Typographia, 1906 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-05 / 1. szám
Budapest, 1906 január 5. ny.évi 517n 1. szám ELŐFIZETÉSI ÁR a Gutenberg melléklettel együtt a fővárosban egész évre . 15.60 a vidéken.............................10.40 Megjelenik minden pénteken TYPOGRAPHIA XXXVIII. évfolyam. EGYES SZÁM ÁRA a fővárosban.................30 fillér a vidéken.......................20 fillér segédmunkásoknak . . 10 fillér Telefonszám S5—82 A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség: VI., Hunyadi-tér 3. I. em. I Hirdetések soronként 25 fillér, mely összeg előre beküldendő Kéziratok nem adatnak vissza Kiadóhivatal: VI., Hunyadi-tér 3. I. em. Magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők szakegyesülete. Pályázat. A Magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők szakegyesülete pályázatot nyit hivatalnoki állásra a szolgálati szabályzatban körülírt jogok és kötelezettségek mellett. A hivatalnok teendője : a törzskönyvek vezetése. Pályázhat minden szakegyesületi tag, ki egyúttal a segélyző egyesületnek is tagja, szervezőképességgel bír és az utóbbi években a szakszervezetben tevékeny részt vett. A pályázóknak a magyar és német nyelvet szóban és írásban bírnia kell. Az állás 1906 márczius 5-én foglalandó el. A választás általános nyomdánkénti titkos szavazás utján ejtetik meg. A megválasztott hat havi próbaszolgálat után lesz állásában megerősítve. A pályázatok zárt borítékokban, magyar és német nyelven, sajátkezüleg írva, «Pályázat» jeligével, 1906 január 27-én, délelőtt 10 óráig küldendők be Lerner Dezső pénztáros czimére. VI., Hunyady-tér 3. Budapest, 1906 január 1-én. A központi választmány. A vidéki viszonyokról. A vidéki árszabály ez év végén mindenfelé lejár. Az a fokozott érdeklődés, mely a vidéki szaktársak részéről mutatkozik a jövő árszabály iránt, azt bizonyítja, hogy nagyon is itt az ideje, hogy a mai nehéz megélhetési viszonyoknak megfelelőbb árszabályt csináljunk és léptessünk életbe. Az a lázas tevékenység, mely a jövő árszabályt illetőleg már most megnyilatkozik a szaktársak között, végre gondolkozásra és cselekvésre bírta a vidéki nyomdafőnököket is. A vidéki nyomdatulajdonosok Szövetsége átiratilag megkereste Szakegyesületünk vezetőségét az iránt, hogy az válasszon saját tagjai közül egy 15-ös bizottságot, amely a vidéki nyomdafőnökök bizottságával tárgyal a vidéki árszabály ügyében. Szakegyesületünk választmánya ennek a kívánságnak elvileg már eleget is tett: kimondta, hogy a fővárosból 5, a vidékről 10 szaktárs választandó az árszabály tárgyalására. A vidéki nyomdatulajdonosok eddig hallani sem akartak a segédekkel való együttes tárgyalásról. A legutóbbi vidéki árszabálymozgalom azonban alaposan bebizonyította, hogy a segédek önmaguktól, a munkaadók akarata ellenére is tudnak maguknak árszabályt csinálni. És ez az, ami a nyomdafőnököket arra bírta, hogy az árszabályközösség megalkotására a kezdeményező lépéseket megtegyék. Mi készséggel belemegyünk az árszabályközösségbe, dokumentáljuk vele, hogy mi szeretjük az ipar fejlődését, hogy mi óhajtjuk az ipar terén a teljes rendezettséget. Mert kétségtelen, hogy az árszabályközösség hathatós ellensúlyozója az ipar legnagyobb rákfenéjének, a piszok-konkurrencziának. Az idők jele, hogy végre a vidéki nyomdatulajdonosok is kezdik ezt belátni. Ebben a belátásban velük együtt tartunk. Ha becsületes, őszinte, komoly a szándékuk az árszabályközösséget illetőleg, ha igazán olyan árszabályközösséget óhajtanak, amely a mi érdekeinket sem hagyja figyelmen kívül, akkor bennünk igazi fegyvertársakra találnak a vidéki nyomdaipar rákfenéi ellen. Ha nem így lesz, nem mi rajtunk múlik. De nem is mi valljuk kárát. Mi kaphatók vagyunk minden tisztességes és érdekeinkkel nem ellentétes törekvésre. A mostani vidéki árszabályon így is, úgy is alaposan javítani kell. Akár a főnökökkel együtt, akár azok nélkül és akár azok akarata ellenére is. Hisszük, hogy a vidéki nyomdatulajdonos urak jobbik belátásukra hallgatva, lehetővé fogják tenni, hogy egymást megértsük és az általuk kezdeményezett árszabályközösséget a nyomdaipar fejlődésének és mindnyájunk boldogulásának érdekében megalkothassuk. Kívánjuk és óhajtjuk, hogy így legyen. Egy dologról meg kell még emlékeznünk a vidéki nyomdatulajdonosok Szövetségének ténykedésével kapcsolatosan. És ez az, hogy a szövetségbeli nyomdatulajdonos urak a vidéki viszonyok rendezésénél mindenképpen az ajtó mögött szeretnék látni az általuk oly nagyon rettenetesnek és veszedelmesnek vélt központot. «A központi vezetőség tervszerű izgatása», «a központból leutazott vezérek terrorizmusa», «a központ egyenes pressziója és parancsa» - ezeket a frázisokat már annyira megszoktuk, a legutóbbi vidéki mozgalom alkalmával különösen garmadával zúdították felénk. Persze, ezeknek a vége mindig csak az volt, hogy a «terrorisztikus központ» erőszakoskodásának engedve, a békés és megelégedett nyomdász-segédek cserben hagyták kenyéradó gazdájukat és az izgatók szavára sztrájkba léptek. A vidéki nyomdafőnök urak annyira belovagolták magukat ebbe a hitbe, hogy szinte természetesnek találjuk, hogy az ő szemükben minden baj kulforrása a központ és megint csak a központ. Szeretnék ők, ha a vidéki városok nyomdász-viszonyaiba a központ egyáltalán nem szólna bele. Akármilyen hő óhajuk is ez, de ezt nem fogják elérni. A vidéki nyomdász-segédek is, éppen úgy mint a fővárosiak csak egy szervezetet, egy osztatlan nagy nyomdász-családot ismernek és ennek székhelye természetesen nem Bögözdön vagy Máriamakkon fekszik, hanem az ország fővárosában, az ország központjában, Budapesten. Ez nem azt jelenti, hogy föltétlenül Budapest, vagyis a központ ítél elevenek és holtak fölött. Hanem csak azt jelenti, hogy van az országos nagy nyomdászszervezetnek egy központi szervező-bizottsága, amely bizottság az egész ország szervezett nyomdászainak akarata és óhaja szerint intézi a budapesti és vidéki nyomdász-segédek ügyeit. A minthogy nem lehetne kívánni, miszerint a vidéki nyomdatulajdonosok Szövetségének ügyeit ne Szegeden, a vidék metropolisában, hanem valahol az isten háta mögött, Mucsán vagy Kutyabagoson intézze az erre hivatott vezetőség, éppen úgy abszurdum volna azt kívánni, hogy a segédek országos szervezete ne az ország központjában, hanem valamelyik vidéki városban székeljen. Vagy azt, hogy szakadjon ketté a szervezet vezetősége: legyen egy vidéki és egy budapesti intézőbizottság. Hát, ez lehetetlen kívánság volna. Hogy a legutóbbi vidéki mozgalom alkalmával oly példásan talpra tudott állni a vidék, ezt a vidéki nyomdatulajdonos urak jórészt a központnak tudják be. Ha ez igaz, akkor egy okkal több arra, hogy a központi vezetőség továbbra is megmaradjon azon az úton, melyen eddig haladt. A központ csak egyet akarhat és a vidéknek nem szabad mást akarnia, mint rendezett viszonyokat teremteni az egész vonalon. Ha a vidéki nyomdatulajdonos urak is akarják ezt, akkor rendben vagyunk. Ha nem akarják, akkor nincs joguk a központ terrorizmusáról, basáskodásáról, erőszakoskodásáról beszélni. Kétségtelen, hogy szervezeti életünkben a rendezett viszonyok megteremtésének egyik leghatékonyabb eszköze a folytonos érintkezés és ennek révén a viszonyok megismertetése, a bajok föltárása és azok orvoslási módjának megkeresése. Amennyire igaz ez általában, úgy különösen vonatkoztathatjuk a vidéki nyomdászvárosokra, melyeknek viszonyai bizony még nagyon rászorulnak a folytonos javítgatásra és ennek keresztülvitele czéljából az egymással való sűrű érintkezésre. Semmi kétség az iránt, hogy a vidéki szaktársakat ez a nemes intenczió vezeti, amikor kerületi értekezletek tartását óhajtják és szorgalmazzák, mint a minő legutóbb az Aradon megtartott 11. délvidéki nyomdász-értekezlet is volt. Az aradi értekezlet azonban túllőtt a czélon és ez az, ami impulzust ad arra, hogy a kerületi és országos értekezletek jellege és ténykedése között fennálló határvonalakat jelen sorokkal megvilágítsuk. A kerületi értekezletek czélja a közelebb fekvő városok viszonyainak föltárása, egymással való megismertetése, azok speciális érdekeinek a hatáskörszabta módon való megvitatása és rendezése. Kétségtelen, hogy ha a kerületi értekezlet ebben a keretben mozog, az eredmény nem is maradhat el. Más azonban az országos értekezlet, mely jellegben, hatáskörben, eredményekben kell, hogy fölötte álljon amannak. Igazán nem tudjuk hirtelenében, hogy a karácsonykor megtartott aradi u. n. délvidéki nyomdász-értekezletet melyik kategóriába sorozzuk. Kerületi jellege nem volt, mert hiszen úgyszólván az ország legtávolabb eső vidékéről is fölkeresték küldöttek. Ez még azonban kisebb baj volna. Sokkal inkább lerontotta a lokalitás jellegét és a czéltól