Új Tükör, 1983. július-szeptember (20. évfolyam, 27-39. szám)

1983-09-04 / 36. szám

■ Az útikönyvek, turistakalauzok csak ritkán említik az Eger-völ­­gyet, hazánk egyik legfestőibb, ter­mészeti szépségekben, történelmi, irodalmi emlékekben gazdag vidé­két. A Balaton környéki tájak között az egyik legszebb. Évezredek óta honos az ember eb­ben a csodálatos völgyben, a csiszolt kőkor, a bronzkor, a vaskor embere egyaránt „leadta itt a névjegyét”. A népvándorlás korában olvasztóté­gely volt a Bakony gerincét áttörő, Kapolcsnál kanyonszerűen összeszű­külő völgy: gótok, longobárdok, hu­nok, avarok, szlávok népesítették be a vidéket. A honfoglaló magyarok letelepedése után nagyrészt királyi birtok volt. Az Árpád-házi királyok a későbbi időkben is jelentős sze­repet szántak a völgynek. Nagyvá­­zsonyban, Tálodon s az Apáti feletti domboldalakban monostorokat ala­pítottak. A török pusztítása nyomán süppedt el az időben örökre Imár, Csobáncszeg s még számos település. Bocskai, Bethsen Gábor vitézei, Rákóczi kurucai, Kossuth katonái sereglettek innen is, hullatták vérü­ket „az édes hazáért”. A fennmaradt vizitációs jegyző­könyvek, história domusok, matri­­culák alapján képet alkothatunk ar­ról, milyen volt az élet a Nagyvá­­zsonytól Gyulakesziig füzérlő fal­vakban, miként tizedelték a lakossá­got járványok, tűzvészek, valláshá­borúk. A protestáns vallásra térte­ket kemény eszközökkel próbálták visszahódítani Gyanítható ez abból a panaszlevélből is, amelyet Kandikó Mihály felesége, Rusa Zsuzsanna juttatott el Mária Teréziához 1774- ben. Kandis­óné amiatt tett panaszt, hogy többen nem bírván már Rogács Mihály hatalmaskodásait, mindenü­ket hátrahagyva máshová kénysze­rültek költözni. Az ő férjét is el­fogatta, sebesre verette az isteni jámborságából kivetkőzött pap. 1779 tavaszán minden időik leg­nagyobb gyermekjárványa pusztított Kapolcson, amely átterjedt a kör­nyező falvakra is. A későbbi idők­ben is magas volt a gyermekhalan­dóság az Eger-völgyi falvakban. 1828- ban Pettenden nyolcvanhárman hal­tak meg, kétharmaduk egy­ tizenkét év közötti gyermek. A leányok már tizennégy-tizenöt éves korukban férjhez mentek. A gyermekágyi halandóság miatt a fér­fiak korán özvegységre jutottak. A családokban nagy volt a gyermekál­dás : a legtöbb helyen nyolc-tíz gyer­mek is született. Pekl Borbála 1824- ben — harminckét éves korában — nyolcadik gyermekével volt viselés. Nyolcadik gyermekét nem hozhatta már világra. Csonka Erzsébet kilen­cedik szülésébe halt bele. A korai századokba nyúlnak vissza az iparosodás nyomai. A XIII. szá­zadban kelt okiratok már említést tesznek a vázsonyi, kapolcsi, apáti, diszeli vízimalmokról. Az Eger-víz nem kevesebb mint negyvenhárom vízimalom kerekeit pörgette. Ke­mény teleken sem fagyott be, így télen-nyáron, éjjel-nappal apadtak a garatok, teltek a liszteszsákok. De nemcsak gabonaőrlő, hanem deszka­metsző, olajütő malmok is dohogtak a völgyben. Hegyesd alatt a XVIII. század közepén két vashámor is mű­ködött. Sokféle módon hasznosították az olcsó energiát. „Gyöngyvirágtól lombhullásig” a természet csodálatos palettája az Északi- és a Déli-Bakony találkozá­sa. Három növényi flóra találkozik itt: a pannoniai, az illír és a noriku­­mi növénytakaró. A gyógyfüvek sokféle fajtáját is­merik és alkalmazzák ma is völgy­lakók. Dékmár Jenőről, Díszes első orvosáról megőrizte az emlékezet, hogy csak kétféle gyógymódot javallt betegeinek: az izzasztót és a hashaj­tót. E célokra kiválóan megfeleltek a növényi főzetek. Az emberek léte szorosan kötő­dött a bővizű Eger-patakhoz s a környező erdőségekhez. A pásztorok, erdei emberek keze nyomán gazda­gon virágzott a fafaragás, fazekas­ság. A faragó emberek maguk készí­tették bizsok késeiket, csodálatos or­namentikával díszítették a haszná­lati tárgyakat: asztalokat, székeket, padokat, fogasokat, tükrösöket. Az Éger-völgyről sok legenda, ro­mantikus és valóságos történet szól. Az 1848-ból fennmaradt kapolcsi kocsmagazdák könyve említi, hogy három alkalommal adott a völgy őr­­sereget, amely a rácok ellen indult harcba. Az áldomást a kapolcsi kocs­mában fogyasztották el a hadrakel­­tek. A szabadságharc bukása után sokan vették be magukat a Bakony rengetegébe, úttal­an utakon lopták az életüket, s várták a szabadság csillagának felkelését. A környékbeli lakosság mindig rokonszenvezett a bujdosókkal, szegénylegényekkel. Az Éger-völgyi pásztorok, molnárok nemcsak élelemmel segítették a be­tyárokat, gyakran menekítették is őket a pandúrok elől. Útválasztó ház állt Monostorapátiban, a Nagy Gidi­­nában. Veszély esetén a betyárok az egyik úton a Balaton-felvidékre, a másikon a Bakony sűrű erdejébe juthattak. Gyakran járt erre Savanyú Jósika, az úri népek bugyellárisának megapasztása. Pula határában egy zárt katlant ma is Mulató-völgynek neveznek, a hagyomány szerint a hatalom üldözöttei itt töltötték vidá­mabb óráikat. Farkasordító, nagy hi­degekben gyakran kaptak menedé­ket a pulai vízimalom hatalmas, bol­tozatos pincéjében. Sok neves embernek volt felnevelő­je, kirepítő fészke az Eger-völgy, sokan kötődtek életre szólóan a fal­vaihoz. Költőket ihletett, írókat ins­­pirál a festői táj. Kódexmásoló ba­rátok munkáiban, felvilágosodás kori, reformkori, huszadik századi líriku­sok, drámaírók, regényírók alkotá­saiban ismerhetünk rá az ezerarcú völgyre. A Peer-kódex, a Festetics-, a Cseh- és Gömöry -k­óde­x néven fennmaradt kultúrtörténeti doku­mentumokat túlnyomórészt vázso­nyi, zálodi barátok készítették. Négy éven át Vázsony lelkésze volt Édes Gergely­­költő, aki 1798-ban több napra is vendégül látta Csokonai Vi­téz Mihályt. A reménytelen szerelem poétája gyalog tette meg az utat Nagyvázsony és Keszthely között. Állást és támogatást remélt Feste­ticstől, egy folyóirat megindításához. Sem egyiket, sem másikat nem kap­ta meg. Hazafelé jövet éppen Nagy­­vázsonyban érte a hír, hogy imádott Lillája — Vajda Júlia — férjhez ment. Gyakori utazója volt a vidéknek Kisfaludy Sándor, aki a Balaton­­környéki várak regéi között Csobán­cot is megírta. Több ízben járt Dí­szeiben Radákovics József — írói nevén Vas Gereben —, aki G­altz Ig­nác itteni ügyvéddel volt komaság­­ban. Kossuth Ferenc a diszeli Saáry­­családnál vendégeskedett több alka­lommal. Nagyivázsonyban született, s haláláig szoros kötésben élt szülő­földjével az antimilitarista, forradal­mi költészet jelentős nőalakja: Vár­nai Zseni. A köveskáli születésű Bir­­kás Géza irodalomtörténész, szótár- és nyelvkönyvíró révén került Mo­nostorapátiba Szabó Dezső. A jelen­leg Sopronban élő Dénes Gyuláné Szuper Irma közléséből tudjuk, hogy Szabó Dezső náluk időzött többször is. Itt írta Kakas Márta című regé­nyét, s itt kapott ösztönz­ést a táj szépségeit, a malmok világát őrző Megered az eső című regényének az írásához is. XX. századi kiváló lírikusunk — Szabó Lőrinc — ugyancsak termé­keny napokat töltött a Díszei fölötti Hajagos-hegyen Botár Árpád tapol­cai lapszerkesztő vendégeként. A ma nyolcvanöt éves Dobrovits Ilona is meghívást kapott egy ebédre Bo­tár Árpád hajagosi házába. Szabó Lőrinc akkoriban egy Shakespeare­­dráma fordításán dolgozott, s ebéd után egy jelenetet felolvasott a tár­saságnak. A hajagosi ház mai lakói őrzik az emlékkönyvet, amelyben Szabó Lőrinc a teraszról látható pa­norámát örökítette meg. A grafika alatt ezt olvashatjuk: „Rajzoljon szebbet, aki tud — Szabó Lőrinc (1939. aug. 5—9)”. Akár Pula felől, akár a vázsonyi platón kanyargó úton vagy Tapolca felől érjük el a völgyet, megannyi szépség tárul elénk. Mintha a Ta­­liándörögd fölötti kerek fenyvest vagy az egyiptomi piramisokra em­lékeztető Hegyesd­­kúp alakját körző­vel, vonalzóval készített minta alap­ján esztergálták volna ki a természet nagy műhelyében, olyan szabályos mértani formákat mutatnak. Régi korok hangulatát idézik a völgyben kanyargó Eger-víz fölött átívelő kő­­hidak, köztük is legszebb a diszelt ötlyukú híd. Díszeiben az a képzete támad az embernek, mintha hirtelen egy toszkán településre­­tévedt volna. • Sok „érdekes” ember él a völgyben, aki féltve őrzi és gazdagítja a mesz­­sze tűnt korok emlékeit, gyűjti a használatból kikopott szerszámokat, eszközöket, van, aki arborétumot lé­tesített, egzotikus növényeket hono­sított meg a Hajagos oldalában. De találunk a házában medvét, kanadai timber farkast is. A film, a televízió révén az utóbbi évtizedben ismertebbé vált az Eger­­völgy: mintegy tizenöt filmet — köz­tük A koppányi aga testamentumát, a Macskajáték, az Ússzatok halacs­kák, a Psyché, a Napos oldal szá­mos jelenetét vették fel itt Szépen illik a tájba­­az a hetven­­hektáros halastó, amelyet a termelő­­szövetkezet létesített pár éve. S nem volna teljes az Eger völgyéről alko­tott képünk, ha nem esne legalább néhány szó arról a hatezer hektáros gazdaságról, amely biztos megélhe­tést nyújt az i­tt élő embereknek. Pe­csenyebárányaik, jó minőségű boraik sokfelé jutnak el a világba. A halas­tó további bővítésével, nagy szőlő­­telepítésekkel átalakítják a termé­szet képét, okos gazdálkodással el­lensúlyozzák, amit a gyengén termő földből nem tudnak kivallatni. A terpeszkedő falvak, új utcák, taka­ros házak, a szépen munkált földek mind azt sejtetik, soha sem volt any­­nyira honos az ember ebben a völgy­ben, mint éppen napjainkban. HAMAR IMRE Kapolcs EGER-VOU CAPRICCE 20 □

Next