Új Tükör, 1985. október-december (22. évfolyam, 40-52. szám)
1985-10-06 / 40. szám
HÓNYUIR KÖNYV TAR LŐRINC POKOLJÁRÁSA Középkori látomások Valóban ritkaságok vannak e kötetben, többek közt arról a „néminemű Tarról, Ki pokolt megjárta. . s mint a Toldi szerelmét feleségül vevő Tar Lőrinc druszája említtetik Arany eposzában. De e viszonylag ismert Lőrinc inkább cím, mintfőszereplő, a könyv nagyobbik fele a hivatásos irodalomtörténészek közt is alig ismert Krizsafán György élményeit tartalmazza, beszámolóját a Pokolban, a Purgatóriumban és a Paradicsomban tett 1353-as útjáról, az írországi Szent Patrik-barlang gőzeinek hatásáról. Bizony, érdemes végigrágni magát az olvasónak Krizsafánon, hogy megtanulja, milyen a rossz riporter. Ha igaz, hogy Lope de Vega halálos ágyán végső búcsúként azt súgta, hogy „unom Hantét", annak csak az az oka, hogy nem ismerte Krizsafánt. (Persze, mint kordokumentum, ez sem értéktelen.) A pokol mindenkinek pokol, szegény gonosz ördögök csak annyira gyötörhetik a kárhozott lelkeket, amennyire elő van írva, pedig sokkal kegyetlenebből szeretnék . . . talán nem is a sátán az igazi szadista? Tar Lőrinc látomásai inkább élményszerűek, és közelebb maradnak a földi ember világához. Ám e latinból mai magyarra fordított (Bellus Ibolya, Boronkai Iván, Érszegi Géza és Imre Flóra munkái) írásoknál élvezetesebbek a kódexeinkben megőrzött, néha valósággal Bosch pokolképeit kommentáló víziók. V. Kovács Sándor a nagyívű bevezetőben Homéroszig követi vissza a pokoljárások előzményeit. Tegyük hozzá: a Gilgames-eposz XII. tábláján is olvashatjuk, mint ecseteli az alvilágba jutott Enkidu a lelkek sorát barátjának, Gilgamesnek; az asszír szöveg viszont egy 4000 éve lejegyzett sumer mű fordítása... És hol volt még akkor Homérosz? (Szépirodalmi) Székely András messége mindig a szavaikon múlik. Nevetni is kevesebbet lehet rajtuk, mint a könnyed poénkodáson, kacagtató eseteken, bizsergetős szituációkon. A költői szellem és agyjártatás a sűrítésre törekszik. Ez súlyossá, egyben rétegezetté, préseltté teszi a művet. Közelíti az áttételeken keresztül érvényesülő, nem szokványos logika felé, amihez (mert magvában valahol abszurd) külön bejáratú befogadói érzék, ráhangoltság kell. A késleltetve beugró, fanyar aforizmaversek, másodpercköltemények a roppant furcsa, kissé baljóslatú könyv első ciklusában teszik legjobban próbára Orsovai eszelősen rejtvényfejtő típusú olvasóit. (Akik a fejtést éveken át az Élet és Irodalomból gyakorolhatták.) Türelemmel persze rá lehet jönni a nyitjakra: kiindulnak egy-két szóból, összecsengésből, aztán átugranak egy hosszú gondolatsort és becsapós, kihívó következtetéseket adnak, nemegyszer amolyan dafke-magatartást tükrözve és önironikus frivolitással. Megvan ez a viadalmas, visszavágó riportszerűség az Új Tükörből ismert Közhelyek ciklus közérthetőbb, nagyobb lélegzetű közmondásalapozású verseiben is. Az agytornáztató Vásott percekhez képest hatásosabbak, egyszersmind gyakran megszívlelendő a társadalmi mondanivalójuk. Itt kamatozik Orsovainak a pozícióváltás: nem egyszemélyes, bizarr fölismeréseit szögezi szembe létezése elvontságaival, hanem a százados néptapasztalás igazságait revideálja, rázogatja össze, mint kaleidoszkópot, s fabrikál belőlük találékonyan meghökkentő, érvényszerűséget kérdőjelező új alakzatokat. Kevesebb jót lehet mondani a hatalmas példányszámú gyűjtemény záróciklusáról; darabjai egyenetlenek, töredezettek; majdhogynem rossz hírbe hozzák a megelőző, unikumszámba menő kötetrészeket. (Népszava) Iszlai Zoltán MAGYAR RITKASÁGOK TAR LŐRINC POKOLJÁRÁSA VÁSOTT PERCEK Orsovai Emil versei Az 1975-ös megjelenésű Idősziklák, valamint az 1984-es Szélírás költőjének harmadik könyve rendhagyó gyűjtemény. Legáltalánosabban meghatározva lírai szellemességeket tartalmaz. Sokban különböznek a más műfajokban előállítható szellemességtől. Létrejöttük föltétele nem annyira egy meglovagolható, kijátszható helyzet (mint a drámában), nem frappáns fordulat egy történetben (mint a prózában), s nem is mindig gondolati csattanó (ahogy a társalgásban, viccmesélésben, bemondások alkalmával). A költők szelle DOKTOR MINORKA VIDOR NAGY NAPJA Békés Pál meseregénye A szorgalmas és szerencsés Békés Pál még nincs harmincéves, de kapásból máris nehéz összeszámolni, hány könyve jelent meg, hány darabját adták elő. Ha csak a gyerekeknek írt munkáit vesszük, említenünk kell A kétbalkezes varázslót, a belőle készült színdarabot, az Egy kis térzenét, amely a gyermekrádió műsorában hangzott el először, onnan került megerősítve, földúsítva a Thália Színház színpadára. S ezekhez jönnek „komolyabb” művei, a felnőtteknek szóló három regénye, a Darvak, a Szerelem útközben és a Lakótelepi mítoszok, amely a képernyőre is eljutott. Közben megjelent több kötetnyi fordítása is. DOKTOR • MINORKA VIDOR NAGY NAPJA 2D Űj könyve, a Doktor Minorka Vidor nagy napja is gyerekeknek készült meseregény. Nagy kalandok vannak benne, háború, fogságbaesés, bujkálás, rejtőzködés, feszült, izgalmas pillanatok, kivégzés előtti jelenetek. E felsorolás persze ne téveszszen meg: ezt a történetet egy mai fiatalember írta. A színhely egy budapesti piac, s a háború a piac vízcsapjának birtoklásáért tör ki a zöldségesek—tejesek, valamint a hentesek—halasok között. Legveszedelmesebb fegyverük, amely elé a kivégzendő főhősöknek is oda kell állniuk, a tejpumpa és a szálkavető. Békés Pál új könyve nem romantikus hevületű kalandregény tehát, hanem groteszk, csúfondáros mese, amely komikussá teszi a háborús pózt. Külön hangulatát, varázsát éppen ez adja: a helyszín és a szereplők vaskosköznapisága ellentétes a fantasztikus eseményekkel. Az író nemcsak az ironikus cselekményalakításban tudja leleményességét megmutatni, hanem sziporkázó nyelvi ötleteivel is, furcsa szavak, mulatságos, meghökkentő szóösszetételek, nevek kitalálásával. És mint majd’ minden történetében, ebben is fölhangzik a szemérmes, lírai hang. Csak ezúttal kicsit ,távol a főeseményektől, mindössze egy epizódban. Megjelenik a színen Zimmermann, a műlovar és cirkuszigazgató, gyengéd szál kapcsolja Teréz nénihez, aki unokahúgával, az ötödikes Dorkával együtt kerül a piaci bonyodalmakba. (Minerva) Ökrös László MELOCCO MIKLÓS Kernács Gabriella írása A Corvina Kiadó Műterem-sorozatának kötete Melocco Miklósnak, köztéri szobrászatunk egyik megújítójának a munkásságát mutatja be. Az első hallásra pozitívnak tűnő ténymegállapítás sajnos nem jelenthet egyértelmű dicséretet, hiszen a köztéri munkák képzőművészetünknek, néhány kiemelkedő műtől eltekintve, nem éppen a legszínvonalasabb részét képezik. Meloccónak a hatvanas évek végén kiteljesedő alkotói pályájára erősen hatott a pop art deheroizáló szemlélete, túlhangsúlyozott tárgyszeretete. Ez a köztéri szobrászainkba beszüremlő deheroizáló magatartás a hetvenes évek elejétől érezhető: szinte minden kompozíció alól eltűnik atalapzat, a figurák — írók, költők, képzőművészek, politikusok — leszállnak a pledisztérről, leülnek egy padra, székre, vagy akár a rakpart lépcsőjére; az alkotók így kívánják közelebb hozni az ábrázolt személyiséget a nézőhöz. Melocco Miklós is erre a deheroizáló hatásra építette fel Tatabányán, a Népkertben elhelyezett, az átlag köztéri szobrokon jócskán túlmutató, beteg, megfáradt Adyját, vagy a nézőnek háttal álló, kórust vezénylő Kodályát, és az egyik legújabb szobrát is, az útszélen álló, esendően szép, szürke gránitból faragott Radnótiját. Kernács Gabriella az interjúkkal és a művész írásaival dokumentum értékűvé tett tanulmányában plasztikusan tárja a nagyközönség elé tevékenységét, sőt céltudatosan nem csupán a műveket, de az alkotó gondolatait is bemutatja. A jól sikerült írás talán egyetlen hiányossága, hogy Melocco Miklós pályáját nem helyezi bele napjaink magyar képzőművészetébe, hanem csupán önmagában tárgyalja, azt viszont kétségtelenül alaposan teszi. (Corvina) Lajos HOLLANDIA HÉTKÖZNAPJAI REMBRANDT KORÁBAN Paul Zumtor könyve A magyar olvasók mindig is érdeklődtek az olyan kis nemzetek iránt, amelyek fontos szerepet játszottak a világtörténelemben, illetve az egyetemes kultúrtörténetben. A holland kétségtelenül ezek közé tartozik, történelméről,kultúrájáról, civilizációjáról mégis alig tudunk valamit. Paul Zumthor könyve a Rolland aranyszázadot” mutatja, be, azit, hogy milyen volt Hollandia a XVII. században, amikor az európai fejlődés élvonalába került, nem egy téren évszázadokkal előtte járva kontinensünk más országainak.. Nem a történelmi pillanatokra, a rendkívüli eseményekre figyel, hanem a mindennapok világára, amit eddig csak a németalföldi festők hasonlíthatatlan bájú képeiről, elsősorban Rembrandt remekműveiről ismertünk. Elénk tárja a társadalom különböző rétegeit, a gazdag polgároktól a koldusokig, a városlakókat és vidékieket életük és napjaik minden szakaszában. Szól otthonukról, magán- és közéletükről, munkájukról és szórakozásaikról, gazdasági, politikai, jogi és kulturális viszonyaikról. A szerző az információk szinte enciklopédikus bőségét és alaposságát színes és könnyed stílusban tolmácsolja: műve egyes lapjait mintha vérbeli regényíró írta volna. Sikerül életre keltenie, s egyszersmind megszerettetnie ezt az éppen egyszerűségében nagyszerű népet, mély fő értékeknek a „szabadság édességét” és a puritán erkölcsöt, a szorgalmas alkotómunkát, a takarékosságot, a rendet és a nyugalmat tartotta; elsőként ültette át a gyakorlatba a tolerancia eszméjét, Európa legjobbjainak elismerését vívta ki és világhírű, egyetemes hatású géniuszokkal büszkélkedhetett, mint Rembrandt és mestertársa, Frans Hals, Spinoza, a nagy racionalista-panteista filozófus és Grotius, a nemzetközi jog, s az újkori természetjog atyja. A kötetet bőséges képanyag, korabeli festményekről és rajzokról készült reprodukciók teszik még gazdagabbá. (Gondolat) Madarász Imre PAUL ZUMTHOR HOLLANDIA HÉTKÖZNAPJAI REMBRANDT KORÁBAN IPOLYTARNÓC Bartkó Lajos, Hably Lilla és Kordos László könyve gyámomra Ipolytarnóc mindmáig: legenda. Rengeteget olvastam ősállatlábnyomokkal teli, megkövesült iszapjáról, ám oda nem jutottam. Annyi kártétel okán, újabban szigorúan védettek a leletek, s bár elkészült védőépületük, látogatni még nem lehet. Közben hiányzott — sok hazai és külhoni részpublikáció, s a főként Tasnádi Kubacska Andrástól származott, népszerűsítő leírások után — az átfogó, tudományos fel-