Typographia, 1963 (95. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

MOT: Január 1. Kitüntetések a magyar sajtó napja alkalmából A magyar sajtó napja alkal­mából december 7-én a Ma­gyar Sajtó Házában rendezett ünnepségen Nagy Dániel, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának helyettes elnöke kor­­mánykitüntetéseket adott át a saj­tómunka területén kitűnt dolgozóknak, újságíróknak, szerkesztőknek, kiadóhivatali dolgozóknak, nyomdászoknak és hírlapkézbesítő postások­nak. Az ünnepségen részt vett Szirmai István, a Központi Bi­zottság titkára, az MSZMP Po­litikai Bizottságának, tagja, Il­­ku Pál művelődésügyi minisz­ter, a Politikai Bizottság pót­tagja, Szakosíts Árpád, a Ma­gyar Újságírók Országos Szö­vetségének elnöke, Kiss Ká­roly, az Elnöki Tanács titkára, dr. Orbán László, az MSZMP KB ágit. prop. osztályának ve­zetője, Terényi László, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszerveze­tének főtitkára. Nagy Dániel beszédében méltatta a magyar sajtó nap­ja jelentőségét, majd átadta a kitüntetéseket. Az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend kitüntetést adomá­nyozta Antalffy Gyulának, a Magyar Nemzet olvasó-szer­kesztőjének, Eck Gyulának, a Képes Újság főszerkesztőjének, Pécsi Ferencnek, a Magyar Távirati Iroda főszerkesztőjé­nek, Szentkirályi Jánosnak, a Szabad Föld főszerkesztőjének, Tardos Andrásnak, a Magyar Rádió és Televízió főosztály­­vezetőjének, Timmer József­nek, a Népszava főszerkesztő­jének,­ Tóth Benedeknek, a Népszabadság szerkesztő bi­zottsága tagjának. Tizenheten kaptak Szocialis­ta Munkáért Érdemérem, ti­zenhárman Munka Érdemérem és tizenegyen Szocialista Kul­túráért kitüntetést. A kitünte­tettek a következők: A Szocialista Munkáért Ér­demérmet kapták: Vajda Már­ton, a Magyar Rádió és Tele­vízió rovatvezetője, Horváth Gyula, a Magyar Rádió és Te­levízió mérnöke, Horváth Ta­más, az MTI fotó főosztályá­nak vezetője, Horváth Zoltán, a Népszava tördelő­szerkesz­tője, Lantos László, az Esti Hírlap rovatvezetője, Mattano­­vich Béla, a Népsport tördelő­szerkesztője, Sebes Tibor, a Magyar Ifjúság rovatvezetője, Mikes György, a Ludas Matyi munkatársa, Gyenes István, a Nők Lapja főmunkatársa, Ré­vész Gy. István, a Hétfői Hí­rek olvasószerkesztője, dr. Varga György, a Figyelő ro­vatvezetője, Vasvári Ferenc, a Dunántúli Napló főszerkesztő­je, Viktor Zoltánné, a Komá­rom megyei Dolgozók Lapja főszerkesztő helyettese, Moso­­nyi Lászlóné, a MUOSZ tanul­mányi osztályának vezetője, Magos László, a Lapkiadó Vál­lalat főkönyvelője, dr. Lax László, az OSZE igazgató fő­orvosa, Dobos István, a Ma­gyar Rádió és Televízió osz­tályvezetője. Munk­a Érdemérmet kapott: Kalocsai Tibor, a Ganz-IMÁ­­VAG üzemi lapjának szerkesz­tője, Horváth Tiborné, a TUR­BÓ munkatársa, Kókai Imre, az Ország-Világ rovatvezetője, Sztevanovity Milutin, a Na­­rodne Novine főszerkesztője, Venesz Károly, a Petőfi Népe rovatvezetője, Balogh Endréné, a Hajdú-Bihari Napló Lapkia­dó Vállalat igazgatója, Czeizek Lajos, a Szikra Lapnyomda betűszedője, Ér László, a Győr- Sopron megyei Nyomda betű­szedője, Bényei Géza, az Újí­tók Lapja főszerkesztője, Gel­­léri Andrásné, az Ez a divat szerkesztője, Mikóczi Vilmos­­né, a Budapest 70. sz. postahi­vatal hírlapkézbesítője, Ko­vács Endre, az Egri Népújság munkatársa, Kutas József, a Somogyi Napló rovatvezetője. A Szocialista Kultúráért Ér­demérmet kapta: Gábor Ist­ván, a Magyar Nemzet mun­katársa, Tóth László, a Nép­­szabadság munkatársa, Vágó Tibor, az MTI munkatársa, Beregszászi Júlia, az Észak­­magyarország Lapkiadó Válla­latának előadója, Fisch József­­né, a Népszava kiadóhivatalé-­­ nak előadója, Milisits László a Szombathelyi Nyomdaipari Vállalat betűszedője, Schnei­der János, a budapesti Hírlap­­terjesztő hírlapárusa, Szeiman Antal, a Tatabányai Posta ke­zelője, Szelényi Irén, a Lap­kiadó Vállalat osztályvezetője, Török Sándor, a debreceni Szabadság Nyomda művezető­je, Ugró László, a Hírlapkiadó Vállalat terjesztési ügyinté­zője. Az idei Rózsa Ferenc-díja­­kat Ilku Pál művelődésügyi miniszter nyújtotta át. A Rózsa Ferenc-díj első fo­kozatát kapta Mihályfi Ernő, a Magyar Nemzet főszerkesz­tője és Vető József, a Népsza­badság szerkesztő bizottságá­nak tagja, második fokozatát Horváth József, a Népszabad­ság főmunkatársa és Szepesi György, a Magyar Rádió és Televízió rovatvezetője; har­madik fokozatát Baráti Géza, a Népszava főmunkatársa és Hámori Ottó, a Film, Színház, Muzsika főszerkesztője. A kitüntetettek nevében Tóth Benedek mondott köszö­netet. Ezután a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége baráti találkozón látta vendégül a kitüntetett dolgozókat. A Typographia szerkesztő bizottsága a kitüntetésben részesült elvtársakat szeretet­tel köszönti, és további mun­kájukhoz sok sikert és jó egészséget kíván.­ ­ FALUS JÓZSEF | Fájdalmas írni egy derék, harcos elvtárs elhunytéról, aki eddig is sokat tett, és még so­kat akart tenni a közösségért, a népért, melyet önzetlenül és lelkesedéssel szolgált. Falus József elvtárs a ma­gyar munkásmozgalommal már egész ifjú korában jegyezte el magát. Mint fiatal betűszedő­tanuló, a miskolci szervezett munkásság osztályharcos szel­lemében nőtt fel. 1930 óta hű­séges tagja volt szakszerveze­tünknek. Az 1930-as évek elején Bu­dapestre került, bekapcsolódott a baloldali nyomdászmozga­lomba, és ő is aktív részese volt a mozgalmi harcnak, ame­lyet a nyomdaipari munkás­ság jobb élet- és munkakörül­ményeiért folytattak; állandóan ostorozta a megalkuvást; kö­vetkezetes képviselője volt a szocialista eszméknek. Hazánk felszabadulása óta mint propagandista elhunytéig tanult és tanított, szervezett és agitált. Az államosítás után mint a Nyomdaipari Egyesülés vezetője, majd a Nyomdaipari Grafikai Vállalat igazgatói a­­karat szervezőképességével szolgálta népi demokrácián­kat. A Szocialista Munkáért Ér­demérem, a könnyűipar kiváló dolgozója jelvény és más ki­tüntetésekkel ismerték el jó munkáját. A proletár állam­hatalomhoz hűen állt helyt az ellenforradalom idején, és má­sokkal részt vett a párt lapjá­nak, a Népszabadság első és második számának el­készíté­sében. Régi harcostársainak segített, hogy legyűrhessük a zűrzavart, és szorosra foghas­suk kezünkben a munkás-pa­raszt hatalmat. Igazi elvtárs volt. Érző, me­legszívű barát. Mindig ott és azon segített, akin csak tudott. Senki sem gondolta, hogy ez a mindig jókedélyű, tréfáló, hu­morizáló ember betegségét lep­lezi, és egy téli napon, 52 éves korában, a szíve, mely oly na­gyon tudott szeretni és lelke­sedni, hirtelen megszűnik do­bogni. Elhunyta gyászba bo­rította szerető öreg édesany­ját, hitvesét, gyermekét, elv­­társait, barátait és szakszer­vezetünk tagjait, akikhez szű­­kebb családján kívül testvér­ként tartozott. Ravatalánál a Nyomdaipari Grafikai Vállalat dolgozói ne­vében Menyhárt Mihály párt­titkár, a szakszervezet köz­ponti vezetősége részéről Kár­páti Béla, az elnökség tagja, a sírnál a Nyomdaipari Igazga­tóság, valamint régi barátai, harcostársai és­ családja nevé­ben Jámbor János, az Állami Nyomda igazgatója vettek fáj­dalmas búcsút. Emlékét kegyelettel meg­őrizzük! T Ha egy miskolci nyomdász az ország bármely részébe kerül, az idősebb szaktársak biztosan megkérdezik tőle: Hát a Kubányi él-e még? Mert ismerte őt az ország nyomdászsága. Ma már 76. évét tapossa, de nem hagyta magát az étsektől legyőzni. Jenő bácsi — így hívják a miskolciak — ma is elnöke az szb számvizsgáló bizottsá­gának és a megyei társadalombiztosító tanács tagja. Emberek ügyeit intézi az­zal a szocialista lelkiismeretességgel és ügybuzgalommal, ahogyan ezt t­bi mint fél évszázadon át megszakítás nél­kül csinálta. Mikor beszélgetünk az elmúlt évtize­dek munkájáról, legyint egyet és ezt mondja: — Jobb volna, ha most mehetnék inasnak. A mai ifjúság előtt gyönyörű jövő áll. A mienk kemény volt, és sok­szor kilátástalannak látszott. — 1902-ben mentem inasnak a mis­kolci Forster, Klein és Ludvig nyom­dába. Nemcsak szedőtanulók, de min­denesek is voltunk. A mi számunkra nem volt se vasárnap, se ünnepnap. És ha szedés közben nem bírtuk Ludvig úrral a tempót, bizony kijárt a nyakle­ves. Elét segéd mellett 17 inas volt, és a munkaidő korlátozás nélküli. Nem cso­da, ha az 1903-as és 1905-ös bérharcban mi inasok is részt vettünk. "— Steinhübel Gyula barátommal szerveztük meg akkor az inasokat, és mind a húszan együtt sztrájkoltunk a segédekkel. A sztrájk ezért is sikerült. Félórás munkaidő csökkenést­­ és a ta­­noncskála bevezetését értük el. Amikor 1936-ban felszabadultam, azonnal be­léptem a szakszervezetbe. A Szociálde­mokrata Pártba már inaskoromban, 1905-ben léptem be. A márciusban megtartott éves közgyűlésen segéd­könyvtárosnak választottak, és azóta mindig találtam valami tennivalót a mozgalomban. Az egykor délceg szedőlegény, aki ak­­cidansszedő, művezető, korrektor és kalkulátor volt, ma már hófehér hajú nyugdíjas. A segédkönyvtárosból szak- VETERÁN HARCOS szervezeti elnök, pártvezetőségi tag, szervező, propagandista, a munkásmoz­galom mindenese lett. Mindenütt ott volt a mozgalomban, élete a miskolci munkásság harcosságát tükrözi. Részt vett a Miskolci Munkás Test­edző 1910-ben történt megalapításában, tagja volt a Munkásbetegsegélyző Pénz­tár kerületi első választmányának, ala­pító tagja volt a miskolci Természetba­rát Egyesületnek, tagja volt az 1918-as héttagú forradalmi munkástanácsnak és az 1919-es proletárdiktatúra miskolci munkástanácsának. Ő harcolta ki a szakszervezeti központtól, hogy a mis­kolci Arany János utcai házat megve­gyék, és így sikerült otthont teremteni a nyomdászok szervezeti élete számára. Kihozta a szervezetet a kocsmából, és ezzel elindította a nyomdavárosok kö­zött az egyik legszebb vidéki szakszer­vezeti életet. Húsz éven át volt a kerület pénztá­rosa. Ez a munka a pontosság és az ügyszeretet példaképe. Az 1931-es se­­gélyzőegyesületi tisztviselőválasztáson a vidéki pályázók közül ő kapta a legtöbb szavazatot. Ez azonban nem volt ele­gendő a mandátumhoz. De Kubányi Je­nőt ez nem kedvteleníti el. Dolgozik tovább, és szocialista meggyőződése megingathatatlan. A nyilasok hiába környékezik, ígérnek neki nyomdát meg vezető állást, de ő közben titokban a Fekete-nyomdában illegális röplapokat és plakátokat készít a miskolci partizá­nok, a MÓKÁN munkájának megsegíté­sére. — Gyertyavilág mellett szedtük a MÓKÁN röplapjait. A kézirat mellett ott volt a puska is. Jöttek-mentek a nyilasok a nyomda körül. Fel voltunk rá készülve, hogy ha megtámadnak, szaktársaimmal együtt védekezünk — mondja Kubányi Jenő. De helyettük be­jött hozzánk a dicső szovjet hadsereg, és mi már a kész plakátokkal üdvözöl­tük őket. — A felszabadulás után tagja lettem a Nemzeti Bizottságnak és a törvényha­tósági bizottságnak. Ma is a közösségért dolgozom, mert ez ad erőt nekem az élethez. És amint beszél, hirtelen eszébe jut, hogy egy levélre még nem kapott vá­laszt az illetékes szervtől. Egy mozi dol­gozóinak panaszát tette szóvá, akik hozzá fordultak segítségért. Nem mint lakóbizottsági elnökhöz, hanem mint kommunistához. A könnyűipar kiváló dolgozója, a Ta­nácsköztársasági Emlékérem kitüntetés mellé a szakszervezet 100 éves jubi­leuma alkalmából a Szocialista Munká­ért Érdemérmet tűzte kormányunk a veterán harcos mellére. Viselje büszkén még sokáig a meg­tisztelő kitüntetéseket, mint ahogy mi is büszkék vagyunk reá, hogy munkásmoz­galmunknak ilyen harcos, tisztamúltú katonái vannak, akik, ha meg is őszül­nek, de lélekben mindig fiatalok ma­radnak. Márkus Lajos KURÁNYI JENŐ TYPOGRAPHIC Készülünk a XXXVII. kongresszusra A szakszervezet tagsága üze­meinkben és vállalatainknál készülődik a márciusban tar­tandó kongresszusra. A tag­gyűléseken nemcsak küldötte­ket választottak, hanem a szakszervezeti bizottságok be­számoltal­ eddigi munkájuk­ról, és módot adtak a tagság­nak, hogy javaslataikkal, bírá­lataikkal segítsék szakszerve­zetünk munkáját. A felszólalók többségének beszéde tükrözte, hogy tagsá­gánkk a termelésnek is gazdá­ja. Útra valóul a küldötteknek azt adták, hogy felkészülve menjenek a kongresszusra, amelynek tanácskozásai kell hogy elősegítsék a ránk váró tervfeladatok teljesítését. Bízunk benne, hogy küldöt­teink meg is felelnek majd vállalt kötelezettségeiknek. Az Athenaeum Nyomda kongresszusi küldöttválasztó taggyűlésén 222 küldött volt jelen, akik az egyes csoportok megbízottaiként döntöttek ar­ról, kik képviseljék a XXXVII. kongresszusom az ország egyik legnagyobb nyomdájának dol­gozóit. Háger István elnöki megnyitójában a küldöttvá­lasztó gyűlés felelősségét emel­te ki, majd utána Szőke György szb­ti­­ikár számolt be a szakszervezeti bizottság munkájáról és a termelésben való közreműködéséről. Ezen az értekezleten szinte kézzel foghatóan érződött: a küldöttek tudatában vannak annak, hogy ők most a köz­érdeket képviselik. Felszólalá­saik is ilyen értelműek voltak. Wilhelm Károly segédmunkás javasolta, hogy az új gépek­hez jól képzett szakmunkáso­kat állítsanak, mert nem vol­na helyes, ha ezek a gépek a szaktudás hiánya miatt idő előtt tönkremennének. Ez a népvagyon pocsékolása lenne. Ugyancsak a gépek féltése csendült ki Szél Béla gépmes­ter szavaiból: — A gépápolásra adott időt ne nyomásra használjuk fel, hanem tartsuk szemünk előtt, hogy ha elhanyagoljuk a gé­peket, akkor előbb-utóbb oda­jutunk, hogy azok használha­tatlanokká válnak, és akkor ez a termelés rovására megy. Szöllösi Gábor a bizalmiak és a művezetők együttműkö­dését kérte a munkafegyelem ellen vétők nevelésére. Több értékes hozzászólás után egyhangúlag a kongresz­­szus küldötteivé választották: Cziráki Lajosnét, Lázár Fe­rencnét, Örsy Károlyt, Pav­■ lovszky Ferencet, Szőke Györ­gyöt, Takáts Máriát, Zental Lászlót. A Csepeli Papírgyár dolgozói az üzem taglétszá­mának megfelelően nyolc kongresszusi küldöttet válasz­tottak­. A küldöttválasztó tag­gyűléseket alapszervezetenként tartották, amelyeken élénk vi­ta folyt a termelés és a szer­vezés kérdéseiről. Az erőmű alapszervezetében Molnár elvtárs a tagkönyv­­cserével kapcsolatban felhívta a figyelmet, hogy azt nem szabad merev szabályok sze­rint intézni. Módot kell ad­ni az esetleges hátralékosok­nak, hogy rendezzék tagsági jogaikat, nehogy adminisztra­tív okokból több éves tagok elveszítsék tagságukat. Az erőmű III. számú szo­cialista brigádja a XXXVII. kongresszus tiszteletére ver­senyre hívta fel a papír­gyárak erőművi dolgozóit a munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom kiszélesítésé­re. Molnár Mihály szocialista brigádvezető brigádja nevében elfogadta a kihívást. Terényi László, a szakszer­vezet főtitkára a Csepeli Pa­pírgyár dolgozóinak jó mun­káját elemezte, majd rámuta­tott arra, hogy milyen fontos az, hogy valamennyien pár­tunk VIII. kongresszusának határozatai szellemében vé­gezzük munkánkat.­­ Szocialista módon élni, dolgozni és tanulni, ez a leg­fontosabb három tényező, ami ötéves tervünk valóra váltá­sát elősegíti. Minőségileg jó A Kossuth Könyvkiadó de­cember 13-i szakszervezeti taggyűlése minden tekintetben mintaszerűen zajlott le. Az ott elhangzottak példaként szol­gálhatnak a többi könyvkiadói szakszervezeti bizottság mun­kájához. A munkaidő befejezé­se után elkezdődött taggyűlé­sen a dolgozók kétharmad ré­sze jelent meg, élén a vállalat­vezetőséggel. Mindvégig élénk figyelemmel hallgatták Sala elvtársnő szb-titkár tartalmas, magvas és nagy gonddal össze­állított beszámolóját. A beszá­moló mindenekelőtt alapos tá­jékoztatást adott pártunk VIII. kongresszusának hatalmas anyagából, főként azokról a problémákról, amelyek össze­függnek a könyvkiadás szak­­szervezeti feladataival, vala­mint speciálisan a pártkiadó jövőbeli feladataival. munka, egymás segítése, név©­­lése a munkában, az életben, a tanulásban, ami erősíti elv­társaink és egész népünk éle­tét, meggyorsítja a szocializ­mus megvalósítását.­­ A szakszervezetre eb­ben az építőmunkában nagy feladatok várnak. A XXXVII. kongresszus megadja majd azokat az útmutatásokat, me­lyek szerint a jövőben dolgoz­nunk kell. Közös erőfeszítés­sel bizonyosan megtesszük kö­telességünket, és elérjük kitű­zött céljainkat — fejezte be felszólalását Terényi elvtárs. A Csepeli Papírgyár tagsága ezután egyhangúlag választot­ta meg kongresszusi küldötte­kül Becsicska Sándor, Berta­lan István, Fischer Ferencné, Székely Nándor, Szívók And­rás, Terényi László és­ Tóth Lajosné elvtársakat. A Papírneműgyár dolgozói népes taggyűlésen vá­lasztották meg kongresszusi küldötteiket. Tarcsa Margit szb-titkár beszámolóját azon­ban kevés hozzászólás követte. Pedig a tartalmas beszámoló részletesen elemezte a szak­­szervezeti bizottság munkáját és az üzem termelésének mód­szereit. Csontos György, valamint Daka István igazgató felszó­lalása után megválasztották küldöttekül Tarcsa Margitot és Bélteki Gedeonnét. Ugyancsak ez alkalommal kiegészítették az eddigzi ötta­gú társadalmi bíróságot tizen­egy tagúra. A taggyűlésen a központi vezetőség képviseletében jelen volt Krsztekanity Jánosné. A beszámolóból megtudtuk, hogy a Kossuth Kiadó szak­­szervezeti alapszervének már 333 tagja van, ebből az állandó aktívák száma 65, a rendsze­resen működő bizottságok szá­ma öt. Ilyen arányszámmal, sajnos, egyetlen más kiadói alapszervnél sem találkozunk. Jól működik a bizalmi hálózat is, számon tartja a dolgozók problémáit, ügyes-bajos gond­jaikat, segítséget ad a szerve­zési feladatokhoz. Külön dicsé­retet kaptak lelkiismeretes és gondos munkájukért Chova­­necz Erzsébet és Kovács Mi­­hályné, a Révai utcai részleg és a műszaki osztály bizal­mijai. Az szb az elmúlt időszak­ban többször tárgyalt a bizal­miakkal a kéziratok szabvány­minőségének ellenőrzése és a szerzői korrektúrák csökken­tése tárgyában, amivel lénye­gesen könnyítettél­ a nyomdák munkáját. Egy-egy kiemelkedő munkánál megkísérelték a brigádok szervezését. Brigád­­szerűen dolgoztak a Világtörté­net, a Marx—Engels művek, a Kalendárium, valamint a kongresszusi és választási anyagok elkészítésénél. Az szb az 1962—63. évre több ki­adói szaktanfolyamot szerve­zett. Tanfolyam indult korrek­torok, előkészítők, szerkesztők részére, erre huszonöten je­lentkeztek, a műszaki szerkesz­tők tanfolyamára nyolcan. A kiadói tevékenység segí­tését szolgálja az októberben indított nyelvtanfolyam. Négy tanfolyam indult olyan szer­kesztőségi dolgozók részére, akiknél a nyelvismeret köz­vetlenül elősegíti a kvalifikál­tabb munkát. A tanfolyamok hallgatói szorgalmasan tanul­janak és kerüljék az elmara­dásokat. A szakszervezeti taggyűlé­sen a vállalatvezetőség részéről buzdítás hangzott el a szocia­lista üzem cím elnyeréséért indítandó mozgalom ügyében. Bizonyos munkásvédelmi és szociális hiányosságok önkriti­kus felsorolása csak emelte a beszámoló hitelét és a felszó­lalások komolyságát. Ezen a taggyűlésen is meg­győződhettünk arról, milyen élő, baráti és segítő szellem tartja össze a legnagyobb ki­adói kollektívát. Őszinte öröm­mel és, megelégedéssel hallot­tuk, hogy jól teljesített mun­kájukért legutóbb írásbeli di­cséretet kaptak pártunk köz­pontjától. A lelkes taggyűlés egyhan­gúlag küldöttekül választotta Sala József­né és Vértes Jenő elvtársakat Kőműves Imre A Kossuth Kiadó szakszervezeti taggyűléséről .

Next