap a margitszigeti romok környéke, jó erős lámpákat, hogy a közeli szabadtéri színpad nézői az előadások szüneteiben se unatkozzanak, kerekedjenek csak fel egy kis sétára a romok között, nem bánják meg a látványt. No, de a látvány! Persze ez is merőben más lesz, mint ami a romoknál hagyományos. Nem a romok törzsvendégei szolgáltatják majd a kulturális élményt, hanem az itt elhelyezendő szobrok. Arról még hiányosak az értesüléseim, vajon a kivilágítás csupán a felvonásközökre korlátozódik-e, mert ha így határoznának, egy szavam sem lenne. De az az érzésem, hogy senki sem fog bíbelődni a be- és kikapcsolással. Még jól emlékszem az én időmre. Ha az ember, pontosabban: a fiatalember már elodázhatatlan vágyat érzett egy kis romantikára, hova is ment máshova, mint a margitszigeti romokhoz. Hétköznap 30 fillér, vasárnap 50 fillér volt a belépti díj, de meg kell hagyni, teliholdnál sem számítottak pótdíjat. Nagy pénz volt akkor még a 30 fillér is, hát még az 50, de nem sajnáltuk, mert a sejtelmes margitszigeti környezet (plusz elég megbízható sötétség) bizonyos exkluzivitást nyújtott, bizonyos zavartalanságot, például az ingyen Városligettel szemben, még ha a galerik még nem is voltak divatban. Igaz, divat! Sok minden új divat volt és van azóta, de, azt hiszem, a margitszigeti romok átvészelték az évtizedeket. Szép, kedves táj ez, a város bájos színfoltja (különösen este, ha már nem is látni a színeket). Nemrég, nyáron arra jártam, s örömmel konstatáltam, hogy atomkor ide, elidegenedés oda, a padok felől a régi suttogást hallottam, itt még ma sem szokás zsebrádiót bömböltetni. S most, mégis, jaj, kivilágítást kapnak a romok! (Ez olyan lesz, mint amikor a Pál utcai fiúk megtudták, hogy beépítik a grundot.) De nincs mit tenni, a modernizálás nem kedvez a fiataloknak. (Szép, szép a haladás, de néhol abbahagyhatná.) Milyen lehetőség kínálkozik a mai fiúk, lányok számára, súlyosbítva azzal, hogy a parkok már egyre kedélytelenebbek, sok helyütt még a padokat is leszerelik télre? Menjenek moziba? A jegy nem olcsó, amellett néha a film is olyan, hogy ennyi áldozatot még Ámor sem kívánhat. A házibulik egyre népszerűtlenebbek a szülők előtt, s különben is, a legtöbb lakásban ott lakik legalább egy nagymama, aki már nem szívesen jár el hazulról. Táncos hely meg kevés van. Mesélték nekem, hogy a múltkor a szomszédunkban egy mama a kezét tördelve jajveszékelt, amikor lánya sokáig kimaradt. -- Hol voltál, te szerencsétlen?! — Elmentünk Petivel táncolni — mondta ártatlanul a kislány —, sorban is álltunk a kávéház előtt, de nem jutottunk be az ötórai teára, így hát megvártuk a komplett reggelit. Még az a jó, hogy legalább az ősi igazság, miszerint a szerelem mindent legyőz, ma is érvényes. A fiatalok leleményesek. Ezt kérem meghallgatni. Fogászatra járok, hosszadalmas a kezelés. Szinte minden alkalommal ott látok a sarokban egy fiatal párt. Fogadni mertem volna, hogy a lány a páciens, mert a fiú mindig babusgatja, dédelgeti, bátorítja. És milyen udvarias fiatalok! Ahányszor csak sorra kerülnének, mindig mosolyogva biztatják a következőt, tessék csak bemenni, nekünk van időnk. Egyszer valahogy melléjük kerültem, s hogy, hogy nem, beszélgetni kezdtünk. A fogról. — Nekem bal alsó öt, hat — mondtam —, és maguknak? Értetlenül néztek rám. -- Bal alsó öt, hat — ismételtem. — Ezek lyukasak. A kislányt is a szemüveges doktor kezeli? Akkor már elnevették magukat. — Senki sem kezel minket — árulta el a fiú. — Nem is szükséges. Hát ez mi? Most meg már rajtam volt a csodálkozás sora. — Akkor meg miért ülnek itt nap mint nap? — Randevúzunk. Ez csak nem bűn? Ilyen locs-pocs, hideg időben nem érdemes sétálni. Az eszpresszó pedig füstös és pénzbe kerül. Itt találkozunk délután az SZTK-ban, nagy a forgalom, melyik fogfájós figyelne minket, ugye? Persze. — Hm — morogtam —, szóval maguknak elegendő a rendelőintézet folyosója. Végre valaki, aki meg van elégedve az SZTK-val! — Hát arról lehetne beszélni, hogy meg vagyunk elégedve — komorodott el a lány. — Igazán elkelne ide a folyosóra legalább egy kazettás magnó, ha már Wurlitzerre nem telik. ... Minden bizalmam a rendelőintézeté, de azért sajog a szívem, ha a margitszigeti romok jövőjére gondolok. Csak az tölt el némi reménnyel, hogy talán a hivatal is volt valaha fiatal. Miért ne lehetne tehát megértő ma is, s így nem lesz ragyogás a teljes Margitszigeten, akad majd egy-két zug, amely jótékony sötétségbe burkolózik. A budai és a pesti mellékutcákról nem is beszélve. \ V□ 9 '