Turul 1892 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Stessel József: Az Athinai család történetéhez

részes jogáról mondanak le és jött át Debrő, Szt-György (Fel-Debrő neve, talán a monostor védszente után nevezve), Csal, Tóthfalu (ma : Tófalu) és Német-Kaal a Debreiek kizárólagos birtokaira.­ A Posár-atyafisággal ezúttal adósoknak kell maradnunk. Debrei István arra is rászolgált, hogy Zsig­mond mint különben kincstartóját adományok­kal kitüntesse és arra is, hogy mint nápolyi László trónkövetelő egyik főpártosát minden javától megfoszsza. Debrő a maga uradalmával királyi adomány következtében a Rozgonyiakra szállt. Fia, Debrei Imre. 1446-ban visszaadja neki Roz­gonyi István Tótfalut, Kaált, Csal helységet.2 1453. V. László királytól Egyeken és Boda­cson kap részbirtokot.3 1454. Heves megye képviselője a felső megyék összejövetelén.4 1440. Az ónodi Zudaroktól megveszi Lőrin­czit és Varsányt.5 KAXDRA KABOS. Az Athinai család történetéhez. A «Turul» 1892. évi 2. füzete 64. és köv. lapjain közölt értekezést azon okból is nagy érdekkel olvasom, mert ezen család tagjairól, mint kiváló régi sopronmegyei birtokosokról, egykor magam is adatokat gyűjtvén, két év előtt megyém közlönyében, a «Sopron» czímű lapban, az Athinai családról és sopronvármegyei birtokairól, laikus által szokott modorban, rövid történeti ismertetést közöltem, melyben azon­ban — őszintén megvallva — adataim elégtelen­sége miatt, akkor a család II. Jánosát, a ki a Turul 68. oldalán mint Jakabnak fia szerepel, nem ismervén, azt az általam összeállított kis család­fán elhelyezni nem birtam ; úgyszintén II. Péter­nek Miklós nevű fiát, s III. Lőrincz leányát sem ismertem. De másrészről mégis oly adatokra is hivatkoztam a mondott dolgozatban, melyeket a «Turul»-ban foglalt értekezés nem említ; ez okból tehát az ügy érdekében a « Turul »-ban napvilágot látott családtörténethez némi pót­lásul, egyes eltérő nézetek tisztázása végett, jegyzeteimből néhány itt következő adatot föl­sorolni talán nem lesz egészen fölösleges. Az értekezés Hurbuthan helységről szólván, azt Zalamegyébe helyezi; pedig az 1263. évi oklevél azt Zanamegyébe sorozta, a miért is Pesty Frigyes a régi Zanamegye falvai közé számítja. A két ízben említett helységre nézve a tévedés nyomdai hibából is származhatott, a mint az általam két év előtt közölt család­ismertetésemben ezen nyomdahiba tényleg elő is fordult. A borsmonostori apátság kegyúri jogát Rupp «Helyrajzi története» szerint 1268. évben nem Athinai, hanem egy más családbeli (nézetem szerint Hédervári) Lőrincz nyerte s csak 1275-ben kapta azt Athinai család, körülbelül 1289-ig bír­ván ezen jogot, mely ekkor ismét az említett (Hédervári) családra visszaszállott. Georán nevü birtokra nézve úgy hiszem, hogy az Georánnak olvasandó, s semmi esetre se lehetne Gyóróval azonosítani, a mennyiben az 1270. évi oklevélből is kitűnik, hogy az Csáva helysége mellett feküdt s így benne a régi Geo­tán , a későbbi Deltán, vagy is a mai Nyujtal nevü helységre találtunk. Ezen nézetet külön­ben Pesty Frigyes munkája a régi vármegyék­ről is megerősíti. Athinai II. Lőrincz a borsmonostori apátság­nak a Lympach birtokot nem 1279-ben, hanem Nagy Imre szerint 1280. évben adományozta. Ezen adományozást 1421. évben az apátság ré­szére Kőszeg városa átírta, midőn ez az adomá­nyozó Lőrin­cznek pecsétjéről így szól: «... sigil­lum rotundum. . . in medio apparebat clypeus, de super galea, et in clipeo et super cassidem insignia nobilitaria». Kár, hogy a czímer rész­leteit nem írja le. Jegyzeteim szerint I. Miklós ágán levő III. Pé­ternek nem egy, hanem két fia volt. Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy 1367. évben a Locs­mánd vármegye 1263. évi adományozását tár­gyazó oklevelet a pécsi káptalan által «nobiles viri magni Laurentius filius Petri, Nicolaus filius Petri filii Nicolai de Athina» átíratták. A III. Pé­ternek Miklós nevű fiát az idézett értekezés családfáján nem találván, azon kérdés merül föl előttem: váljon a «Turul» 67-dik oldalán említett Péter nem az 1367. évi oklevélben előforduló Miklósnak volt-e a fiai Jakab ágán lévő II. Jánosnak fia, István, 1388-ban somogyi alispán volt. («Magyar hely­nevek», Pesty Fr.). Jánosnak, de bizonyosan nem mondhatom, hogy melyiknek, hanem talán II-diknak, Erzsébet nevü leánya 1366. évben Kutnay Györgynek nejéül van fölsorolva. István fia Zsigmond 1420 körrűl ősi birtokáról, Athyna­ ­ Egri Kápt. Prot. 139. 1. 2 Dr. Csánki : Magyarország történelmi földrajza, I. 77­­1. 3 Károlyi-Okmt. II. 294. 1. 4 Hazai Okmt. VII. 471. 1. 3 Rufifi Jakab : Magyarország helyrajzi története. III. 370.I. 86

Next