Typographia, 1959 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
Január 1. TYPOGRAPHIA Jubilál a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület Bensőséges esemény színhelye volt december 13-án a Kossuth Nyomda díszterme. ■ Iparunk legjobbjai, szakmai és mozgalmi vezetők gyűltek egybe a két iparág államosításának 10. évfordulójára és az egyesület tízéves fennállása alkalmából. A jubileumi ülésen részt vett Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Terényi László, a szakszervezet főtitkára és a Német Demokratikus Köztársaság Nyomdaipari Szakszervezetének alelnöke, Annie Lindermann is, valamint Klenk Frigyes és Konczwald Imre iparigazgatók. Lengyel Lajos elnöki megnyitója után, Földi Lászlónak, a könnyűipari miniszter első helyettesének előadásával kezdődött az ülés. A miniszterhelyettes vázolta az egyesülethez tartozó három iparág, a papírgyártó, a papírfeldolgozó és a nyomdaipar jelenlegi munkáját, fejlesztésének távlati terveit. Hazánkban a papírgyártás tíz év alatt 48 százalékkal emelkedett, minden nagyobb beruházás nélkül. A cellulózgyártás 1948-ban indult meg, s jelenleg évente 20 000 tonnát termelünk. Jóval több papírt használunk fel, mint amennyit előállítunk, s a hiányt külföldről pótoljuk. Hároméves tervünkben és a későbbiek során jelentős beruházásokkal új létesítményekkel kívántuk fejleszteni a papíripart. Magyarországon 1938-ban az egy főre jutó papírfelhasználás nyolc kiló volt, jelenleg ez a mennyiség 14 kiló — tudjuk, hogy ez nagyon kevés, s ezért a következő két évben a cellulózgyártást 10—12 000 tonnával kívánjuk növelni. Jövőre nagy ütemben folytatjuk a sztálinvárosi cellulózgyár építését és azt tervezzük, hogy 1961- re felavathatjuk. Vannak olyan elgondolásaink is, hogy a második ötéves tervben még egy, évenként 20—22 000 tonna termelőképességű cellulózgyár felállítását javasoljuk. Szeretnénk mindehhez hazai nyersanyagot biztosítani. Több papírgyártó gépsort is üzembe helyezünk, folytatjuk a gyárak rekonstrukcióját, és több helyen létesül új erőmű. Ezek megvalósításával szeretnénk, ha az egy lakosra eső papírfelhasználás 1965-ig 20 kilóra, 1970-ig 25 kilóra, 1975-ig 30 kilóra emelkedne. Ehhez a papírgyártást a következő 15 évben meg kellene háromszorozni. Merész terveink megvalósítását segíti a KGST munkája és a baráti államok is. — A papírfeldolgozó iparra az jellemző — mondotta a továbbiakban Földi László —, hogy a kis pinceüzemekből szocialista gyáripart szerveztünk. Az igények kielégítésétől azonban még messze vagyunk, a csomagolóanyaghiány vagy a rossz minőség olykor-olykor nem kis bosszúságot okoz a vásárló közönségnek. A csomagolóanyaggyártás 10 év alatt csaknem ötszörösére emelkedett. A következő években ezt még inkább fokozni kívánjuk, ezért hoztuk létre Csepelen a hullámlemez-üzemet és a zsákgyárat, és ezért kap jelentős beruházást a Budai Dobozgyár. A korszerű gépek egész sore v állajuk maii üzembe és úgy véljük, hogy ily módon a termelést megháromszorozhatjuk a következő tíz évben. Helyesnek tartjuk a papírgyártó és feldolgozó kombinátok építését. Ezután a nyomdaipar helyzetéről szólt Földi elvtárs. A nyomdaipar szintén különösebb beruházás nélkül igyekezett melegíteni az iényeket, és 1948 óta 60 százalékkal növelte termelését. A nagy szakmaszeretettel és hozzáértéssől készült kiadványaink egy részének minőségi színvonala egyenértékű a legfejlettebb országok produktumaival. Nyomdáinknak a hároméves tervben 18 százalékkal több nyomdaterméket kell adni. Harminc százalékkal több könyvet, 41 százalékkal több folyóiratot és 14 százalékkal több napilapot kell nyomtatni, mint 1957-ben. E három év alatt csaknem 90 millió forintot fordítunk a nyomdák fejlesztésére, s ebből 40 millió forint jut a könyvgyártás korszerűsítésére és fokozására. Nagy Józsefné könnyűipari miniszter méltatta az egyesület munkáját és hangoztatta, hogy az egyesület tagjainak is nagy része van az ipar eredményes működésében. Kérte, tolmácsolják köszönetét a papírgyárak munkásainak, akik az ezévi tervet nagymértékben túlszárnyalták, a tervezett 103 000 tonna papír helyett előreláthatólag 108 000-et gyártanak. Felkérte az egyesület tagjait, hogy segítsenek az iparágak reális távlati terveinek kialakításában és a későbbiek folyamán azok megvalósításában. A miniszter végezetül kormánykitüntetéseket és kiváló dolgozó felvéteket adott át. Szocialista Munkáért Érdemérmet kapott: Haiman György, a Nyomdaipari Igazgatóság főmérnöke, Szántó Tibor, a Magyar Grafika című folyóirat szerkesztője, Ferenczi Aladár, a Kartonlemezgyár osztályvezetője és dr. Upor János, a Csomagolóanyaggyár főmérnöke. A könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetés új birtokosai: Bertalan István, a Csepeli Papírgyár mérnöke, Gáti Péter, a Dunai Szalmacellulózgyár igazgatója, Katona Kálmán, a Papíripari Igazgatóság mérnöke, Pretsch Ernő, a Pénzjegynyomda főmérnöke, Lengyel Lajos, a Kossuhh Nyomda igazgatója, Ráthonyi Ferenc, a Budai Dobozgyár igazgatója, Türk Péter, a Ságvári Tanműhely oktatója, Székely Artur nyugdíjas korrektor, Vámos György kutatóintézeti igazgató. A Műszaki Egyesület megalapításában és eddigi tevékenységében részt vett kiváló szakemberek díszes kivitelű emléklapot kaptak. Az ülés részvevői meglátogatták a Kossuth Nyomdát, majd délután iparági előadásokat hallgattak meg. A magyar papíripar perspektívájáról Béres László, a papíripar jelenlegi színvonaláról és fejlődéséről Lakner Kálmán, a nyomdaipar fejődéséről Haiman György, A nyomdatechnika ma és holnap címmel Stohl Endre tartott előadást. Az egyesület elhatározta, hogy az előadott témák alapján rövid időn belül vitadélutánt szervez. Szakszervezetünk elnöksége őszinte szeretettel köszönti a jubiláló Műszaki Egyesületet és további eredményes, jó munkát kíván minden tagjának. Az újságírók és lapkiadók nőbizottságának terveiről Az újságírók és lapkiadói dolgozók nőbizottsága nemrég alakult, tehát inkább csak a tervekről, az elképzelésekről beszélhetünk. Nőbizottságunknak nemcsak az a célja, hogy az újságírónők és a lapkiadóknál dolgozó nők részére előadásokat, kultúrprogramokat szervezzen, hanem az is,hogy az újságíró-feleségek részére is szórakozási, művelődési lehetőséget nyújtson. Az újságírónők munkájuk során hamarabb megtalálják a klubot, könyvtárat és a különböző rendezvényeket. Nőbizottságunknak az a célja, hogy az anyákat úgy szabadítsuk fel az otthoni munka alól és úgy hívjuk meg klubdélelőttre vagy tárlatlátogatásra, hogy közben a gyermekeiknek is szórakozást biztosítsunk. A közelmúltban pl. meghívtuk a Budapesti Illatszergyár kozmetikusnőit, hogy tartson az asszonyok, lányok részére kozmetikai és testápolási szaktanácsadást. Ugyanakkor, amikor az asszonyok a klubhelyiségben beszélgettek, a gyermekek számára az épület egy másik helyiségében artista-bemutatót tartottunk. Terveink szerint változatos programot lehet kialakítani a nők számára. Januárban például az Újságíró Szövetség klubjába meghívjuk több nagy gyár és néhány szakszervezet munkásasszonyát s itt az újságírónők beszélgetnének velük közös problémáikról, élet- és munkakörülményeikről. Ugyanebben a hónapban tervezzük másik találkozónkat is képviselőnőkkel, tanácstagnőkkel. Majd nevelési tanácsadót tartunk. Nem akarunk túl dús tervet összeállítani, csak annyit, hogy az asszonyoknak kényelmes legyen és mindig szívesen jöjjenek. A vidám és komoly előadások váltakoznak majd: az Esze Tamás Nevelőintézet és a fóti gyermekváros patronálása mellett farsangi mulatságot, sőt gyermekbált és tárlatlátogatást tervezünk. Külön foglalkozunk a gyerekek nevelésével. Egyelőre gondot okoz számunkra a gyermekek nyelvtanfolyamának megszervezése, de a szakmai elnökségünk támogatásával már beindítottuk a gyermektorna, úszó- és sítanfolyamokat. Szeretnénk külön csoportban biztosítani a különböző korosztályúak szórakozását és nevelését, így például a serdülő gyerekek számára tánctanfolyamot indítunk majd. Lendvai Vera, az újságírók és lapkiadói dolgozók nőbizottságának titkára. Szeptember 28-án indultunk el a Moszkva melletti vukovói repülőtérről, a rossz légköri viszonyok miatt a gép azonban csak másnap indult. 29-én aztán felszálltunk egy TU-104-es repülőgépre, amelynek végső iránya kifejezetten csak Irkuck volt. Másnap Irkuckból kínai gépen indultunk Peking felé, közben gépünk Ulan-Batorban másfél órát időzött, este érkeztünk megPekingbe. Egyszerre csak azt vettük észre, hogy gépünk a Nagy Fal fölött kering. A steward szólt, hogy 20 perc múlva Pekingben leszünk. Mikor kiszálltunk a gépből, legelsősorban az egészségári bizonyítványokat kérték, mely szerint igazolni kellett, hogy semmiféle betegségben nem szenvedünk. (Kínában ugyanis igen komolyan veszik a járványok elleni harcot.) Rövid vám- és útlevél-vizsgálat után az ottani Magyar Kirendeltség autójával a város felé indultunk. Hatalmas, vadonatúj, nemrég épült műúton haladt autónk, kétoldalt végesvégig alig párhónapos fasorok sorakoztak. De szomorú látványban is volt részünk: unanis még sok nyomorúságos főépületet, lakásokat láttunk. Szeptember 30-án érkeztünk Pekingbe. A városban igen nagy a forgalom, az egész város kilobogózva, kidíszítve Prmpázott, mert másnap, október 1-én volt a kínai név felszabadulásának évfordulója. Rendbeszedtük magunkat és városnézésre akartunk menni, mikor közölték velünk, hogy a Peking szállóban aznap este nagy fogadás van, kétezer meghívott vendég részvételével. Csou En-lai elvtárs tart ünnepi beszédet. Elindultunk a Peking étterembe és szállóba, útközben, közvetlen a szállodánk mellett, egy nyomdát pillantottunk meg, ahol szitanyomással különös módon táblázatos nyomtatványokat készítenek. Üdvözöltem a szaktársakat, akik rögtön közölték velem, hogy Kínában sok mindenre van szükség és mindenből igen nagy mennyiségre és ezért ő is ezt csinálja, mint szövetkezeti tag. A Peking szálló előtt, melynek az épülete több emeletes és 4 utcai frontra nyílik, hatalmas autóparkot láttunk. Jellemző a szálloda méreteire, hogy míg egyik részében a kétezer személyes fogadás folyt, a másik részben zavartalanul folyt, az egyéb vendégek kiszolgálása. A vacsorán nem vettem részt, mert későn érkeztem, de egy résztvevő elvtárs elmesélte, hogy a vacsora úgy folyt le, hogy Csou En-lai elvtárs a beszéde után minden asztalhoz odament és koccintott a vendégekkel, majd felállt a szónoki emelvényre és azt mondotta: „Elvtársak, holnap nagy munka vár reánk, mindenki menjen haza pihenni” — ezzel a vacsora befejeződött. Másnap az ünnepség nagy felvonulással és katonai parádéval folytatódott. Már reggel 3 órakor zajos volt az utca, beláthatatlan tömegek öntötték el egész Pekinget. A szállóból néztük végig a felvonulást, amely katonai szemlével kezdődött. Pompás látványt nyújtott a kínai hadsereg modern felszerelése, fegyelmezett, öntudatos, magabiztos és türelmes magatartása. Szinte órákig álltak ott fegyelmezetten, majdnem „vigyázz” állásban, amíg a felvonulás megkezdődött. 10 órakor indult meg a menet a „Mennyek Kapuja” felé, amely tulajdonképpen a volt Császár téri palota egyik kapuja és amelynek felső részén elhelyezett tribünön foglaltak helyet a párt- és kormány vezetői, valamint a külföldi vendégek. Az emberek lelkesen, vidáman, fegyelmezetten, és fáradhatatlanul vonultak. Teherautókra szerelt dobogón csinos kínai tornásznők és tornászok menetközben a legkülönbözőbb tornamutatványokat mutatták be. A milícia egyes alakulatainak a felvonulása lenyűgözően szép volt, megható és felemelő. Ezeket a jelzőket el lehet mondani az egész felvonulásról. Nem volt abban semmi mesterkéltség, érezni lehetett, hogy ami ott történik, az minden szívből jön és meggyőződésből. A felvonulás 2 órakor ért véget. Este 8 órakor a Csín Szan szálló tetejéről, amely szintén egy modern nagy szálloda, néztük végig a tűzijátékot, amely káprázatosan szép volt és kb. másfél óráig tartott. Másnap alkalmunk volt a város különböző pontjaira elmenni, a város más részein hatalmas új épületeket, lakóház tömböket láttunk, modern villanyvilágítással, vízvezetékkel felszerelve. Érdeklődésünkre illetékesek közölték, hogy Pekingnek 4 és fél millió lakosa van és ebből 2 millió már a demokratikus rendszer által épített új, egészséges lakásban lakik. És láttuk azt is, hogy hatalmas gyár- és lakásépítkezések folynak Pekingben is. Nem kétséges, hogy az elszomorító fabódék, amelyeket a lakás területén láttunk, hihetetlen rövid idő alatt a múlté lesznek, mint ahogy örökké a múlté lett a rablógazdálkodás és az elnyomás is Kínában. (Folyt. köv.) Kocsis Vilmos Felejthetetlen napok KÍNAI ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ A híres-nevezetes Kínai Fal (Kocsis Vilmos felvétele.) Vidéki üzemek műszaki dolgozói Budapesten A Műszaki Szakosztály a Műszaki Tudományos Egyesülettel karöltve sikeres tanulmányutat rendezett vidéki műszaki dolgozók részére december hó 12-én és 13-án. A vendégeket a szakszervezet székházában Ferenci Aladár, a szakosztály titkára, és Miseje Tivadar, a szakszervezet helyettes főtitkára üdvözölte. A délután folyamán a vendégek szakmai csoportokra oszolva az Athenaeum Nyomdát és a Csepeli Papírgyárat tekintették meg, amely üzemekben a legnagyobb készséggel nyújtottak szakmai felvilágosításokat. Este a Partizán Szövetség székházának helyiségében közös vacsorán vettek részt, amelyen megjelent Földi László, a könnyűipari miniszter első helyettese, Klenk Frigyes, a Nyomdaipari Igazgatóság igazgatója, Terényi László, a szakszervezet főtitkára, valamint a Műszaki Tudományos Egyesü-let, a szakszervezet, és a budapesti üzemek számos vezetője, illetve műszaki dolgozója. Legyen a bizalmi az igazságos bérezés kialakításának segítője A bizalmiak augusztus 19—20-i III. országos tanácskozásán hozott határozat harmadik pontja figyelmeztet a bérezéssel kapcsolatos szakszervezeti feladatokra. Kimondja: A szakszervezeti bizalmiak joga, hogy hallassák szavukat a dolgozók bérbesorolásánál. Érjék el, hogy a bérek megállapításánál a dolgozók képességét, teljesítményét és a végzett munka minőségét vegyék figyelembe. A bér megállapításánál, a munka elosztásánál küzdjenek a protekció ellen, ne tűrjék, hogy egyesek jogtalan előnyöket élvezzenek. Ugyanakkor lépjenek fel az egyenlősdi ellen is, mert az is sérti a dolgozók igazságérzetét. A bizalmiak követeljék meg, hogy a dolgozók jogos bérpanaszait gyorsan orvosolják, mert a huzavona zavarja a dolgozókat a termelésben, anyagi veszteséget okoz nekik és politikai szempontból is káros. Ahol arra szükség van, tegyenek javaslatot az egyszerű munkautalványozásra és bérelszámolási rendszerre, hogy a dolgozók már munka közben lássák, hogyan alakul keresetük.« Önzetlen és áldozatkész bizalmiaink magukévá tették a határozatot, hiszen mintegy törvénybe iktatva látják mindazt, ami bérügyi vonatkozásban munkájuknak eddig is értelme volt. Az ország legnagyobb nyomdájában, az Athenaeumban a bizalmi láttamozása nélkül nem fogad el besorolást a szakszervezeti bizottság. Fülesi István szb-elnök elmondotta, hogy a vállalat igazgatójának részvételével még októberben —csaknem 100 százalékos részvétellel — megbeszélést tartottak a II. emeleti szedőteremben. Órákon át tartott ez a formájában teljesen kötetlen összejövetel, ahol tisztázták a problémákat, s ami nem utolsó: tisztázták az új dolgozók besorolásával kapcsolatos véleménykülönbségeket, eltüntették az aránytalanságokat. A Vegypapírgyár szakszervezeti bérbizottsága — az összes bizalmiak bevonásával — általánosságban még 1957-ben foglalkozott a besorolásokkal. Azóta a bérezési problémákat a művezetők elsősorban a bizalmiakkal beszélik meg és csak azután a munkaügyi osztály illetékeseivel. Figyelmet keltőnek és értékesnek tartjuk az Állami Nyomda szakszervezeti bizottságának álláspontját is. Szilágyi Géza szb-elnök elmondotta, hogy a szakszervezeti bizottság és a bizalmi testület közös megbeszélésén a bizalmiak helyzetének és tekintélyének erősítésére a vállalati igazgató támogatásával olyan határozat született, amely szerint az osztályvezetők fizetésjavítási és jutalmazási ügyekben csak a bizalmiak meghallgatása után dönthetnek. Talán a nagygépteremben valósult meg legtökéletesebben a bizalmiak és művezetők együttműködése, ahol Farkas István főművezető valóban a bizalmi tanácskozás szellemében oldja meg ezeket a kérdéseket. Csak egy-két példa. A gépterem bizalmijai: Jászi Zoltánné, Rusek József, Lefflinger Gyuláné kifogásolták Pincés József és Szerencsés István segédmunkások alacsony órabérét. A két dolgozó a bizalmiak fellépése folytán 25—25 fillér javítást kapott. Ugyancsak e bizalmiak együttes fellépésére az újonnan felszabadult fiatal berakónők fizetését 20—30 fillérrel emelte fel a művezető. Befejezésül említjük meg a minisztériumnak a szakszervezet elnökségével közösen kiadott, október 1-től érvényes bérügyi intézkedését, amelyet 1289/958. szám alatt kaptak meg a vállalatok és a szakszervezeti bizottságok. A végrehajtási utasítás kimondja, hogy a rendelkezésre bocsátott és osztályszintekre felbontott prémiumösszegek szétosztása csak az illetékes szakszervezeti bizalmiak bevonásával történhet. * HELYESÍRÁS di nak azonos az utótagja, rendszerint csak az utolsó összetett szót írjuk ki teljes alakjában. Ilyenkor az elhagyott közös utótagra kötőjellel utalunk( bel- és külkereskedelmi, tej-, zöldség■ és gyümölcsfelhozatal) stb. (L. szab. 403. pont.) Mint mindig, ha a szabályzat nem utal konkrétan az ugyanabba a fogalomkörbe tartozó, de más típusú példákra is, és megelégszik az egyszerűbb esetek bemutatásával, megoszlik a vélemény a szabályzat helyes értelmezését illetően. A hoszszabb felsorolásoknál ugyanis lehetnek olyan előtagok is, melyeket a közös utótagtól külön kell írni, s tévesen ilyenkor is sokszor alkalmazzák az utótagot helyettesítő kötőjelet! Vegyük példának a következőt: cső-, meghajtó, gépi és kormányberendezés. Mind a négy előtagnak közös utótagja a „berendezés”. A „csőberendezés’’ egy szó (kötőjelet teszünk); a „meghajtó berendezés” és a „gépi berendezés” különírva helyes (kötőjelet nem teszünk); a „kormányberendezés” szintén egy szó, s mivel a közös utótag előtt áll, egybeírjuk. Mint láthatjuk, kötőjelet csak olyan előtag után teszünk, amelyet önmagában is egybeírnánk a közös utótaggal. * A dunapart, dunaparti, tiszapart, tiszaparti, balatonparti szavakat eddig kis kezdőbetűvel, összetételként írtuk. A Helyesírási Főbizottság ezeket módosította. A 248. pontban foglalt szabályhoz hasonlóan a két főelemből álló összetett földrajzi nevek előtagját nagy kezdőbetűvel kell írni, és kötőjellel kapcsoljuk a köznév utótaghoz: Duna-part, Tiszapart, Balaton-part stb. Ha az utótaghoz -i képző járul, és az előtag tulajdonnévje továbbra is nagy kezdőbetűt használunk: Duna-parti, Tiszaparti, Balaton-parti stb. (L. 254. pontban foglalt szabályt.) (Folytatjuk.) Somogyi Dezső Boldog új évet kívánok kedves olvasóimnak. (Két szóba írom az »új évet«, mert kívánságom egész évre szól, nem pedig csak újév napjára.) Ha két vagy több egymás után következő összetett szó 1959.