Új Tükör, 1982. április-június (19. évfolyam, 14-26. szám)
1982-06-20 / 25. szám
Többféle TÉVÉKRÓNIKA Thurzó-játék Erről a játékról már volt szó itt, a szakmai bemutató alkalmából, röviden. A szerzőjéről, Thurzó Gáborról pedig sokszor. S mindig az igazi értéknek kijáró elismerés hangján — másként bajosan is lehetett volna róla beszélni. Fájdalmasan hiányzik a mai magyar irodalomból Thurzó szép szava, írásművészete. Drámában, regényben, novellában, utóbb emlékezésben hihetetlen érzékenységsel szólt — az élet leghalkabb neszeit is felfogta és továbbította. A Vikendszerelem írás-eredetije sem más, mint egy érett férfi sóhaja, szomorú vágyakozása a fiatalság után, s írói bravúr, hogy a főszereplőjévé — elbukott hősévé — mégis a lányt emelte, akihez a sóhaj szállt. Egy középkorú férfi életében feltétlenül eljön az a pillanat, amelyről a szépségesen rezignált Tóth Árpád-vers szól: „.. . de mit ér egy bukott császár széthullt légiókkal?” A középkorú férfi, noha pontosan tudja, hogy reménytelenül — többnyire legalábbis — össze akarja parancsolni a légiókat, riadtan és kissé fáradtan, szerelmi ütközetre. Fel, fel vitézek, a csatára. Aztán kiderül, hogy csata ugyan lehet, de vitéz már nincsen sehol. Az indulót módosítani kell: fel, fel vitézek, a vesztes csatára . . . A Víkendszerelemből Szóródy Ildikó írt televíziós forgatókönyvet Mihályfy Imre rendezőnek. Melyikük követett el nagyobb hibát, amikor egyes jeleneteket — bár, mint régen a közjegyzői formula szólt: „az eredetivel megegyező módon” — naturálisan közelített meg, nem tudom. Ezért, meg ezeknek a jeleneteknek „neoklasszicista” stílű fotografálása lévén vált „csak tizenhat éven felülieknek” ajánlott látványnyá a Vikendszerelem. Noha éppen nem az. A szavak és a gesztusok, amelyeket a forgatókönyv átvett, valóban benne vannak a regényben, de Thurzó szelleme több s finomabb. Tartalma e jelenetek fölött van. S egyébként is: más a szó és más a kép. Mindennek ellenére nem volt rossz játék a Víkendszerelem, elsősorban a színészi teljesítmény miatt. Bács Ferenc, a férfialak megformálója azok közé tartozik — igen ritka képesség —, akik már belépésükkel feszültséget teremtenek. Olyan, mintha egy motor roppant sebességgel akarna száguldani, de energikus kéz a felére fogja az iramát. Biztonság és erő volt a férfitörékenységében. Pap Vera követte Thurzó szép ívű írói fordulatát, hogy a lányt tette meg a hősévé, bájos bűnös áldozatává a kornak, a divatnak, önmagának. A játék róla szólt, az ő alakítása folytán vált igazi drámává. Tordai Teri néhány szép pillanattal volt jelen. Írói műterem A születésnapja alkalmából Illés Endre elolvashatta, mit gondolnak felőle a pályatársai, mai magyar írók. Sokan ünnepelték őt, s láthatólag szívből. Illés Endre íróként , kiadóként csaknem végigcselekedte ezt a századot, s azt teszi ma is, ugyanúgy, mint évtizedekkel ezelőtt. Azt a férfit, akiről a televíziós portréfilm szólt, két hete az Új Tükör címoldalán láthatták, könyvvel a kezében, könyvekkel a háta mögött, elfogulatlanul pillantva a lencsébe — úgy ahogyan a világ arcába nézett mindig. Éretten, szerényen, öntudatosan, tárgyilagosan. Nem tudom jobban mondani: az arcán s a tekintetében — ezt igyekezett visszaadni a portréfilm kamerája is — intellektuális bőség. S feszültség, figyelem, felhangoltság. A nézők egyébként ismerik őt. Három vagy négy évvel ezelőtt televíziós sorozatba kezdett. Krétarajzok címmel este későn sugározták. Magyar írókról beszélt. Aki olyan elevenen és élménydúsan tud előadni, néha papírlapot vett a kezébe vagy könyvbe lapozott, s felolvasott, mert gondolt valamit, s nem tűrhette, hogy ott, ahol annyi szó s olyan könnyen elszáll, az ő szájából akár egyetlenegy is pontatlanul hangozzék el, és esetleg elváljon a gondolattól emiatt. Most a krétarajzot önmagáról rajzolta. Írói műtermében Bodnár György volt még jelen kérdezőként. Illés Endre ezúttal csak egyszer, a legeslegfontosabb gondolatához érkezve olvasott. Ismeri a televíziós törvényt is: a nézővel beszélgetni kell. Ezáltal tudja bevonni a szellemi köreibe. Mint egy kísérteties Csáthnovella, amit néhány szóval Csáth Géza sírjáról elbeszélt. Egy-két mondat Stendhalról: a néző tudhatta, milyen írói műhelyben van. Amit a kéziratokról mondott: a meg nem jelent könyv izgalmasabb, mert mint a hómező, tiszta még, s járatlan . . . De azt hiszem, azzal értette meg önmagát a legjobban, hogy elmondta, számára az aszimmetria érdekesebb a szimmetriánál, az összehangzásnál a disszonancia, szabálynál a szabálytalanság. A felszökkenések, a zuhanások. Vagyis az ember legemberibb mozdulatai. Meg sem kísérelhető itt Illés Endre életművéről szólni — a filmben is az volt a legszebb, hogy ő sem akarta a születésnap alkalmából „összefoglalni” önmagát. Éppen csak megmutatni, amenynyit kell — amennyit lehet —, néhány szót váltani az olvasóval irodalomról, művészetről, szoborról, zenékről és egyéb emberi dolgokról, amelyekkel ő nyolcvan esztendőt töltött. Miként az írásait, ezt a televíziós portréfilmet is úgy fejezte be, hogy a néző kissé megkárosítva érezte magát, szívesen hallgatta volna tovább. TAMÁS ISTVÁN Pap Vera és Bács Ferenc a Víkendszerelemben BARTÓK ISTVÁN FELVÉTELE A fogadtatás adatai LEGTÖBBEN LÁTTÁK: KÉK FÉNY LEGJOBBAN TETSZETT: KÉZILABDA FÉRFI BEK DÖNTŐMÉRKŐZÉS Az április végén, május elején sugárzott főműsorok közül a Kék fényt a köztulajdon elleni bűncselekményekről és a Felvonulók kérték ... kívánságműsort nézték meg legtöbben. Az időponthoz viszonyítva kevesen televízióztak a 17. József császár tévéjáték idejében. Két főműsor esetében a 2. műsor „elszívó” hatása volt döntő. A Családi körtől a Ki fizeti a révészt?, a Telepódium új bemutatójától A vadember című francia film csábított el nézőket. A főműsorok közül a nézőknek legjobban a Felvonulók kérték ... és a Telepódium bemutatója tetszett, legkevésbé a Kozákok első és a Buddenbrook ház hetedik része. Főműsor után az 1. műsorban a legnagyobb közönsége a Charlie angyalai bűnügyi filmnek volt. Nagyon sokan megnézték még a Kapcsoltam, A fele sem igaz vetélkedőket, és a Stúdió ’82 kulturális magazinokat. Legkevesebben az ön hogyan döntene vitaműsort, a Tvtükör aktuális adását, Az építészet ürügyén ... beszélgetést és azokat a 3. híradókat látták, melyeknél már az előtte sugárzott műsoroknak sem volt nagy közönségük. A 2. műsort a Tökmagevő, a Kifizeti a révészt?, a Dónál és Sally című angol és a „Ribadier-szisztéma” című francia film közvetítése alkalmával nézték sokan. Nagyon kevesen érdeklődtek viszont a 2. műsor iránt, amikor Julia Migenes műsora, a Meráni fiú színházi közvetítése, a rövidfilmstúdiók filmjei, a Csalódások Agriai Játékszín előadása, a Don Pasquale operafilm került bemutatásra. A késő esti műsorok közül legjobban az Utóhatás című Vitray-műsor, és az Oltár anyámnak tetszett a közönségnek. Nagyon kedvezőtlenül fogadták a Százszorszépek csehszlovák filmet és a Tüzet viszek magyar tévéjátékot. A délutániak közül legnagyobb közönségük ezúttal is a Pécsi Sándor-filmeknek volt, legsikeresebbeknek pedig a kézilabda-mérkőzések bizonyultak. RÉVÉSZ KLÁRA Betty Arvaniti és Jack Hedley, a Ki fizeti a révészt? főszereplői £3 31