Typographia, 1922 (54. évfolyam, 1-52. szám)
1922-01-06 / 1. szám
Budapest, 1922 Janruár 6. ötvennegyedik évfolyam 1. szám înv.1, 35103 A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE . , ,, . , , pr SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetőfizetéseár koronáit BUDAPEST, VIII. BÉRKOCSIS UTCA 1. SZÁM, sem nonpareille-soronként megállapodás FÉLEMELET, 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON szerint számíttatnak és előre fizetendők mondás nélkül bocsátotta el. Két hétre esedékes heti fizetés, összesen 2214 korona megfizetését kívánja. Sem panaszos, sem panasztott cég részéről nem jelent meg senki, az ügy tárgyalását a bizottság elhalasztja. Békéltetőbizottsági határozatok Budapest, 1921 november 2. Panasz. Egy gépszedő panaszolja, hogy panaszlott cég azonnal elbocsátotta. 14 napra járó munkabérét kéri megállapítani. A tárgyalást a békéltetőbizottság elhalasztja, újabb tanuk kihallgatása végett. — Panasz. Egy berakónő egyheti felmondási időre járó járandóságának megítélését kéri. Panaszlott cég nem jelent meg. A panasz újabb tárgyalásra tűzetik ki, amikor panaszlott távollétében is meghozza a határozatát a bizottság. — Panasz. Egy berakónő a nyolcnapi felmondási időre járó herének megítélését kéri. Panaszos előadja, hogy július 25-én megbetegedett. Gyermekágyi segélyt kap és míg az orvos ki nem jelenti, addig nem mehet munkába. Bemutat két írást. Egyik igazolja, hogy gyermekágyi segélyt kapott, a másik, hogy október 30-tól szoptatási segélyt kap. A cég képviselője előadja, hogy régi munkakönyveket selejteztek ki, így panaszosét is, amelyet elküldöttek neki a felmondólevéllel együtt. Erre panaszos jelentkezett, amikor közölte vele, hogy a nyolcnapi fölmondást ledolgozhatja. Előadja még, hogy panaszos összeférhetetlen természetű és ez az oka, hogy neki most fölmondottak. Panaszos kijelenti, hogy beteg és nem tud nyolc napot dolgozni. Csak karácsony után mehetne be a nyolc napot ledolgozni. Határozat. A békéltetőbizottság panaszost panaszával elutasította. —1921 november 9. Panasz. Egy gépszedő panasza 14 napi fölmondás tárgyában. (Folytatólagos tárgyalás.) Határozat. A békéltetőbizottság panaszost panaszával elutasítja. —Panasz. Egy berakónc panasza fölmondás nélküli elbocsátás miatt (Folytatólagos tárgyalás.) Panaszlott cég képviseletében nem jelent meg senki. Panaszosnő föntartja panaszát és előadja, hogy a mester durva volt vele szembem, de árszabályellenes dolgok is voltak az üzemben és azok miatt panaszra, ment a szakszervezethez. Ez szombatom volt és este a főnök közölte vele, hogy kondíciója megszűnt Ezt tudomásul vette és egyheti munkabért kért. Ezt a főnök megtagadta. Határozat: A békéltetőbizottság a panasznak helyt ad és egyhangúlag kötelezi panaszlott céget, hogy panaszos nő részére a felmondási időre járó egyheti munkabért 635 (hatszázharmincöt) koronát ,a Főnökegyesület titkári hivatalában 3 nap alatt fizesse le. Panaszlott cégnek helyteleníti azt az eljárását, hogy másodszori idézés dacára sem jelent meg a bizottság tárgyalásán. — Panasz. Egy gépmester panaszolja, hogy fölmondásban volt, azonban egyik gépmester betegsége miatt visszatartották. Majd újra fölmondták kondícióját és 8 nap után elbocsátották. A fölmondási időre járó munkabért kéri megállapítani. A cég képviselője előadja, hogy amikor panaszos fölmondása lejárt, egy gépmester megbetegedett és igy ő közölte vele, hogy pár hétre megmaradhat a kondícióban. _ Ezt a panaszos tudomásul vette. Másodízben újra fölmondták neki. Szombaton közölte vele a főgépmester, hogy ha a gépmester még tovább beteg, hétfőn jöjjön be dolgozni. A beteg gépmester hétfőn bejött és erre ő még 8 nappal megtoldotta kondícióját. Panaszos erre kijelentette, hogy neki nem 8, hanem 14 napi fölmondás jár. Panaszos kijelenti, hogy a fölmondást tudomásul vette. Elnök a tárgyalást elhalasztja és arra utalíto tanú i megidézését rendeli el — Panasz. Egy bizalmiférfi panasza egy nyomdacég ellen, rendszeres különórázás miatt. Panaszos panaszát, tárgytalannak jelenti ki, mert a különórázást időközben a cég megszüntette. Határozat: Panaszos kijelentése után határozathozatalnak nincsen helye. —, 1921 november 30. Panasz. Egy bizalmi férfi panasza egyik nyomdacég ellen, ahol 4 gyorssajtó van üzemben és csak 1—1 bevafono van alkalmazva, akik összedolgozni is kötelesek. Panaszos kéri a tárgyalás elhalasztása, mert a cég tulajdonosa a tárgyaláson nem jelenhet meg. A bejelentést a bizotság tudomásul veszi és a panasz érdemleges tárgyalását elhalasztja. — Panasz. Két berakónő panaszt emel, hogy egyik nyomdacég nem fizette meg panaszos nőknek az 5 nagy kisegítésért járó díjazást. Panaszlott cég igazgatom telefonon jelentette, hogy panaszosok részére a követett munkadíjat megfizette. A bejelentés folytán a panasz tárgytalan. — Panasz Egy gépmester panasza égjük nyomdacég ellen, hogy a cég iol Az elmúlt esztendő a megélhetés szempontjából a munkásság számára emberemlékezet óta kétségtelenül a legsúlyosabb volt. Ennek tulajdonítható, hogy éppen úgy, mint a többi szakmában, a nyomdaiparban is állandó volt a nyugtalanság és a szakszervezet tevékenysége másra, mint a rövid időközökben fölmerült bérkérdések rendezésére, nem is terjedhetett ki. Egyik bérmozgalom a másikat követte és ezek lebonyolítása minden más munkát háttérbe szorított. Az 1921. esztendő első bérjavitását még az 1920-ban kötött kollektiv szerződés biztosította.. A január 17—22-ig terjedő héttől kezdve a fővárosban a szakmunkások heti bérminimuma 545 koronáról 585 koronára emelkedett. Ez a 40 koronás béremelés azonban egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy a jogos elégedetlenséget megszüntesse és éppen ezért az ellenkező hatást váltotta ki. A zsír kilóját 200 koronáért árusították és sváb honfitársaink a faluról befuvarozott aprított tüzelőfáért 350—500 koronát is elkértek. Ilyen viszonyok mellett természetes, hogy a nyomdákban dolgozók az életet nem bírták ki és a személyzetek halmazával juttatták a bizottsághoz a bérkérdés rendezését sürgető beadványaikat. Február 7-én a munkások megbízottai már jelentkeztek a főnököknél és az első érintkezés után úgy látszott, hogy a közös tárgyalások hamarosan megkezdődhetnek. A főnöki részen azonban közben komplikáció állott be. Nem kutatjuk most, hogy miért, de odaát olyan hangos kezdtek beszélni, amely, egészen komolyan, dicsőségére vált volna, az Istenben boldogult kutyaszövetségi időknek is. A főnökök február 14-én összehívatták ugyan a közös tárgyalóbizottságot, de az ülésen egy diktatórikus kijelentésnél több nem történt. A principálisok egyszerűen és szigorúan megmondták, hogy április 2-ika előtt nincs bérjavítás! Ilyen hangon a magyarországi nyomdai munkásokkal már rég nem beszéltek. Talán még 1895-ben sem. Pedig a nyomdásztörténelemből úgy tudjuk, hogy akkoriban is nagyon erélyesek és rosszkedvűek voltak a nyomdatulajdonosok. No de nem kívánjuk részletezni a történteket. Célunk ezúttal csupán az lehet, hogy a februári eseményekre — ha talán színes reflektorral is — egy pillanatig rávilágítsunk. A főnökök húsz esztendőnél tovább tartó béke után háborút üzentek a nyomdai munkásságnak. És minthogy a harc kikerülhető nem volt, az meg is hitatott hji nem vagyunk szerelmesek a sztrájkokba. Sőt a lelkiismeretlen fölidézését bűnnek és veszedelmesnek tartjuk. Mégis azt kell mondanunk, hogy a márciusi négynapos sztrájk nem ártott, mert azóta a megfelelő érintkezési forma a munkaadók és munkások megbízottai között ismét helyreállott. Erre pedig az ipar érdekében is szükség volt. Meg vagyunk győződve arról, hogy a nyomdafőnökök elismerik szervezetünk tekintélyét és úgy mint a múltban, a jövőben sem kívánják a fölmerülő differenciákat hatalmi szóval elintézni. Persze más lapra tartozik annak a fölemlítése, hogy a négynapos bérharc ellenségeinknek mi mindenre adott kedvező alkalmat. Ezt mérlegelve, a sztrájk kívánatos vagy nem kívánatos volta tekintetében azután nagyon különböző eredményekre lehet jutni. Eszünkbe jut itt sok minden. A sztrájk nélkül ,.Az állami rend hatályosabb védelme“ című mű egészen biztosan nem került volna olyan könnyűszerrel a törvénytárba- Teleki gróf sem rágalmazhatott volna meg bennünket a parlamentben azzal, hogy a harcunk politikai célzatú volt és Bécsből irányították. Ilyen ostobaságot nyílt színen még kevés államférfi mondott. (Az efajta zagyvaságok fertőző voltára jellemző, hogy ezt a dicjkamasét a jelenlegi miniszterelnök, Bethlen gróf is elhitte, amennyiben június 8-án a nemzetgyűlésen a következő kijelentést tette: „A nyomdászsztrájkot Bernát párttitkár erőszakosan szervezte meg, aki Kun Béla barátja volt és most is élénk összeköttetést tart fönn a kommunistákkal.“ Nota bene: ilyen nevű szociáldemokrata párttitkár Magyarországon sohasem létezett. De nem hallgathatjuk el, hogy a sok kellemetlenség mellett a márciusig háború alatt néminemű vidámságban is volt részünk. És ezt a jókedvet a Pallasban sztrájktörő papok, apácák és főiskolai hallgatók által előállított „újságok“ szerezték meg nekünk. Nagyon humoros kis újságok voltak a Reggeli Hírek meg az Esti Hírek. Néhány példányt az utókor fölvidítására természetesen félretettünk. Azonban mindebből talán elég volt ennyi Nézzük meg inkább, hogy az 1920. évvel szemben mit eredményeztek a nyomdai munkásságnak a lefolyt év bérmozgalmai. 1920-ban öt ízben volt béremelés a nyomdaiparban és az év eleji 260 koronás minimum az év végéig 546 koronára emelkedett. Az emelkedés 285 korona, ami 110%-nak felel meg. Heti minimumáért akkoriban körülbelül V kkáló zsírt vásárolhatott a szakmunkás. 1921-ben szintén öt ízben volt béremelés, aminek következtében az eretem 545 koronás bérminimum karácsonykor 1300 koronára emelkedett. Az emelkedés, ezúttal 755 korona, ami 138,5%-kal egyenlő. A jelenlegi bérminimumért a szakmunkás már valamivel több zsírt vásárolhat, mint, egy esztendővel ezelőtt, de a 2000 koronánál jóval többet igénylő létminimumtól még nagyon távol állunk. , , , Az eredmény nem nagy, de mégis eredmény. És figyelemre méltó különösen akkor, ha egyszersmind rágondolunk azokra a nehézségekre és akadályokra amelyeket a reakció a politikai viszonyok bőséges kihasználásával görjített elénk. Gyűlések tartása csak a sötétlelkűek dédelgetettjeinek volt megengedve, mi a tisztán gazdasági természetű megbeszéléseinket sem tarthattuk meg ellenőrzés nélkül. Azt a megkülönböztetett bánásmódot, amelyben a hatóság bennünket részesített, mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy amikor június havaiban a szakmáknak végre megengedték, hogy a „munkanélküliség és a közszabadságok helyreállítása“ napirendjével szakmai gyűléseket tarthassannak, az ugyanezzel a napirenddel összehívott, általános nyomdászgyűlést dr. Kovács Dénes miniszteri titkár úr közbenjárására betiltották. Úgy látszik, hogy a nevezett úr mindenképen ambicionálja azt, hogy nevét a nyomdásztörténelem megörökítse. Ezt ugyan elérheti, de attól tartunk, hogy nem telik majd nagy örömé benne. A miniszteri titkár úr vizsgálóbiztosi tevékenységéhez máris nem mindennapi nyomdászesemények fűződnek. Idetartozik az örökké emlékezetes január 17-iki tiltakozó megmozdulás, amely négy becsületes és tiszteletreméltó szaktársunk letartóztatásával volt kapcsolatos, valamint a szervezetünk elleni hajszának november végén történt fölelevenítése, amelynek az eseményei olvasóink emlékezetében még frissen élnek. Azután nem kell elfelejteni a Welker-nyomdával kapcsolatos konfliktust sem. A vak is látja, hogy ezeket a nehézségeket és akadályokat egyazon helyről támasztják és rakják elénk abban a föltevésben, hogy ezzel a földnek a Nap körüli forgását megakaszthatják. Nem, tisztelt sötétlelkű urak. Önök a kultúraellenes tevékenységükért úgy fognak bűnhődni, hogy végigélik középkori ideológiáik összeomlását és saját szemeikkel kell majd látnunk a haladás és az igazság győzedelmét. A május elsejei impozáns és dacos föllépés és a nemrég lefolytatott szövetkezeti küldöttválasztás csalhatatlanul jelzik a demokratikus erők újraéledését és mi büszkék vagyunk arra, hogy a magyarországi nyomdászság 99-9%-a mindenütt ott van, ahol a fejlődést szolgálni lehet, és a reája háramló kulturmunkából minden biztatás nélkül önként és lelkesen veszi ki a részét Az a kis töredék, amely ugyan szívesan élvezi a nehézségek és akadályok ellenére anyagi és erkölcsi áldozatok árán elért szervezeti eredményeket, de a rája eső kötelezettségekről tudni nem akar, sőt az ellenségnek fedezetül szolgált előbb-utóbb egészen biztosan belátja majd, hogy helytelenül cselekedett, amikor a nagy többséggel szembehelyezkedett és az úri pártfogóknak hátat fog fordítani. Iyen érzelmekkel eltelve indulunk neki az uj esztendőnek és bízunk abban, hogy a sok szenvedés után a nyomdai munkásság helyzete most már lényegesen jobbra fog fordulni.N. E.