Turul 1928 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló cikkek - Kumorovitz Bernát Lajos: A leleszi konvent oklevéladó működése 1569-ig. (Egy pecsétrajzzal és egy térképpel)
A LELESZI KONVENT OKLEVÉL ADÓ MŰKÖDÉSE 1569-IG A premontrei kanonokrend leleszi prépostságát Boleszló váci püspök alapította a XII. század végén. Alapítását III. Béla megerősítette, azonban Imre 1199-ben Boleszlónak Andráshoz való csatlakozása miatt megsemmisítette, majd 1214-ben II. András az oklevelet megújította, s ezzel a leleszi prépostság exisztentiáját végleg biztosította. A konvent bizonyára e királyi megerősítés alapján mondja magát királyi konventnek s ezt okleveleiben sokszor nyomatékosan ki is emeli. Következik ez abból is, hogy a főkegyúri jogot a király gyakorolja, aki azt sokszor másokra is átruházza, sőt még a prépost választásba is beleszól. Az általános egyházi és szerzeteskanonoki hivatáson kívül a premontrei rend Magyarországon a hiteleshelyi működésben bizonyos külön hivatást is nyert, amely a rendnek nemzeti jelleget is kölcsönzött némileg, amit a külföldi monostoroknál hiába keresünk. Hogy a leleszi konvent mikor kezd hiteleshelyként működni, kellő adatok hiányában nem határozhatjuk meg pontosabban. De, ha tekintetbe vesszük, hogy a konvent a királyi monostorok sorába tartozik, feltehetjük, hogy nagy tekintélye volt s korán fordulhatott feléje a közbizalom. Mivel pedig a váradhegyfoki konvent a XIII. század elején, 1209 táján már működik ilyen minőségben, a jászói pedig 1255-ben kapja meg írásban is e jogot, feltételezhetjük, hogy a leleszi, amelynek alapítása időrendben a jászói előtt történt, ennél hamarabb, vagy legalább is nem később, tehát a XIII. sz. első felében kezd működni. E feltevésünket támogatja még az a megfontolás is, hogy a leleszi konvent hiteleshelyi működésére nagyobb szükség volt, mint amazokéra, mert míg Váradon a székeskáptalan maga is elvégezhette volna vidékének okleveles ügyeit, a jászói konvent körletét is könnyebben elláthatta volna az egri, vagy a szepesi káptalan, addig az északkeleti országrész lakóinak már nagyobb nehézségekkel kellett volna megküzdeniök okleveles ügyeik elintézésében, ha az egri vagy a szepesi, illetőleg a váradi káptalanra lettek volna utalva. Egészen természetes tehát, hogy a szomszédságukban fekvő leleszi monostorhoz fordultak. Ezért feltehetjük, hogy a leleszi konvent oklevéladó működése a XIII. sz. elejéig megy vissza s jogosítványát a királytól nyerte, amint ezt okleveleinek arengáiban is többször kifejezésre juttatja. Valószínűleg ezóta használja pecsétjét is, melyből működésének jogi érvénye fakadt. A leleszi konvent az egész középkoron át egy pecsétet használt és csak egy adatunk van arra, hogy egy oklevélre két pecsétet is függesztettek. Ez egy 1273-i privilégiumon történt s a pecsétek az oklevél alsó szélén két oldalt voltak felfüggesztve. A két pecsét közül az egyik a konventé, a másik a préposté lehetett, amint az oklevél intitulatiójában is a prépost meg a konvent együtt szerepelnek, mint az oklevél kibocsátói. A konvent régi pecsétje kerekalakú jelképes pecsét, körirattal, mely a konventre, mint tulajdonosára vonatkozik. Átmérője 29 mm, s kerületét egy gyöngysor alkotja. Ezen a gyöngysoron belül van még egy kisebb, vele koncentrikus, 20 mm átmérőjű gyöngysorkör, s a közöttük levő