Új Tükör, 1978. január-március (15. évfolyam, 1-13. szám)
1978-01-01 / 1. szám
jra nyújtott kezei soha nem találtak egymásban fogódzóra. Ezek a görcsös, fiút-testvért-anyát kereső s eltaszító kézmozdulatok térnek vissza újra meg újra Horváth István rendezésében, s a Fehér Miklós tervezte puritán térben mintegy megismétli, felerősíti ezt a kompozíciót, a székek mozgása, amint az asztalkörüli egymásközelből mind távolabb kerülnek a játék során, míg végül háttal ugyan, de kényszerűen összeverődnek — egy kivételével. Abban ül Mary, a többiektől már reménytelen messzeségben, mélyén a ködkürtös éjszakának. A függöny lehull, s tudjuk, majd lassan követik őt a többiek is, utasok, akik már régen elengedték a kormányt. Nem lehet nem eljátszani a gondolattal, hogy O’Neill-nek ez az 1940-ben született darabja, amely még „csak" a modern dráma egyik alapműve, egyszer, tán nem is oly sokára, egyetemes klaszszikus lesz, és lehullva róla korának külsőségei, színpadi jelzések és expresszív látomások nyelvén szólal meg, mint valami végjáték, Becketten is innen. A Pesti Színház gondos pszichológiai realizmusban fogant előadása olykor, kivált a második részben mintha már előlegezné is egy ilyen produkció képeit. Horvai azonban egyelőre láthatóan „türtőzteti” magát, nem az effektusokat, hanem a kimunkált színészi kapcsolatokat keresi. A mesterség általánosan magas szintjén kivitelezett alakítások közül Tordy Géza Jamie-je emelkedik ki. Ő az, aki emberi tartalmait akár fojtott, akár robbanó erővel, de mindenkor a kifejezés újdonságával, sablonok nélkül közvetíti. (Képünkön Ruttkai Éva és Várkonyi Zoltán.) Mészáros Tamás bódulás után keletkezett Hullámzó vőlegény varázslatos költői játék az élet valódi értékéről, amelyet mindenki önmagában hordoz, s amelynek megvalósítása emberi kötelesség. Tamási darabjai mégsem voltak átütő erejűek. Talán a megvalósítás nehézsége miatt. Színpadi világának összetevői: mese és valóság, mítosz és ballada, líra és humor. Bármelyikük hiánya felboríthatja az előadás arányát. Bohák György rendezése Veszprémben a játék lepkeszárnyú költőiségét földközelivé nehezíti. Tamási színháza a költészet, amely a pajzán humort is sziporkázó virágnyelven varázsolja elő. A veszprémi előadás ízei vaskosabbak, pergése nehézkesebb, mint Tamási hegyipatak-sodrású, tiszta költői világáé. Ha a líra nem is, a humor, a játékosság pazar színei maradéktalanul érvényesülnek az előadásban, elsősorban a kitűnő szereplők jóvoltából. Czeglédy Sándor furfangos székelye telitalálat, Tánczos Tibor nagygazdája az előadás lelke. Villanásnyi szerepében is kimagasló Dobos Ildikó, Darás Léna, Bácskai János, Faragó József. Málnai Zsuzsa hamvas-bájos alakításában cseppnyivel több az érzelmesség a kelleténél. Papp János nem először játszik Tamási-hőst Veszprémben. Alakításának humort megcsillantó, mértéktartó percei a legjobbak, ilyenkor mentes minden pátosztól. A vendégtervező Koós Iván megkapó szépségű színpada fölé a népmesék selymesfényű égboltsátra borul. (Képünkön Czeglédy Sándor és Málnai Zsuzsa) Ézsiás Erzsébet kakuruttyolásos naplementék vonzásában elindul vidékre, ahol a valódi természet a bolhás kutyával, rúgós tehénnel, falánk kecskével jól megcsúfolja őket. S bár egy-egy pillanatra, egy furcsa figura felbukkanásakor, egy ördögien komikus képtelen helyzet láttán az ember megérzi a tehetség érintését, ez a csehszlovák film sem jut tovább a tévékabarék mélységénél. Szívből ajánljuk a Magány az erdőszélen nézőinek: böngésszék szorgalmasan a moziműsort, időnként felújítják a Szigorúan ellenőrzött vonatokat. Azt is Jiri Menzel rendezte. Székely Gabriella HULLÁMZÓ VŐLEGÉNY Veszprémi Petőfi Színház Tamási Áron minden színpadi műve megelevenedett népmese, tündérvilág és realizmus ötvözete. A felsza- FILM MAGÁNY AZ ERDŐSZÉLEN Színes csehszlovák film Szomorú dolog lenne, ha a fiatalabb mozinézők a legutóbbi filmje alapján ítélnék meg Jiri Menzelt. Kabarétréfák szintjén jelenik meg egy póruljárt prágai kispolgár család, melynek kedvéért a falusi ház öreg tulajdonosa az istennek sem akar meghalni, hogy a prágaiak végre megkaparinthassák vágyott kincsüket, az erdőszéli magányt... A régi malmokból luxusított nyaralók, ócska fakerekek, köcsögök, rézmozsarak, rokkák és egyéb szúette, pókhálós, istállószagú rekvizitumok majmolós divatja lám Csehszlovákiában is arat, és az erdők, mezők legeldugottabb zugaiba is eljutnak a Trabantok meg a Skodák, hogy birtokukba, magánbirtokukba vegyék a romlatlan, petróleumkompás természetet. És csodálatos módon, a divatot leleplezni szándékozó filmek is azonos szabásminta alapján készülnek: egy (többnyire négytagú) fővárosi család a kakaskukorékolásos reggelek, bő HETI AJÁNLAT PUERTO RICO Kubai dokumentumfilm Ritka csemege Jesus Diaz és Fernando Pereze közös munkája a dokumentumfilm kedvelőinek. A fiatal dokumentaristák a műfaj sajátosan „dél-amerikai”, „kubai” stílusát művelik; filmjük egyszerre szociológiai felmérés, Puerto Rico szigetország társadalmi, történelmi fejlődésének pontos analízise és politikai agitáció, higgadt rekonstruálása az eseményeknek, az összefüggések feltárása és szenvedélyesen hirdetett forradalmiság. Diazék elkerülik az „objektivitás” látszatát, elfogultságuk a változtatni akarás elkötelezettsége. Filmjük azoknak szól, akikről készült: a latin-amerikaiaknak — latin-amerikai ritmusban, zenével, dallal. Lendületük egy órára bennünket is magával ragad. HANGLEMEZ ZENE - MINDENKI MÁSKÉPP CSINÁLJA Okos és jól szervezett zene szól a Locomotiv GT új nagylemezén. Talán túl okos is és túlságosan is jól szervezett. Az együttes szinte a kockázatvállalás szélső határáig jut el. Valószínű tudniillik, hogy a forróbb és keményebb rockhoz szokott fül érzéketlen a gondos és „mély járatú” muzsika iránt. Presszer Gáborék ráadásul műfaji dilemma elé is kerülnek. Sokan úgy vélhetik, hogy az LGT semmi másban nem hajlandó gondolkodni többé, csupán sanzonban vagy rockos hátterű musicalben. Ami viszont e lemez tanúsága szerint is elhamarkodott ítélet. Vagy csalódással vegyes előítélet. Gondoljuk csak meg, micsoda veszedelme a popzenének manapság a rock-családba is beházasodni igyekvő álmatag líra. Az LGT felvételén nyoma sincs effélének. Sőt, inkább a mindenütt jelenlevő — bár helyenként a felszín alatt bujkáló — kellemes fanyarság ragad el. Másutt meg a hatásosan izzított temperamentum, mely az együttes csúcsteljesítményévé avatja az Engedj el című kompozíciót. Külön elismerés ileti a szó- és gondolatleleményben egyaránt bővelkedő, pompásan kihegyezett szövegeket. E tekintetben a címadó szám sorai és a Jóbarátok vagyunk epés gúnyba mártott strófái a kiemelkedők. Az LGT gárdájának — a szövegíró Sztevanovity Dusánt is beleértve — igazán van érzéke a fonák helyzetek megragadásához. Sok mindent meglegyint ezen a lemezen a szelídebb irónia. A bugi-imádatot például. Vagy a gyöngéd humor görbetükrében felvillantott rádiót. Aztán a „nehéz gyermekkort” is, meg a többi klisét. A legrokonszenvesebb talán mégis az, ahogyan Presszerék S. R. emlékét írt dalukban a férfias meghatottság hangjaira váltanak, nem engedve itt sem a divatozó ellágyulásnak. ((Hungaroton) . . . Kaán Judit KIÁLLÍTÁS KURUCZ D. ISTVÁN KIÁLLÍTÁSA Műcsarnok A Hódmezővásárhelyen született Kurucz D. István nem túlságosan népszerű művészettörténész-kollégáim között. Sokan vélik egysíkúnak, fejlődésre, önmaga megújítására képtelennek, mások szerint túl sokat dolgozik, nincs ideje kiérlelni képeit, szinte szakmányban termeli őket a japán piacra .. . Ilyenkor vitatkoztam, bár el kellett ismernem, hogy a negatív megállapításokban sok igazság van. Kurucz D. István mai képei nem mondanak többet az alföldi tájról és az alföldi parasztról húsz évvel ezelőtt festett munkáinál, és az is biztos, hogy csak egyetlen síkot ismer: a Hódmezővásárhely környéki sík vidéket. (Ezt látja bele a mongol pusztába is.) De ami a Japánba irányuló festményexportot illeti — mert, bár ez köztudott, ezen a téren igen fejlett exporttal rendelkezünk —, ott nem érheti vád a festőt: a „magyar művészet” címén árusított igen vegyes kollekcióban az ő munkái képviselik a legmagasabb szintet. (Legalábbis az általam látott színes nyomású katalógusok alapján ítélve.) 1 □ 3