Typographia, 1910 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-07 / 1. szám
Budapest, 1910 január 7. /M c • j 5 n 711. szám. Megjelenik minden pénteken TYPOGRAPHIA ELŐFIZETÉSI ÁR a Gutenberg melléklettel együtt a fővárosban egész évre. . 15.60 a vidéken..............................10.40 XLII. évfolyam. EGYES SZÁM ÁRA a fővárosban ....... 30 fillér a vidéken......................20 fillér segédmunkásoknak . . 10 fillér Telefonszám 85—82 A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség: VIII., Bérkocsis utca 1, félemelet, ajószám4 Hirdetések soronként 25 fillér, mely összeg előre beküldendő Kéziratok nem adatnak vissza Kiadóhivatal: VIII., Bérkocsis utca 1, félemelet, ajószám4 Békéltető bizottsági határozatok. Budapest, december 15. Panasz: B. J. bizalmiférfi panaszt emel M. J. művezető ellen, aki a szakszervezetnek nem tagja és technikai munkát végez. Határozat. M. J. művezető, amennyiben továbbra is technikai munkát végez, köteles a szakszervezet kötelékébe lépni. — Panasz. W. Zs. szedő panaszt emel M. J. cég ellen két heti felmondási időre járó bér megfizetése iránt. Határozat. Panaszos panaszával elutasittatik. — Panasz: K. S. bizalmi férfi panaszt emel M. J. cég ellen, hogy G. J. szedőnek a bérszabályzatban előirt bért nem fizeti meg. Határozat. (Egyhangúlag.) A bepanaszolt cég tartozik G. J. szedőnek a bérszabályzat szerint járó díjazást megfizetni, nemkülönben nevezettnek a fizetett és a bérszabályzat szerinti díjazás közötti különbözetet a felszabadulás időpontjáig visszamenőleg megfizetni. — Panasz: F. Ö. gépmester, újonnan felszabadult, panaszt emel a K. Gy. cég ellen rögtöni elbocsátás miatt. Határozat: Az újonnan felszabadult rögtöni elbocsátása indokolatlan, miért is panaszolt cég a szakiskolai alap javára fordítandó 50 (ötven) korona pénzbüntetésben marasztaltatik el. szabályai, okmányai, árszabályok, egyszóval minden néven nevezendő dolgot hálás köszönettel fogadunk s használat után kívánatra visszaadjuk. Az adatok vagy nyomtatványok a segélyző egyesületbe, Novitzky N. László szaktárs címére küldendők. Szaktársi üdvözlettel a szerkesztő bizottság megbízásából: Peidl Gyula, Novitzky N. László. Felhívás és kérelem. A Magyarországi könyvnyomdászok segélyző egyesülete két év múlva ünnepli alapításának ötvenedik évfordulóját. Anyaegyesületünk ezt az évfordulót az ünnepélyes momentumhoz méltóan, a derék régiek dicsőségére, az élők lelkesítésére s a jövő nemzedék okulására egy nagyobbszabású történelmi műben fogja megörökíttetni. Ez a munka egy nagy, önérzetes és intelligens munkásszervezet ötven évi törekvéseit, küzdelmeit és a segélyezés terén kifejtett működését fogja az utókor részére megörökíteni. Egyesületünk története az itt-ott szétszóródott adatok sokaságából fog megivódni; és mert tudjuk, hogy a kollégák között nem egy van olyan, akinek birtokában ilyen adatokat tartalmazó munkák, röpiratok, nyomtatványok, levelezések stb. találhatók, ezúton azzal a szíves kéréssel fordulunk hozzájuk, hogy ezeket az adatokat részünkre átengedni szíveskedjenek. Minden egyes porszemet, mely egyesületünkre vagy társadalmi mozgalmainkra vonatkozó adatokat tartalmaz, hálás köszönettel fogadunk; sokszor a legcsekélyebbnek, a legjelentéktelenebbnek látszó dolog is igen értékes anyagot szolgáltathat egyesületünk s a körülötte idővel képződött különféle rokonszervezetek történetére vonatkozólag s miután ezek egészben véve az anyaegyesülettel kiegészítően teljesítik feladatukat, közösen alkotják társadalmi életünk gerincét s ennélfogva e nagy testület intenzív működését is irányítják, kétségtelen, hogy ezekre vonatkozólag a kollégák kezéből sok értékes anyagra számíthatunk. Amit ötven esztendő alatt anyagi és kulturális szempontból kivívnunk sikerült, azt — s ezt büszke önérzettel mondhatjuk — önerőnkből értük el. Ezért fog el bennünket és munkatársainkat őszinte lelkesedés, midőn e nagy jelentőségű munka megírására vállalkozunk; ez az őszinte érzés, ez az igaz lelkesedés hassa át valamennyi kollégánkat, midőn őket a megírandó mű segítő munkatársai közé szólítjuk. Adjon ki-ki azt, amit tud, mi szívesen fogadjuk. Egy munkásegyesület ötven éves működésében oly nevezetes momentumok vannak, hogy azok megörökítése még művelődéstörténeti szempontból is igen értékes anyagot képvisel. Ebben a kulturális törekvésünkben, mely elsősorban szakszervezeti szempontból serkent bennünket munkánkban, elvárjuk a jobbak támogatását. Az adatok, levelek, régi nyomtatványok, évi jelentések, tagsági jegyek, körlevelek, meghívók, melyek a nyomdásztársadalmi életre vonatkozással bírnak, régi alapszabályok, rokon vagy régi kisebb nyomdászegyesületek, körök stb. A szennyverseny gátja. Mindig hangoztattuk, hogy a vidéki főnökök között a nagy többség árszabályhű , a nagy többség komolyan veszi az árszabály rendelkezéseit és csupán az uszítók azok, akik a nyomdaiparban nem látják szívesen a becsületes állapotokat. Nem látják szívesen a rendet, mert pillanatnyilag hasznot remélnek belőle. A nagy többség pedig azért akarja a rendet, a békés állapotokat a nyomdaiparban, mert tudja, mert meg van győződve arról, hogy másképp képtelen a piszokversenynek gátat emelni. Hogy a szennyversenynek bizonyos mértékben gátja a termelésben biztosított rend, a kollektív szerződéses állapot, azt a Nyomdaipar Magyarországon legutóbbi számában megjelent egyik cikkely fényesen igazolja. Az említett számban ugyanis az egyik vidéki munkáltató felhívja a VNyOSz elnökségének figyelmét arra a körülményre, hogy közintézeteknél szükségelt nyomtatványokra hirdetett pályázatnál — árszabályhű cégek vétessenek figyelembe. Érdemesnek tartjuk az egész cikkelyt az alábbiakban szó szerint közölni: „A m. kir. postatakarékpénztár árlejtést hirdetett összes nyomtatvány szükségletére s a versenytárgyalás feltételei között az alábbi bekezdés is helyet foglal: A nyomdai munkákat illetőleg megjegyeztetik, hogy a szállítás (vagy munka) odaítélése alkalmával a közszállítási szabályzatban foglalt rendelkezések egyébkénti figyelembevétele mellett,más budapesti nyomdacégekkel szemben, egyenlő ár és minőséget feltételezve, előnyben fognak részesülni azon fővárosi nyomdacégek, melyek a Budapesti könyv- és kőnyomdafőnökök egyesülete és a Magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők szakegyesülete által közösen megállapított munkaidőmunkabér-szabályzatot magukra köételezőnek elismerték s ezt a Budapesti könyv- és kőnyomdafőnökök egyesülete által kiállított s kizárólag a jelen pályázatra érvényes bizonyítvánnyal igazolják, mely bizonyítványok a benyújtandó ajánlathoz csatolandók. E határozmány a vidéki nyomdákat a pályázatból kizárni vagy ezek ajánlatait háttérbe szorítani nem kívánja. Felkérem a szövetség vezetőségét, hogy a fenti árlejtésben feltüntetett passzust az összes közintézetek pályázati hirdetményeiben a vidéki nyomdatulajdonosokra vonatkozólag is, a budapestihez hasonlóan módosíttatni törekedjék, miáltal a szennyversenyt — szerintem — szűkebb mederbe tudjuk majd szorítani. Mit bizonyít ez? Azt bizonyítja, hogy a vidéken is rájönnek a munkáltatók arra a tudatra, hogy ipari érdekeiket inkább tudják megvédeni akkor, ha kollektív szerződést kötnek a munkásokkal, mint az olyan esetben, amikor anarchia dúl. Ez a cikkely azt bizonyítja, hogy a kollektív szerződés olyan erővel bír, amely a szennyversenyt szűkebb mederbe tudja szorítani. Erre a tudatra egy kis gondolkodás után minden egyes munkáltató rájöhet. Csak figyelemmel kell kísérnie egy-egy nagyobb nyomtatványpályázatot, ahol a pályázatot az nyeri el, aki 30—40 százalékkal olcsóbb árajánlatot nyújtott be. Józan gondolkodással tudni lehet, hogy 30—40 százalékos árkülönbözet, ha ceruzával számítjuk ki a munka árát, csak úgy jöhet létre, ha vagy becsapjuk a papírgyárost és „frakkot“ adunk neki, vagy abban az esetben, ha árszabály nélküli állapotot honosítunk meg. Tisztességes versenynél az árkiszámításnál csak kisebb különbözet jöhet létre. A vidéki munkáltatók folyton panaszkodnak a szennyverseny miatt. A Ny. M. valamennyi száma tele van a munkáltatók könnyeivel, amely könnyek súlyos vádak a tisztességtelen verseny ellen. Nem egyszer olyan közleményt olvastunk, amely arról tanúskodik, hogy a blokál nyomda tulajdonosa az árakat teljesen elrontotta. Mi elhisszük, hogy ez igaz. Sőt magunk is tudunk olyan eseteket, amelyek azt bizonyítják, hogy a szennyversenyt rendszerint az árszabályszerű feltételeket nem teljesítő nyomdák tulajdonosai mozdítják elő. Ezek aláássák a tisztességes nyomdatulajdonosok ekszisztenciáját. Ebben a tekintetben teljesen hitelt adunk a Nyomdaipar Magyarországonnak. Ámde ezzel szemben a védekezésnek nem az a módja, amit a vidéki munkáltatók hivatalos testülete, a VNyOSz végez. Azzal, hogy a VNyOSz vezetősége nem törődik a kollektív szerződés betartásával, nem szünteti meg a szennyversenyt, ellenkezőleg azt előmozdítja. Ha a VNyOSz vezetősége törődne azzal, hogy tagjai és mindenki, aki nyomdaüzemet tart fenn, árszabályszerű feltételek mellett folytassa üzemét, akkor a Ny. M. kevesebb panaszt, kevesebb könnyet ejtene a szennyverseny rettenetes kinövése miatt. Nekünk nincsen sok közünk az urak panaszaihoz, könnyeihez. Mi nem akarjuk a panaszokat megszüntetni, a köny- *