Új Tükör, 1980. április-június (17. évfolyam, 14-26. szám)
1980-06-15 / 24. szám
Vetélkedő az öt karika jegyében Egy humoros történet adta meg lapunk olimpiai vetélkedőjének alaphangulatát. 1896, Athén. Amikor Hajós Alfréd a görög tengervízben kétszer is megelőzte vetélytársait, a görög trón örököse megkérdezte tőle: — Hol tanult meg ilyen ragyogóan úszni? — A vízben, fenség — válaszolt az első magyar bajnok. Olimpia az ókorban és olimpia az újkorban, vagyis a játékok története a hajdani képzelt istenekhez fűződő mondáktól, a közeledő moszkvai versenyekig, ez volt a vetélkedő témaköre. A szervezést az Új Tükör Olvasószolgálata vállalta és felhívására a lapunk nevét viselő több mint harminc klub csapata vett részt a küzdelemben. Nádor Mara nyitotta meg az izgalmasnak ígérkező eseményt és közölte, hogy a legjobbak jutalomként elutazhatnak a moszkvai olimpiára. A házigazda szerepét a vetélkedő első fordulójában a MAHART Új Tükör klubja vállalta, jól felszerelt színbe!t, a hajózási vállalat csepeli művelődési házában látta vendégül a,, ország különböző részeiből odasereglő versenyzőket. Sokan bőröndnyi könyvvel-újsággal érkeztek, azért, hogy még utazás közben is újabb olimpiai ismeretekkel gazdagítsák tudásuk tárházát, vagy talán azért, hogy a kényelmes, de élelmes diákhoz hasonlóan az utolsó percekben „puskát” készítsenek. Sportszerűség, a Garay Sándor, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke, aki a zsűri elnöki tisztét örömmel vállalta, árgus szemekkel figyelte, hogy a vetélkedőn a tudás döntsön, ne pedig az ügyeskedés. Ugyanezt tette Sass Tibor és Várady Géza, az OTSH csoportvezetője is Mindketten a zsűri tagjaiként működtek közre. Számtalan mód kínálkozott arra, hogy mérlegre tegyék, a résztvevők mennyire ismerik az olimpia emlékezetes mozzanatait. Filmet is láthattak a versenyzők. A pergő képek lassítva bemutatták az 1968-as olimpia legjobb kalapácsvetőit. A győztes Zsivótzky Gyulát az egymással vetélkedő csapatok tagjai könnyen felismerték, de ez a kérdés már fejtörést okozott: — Hány magyar jutott a mexikóvárosi olimpián a kalapácsvetés döntőjébe, és milyen eredményt ért el? Csak kevesen tudták, hogy akkoriban atlétáink azon az ösvényen haladtak, amelyen korábban Németh Imre szerencsésen haladt, és 1968- ban a kalapácsvetés „magyar szám” volt, mert nem csak Zsivótzky Gyula aranyérmét fogadtuk ujjongva, hanem tapsoltunk Lovász harmadik és Eckschmidt ötödik helyének is. Más jellegű feladatok is vártak a vetélkedő résztvevőire. Sikeres megoldásához legalább annyi képzeleterő kellett, mint amennyi ismeretanyag. Mutatóba néhány feladat: — Mesélje el, hogyan zajlott le 1952-ben a helsinki olimpia labdarúgótornájának döntője. Rögtönözzön róla helyszíni beszámolót, mintha szemtanú lett volna. Tessék onnan kezdeni, amikor Puskás elhibázta a tizenegyest... — Képzelje magát Parti János helyébe. Róma, 1960. Vége a kenu egyesek ezerméteres küzdelmének. Győzött, kapkod a levegő után, éppen kászálódik ki a hajóból. Kérjük, nyilatkozzék, élje bele magát Parti János szerepébe, és mondja el a győzelme történetét. Két percet kap rá. — Több világhírű magyar sportdinasztiát ismerünk. Kérjük, vázolja Gyarmati Andreának és szüleinek olimpiai eredményeit, és hogyan képzel el egy otthoni, reggelizés közbeni családi beszélgetést az anya és a lánya között, ha történetesen edző és tanítvány kapcsolat is fennáll közöttük? Két percet adunk rá. Elég? Az atlétika barátai szívesen fogadták ezt a kérdést: — Hogyan futott a finn Nurmi, a csehszlovák Zátopek és a szovjet Kuc? Szerencsére sokan nem arra törekedtek, hogy „élő” sportlexikonként gépiesen fújják az olimpia eredményeit, így azután nem okozott különösebb fejtörést a három világhírű hosszútávfutó összehasonlítása. Ha jól emlékszem, mert ugyebár, a játékvezető feje sem adattár, hogy dr. Kollár Mihály, a litkei Új Tükör Klub sportkedvelő tagja válaszolt a kérdésre: — Nurmi futás közben az óráját nézte, és szinte gépies egyformasággal igyekezett valamennyi kört azonos idő alatt megtenni. Zátopek? Ő változó ritmusban, hol gyorsabban, hol lassabban haladt előre. Állandó sebességváltásával felőrölte a vetélytársak idegeit és fizikai erejét. Kuc más módszert választott. Már a táv elején a mezőny élére állt és világrekord tempóban futott a cél felé. Vállalta a vezetés kockázatát és látszólag nem is törődött avval, hogy meri-e valaki követni. Uramecz János, aki ugyancsak Litkéről érkezett, pontos válaszokat adott a legkülönfélébb kérdésekre. Dicséretreméltóan szerepeltek a sárospataki, a karcagi és a szombathelyi versenyzők.. A budapestiek közül elsősorban a Pataky Művelődési Központ Új Tükör Klubjának tagjai remekeltek. Kérdésről kérdésre fokozódott az izgalom, mert a győztesek jutalomként a moszkvai olimpiára utazhatnak. Végül is a jegyzőkönyv így rögzítette a vetélkedő eredményét: . Csapatversenyben első a sárospataki Kossuth Lajos középiskolai kollégium diákjainak csapata 25 ponttal, 2. a litkei Ü.j Tükör Klub 23 ponttal, 3. a Karcagi Déryné Művelődési Központ Új Tükör Klubja 20 ponttal, 4. a szombathelyi Tanárképző Főiskola Új Tükör Klubja 19 ponttal. Egyénileg a litkei Uramecz János bizonyult a legjobbnak 24 ponttal. — 2—3. Dr. Kollár Mihály (Litke) és Vézner Imre (Pataky Művelődési Központ) 20—20 ponttal. Mit tehet az eredményhez a játékvezető? A sportban tudós versenyzők előtt képzeletben megemeli a kalapját. MOLNÁR Károly Garay Sándor átadja a jutalmat Uramecz Jánosnak, az egyéni verseny győztesének MÖNICH LÁSZLÓ FELVÉTELEI Kezdődik a vetélkedő A játékvezető ismerteti a szabályokat A vetélkedő elődöntője a MAHART csepeli művelődési központjában zajlott le 34 . A földgömb 36 pontjáról heti rendszerességgel hozza-viszi a repülőposta a lépéseket a Magyarok Világszövetségének levelezési sakkversenyén. A határainkon kívül élő ötmillió magyar számára szervezett szellemi torna ötlete 1977-ben indult föld körüli útjára. Egyéves előkészítés után, a felhívásra a szomszédos országoktól a távoli Brazíliáig jelentkeztek a levelezési sakkot kedvelő magyarok. 1978 december elején megtették a versenyzők a kezdő lépéseket. A levelezési sakk elengedhetetlen eszköze a nemzetközileg elfogadott nyomtatvány, amelyen közlik egymással az ellenfelek lépéseiket. Egy-egy játszma két-három évig is eltarthat, de a viszonylag lassúbb menetért kárpótol a játszmák hosszabb elemzésének lehetősége. A sakkozók örömmel várják a postást, aki elhozza ellenfeleik várva várt lépéseit. A gyakori levélváltások sokszor feloldják a magányosság érzését és közelebb hozzák az óhazát. A távolságokat és különbségeket eltüntető versenyt Lehel Jenő pécsi versenyvezető irányítja, döntései ellen Vándorffy Józsefnél, az ICCF, a Nemzetközi Levelezési Sakkszövetség alelnökénél lehet orvoslattal élni. A versenyt — melynek hivatalos nyelve a magyar — a nemzetközi szabályok szerint játsszák, az ICCF a bejegyzett versenyei között nyilvántartja. A jelentkezőket öt csoportba osztották, s az elődöntő csoportmérkőzések első két helyezettje jut a döntőbe. Túljutván az elődöntő delelőjén, írásban megkerestük a résztvevőket kérdéseinkkel, és a tőlük kapott válaszok érdekesebb részeit közöljük. KÉRDÉSEINK Milyen szándékkal jelentkezett a versenyre, milyen változást eredményezett az Ön életében az állandó sakkozás? Minek tartja a sakkot, sportnak, szellemi kikapcsolódásnak? Mennyire elégedett a játszmák színvonalával? Milyen gyakran olvassa a sakkelméletet? Kedvenc megnyitása? Magyar sakkozókkal találkozott-e világversenyeken? Valamilyen kedves története fűződik a sakkhoz? Milyen sakk-készlete van? A VÁLASZOK LÉVAY ISTVÁN (Nagy-Britannia): Be kell vallanom, hogy a verseny befolyásolja az életkörülményeimet. Először is állandóan levelezek magyar sakkozókkal, a világ minden részéből, ezenkívül két magyarral baráti kapcsolatot is teremtettem. Én nem vagyok sem mester, sem elméleti zseni, csak egyszerű játékos. Az 1950-es években sokszor játszottam dr. Fazekas ellen — aki 1956-ban angol bajnok lett —, és többször legyőztem őt. Ámbár a sakk nagyon érdekel, a játékot elhanyagoltam, és éppen ezért örültem a verseny kiírásának. A sakkot agytornának, szellemi kikapcsolódásnak és nem sportnak tartom. A játszmák színvonala elég magas, csak van egypár játékos, aki abban reménykedik, hogy az ellenfelek meghalnak vagy leköszönnek és húzzák a játszmákat, mint a „csúzlit”. Stanton-style sakk-készletem van.