Új Tükör, 1981. január-március (18. évfolyam, 1-13. szám)
1981-01-04 / 1. szám
séges külvilág — a folyton vizet zuhintó felső emeletiektől a zajos szomszédig — idegtépázóan mindennapivá, ismerőssé válik. Nagyjából ez magyarázza a fanyalgó fogadtatást, és utólag érthetővé teszi a késedelmes bemutatást is. Halász Judit és Szilágyi Tibor kicsiholt minden szikrát a szövegből. A testvérek megjelenése a második részben szinte önálló egyfelvonásosként ad vázlatot a tartalmat, érzést nélkülöző rokoni kapcsolatok gyenge teherbírásáról. Az egyetlen rendezői tévedés az előadás színhelye. Ez a darab csakis a Pesti Színház falai között élhetné a maga életét. Az átköltözés még most is megérné a fáradságot. (Képünkön Szilágyi Tibor és Halász Judit) Köröspataki Kiss Sándor CUKORVÁROS Debreceni Csokonai Színház Ritka élményben van része annak, aki a debreceni Hungária Kamaraszínházban megnézi a most 27 éves ingói szerző, Stephen Poliakoff darbjának magyarországi ősbemutatóját. Életkorától függően, vagy borzasztóan idegenül, vagy pedig borasztóan otthonosan érzi magát. Már az előcsarnokban félhomály, villogó színes fények és az elviselhetetlen illetve megszokott „több ezer wattos” hangerővel áradó ZENE fogadja. A dicszkó vagy popkoncert hangulat az Előadás végéig fennmarad. Poliakör ugyanis egy generáció illeti, a generációváltás drámáját teremtette meg. Nem drámaírózseni : gondolatai, figurái nem különösebben eredetiek. De rájött arra, hogyha saját élményeit, problémáit akarja ábrázolni, szakítania kell a bevett színházi konvenciókkal és létre kell hoznia a színházban is a fiatalok (és azóta felnőttek) kommunikációjának, érintkezésének egységes közegét. A Beatles és társai zenéjükkel átformálták z akkori ifjúságot, s az eredetileg progresszív, a társadalomra felszabadítóan ható, tabukat és gátlásokat elsöprő mozgalom, külsőségeiben legalábbis, maradandót hozott, úgy tűnik, végérvényesen megváltoztatta zenei ízlésüket, öltözködésüket és viselkedési normáikat. Poliakoff darabjaiban nem tesz mást, mint a „fialokhoz” (mai tizen-, huszon- és harmincévesekhez) szól a saját nyelvükön, hogy odafigyeljenek rá. És ezt sikerül is elérnie. Leonard Brazil harminc körüli disc-jockey lelkiismereti konfliktusát természetesen a nézőtéren ülő kortársai és különösen a nála fiatalabbak közül sokan félreértik, vagy elutasítják, ő a jelenkor clownja, tehetséges, de tehetségével azt a manipulatív gépezetet szolgálja ki, amely ellen annak idején ő maga, és az egész pop mozgalom lázadt. A valaha értékteremtő zene mára áruvá laposodott, s vásárlóit, a „gyerekeket” pusztán álértékekkel zsongítja el. Cseke Péter az abszolút főszerepben vibráló színészi játékkal és őszinte átéléssel tárja elénk ezt a problematikát. (Képünkön: Cseke Péter és Herczeg Csilla) Feldmár Terézia «Heti ajánlat REGGELI VIZIT UTÁN Színes szovjet film A klasszikus múlt századi orosz regényhős mai öltözékben jelenik meg Aida Manaszarova filmjében. Negyvenes kardiológus orvos, nagyszerű diagnoszta, agyongépesített szakmájában ő puszta füllel is felismeri a beteg szív hangjait. Nem ír tanulmányokat a szakfolyóiratokba, nem hajszolja a tudományos fokozatokat, és egyáltalán nem törődik a karrierjével. Csak gyógyít. Elváltan él, egyedül, alkalmi barátok és barátnők látogatják. Irodalmi őseinek hagyományai szerint megfutamodik a szép szerelem elől. Egy moszkvai lakótelepi bérház fényesen árválkodó ablaka, meg egy ócska autó a tulajdona. Nincsen sem dácsája, sem sztereója, sem ezerhatszázas Ladája. Krakétereskedik a főnökeivel, nem viseli el a butaságot, a rossz orvos kollégákat. Ritka jelenség a szovjet filmművészetben az önmagát, saját helyét, értelmes életét nem lelő, magányos, „felesleges ember”. Aida Manaszarova is tanácstalanul szemléli. Furcsának tetsző viselkedését agyonmagyarázgatja, ügyetlenül bizonygatja, hogy nem érzi jól magát a világban. A rendezőnő sem rosszabb diagnoszta orvoshősénél. Hallja a szabálytalan szívzörejeket, csak éppen nem tudja érzékletesen elénk rajzolni a filmvászonra. Kár értük. Székely Gabriella s tele, a Keringő, valóban fogalmat adhat a hallgatónak Csajkovszkij szimfonikus művészetéről. A lemez második oldalát viszont teljesen elfoglalja az Anyegin négy részlete: Tatjána levele, Kenszkij áriája a Polonéz és Gremin áriája. Az Anyegin kétségtelenül a zeneszerző egyik legnépszerűbb alkotása, de nem lehetett volna legalább egy áriát adni A Pikk dumából is, nem is beszélve arról, hogy Csajkovszkij életművében az opera műfaj nem töltött be olyan központi szerepet, hogy az az Anyegin ekkora túlsúlyát indokolná. Balett-műveit viszont mennyiségileg gyengén reprezentálja a Diótörő indulója El lehetett volna képzelni több részletet is a Diótörőből, vagy még egyet-egyet a Hattyúk tavából és a Csipkerózsikából. Sőt talán belefért volna az összeállításba egy szép románc is. (Hungaroton) Kertész Ivánt Hanglemez SZERETI ÖN CSAJKOVSZKIJT? A Szereti ön sorozat új lemezei igen népszerű zeneszerző, Pjotr Iljics Csajkovszkij műveinek szentelték. Nem lehetett hát nehéz két oldalnyi népszerű kompozícióját összegyűjteni. Milyen végül is a lemez? Általában sikerültnek mondható. A nagyszabású zenekari alkotások, a szimfóniák, szimfonikus költemények, versenyművek már terjedelmük miatt sem jöhetnek számításba. A Rómeó és Júlia nyitányfantázia és a Vonósszerenád második té NÉMET ÉS OSZTRÁK RAJZOK Szépművészeti Múzeum Kétszáz éve hunyta le szemét az a királynő, aki Bessenyei György szemében a felvilágosodott, népét felemelő uralkodót képviselte, s akit a „kirakadesz” nevű vadember is tisztelettel szemlélhetett, bár Voltaire háron indiánját követve igen rossz véleménye volt a művelt világról. Mivel osztrák szomszédaink hatalmas rendezvényekkel ünnepelték Mária Teréziát, mi is tisztelegtünk emlékének egy szép grafikai kiállítással a múzeum XVIII. századi német és osztrák rajzainak gyűjteményéből. (Kiadhattuk volna éppenséggel a Tariménes utazását is, akár korabeli illusztrációkkal; a nyírásra szánt birka étvágyának méltányolása ugyanis igen szép államfői gondolat, akár haladó hagyománynak is nevezhetnénk.) De tréfán kívül: nem lett volna baj, ha a múzeum egyértelműen a XVIII. század két középső negyedét, az igazi Mária Terézia-kort mutatja be. Rég túl vagyunk már azokon az időkön, amikor ezeket az évtizedeket „nemzetietlen kornak” hívták. Így látunk egy szép grafika-válogatást, a barokktól a romantikáig, s ez éppen egybeesik a Corvina grafikai sorozatában kiadott gyönyörű album megjelenésével. Ez mind nagyon jó és helyes. De: ha már egyszer nemhogy életünket és vérünket, de egyetlen dokumentáris-kultúrtörténeti-művészeti kiállításunkat sem ajánljuk fel az anyai természetű királynőnek, akkor minek egyáltalán hivatkozni rá? (Képünkön F. A. Maulbertsch vízfestménye) Székely András MAGYAR EXLIBRISER Iparművészeti Múzeum A két világháború közötti magyar könyvkiadás termékei közül elég kevésre alkalmazhatjuk a „szép” jelzőt, csak néhány vidéki üzemet, elsősorban a gyomai Kner- és a békéscsabai Tevan-nyomdát említhetjük magas művészi színvonalra törekedő műhelyként. Az ilyen művek iránti igény, a könyv- és műgyűjtők száma, lelkesedése azonban ebben az időben egyre nőtt, s ezzel egyre népszerűbbé vált az exlibris és a kisgrafika is. A kiállítás sajnos csak közvetve, Vadász Endre Haláltánc című albuma, s Mata János fametszetű könyvjegyei bemutatásával jelzi, hogy a gyűjtőmozgalom számos vidéki városban is igen élénk volt. Arról pedig szó sem esik, hogy például Debrecenben, éppen a nemrégiben elhunyt Soó Rezső professzornak köszönhetően (akinek gyűjteménye a mostani kiállítássorozat megrendezését lehetővé tette) Magyar Exlibris címmel a harmincas évek közepén folyóirat is megjelent. A fentiek elmondása nem igényelt volna nagy fáradságot, viszont érzékeltette volna azokat a körülményeket, amelyek a műfaj fejlődését nagyban □ 3