Turista Magazin, 1984 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-01 / 4. szám
ÁGASVÁR ÜRÜGYÉN-MÁTRÁRÓL A Turista Magazin múlt évi decemberi számában cikk jelent meg az ágasvári turistaházról. Egy valóban sokat ígérő kezdeményezésre hívta fel a figyelmet, a turizmus feltételrendszere fejlesztésének egyik lehetséges útjára mutatott rá. Sajnos, azóta újfent bebizonyosodott — ez az út is tele van buktatókkal, igencsak göröngyös. A házat az egyetemi KISZ-bizottság ismét a Parádi ÁFÉSZ kezelésébe adta, így a szállásfoglalás újra nehezebb lett és nem oldódott meg a ház végleges és gondos gazdájának kérdése. Ezt az alkalmat szeretném felhasználni arra, hogy felhívjam a figyelmet a Mátra áldatlan szálláshelyze- tére. Jószerivel a Vörösmarty turistához az egyetlen egész évben üzemelő, könnyen lefoglalható szálláshely az egész hegységben, az Avar szálló árait nem a turisták zsebéhez szabták, a Sástói kemping csak a nyári szezonban üzemel. A parádi ÁFÉSZ kezelésében lévő parádi turistaházat az őszi—téli szezonban idegenforgalmi irodán keresztül — több napra és teljes penzióval — értékesítik, Ágasvárra a szállásfoglalás nehézkes (levelezés vagy interurbán telefon). A galyatetői kulcsosházat egész télre előre kiadják — így bizony előáll az a furcsa helyzet, hogy az ország infrastrukturálisan legjobban feltárt magashegysége alig elérhető a hét végén túrázni kívánó természetjárók számára. Tudom , a megoldás roppant nehéz. De talán a központosított helykiadás, a szervezett csoportok mellett szabad helyek biztosítása, a Sástói camping téliesítése sokat segíthetne. Az igazi megoldás a Vértesben és a Mecsekben szépen kialakított kulcsosházak rendszerének itteni elterjesztése lehetne, az ügy felkarolója és népszerűsítője pedig a Turista Magazin. (Szekeres Zoltán) A TOURINFORM VÁLASZA Elmarasztalás érte a TOURINFORM idegenforgalmi információszolgálatot a TM februári számában. A lap „etikátlan eltulajdonításának” minősítette, hogy a hazai sífelvonókról szóló összeállítást, „amely dr. Tóth Géza több éves gyűjtőmunkájának eredménye”, az Idegenforgalom c. lapban közzétettük. Tény és való, hogy a szerzőt nem jelöltük meg — mivel a kérdéses táblázatot több más anyaggal együtt a Magyar Síszövetség bocsátotta rendelkezésünkre — de azt sem állítottuk, hogy a mi munkánk. A TOURINFORM adatbankjára hivatkoztunk, amelyben többezer olyan információ szerepel, amely a nagyközönség tájékoztatását szolgálja. S hogy erre igény van, azt (talán a „reklámhadjáratnak” köszönhetően?) napi 200—1100 telefonhívás jelzi. Feladatunk az is, hogy a szükséges információkkal az idegenforgalomban dolgozókat ellássuk. Mivel több utazási iroda jelezte, hogy náluk érdeklődnek a sífelvonókról, úgy gondoltuk, hogy az utasokat kíméljük meg az ide-oda küldözgetéstől, ha a szakma lapjában a kitűnő öszszeállítást ismertetjük. őszintén sajnáljuk, hogy első jelentkezésünk a turisták nagymúltú és a tájékoztatás terén nagy tapasztalatokkal rendelkező lapjában negatív előjelű volt. Részünkről készen állunk az együttműködésre, mivel úgy gondoljuk, — a nagyközönség személyében — azonos főnökünk van. (Példányi Ágnes, a TOURINFORM Szerkesztőség vezetője). HEGEDŰS MIHÁLY ÖSSZEÁLLÍTÁSA SÍFELVONÓ ÉS SÍPÁLYA KEMENCÉN Az 1982/83-as téli szezon elején a televízió és a napi sajtó hírül adta: Kemence közelében 600 m hosszú sífelvonó és mellette ugyanilyen hosszú sípálya épült. Az időjárás azonban nem volt kegyes sem a létesítmény létrehozóihoz, sem a pályát használni kívánó sízőkhöz. Az idei tél is sokáig váratott az igazi hóval, de végül is január második felében megindulhatott a felvonó. A községi tanács január 29-ére nyílt sí- és szánkóversenyt hirdetett meg (egyébként évenként meg kívánják rendezni). A jól kitűzött műlesikló pályán és a közelben kijelölt szánkólejtőn férfi- és női, úttörő, ifjúsági és felnőtt kategóriákban versenyeztek a helyszínen benevezettek. Rendkívül dicséretes a Börzsöny észak-nyugati lábánál fekvő község erőfeszítése, amellyel a felvonót és a pályát létrehozta és népszerűsíti, hiszen hazánk — különösen a sísportot űzők évről évre növekvő számához viszonyítva — igen szerényen van sípályákkal, még szerényebben sífelvonókkal ellátva. Ezért minden ilyen jellegű új létesítményt örömmel kell üdvözölnünk. Az örömhöz sajnos üröm is vegyül. A Csehszlovákiából beszerzett — ott már nem használt és leszerelt — felvonó mindennek mondható, csak korszerűnek nem. Óránkénti kapacitása 90 fő, amikor a szlovákiai pályákon működő legrégebbi felvonóké is 200—300 fő, a korszerűeké pedig 600—900 fő. Ebből következik,, hogy az egyébként nem túlságosan nagy tömeg ellenére is másfél-két órát (!) kellett egy menetre várni. Nem csoda, hogy nagyon sokan nyilatkoztak úgy, hogy „ide se jövök többet!”. Más lapra tartozik, hogy ha a felvonó nagyobb kapacitású lenne, a pályáról is hamarabb kopna le a hó. Ezen ugyan lehetne segíteni úgy, hogy a felvonó másik oldalán is kialakítanánk egy pályát. S ha ezt kanyargós pályavezetéssel kisebb esésűvé, azaz a gyengébb sízők számára építenék ki, akkor a jelenlegi pálya felső, meredek részén nem akadályoznák a gyakorlottabbakat, s a két pálya között megoszlana a terhelés. Sajnos, a hóviszonyok sem túl kedvezőek, hiszen a pálya tengerszint feletti magassága, mindössze 370 —220 m közötti, s ez a mi éghajlati viszonyaink mellett nem garantál tartós hótakarót. Ehhez a Kemence-völgy felsőbb szakaszán, Királyháza környékén, hasonló lejtőviszonyok melletti, 500—350 m közötti pályát lehetett volna, vagy lehetne kialakítani. Kemence község kezdeményezéséhez a fenti kritikai megjegyzések ellenére szívből gratulálunk. Tökéletesen érthető, hogy saját erőből olyan felvonót szereztek be, ami anyagi erejüket nem haladta meg. Kár azonban, hogy a hazánkban egyébként is ritka ilyen kezdeményezést nem támogatta egy anyagiakban nagyobb lehetőséggel rendelkező szerv, mint pl. a Dunakanyar Intézőbizottság, melynek még profiljába is vág az idegenforgalom és a sportolási lehetőségek fejlesztése. Igaz, még nem késő, hiszen ez az új télisportközpont kezdemény tovább fejlesztő és korszerűsíthető. (Hazslinszky Tamás): 37