Tükör, 1974. július-szeptember (11. évfolyam, 27-39. szám)
1974-07-02 / 27. szám
FŐSZERKESZTŐ: VETŐ JÓZSEF H. FŐSZERKESZTŐ: BÁCSKAI LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VIK., GYULAI PÁL U. 14. TELEFON: 137-660 POSTAI LEVÉLCÍMÜNK: 1982 BUDAPEST 8. PF 6 KIADJA: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT LEVÉLCÍM: 1959 BUDAPEST FELELŐS KIADÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ BÁRMELY POSTAHIVATALNÁL, A KÉZBESÍTŐKNÉL, A POSTA HÍRLAPÜZLETEIBEN ÉS A POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODÁNÁL BUDAPEST V., JÓZSEF NÁDOR TÉR 1. SZ. ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓNAPRA 16 — FORINT NEGYEDÉVRE 48,— FORINT EGY ÉVRE 192,— FORINT © 74.1750 ATHENAEUM NYOMDA BUDAPEST ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁS FELELŐS VEZETŐ SOPRONI BÉLA VEZÉRIGAZGATÓ INDEX 25 817 Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a azerkeextffecc nem vérlai Meldeléget. A címoldalon: Korunk divatja a kempingFotó: Bisitray Károly (MTI) Írásunk a 16-17. oldalon A hátlapon: Káló Flórián, a József Attila Színház művészeFotó: Keleti Éva (MTI) Írásunk a 10. oldalon is: KÉPES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Amit arudOT"i nem divatból követ A legtöbb gazdasági vezetőnek van valamiféle elmélete az irányítási munkáról. Aztán a vállalat, az üzem eredményei vagy igazolják annak helyességét, vagy nem. Előfordul az is, hogy valaki mindenáron bizonyítani próbálja az igazát, csak éppen a termelés, illetőleg a nyereség nem növekszik. György Károly, a Vörös Október Férfiruhagyár műszaki igazgatója nem is elméletet, hanem valóságos „ars poeticát” fejteget arról, hogy a legkorszerűbb technikai berendezések, szalagrendszerek, automatikák korában is a legfontosabb tényező az ember. Az ember, aki nélkül használhatatlan vasszerkezet valamennyi csodagép, a végek százai pusztán anyaghalmazok, melyek a teremtő változásra várnak. Vállalta a hibát — Ha az ember hozza működésbe a gépet, formál használható tárgyat, jelen esetben ruhát a kelmék végtelenjéből — mondja az igazgató —, akkor annak minden tulajdonságával, megnyilatkozásával számolnom kell. Ide tartozik az is, hogy törődjem a gondjával, figyeljek a bírálatra, vegyem tekintetbe a javaslatát. Nem mostani ez a felfedezés, amikor a kispesti gyárunkat vezettem már kipróbáltam a gyakorlatban. — Milyen sikerrel? — Nehéz róla beszélni, ez esetben, a siker ugyanis kellemetlen emlékhez fűződik. Egy rossz intézkedésem miatt tönkrement tételt a dolgozók önként vállalt, ingyenes túlmunkával hoztak helyre. Viszont nyilvánosan vállaltam a hibát. Aligha segítettek volna ki a bajból, ha nincs meg közöttünk az összhang. Most a VOR gyáraiban mindenütt „próbatétel” következik, s a vezetők abból vizsgáznak, milyen eredménnyel képesek meghonosítani az új munka-, illetve szervezési rendszert. Ez szintén csak akkor lehet sikeres, ha az embereket megnyerik az elgondolásnak, ha velük és nem nélkülük törekednek annak alkalmazására. Ez egyébként nem más, mint az MTM néven ismert, nagyon racionális, valójában időegységekre kiszámított mozdulatokon alapuló munkaszervezési rendszer. A várpalotai, a székesfehérvári, a vásárosnaményi üzemben már eszerint dolgoznak, és sor került a kispesti gyárra is. Nem divatból követik az új módszereket a VOR-beliek, az élet szorítja rá őket. Nem kis dolog, ha meggondoljuk: 4500 dolgozónak az idén 800 ezer öltönyt, egymillió nadrágot és 300 ezer zakót kell elkészítenie. Ennek csaknem a fele exportra kerül, talán valamit az is elmond a minőségről, hogy Nyugaton holland és angol kereskedők a gyár partnerei. Az igazi üzlet azonban a szovjet piac, amely hosszú távon biztosít megrendelést. Pályázattal kezdődött Kutatom, anélkül, hogy látnám működésben az MTM- rendszert, vajon ki és miként „fedezte fel” ezt az újat (amely persze, másutt már nem is olyan új, nem is oly korszerű, de itt még igencsak számottevően növeli a termelést)? Az igazgató bemutat egy fiatal lányt, őszintén szólva, inkább egyetemi hallgatónak vélném Romhányi Annát, az üzem- és munkaszervezési osztály vezetőjét. — Fiatal gépészmérnökként kerültem a fejlesztési osztályra. A vállalat gyárai, talán a szabolcsiak kivételével, munkaerőhiánnyal küszködtek. Naponként szóba kerültek a belső tartalékok.* Aztán egyszer rádöbbentem, nincs más tartalék, csak ha egészen másképp dolgozunk, mint korábban. Kollégák jártak külföldön, ők is beszéltek ilyesmiről, folyóiratokból is olvastam az MTM- ről, a KISZ pedig pályázatot hirdetett fiatal mérnökök, közgazdászok számára. Én az üzemszervezési témát választottam, s országosan harmadik díjat nyertem. Próféta a saját hazájában? Úgy látszik, akad kivétel. A vállalat vezetői a pályázati eredmény után, rábízták az említett osztály vezetését, s a feladatot, az elméletet ültesse át a gyakorlatba. Legelőbb Várpalotán kezdték. Szerencsére, Romhányi Annának férfiszabó szakmunkás vizsgája is van. Amikor — egy sereg technikai változtatás után — újonnan Minden gyárunkban megvalósítjuk a korszerűbb munkaszervezést — mondja György Károly, a VOR műszaki igazgatója Az üzemszervezőnek jó ha két szakmája van: Romhányi Anna gépészmérnök és — férfiszabó Az új módszer kelléke a görgőpályás továbbító szerkezet, amely „kézre adja” a munkadarabot FOTÓ: KÉKESDY KÁROLY □ 3