Új Tükör, 1988. április-június (25. évfolyam, 14-26. szám)

1988-06-26 / 26. szám

■ Mindenki reménykedik. A ren­dezők bíznak benne, hogy a nyolcadik Európa-bajnokság ideje alatt sok millió nyugatnémet márka gurul a kasszába. Reménykedik a részt vevő nyolc ország labdarúgó­szövetsége is. Nem is alaptalanul. A rendezőség eleve biztosított minden csapatnak csaknem három és fél millió márkát. Ez csak az alsó határ, aki bejutott az elődöntőbe, az még többet kap, aki pedig a döntőbe ve­­rekedte be magát, az még többet kap. Semmi meglepő nincs abban, hogy a színvonalas labdarúgás jó pénzért eladható a nemzetközi piacon. Köny­­nyebb rá vevőt találni, mint egy au­tóbuszra vagy egy birkanyájra. A kínálkozó alkalom, ha úgy tetszik, a vásár lehetősége sem titok, az Euró­pa- és a világbajnokság mindig ki­tűnő alkalom a futballvásárra. Ilyen­kor sajnálhatjuk, hogy mostanában nekünk semmi eladó nincs, és az MLSZ nem azon busongana, hogy a gyanú légköre lebegi körül a bajnok­ságot, hanem szép terveket szőhetne, mit kezd azzal a pénzzel, amely az Európa-bajnokság után a kasszájába befolyik. Reménykedik több neves játékos is. Az Opel autógyár ugyanis egy Omega kocsit ajánlott fel annak a labdarúgónak, akit a mezőny leg­jobbjának tart egy zsűri, amelynek tagjai: Fritz Walter, Uwe Seeler, Jürgen Grabowsky, Paul Breitner és Max Merkel. Reménykednek a Kicker című sportlap olvasói is. Egy Omega autó tulajdonosa lehet az, aki eltalálja, hogy ki lesz a nyolcadik Európa­­bajnokság legjobb játékosa. Reménykednek a szakemberek is. Hátha visszatér a látványosabb lab­darúgás, és a csapatok nem azzal a szándékkal vonulnak ki a pályára. — Csak ne kapjunk gólt, csak ne kapjunk ki. Időnként a mostani Európa-baj­­nokságon láthattunk biztató jeleket. Az olaszok és a szovjet együttes nemcsak a biztonságos védelemre rendezkedett be, hanem bátran, erő­teljesen, szellemesen alakította ki a támadás és a gólszerzés különféle változatait. Szerencsére ez a két csa­pat bekerült az elődöntőbe. Ez elő­nyös azért is, mert ez a nyílt sisakos játék diadala. Bátran rohamoztak a nyugatnémetek és a hollandok is. Elhamarkodott lenne, ha most fel­tételeznénk, hogy mivel ők is beju­tottak az elődöntőbe, ez a tény hosz­­szú időre felbátorítja a taktikát ki­dolgozó szakembereket, a jövőben a támadásnak nagyobb szerepet adja­nak, mint a legutóbbi időszakban. Sok új elem nincs az Európa-baj­­nokságon. A labdát nemcsak lábbal, hanem ésszel irányítják a pályán, amint ezt már réges-régen felismer­ték, a labdát mindig a legkedvezőbb játékoshoz kell továbbítani. A hely­zetet gyorsan fel kell ismerni, és en­nek alapján azonnal, mégpedig oko­san kell cselekedni. Ennyi az egész. Persze jól előkészített, alkalmas fi­zikummal kell rendelkezni, olyan­nal, amely gyorsan és so­kat tud fut­ni és bírja a két félidő nagy fáradal­mait. Ez a megállapítás a harmincas esztendőkből származik. Létezik-e tehát úgynevezett modern futball, amelyet mostanában olyan gyakran emlegetnek. Egyszerűbb, ha csak jó és rossz futballt különböztetünk meg egymástól. Már az Európa-bajnokság végé­nél tartunk. Amint köztudott, négy csapat, az NSZK, Olaszország, a Szovjetunió és Hollandia jutott be az elődöntőbe. Könnyű utólag tudni, ki mire képes, de előzőleg miként jellemezték ezeket az együtteseket. Csak úgy érdekességként a pozsonyi Új Ifjúság előzőleg így írt erről a négy válogatottról: „Az NSZK akárhol, akármilyen vb-n vagy EB-n mindig az esélye­sek közé tartozik. A Beckenbauer­­gárda most is a favoritok favoritja. A hazai környezet tudáson túl is előnyt jelent. Bár az is igaz, hogy a túlzott esélyesség bénítóan is befo­lyásolhatja a csapat teljesítményét.­­Az esélyesség terhével meg kell birkózni. A felkészülés utolsó fázisá­ban ez a lelki előkészítés volt a leg­főbb gondom­« — nyilatkozta Franz Beckenbauer. Hollandia fellépéseit, egész biztos, hogy hangos Hup — holland — hup! harci kiáltás kíséri majd végig.­­A mi csapatunk számára tragédia lett volna, ha nem kerül ki az EB-re­« — mondta Rinus Michels edző. Hát igen. 1974-ben és 1978-ban a hollan­dok ezüstérmet szereztek a vb-n, azóta viszont hiányoztak a nagy se­regszemlékről. A már említett BEK- döntő után az Eindhoven színeiben játszó Sören Lerby, dán válogatott a holland válogatottat favorizálta.­­Két kitűnő csapatra, az Ajaxra és az Eindhovenra épül Michels legénysé­ge. És ha ezekhez a kitűnő játéko­sokhoz még Gulliet és van Basten is csatlakozik, nyugodtan ők lehetnek a bajnokok.­ A szovjet csapat az általános tet­szést kiváltó mexikói szereplés után egy kicsit visszaesett. Talán csak a franciák ellen villogtak Belanovék, de Lo­banovszkij mester (remélhető­leg az EB kezdetéig teljesen felépül szívrohama után) azzal a szándékkal küldi játékosait a pályára, hogy a döntőig meg se álljanak. A szovjet labdarúgás ugyanis már nagyon hiá­nyos egy igazi nagy nemzetközi si­kert. Olaszország erősen megfiatalított együttessel érkezik az NSZK-­ba. Vi­­cini edző végre hozzálátott a gyö­keres átalakításhoz, mert elődje, Bearzot, képtelen volt megválni a spanyolországi világbajnok csapat kiöregedő játékosaitól. Gianluca Vialli­ személyében megszületett az új nagy sztár is. A túlzásokra hajla­mos olaszok másképp nem is emle­getik, mint a legendás Riva utóda­ként. De az olaszokat nagyon nagyra becsüli M. Platini is.­­Az EB nyitá­nyán a mezőny talán két legerősebb csapata találkozik. Egyáltalán nem lepne meg, ha június 25-én a döntő­ben ismét találkoznának.«” Írország nem jutott a legjobb négy közé. Erkölcsi győztesként távozha­tott azonban a csapat az Európa-baj­nokság színhelyéről, igaz, hogy Hol­landia legyőzte, de nem bukott el. MOLNÁR KÁROLY FUTBALL MINT A BUCIKK A holland Marco van Basten, az ír Mick McCarthy és Ray Houghton a labda körül A szovjet Alejnyikov megszerzi a labdát az angol Dave Watsontól és belövi csapata első gólját TELEFOTO : MTI K­ÜLFÖLDI KÉPSZERKESZTŐSÉG

Next