Turul 1924 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Sulica Szilárd: A Magyar Nemzeti Múzeum családi levéltárai
lö jük azzal, hogy az azóta elmúlt 10 év alatt a Magyar Nemzeti Múzeumba örökletétként beérkezett újabb 25 családi levéltárat a névsor kiegészítése végett szintén felsoroljuk : Abaffy, báró Aczél, Ányos, Bezerédj (kámi), Bitskey, gróf Brunswik, Fazekas, Füzesséry, Hiemer, báró Jeszenszky, Kazy, Klauzál, Lorberer, Madách, báró Majthényi (első bárói ág), Mándy, Nedeczky, Nyárády, Podhradszky, Rákóczi-Aspremont, Rötth, Sényi, bártfai Szabó, Szádeczky-Kardoss, Szilassy. Vagyis a mostani és a régi névsor alapján megállapítható, hogy a családi letéteményezés intézményesítése gondolatának felvetésétől számított és a mai napig eltelt 50 év alatt 124 családi levéltár került a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos gondjai és őrzése alá, az utolsó 10 év alatt pontosan 25-tel szaporodott a letéteményezett családi levéltárak száma, a világháború kitörése óta még ennél is többel. A jelenlegi év első háromnegyede is három új családi levéltárat (Szilassy, Szádeczky-Kardoss, Abaffy) tüntet fel az ily vonatkozású gyarapodások terén, ami igen kedvező arányszámnak mondható. Úgy ezen évnek, mint az egész 10 évi ciklusnak a gyarapodási arányszáma, noha a letéteményezés intézményesítése egész 50 éves időtartamának átlagos szaporodásának felel meg, mégis a rendesnél sokkal kedvezőbbnek és nagyobbnak tekintendő azon egyszerű oknál fogva, hogy a megszállás következtében 7 év óta már csak az ország területének egyharmad része szolgáltathatja további élő forrásként a letéteményezés tárgyát , az új családi levéltárakat. Ez pedig majdnem kétszáz százalékos javulást és fejlődést jelent ily vonatkozásban. A világháború kitörése óta tapasztalt ezen nagyobb szaporodási arány egyáltalán nem tekinthető véletlenségnek, hanem annak tulajdonítandó, hogy mindazon okok, melyek szükségessé és kívánatossá teszik úgy az egyes családok részére, mint a tudomány és a Magyar Nemzeti Múzeum számára ezen üdvös eljárás foganatosítását, különös mértékben érvényesültek az említett időszak alatt és a régi állapotok megváltozásával és a mai világpolitikai helyzet beállásával ezen okok természetesen még hatványozottabb mértékben forognak fenn. De ugyanezt bizonyítja egy másik örvendetes jelenség is. A múzeumi levéltár utolsó tíz év alatti gyarapodási statisztikája ugyanis nemcsak 25 új családi levéltár letéteményezését tünteti fel, hanem a letéteményezett családi levéltárak anyagának állományában igen számbavehető szaporodást jelentenek a már letéteményezett családi levéltárakhoz utólag és pótlólag beküldött kiegészítések is. Húsz családi levéltárhoz érkezett ezen időszak alatt 31 ízben kisebb vagy nagyobb terjedelmű kiegészítő anyag, mely a következőképpen oszlik meg az egyes letéteményező családok között : Bugarin-Horváth (két ízben), cserneki és tarkeői Dessewffy, Dőry, gróf Forgách (két ízben), Görgey, Hertelendy, Ibrányi, báró Jeszenszky, Kolosy, Kossuth, Kvassay, Péchy, Podhradszky (négy ízben), Reviczky (három ízben), Rosty, Rötth, Sombory, gróf Széchényi (öt ízben), Tarányi-Osterhuber, Ebeczki, Tihanyi. Ezzel szemben a közel 40 éves azelőtti korszakban 37 családi levéltárhoz 118 ízben kaptunk kiegészítő anyagot. A legbuzgóbb és legszorgalmasabb családok a kiegészítések küldésében ezen régebbi időszakban a gróf Forgách-család 8 ízbeni kiegészítéssel, a Péchycsalád 9 ízbeni kiegészítéssel, a Görgey-család 10 ízbeni küldeménnyel és a gróf Széchényi-család 14 ízbeni kiegészítéssel, mely utóbbi család különben a Péchy-családdal együtt a mai napig sem szűnt meg állandóan gondoskodni a letéteményezett anyag folytonos gyarapításáról. Az arányszám az utolsó 10 év alatti ily természetű gyarapodásokban látszólag nem feltűnően nagyobb, mint az azelőtti 40 éves ciklusban, különösen ha csak az időtartamot vesszük tekintetbe, valóságban azonban itt is legalább ugyanazt a százalékos számítást és fejlődést kell elérnünk, mint az új családi levéltárak statisztikai kimutatásánál, mert itt is a fősúlyt arra kell fektetnünk, hogy az utolsó hét év alatt az ily természetű gyarapodási forrás területe is szintén 66%-kal lett kisebb, mint volt az azelőtti 40 éves időközben. Vagyis e szerint az utolsó 10 év alatt úgy az új letéteményezések által, mint a régebben letéteményezett családi levéltárakhoz beküldött kiegészítések által elért gyarapodás a családi levéltári anyagban körülbelül 200 %-os fejlődést és haladást mutat a 40 évvel azelőtti állapotokhoz képest, mégpedig mindkét vonatkozásban általában ugyanazon okok miatt, t. i. a háborús viszonyok összes következményeikkel együtt szomorúan alkalmasaknak bizonyultak arra, hogy az egyes családi levéltárak tulajdonosait meggyőzzék arról, mily helyes és üdvös előrelátásból fakadtak a családi levéltárak örökletéteményezésének intézményesítésére szolgáló motívumok. Különben a már letéteményezett családi levéltárak anyagának gyakori kiegészítései igen egyszerű indokolásban találják meg a magyarázatukat. A már egyszer örökletétként elhelyezett, külön kezelt és külön felállított családi levéltárak nemcsak egymagukban is önálló külön gyűjteményeket jelentenek, hanem egyben élő és állandó fejlődésnek és szaporodásnak örvendő külön levéltári organizmusokat is képeznek az egész múzeumi nagy gyűjteménynek közös magasabbrendű életet és rendeltetést biztosító komplexumában. Idők folyamán egy családi levéltár alkotórészei a család esetleges nagyobb mérvű szétágazása következtében ugyanazon család különböző ágai közé oszlanak és szóródnak szét , de még ha ilyen ramifikáció nem is fordulna elő valamelyik családban, a családi iratok így is könnyen szétkerülhetnek a család különböző tagjainak birtokába. A családnak eminens érdeke, hogy az így ágak vagy csa