Turul 1998 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Sólymos Szilveszter: Hozzászólás és kiegészítés Pandula Attila "Egy XVII. századi, heraldikai témájú, magyar olajfestmény" című, a Turul 1997/1-2. számában megjelent tanulmányához
Nil vulgare sápit (mirum) vicibusquoque certas Observât leges. Nem quas sub luce reductum Ex adytis regno multum plaudente Pragenis Hungaricos videt proceres, lectumque senatum Et sacros Regis titulos insignis nomen Transtulit in divum Mathiam rite secundum, Anno millenis qui sexcentesimus atque Additur octavus, festum fuit Elisabethae. Hac ipsa lustris postquam conversa duobus Tempora discedunt, annos superaddito binos Posoni migrât sedem linquitque priorem, Arcenis amat indiciis transire novenos. Per numéros quoque sic numero di non pare gaudent Durât in undenum suscepta profectio solem. Hic quoque nonus erat necnon vicesimus ortus Quo Zolium Vêtus ingreditur fors hic quoque Magn, Sollicitus corvinus erat revocare coronam A manibus friderice tuis, gentique deinceps Ostentare dorni veteris monumenta decoris. Assertore deo casus diadema malignos Pertulit hoc victrix geticos superavit et hostes. Hoc populi timuere novem dominumque vocarunt Qui Dravum Savumque bibunt, quos Bosnia nutrit, Croatiae tellus Celebris, Slavonia, Sirmo Rascia confinis, Lodomerus, Dalmata, cives Galliciae, Cumana Cohors, gens bulgara, Cuncti Occultant proprios fasces trabeasque superbas Iura sub Hungaricae quod transivere Coronae. Evenist quod nunc felix faustumque bonumque Temporibus cedens, quando nova tecta subintras In dubiis humana quid est Providentia rebus: Te Deus ipse malo custos tueatur ab omni." A magyar fordítás prózában inkább a tartalom visszaadására törekszik. Néhány helyen bizonytalan a szöveg értelmezése, bár ez a lényeges mondanivalót nem érinti. „Tíz felett még kilencszer ragyogott fel tengelyén a nap, amikor Pozsonyból méltósággal elindult Magyarország ősi értékes éke. Semmi gyalázatos dolog nem történt a csodálatos koronával, utazása a megszokott törvényeket tartotta be. Mert (De) micsoda fénnyel hozatott vissza prágai rejtekéből az ország nagy öröme, tapsa mellett! Ott voltak az ország előkelői, és a szenátus képviselői, és a királyi címet, jelvényeket és nevet a felséges második Mátyásra ruházták szabály szerint az ezerhatszázadik és nyolcadik évben, Szent Erzsébet ünnepén. Ez a korona két lustrumot és még két évet töltött itt. Majd Pozsonyból elköltözik és elhagyja előző helyét. A megkezdett utazás kilenc napig tart, és ez a napkelte huszonkilencedik volt, amikor Zólyomba megérkezett. (Itt utal Korvin Mátyásra, aki nagy pénzen váltotta meg Frigyes császártól a Koronát, hogy a régi dicsőséges emlékét a népnek megmutassa.) Isten segítségével ez a korona gonosz, veszélyes helyzeteken ment át. Győzelmet aratott a gétákon, és az ellenségen. Félő tisztelettel kilencen hívták uruknak, akik a Dráva és Száva vizét isták, amelyeket Bosznia táplál. Horvátország híres földje, Szlavónia, Szerbia, a Bulgáriával szomszédos Ladoméria, Dalmácia polgárai, Galícia kun katonái, és a bulgár nép. Mindezek lemondanak saját hatalmukról és királyi köntösükről a magyar korona javára. Legyen most sorsod szerencsés, boldog és jósors, midőn az idők viszontagsága folytán új helyedre kerülsz. - Kétes, bizonytalan helyzetekben, hogy tud gondoskodni az ember a dolgokról? Isten őrizzen meg téged minden bajtól!" A felirat készítője: Apperebat Dániel Hrabecius, Spectabilis ac Magnifici Petri de Rewa Comitis Supremi Thurocensis, Sacrae Coronae Custodis etc. ab Epistolis. Magyarul: Készítette Dániel Hrabecius, Tekintetes és Nagyságos Révay Péter úrnak, Turóc vármegye főispánjának, a Szent Korona Őrének stb. titkára. Kiértékelés A 36 soros tartalmilag visszaadott latin szöveg lényegében három szakaszra tagolható. Az első rész elmondja a Korona sorsát Révay idején; a második a Korona fennhatósága alatti tartományokat írja le, ezeknek címerei a Korona körül láthatók; a harmadik rész a Zólyomba megérkezett Korona sorsa feletti bizonytalanságban Révay fohásza Istenhez: őrizze meg azt minden bajtól. A fenti szövegek alapján elég világosan áll előttünk az egész kép értelme: a Szent Korona sorsát, történetét mutatja be az 1608-1620 közötti években. A kulcsszemély pedig Révay Péter koronaőr, aki 1608-1622 között viselte ezt a tisztet; a Szent Korona sorsának ezt a 14 évét látjuk itt illusztrálva, megörökítve. A jelen festményen megörökített szövegeknek és a Szent Korona történetének ismerete alapján a következőkben foglalhatjuk össze a kép mondanivalóját. A képet mindenképpen Révay Péternek, a koronaőrnek köszönhetjük. Révay (1568-1622) Turóc vármegyei főispán volt. A Szent Korona 1580-ban ke- 40