Új Tükör, 1983. október-december (20. évfolyam, 40-52. szám)
1983-10-02 / 40. szám
A Kordajelenség RÁDIÓJEGYZET Sir Alexander magyar von ... Bányai Gábor műsora A sors szeszélye folytán kereken kilencven évvel ezelőtt, 1893- ban ugyanazon a napon, szeptember 16-án (ki tudja, tán egyazon órában is?) született két olyan magyar, ki a szó szoros és legjobb értelmében világhírűvé vált. Az egyik, a szerencsére jó egészségben élő Szent- Györgyi Albert. Születésnapján, örömünkre, méltóképpen emlékezett meg róla a magyar és a világsajtó. Korda Sándor a másik, akit egyedül a rádió (meg a Rádió- és Televízióújság) tartott méltónak évfordulós megemlékezésre. örültem Bányai Gábor műsorának, kedvemre volt, hogy az egyetemes filmgyártás (néha nevezhetjük akár filmművészetnek is) egyik valaha volt legnagyobb alakjáról, ha nagy vonalakban is, de megemlékezett. Különösnek találtam azonban, hogy Korda 19-es szereplését homályosnak minősítette (holott még a lexikonok is említik direktóriumi tagságát, filmgyártásbeli vezető szerepét). Letartóztatására éppúgy nem talált magyarázatot, mint Bécsbe távozására. (Pedig a szavahihető Korda-életrajzok is a fehérterrorban jelölik ennek egyértelmű okát.) Ennél csak a műsorújság Korda-cikke volt rosszabb, amelyben Molnár Gál Péter egyenesen azt állítja: Korda nem a Tanácsköztársaság után, hanem előre emigrált. Bányai állítása úgy is értelmezhető, mintha Kordát akár közbűntényesként is letartóztathatták volna. M. G. P. pedig a jereváni rádió vicceire emlékeztet: „nem osztogattak, hanem fosztogattak”, ugyanis éppen ellenkezőleg, Korda exponált tanácsköztársaságbeli szereplése miatt, a fehérterror (amely éppen politikai okból tartóztatta le) elől emigrált Bécsbe. Vitázni kell Bányai egy másik állításával is: „Korda-jelenség a sokat markolás, a mindent akarás” — mondta. Ó, nem! Ha volt Korda-jelenség a filmkészítésben — és volt —, akkor annak az elegancia és a méltóság, az intelligencia és a műveltség, a csalhatatlan jó ízlés és a kiolthatatlan humanizmus volt a jellemzője. Az európaiság a szó legjobb értelmében, az emberközelség, a finom humor, a szelíd irónia, a mindent átszínező emberség. Ebből állt össze a Korda-jelenség, amely annál is figyelemreméltóbb, mert oly éles ellentéte volt az Adolf Zukor-, a Sam Goldwyn-, a Louis B. Meyer-jelenségnek, a hollywoodi nagymogulok annyiszor procé stílusának, hamis világot ábrázoló szemléletének, giccsbe hajló ízlésvilágának. Goldwyn, Zukor, Meyer és az itt nem említett többi régi, nagy filmproducer szinte mindegyike ugyancsak Közép- és Kelet-Európából jött. Csak éppen Sir Alexander Korda műveltsége és intellektusa, jó ízlése és kedélye hiányzott belőlük. B. T. Fődíj és közönségdíj olyan seregszemlén, mint a veszprémi tévétalálkozó — kétségtelen siker. A nézők tetszése a könynyűnek nevezett műfajban nem meglepő; a zsűri értékelése már váratlanabb megtiszteltetés. Az Egy Fényes-est duplán díjazott rendezője Csenterics Ágnes. — Sokan úgy tartják: a rendezés gyeplőtartó szerepkör — férfimunka.. . — Férfimunka, hiszen több tucat embert kell kordában tartani, ám a velük való „bánást” a nők talán jobban értik. Férfimunka, mert határozottságot igényel, de hogy fiúként vagy lányként vagyok határozott, az mindegy. Ha úgy megyek be a stúdióba, hogy pontosan tudom, mit akarok, akkor pontosan megvalósítják a kívánságaimat. S ha ehhez képest még nő is vagyok, talán hatni tudok arra is, aki morcosan ébredt, utálja a világot. Végül is a rendező nem férfi vagy női egyéniség. — Ha jól értem, férfiasan határozott és nőiesen érzékeny egyéniség. Milyen még? — Azt hiszem, jó kapcsolatteremtő. Ez a szakmánk egyik kulcsszava. Az a rendező, aki reggel úgy ébred, hogy ő váltja meg a világot, csalódik. Ugyanis hiába zseniális, ha a zsenialitását nem képes átadni a többieknek. Itt csak többes számban lehet világot megváltani, azokkal együtt, akik munkájuk jellegéből következőleg nem ébredhetnek hasonló sürgetéssel. Bennük is föl kell kelteni a siker vágyát és megadni nekik a siker élményét. A mi „famíliánk” — a stáb, amellyel évek óta dolgozom — ilyen szellemben él. — ön valóban nagyszerű kapcsolatteremtő hírében áll — ez is talán nő voltából fakad. De honnan „férfias” határozottsága? — Biztonságérzetből. Érettségi óta dolgozom a televízióban, először az ügyelő ügyelője voltam, aztán az ügyelő maga, tettem-vettem mindenféle élő műsorban, közben elvégeztem a bölcsészkart, majd a tévéseknek indított rendező szakot. Kijártam az iskolát... — Skálája a poptól az opensta portréműsorokig terjed. Honnan ért a zenéhez? — Tizenkét évig tanultam zongorázni, szolfézst és összhangzattant. — Hogy a könnyű műfaj nehéz — már közhely. De mitől az? — Például a pénztelenségtől. A mi televíziónk elsősorban a drámai művek televíziója; elfogadtatni, hogy egy show-műsorhoz legalább annyi pénz kell, mint egy Csehovműhöz — képtelen vállalkozás. Csehovnak rangja van, a könnyűzenének nincs. De ettől még — természeténél fogva — dekoratív műfaj; tehát: drága. Nem olyan, mint egy Shakespeare-szöveg, amely akkor is fénylik, ha szürke falak közt mondják el. — A tehetség önmagában nem képes kicsillogni a „szürke falak” közül? — Vannak a műfajnak személyiségei, de ha csak lefényképezem őket, még nem műsor. Persze léteznek ilyen adások is: valaki bejön a stúdióba, járkál, nem történik semmi, csak vágják a totált meg a közelit. Én ennek nem vagyok híve. Két közeli szem nem show-műsor. Ez a műfaj nem él meg körítés nélkül. És már vissza is kanyarodtunk a pénzhez. Más kérdés, hogy nemcsak annak látjuk hiányát. Magyarországon nincs hagyománya a szórakoztatásnak , nincs show-színház, ahol énekeseink megtanulhatnák a szakmát; nincs szórakoztató háttéripar — ez mind lefelé szorítja a szakma színvonalát. — S a műsorkészítők ízlése? Azzal nincs semmi baj? — Van. Nevezetesen, hogy középeurópai. — Talán kelet-európait akart mondani... — Nem. Ha összevetem a miénket az osztrák vagy az NSZK-tévé szórakoztató műsoraival, azok látványosabbak ugyan, de semmivel nem ízlésesebbek. Közép-európaiak. A világszint más. Közönségünk igénye azonban, különös módon, az utóbbihoz igazodik. Nálunk sztárt csak akkor ismernek el, ha épp a lista csúcsán áll. Ha eggyel lejjebb, már fintorgunk. Talán éppen azért, mert Magyarországon nem igazán létezik a műfaj, a nézők a tévében és a diszkóban a világ legkiválóbbjait Mégsem „férfimunka"? KÉT KÖZELI SZEM NEM SHOW-MŰSOR Sir Alexander Korda élete alkonyán — ez az egyik utolsó felvétel róla A Karenina Anna forgatása közben a címszereplő Vivien Leigh-nek olvas fel egy levelet A három horda fivér, balról jobbra: Zoltán, Sándor és Vince, az általuk alapított London Film huszonegyedik születésnapi bankettjén 30.