Új Tükör, 1982. január-március (19. évfolyam, 1-13. szám)
1982-01-24 / 4. szám
Jó tíz évvel ezelőtt a BVSC megóvta a Bp. Sapartacus elleni NB II-es labdarúgó-mérkőzésének eredményét, mert annak egy játékosa edzőként is dolgozott és ezt a bajnoki kiírás nem engedélyezte. A dolog pikantériája, hogy ez a játékos a BVSC serdülőcsapatának volt az edzője. Az érintett fiatalember megdühödött, és kijelentette a BVSC elnökének, hogy ezentúl egy fillér edzői fizetést sem hajlandó elfogadni, viszont a gyerekeket annyira szereti, hogy őket változatlanul edzeni fogja. A játékos-edzőt Mezey Györgynek hívták. (Az óvást egyébként elutasították, mert testnevelő tanár lehet edző.) Később, amikor a BVSC felnőttcsapatának lett az edzője, labdarúgó szakemberek százai látogattak a Szőnyi útra, mert Mezey mindig valami taktikai újdonsággal lepte meg az ellenfeleket, nézőket, szakembereket. Az ő edzősége alatt érte el az MTKVM az utóbbi évtizedek legjobb bajnoki eredményét, a harmadik helyet. Edzései, változatosság és eredményesség tekintetében messze a magyar átlag fölé emelkedtek. Nagyon kíváncsi voltam arra az embere, aki a labdarúgás miatt megtanult angolul, akit a sikerek sem tettek elbizakodottá és a kudarcokon mindig felül tudott emelkedni. Hónapokon keresztül jártam Mezey Györggyel a labdarúgó-mérkőzéseket (hetente 4—5-öt), beszélgettünk Tatáról Budapestre, Újpestről Kispestre menet az autóban, lakásán televíziót nézve, kávéházban, az MLSZ-ben percenkénti telefoncsöngetések között. Sokszor láttam Mezeyt szomorúnak és elégedetlennek, s talán egyszer igazán felszabadultnak. A legelkeseredettebbnek akkor, amikor egyesülete nem engedte el Liverpoolba (saját szabadsága és költsége terhére), hogy megnézhesse a Liverpool alapozását, ahova a nyugatnémet Berti Vogtsszal együtt meghívták. Felszabadultnak a norvégok elleni harmadik magyar gól után láttam. A válogatott sikere után is megmaradt a háttérben. Egy örökké elégedetlen, mindig többet akaró, a labdarúgást fanatikusan szerető, de annak helyzetét valósan megítélő ember képe rajzolódott ki előttem. Először is arról kérdezem: — Miért nem szeret nyilatkozni? — Több okból. Azt szeretném, hogy az emberek a munkám révén ismerjenek meg, ne pedig azon keresztül, hogy jól vagy rosszul forgatom a szavakat. Úgy érzem, a magyar futballról keveset kell beszélni, és nagyon sokat tenni érte. Az embereket különben sem lehet azzal beetetni, hogy nálunk magas színvonalú foci van. Egy másik ok, hogy nincs olyan játékosmúltam, 60—80-szoros válogatottság, hogy azzal villogjak. Nem utolsósorban azért sem, mert akkor szeretek beszélni, ha mondanivalóm van és nem akkor, amikor kérdeznek. — A közvélemény egy része a Mészöly—Mezey kettősben Mezeyt a másodhegedűsnek, másik része a fő stratégának látja. Mi az igazság, milyen kettőjük kapcsolata, munkamegosztása ? — Kezdjük az elejéről. Munkatársnak nem az MLSZ, hanem Mészöly Kálmán hívott. Bárhogyan is alakul a sorsunk, egy biztos: ilyen szoros baráti, szakmai kapcsolatban egyetlen edzővel sem dolgoztam, aki ráadásul a vezetőtársam, felettesem is. Nehezen alkalmazkodó típus vagyok, csak az általam logikusnak és értelmesnek tűnő döntéseket fogadom el. A feladatok elvégzésének módját nem külső előírások, hanem belső munkamódszerünk határozta meg. Mészöly a vezetői és szakmai irányítás követelményeinek tesz eleget, én pedig Mészöllyel együtt a belső szakmai irányító és a játékosokkal közvetlen kapcsolatot tartó vezető szerepét töltött be. A napi gyakorlati munkában megoszlanak a feladatok, úgy osztjuk be a pályamunkát, ahogy szükségesnek látjuk. — A szövetségi edzői kinevezés után hogyan látott munkához? — Átnéztem a válogatott felkészítési tervét, programját, edzőtáborozási rendjét évekre visszamenőleg, a válogatottnál szóba jöhető játékosok személyi és tesztelési adatait. — A válogatott kezdetben agresszív, egész pályás letámadásos játékot próbált játszani, majd abbahagyta. Miért nem folytatta ezt a játékmódot? — Az általunk elképzelt és eddig a világon ilyen formában még nem játszott játékrendszeri újítással meg akartuk lepni a világbajnoki ellenfeleket. Biztató jelek után teljes bukás következett (a Szovjetunió ellen 4:1-es vereség). A játékosok fizikai, játékrendszeri, technikai, taktikai felkészültségi szintjével az új letámadási rendszer nem volt megoldható és hagyományosabbra tértünk át. A magam részéről azonban nem adom fel, hogy valahol, valamikor, valamilyen csapattal ezt a merőben új játékrendszert alkalmazni fogom — a körülmények és feltételek pontos számbavétele után. — Külföldi ellenfélnézőből mindig teli dossziékkal tért vissza. Válogatott játékosok mondták, hogy így sokat megtudtak az ellenfelekről, erényeikről, hibáikról. Érdemének tartják, hogy nem csinált isteneket az ellenfelekből. Ez is edzői „húzás” volt? — Nem. Szilárd belső meggyőződésem, hogy a magyar válogatott játékosai egyéni képességek és adottságok vonalán bármely selejtezőbeli válogatott fölött állnak. Bárkit, bármikor megverhetnek, ha a felkészültségük, belső hajtóerejük eléri a nemzetközi élvonal szintjét. Négyet olyan játékossal rendelkezünk, amilyet az egész világon csak egy-két csapat tud felvonultatni. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az ellenfélre vonatkozó részletes, alapos felkészítést nem én találtam ki. Régebben is volt hasonló jellegű felkészítés. Nagy szakmai tisztelettel gondolok egyik mesteremre, Csordás Lajosra vagy Zalka Andrásra, a Testnevelési Főiskoláról, akik rendkívül pontos útbaigazításokat adtak az ellenfélről. Az egész dolog jelentőségét én abban látom, hogy így az ellenfél nem okozhat meglepetést és a felkészített játékos önbizalma megnő. — A válogatott edzőjeként a legjobb magyar játékosokkal dolgozik. Milyen könnyebbséget, illetve nehézséget jelent ez a klubedzői tevékenységhez képest? — Egyszerűbb meghatározni a könnyebbséget. Ezek a játékosok sokkal többet tudnak a labdarúgás technikai, csapatjáték részéből, mint az átlag, ezért sokkal kevesebb szóból értenek. A dolog nehezebb része, hogy ők egészen megkülönböztetett, sajátos hangnemet, bánásmódot kívánnak. Valószínűleg az az oka ennek, hogy nemcsak biológiai, fizikai, alkati vonatkozásban kiemelkedőek, hanem pszichikai téren is. Nem lehet beskatulyázni őket, többféle közlési mód, hangnem szükséges. A kívülálló számára talán érdekes, hogy a válogatottak nem túlzottan igénylik az újításokat. Felkészült emberek, csak a konkrét, célravezető munkát fogadják el. A válogatottnál nem kísérletezni, újítani kell, hanem a meglevő lehetőségeket célirányosan fölhasználni. Be kell vallanom, hogy az újítási lehetőségeket illetően szakmai téren nem jelent előrelépést a válogatottnál végzett munka. — Ez azt jelenti, ha júniusban lejár a szerződése és meg kívánják hosszabbítani a VB után, nem vállalja? — Valószínűleg nem. Mivel azokat az elképzeléseimet, amikre már korábban utaltam, érzésem szerint külföldi csapattal nagyobb valószínűséggel tudnám megvalósítani és itt megjegyzem, hogy munkám megkezdésekor a vezetők nem zárták ki egy külföldi edzői szerződés lehetőségét és itthon szerződésem meghosszabbításáról eddig érdemben nem tárgyal Mezey György GÁTI GYÖRGY FELVÉTELE Köszönet Mészölytől PETROVITS LÁSZLÓ (MTI) FELVÉTELE