Typographia, 1963 (95. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
MOT: Január 1. Kitüntetések a magyar sajtó napja alkalmából A magyar sajtó napja alkalmából december 7-én a Magyar Sajtó Házában rendezett ünnepségen Nagy Dániel, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke kormánykitüntetéseket adott át a sajtómunka területén kitűnt dolgozóknak, újságíróknak, szerkesztőknek, kiadóhivatali dolgozóknak, nyomdászoknak és hírlapkézbesítő postásoknak. Az ünnepségen részt vett Szirmai István, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának, tagja, Ilku Pál művelődésügyi miniszter, a Politikai Bizottság póttagja, Szakosíts Árpád, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, dr. Orbán László, az MSZMP KB ágit. prop. osztályának vezetője, Terényi László, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára. Nagy Dániel beszédében méltatta a magyar sajtó napja jelentőségét, majd átadta a kitüntetéseket. Az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend kitüntetést adományozta Antalffy Gyulának, a Magyar Nemzet olvasó-szerkesztőjének, Eck Gyulának, a Képes Újság főszerkesztőjének, Pécsi Ferencnek, a Magyar Távirati Iroda főszerkesztőjének, Szentkirályi Jánosnak, a Szabad Föld főszerkesztőjének, Tardos Andrásnak, a Magyar Rádió és Televízió főosztályvezetőjének, Timmer Józsefnek, a Népszava főszerkesztőjének, Tóth Benedeknek, a Népszabadság szerkesztő bizottsága tagjának. Tizenheten kaptak Szocialista Munkáért Érdemérem, tizenhárman Munka Érdemérem és tizenegyen Szocialista Kultúráért kitüntetést. A kitüntetettek a következők: A Szocialista Munkáért Érdemérmet kapták: Vajda Márton, a Magyar Rádió és Televízió rovatvezetője, Horváth Gyula, a Magyar Rádió és Televízió mérnöke, Horváth Tamás, az MTI fotó főosztályának vezetője, Horváth Zoltán, a Népszava tördelőszerkesztője, Lantos László, az Esti Hírlap rovatvezetője, Mattanovich Béla, a Népsport tördelőszerkesztője, Sebes Tibor, a Magyar Ifjúság rovatvezetője, Mikes György, a Ludas Matyi munkatársa, Gyenes István, a Nők Lapja főmunkatársa, Révész Gy. István, a Hétfői Hírek olvasószerkesztője, dr. Varga György, a Figyelő rovatvezetője, Vasvári Ferenc, a Dunántúli Napló főszerkesztője, Viktor Zoltánné, a Komárom megyei Dolgozók Lapja főszerkesztő helyettese, Mosonyi Lászlóné, a MUOSZ tanulmányi osztályának vezetője, Magos László, a Lapkiadó Vállalat főkönyvelője, dr. Lax László, az OSZE igazgató főorvosa, Dobos István, a Magyar Rádió és Televízió osztályvezetője. Munka Érdemérmet kapott: Kalocsai Tibor, a Ganz-IMÁVAG üzemi lapjának szerkesztője, Horváth Tiborné, a TURBÓ munkatársa, Kókai Imre, az Ország-Világ rovatvezetője, Sztevanovity Milutin, a Narodne Novine főszerkesztője, Venesz Károly, a Petőfi Népe rovatvezetője, Balogh Endréné, a Hajdú-Bihari Napló Lapkiadó Vállalat igazgatója, Czeizek Lajos, a Szikra Lapnyomda betűszedője, Ér László, a Győr- Sopron megyei Nyomda betűszedője, Bényei Géza, az Újítók Lapja főszerkesztője, Gelléri Andrásné, az Ez a divat szerkesztője, Mikóczi Vilmosné, a Budapest 70. sz. postahivatal hírlapkézbesítője, Kovács Endre, az Egri Népújság munkatársa, Kutas József, a Somogyi Napló rovatvezetője. A Szocialista Kultúráért Érdemérmet kapta: Gábor István, a Magyar Nemzet munkatársa, Tóth László, a Népszabadság munkatársa, Vágó Tibor, az MTI munkatársa, Beregszászi Júlia, az Északmagyarország Lapkiadó Vállalatának előadója, Fisch Józsefné, a Népszava kiadóhivatalé- nak előadója, Milisits László a Szombathelyi Nyomdaipari Vállalat betűszedője, Schneider János, a budapesti Hírlapterjesztő hírlapárusa, Szeiman Antal, a Tatabányai Posta kezelője, Szelényi Irén, a Lapkiadó Vállalat osztályvezetője, Török Sándor, a debreceni Szabadság Nyomda művezetője, Ugró László, a Hírlapkiadó Vállalat terjesztési ügyintézője. Az idei Rózsa Ferenc-díjakat Ilku Pál művelődésügyi miniszter nyújtotta át. A Rózsa Ferenc-díj első fokozatát kapta Mihályfi Ernő, a Magyar Nemzet főszerkesztője és Vető József, a Népszabadság szerkesztő bizottságának tagja, második fokozatát Horváth József, a Népszabadság főmunkatársa és Szepesi György, a Magyar Rádió és Televízió rovatvezetője; harmadik fokozatát Baráti Géza, a Népszava főmunkatársa és Hámori Ottó, a Film, Színház, Muzsika főszerkesztője. A kitüntetettek nevében Tóth Benedek mondott köszönetet. Ezután a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége baráti találkozón látta vendégül a kitüntetett dolgozókat. A Typographia szerkesztő bizottsága a kitüntetésben részesült elvtársakat szeretettel köszönti, és további munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kíván. FALUS JÓZSEF | Fájdalmas írni egy derék, harcos elvtárs elhunytéról, aki eddig is sokat tett, és még sokat akart tenni a közösségért, a népért, melyet önzetlenül és lelkesedéssel szolgált. Falus József elvtárs a magyar munkásmozgalommal már egész ifjú korában jegyezte el magát. Mint fiatal betűszedőtanuló, a miskolci szervezett munkásság osztályharcos szellemében nőtt fel. 1930 óta hűséges tagja volt szakszervezetünknek. Az 1930-as évek elején Budapestre került, bekapcsolódott a baloldali nyomdászmozgalomba, és ő is aktív részese volt a mozgalmi harcnak, amelyet a nyomdaipari munkásság jobb élet- és munkakörülményeiért folytattak; állandóan ostorozta a megalkuvást; következetes képviselője volt a szocialista eszméknek. Hazánk felszabadulása óta mint propagandista elhunytéig tanult és tanított, szervezett és agitált. Az államosítás után mint a Nyomdaipari Egyesülés vezetője, majd a Nyomdaipari Grafikai Vállalat igazgatói akarat szervezőképességével szolgálta népi demokráciánkat. A Szocialista Munkáért Érdemérem, a könnyűipar kiváló dolgozója jelvény és más kitüntetésekkel ismerték el jó munkáját. A proletár államhatalomhoz hűen állt helyt az ellenforradalom idején, és másokkal részt vett a párt lapjának, a Népszabadság első és második számának elkészítésében. Régi harcostársainak segített, hogy legyűrhessük a zűrzavart, és szorosra foghassuk kezünkben a munkás-paraszt hatalmat. Igazi elvtárs volt. Érző, melegszívű barát. Mindig ott és azon segített, akin csak tudott. Senki sem gondolta, hogy ez a mindig jókedélyű, tréfáló, humorizáló ember betegségét leplezi, és egy téli napon, 52 éves korában, a szíve, mely oly nagyon tudott szeretni és lelkesedni, hirtelen megszűnik dobogni. Elhunyta gyászba borította szerető öreg édesanyját, hitvesét, gyermekét, elvtársait, barátait és szakszervezetünk tagjait, akikhez szűkebb családján kívül testvérként tartozott. Ravatalánál a Nyomdaipari Grafikai Vállalat dolgozói nevében Menyhárt Mihály párttitkár, a szakszervezet központi vezetősége részéről Kárpáti Béla, az elnökség tagja, a sírnál a Nyomdaipari Igazgatóság, valamint régi barátai, harcostársai és családja nevében Jámbor János, az Állami Nyomda igazgatója vettek fájdalmas búcsút. Emlékét kegyelettel megőrizzük! T Ha egy miskolci nyomdász az ország bármely részébe kerül, az idősebb szaktársak biztosan megkérdezik tőle: Hát a Kubányi él-e még? Mert ismerte őt az ország nyomdászsága. Ma már 76. évét tapossa, de nem hagyta magát az étsektől legyőzni. Jenő bácsi — így hívják a miskolciak — ma is elnöke az szb számvizsgáló bizottságának és a megyei társadalombiztosító tanács tagja. Emberek ügyeit intézi azzal a szocialista lelkiismeretességgel és ügybuzgalommal, ahogyan ezt tbi mint fél évszázadon át megszakítás nélkül csinálta. Mikor beszélgetünk az elmúlt évtizedek munkájáról, legyint egyet és ezt mondja: — Jobb volna, ha most mehetnék inasnak. A mai ifjúság előtt gyönyörű jövő áll. A mienk kemény volt, és sokszor kilátástalannak látszott. — 1902-ben mentem inasnak a miskolci Forster, Klein és Ludvig nyomdába. Nemcsak szedőtanulók, de mindenesek is voltunk. A mi számunkra nem volt se vasárnap, se ünnepnap. És ha szedés közben nem bírtuk Ludvig úrral a tempót, bizony kijárt a nyakleves. Elét segéd mellett 17 inas volt, és a munkaidő korlátozás nélküli. Nem csoda, ha az 1903-as és 1905-ös bérharcban mi inasok is részt vettünk. "— Steinhübel Gyula barátommal szerveztük meg akkor az inasokat, és mind a húszan együtt sztrájkoltunk a segédekkel. A sztrájk ezért is sikerült. Félórás munkaidő csökkenést és a tanoncskála bevezetését értük el. Amikor 1936-ban felszabadultam, azonnal beléptem a szakszervezetbe. A Szociáldemokrata Pártba már inaskoromban, 1905-ben léptem be. A márciusban megtartott éves közgyűlésen segédkönyvtárosnak választottak, és azóta mindig találtam valami tennivalót a mozgalomban. Az egykor délceg szedőlegény, aki akcidansszedő, művezető, korrektor és kalkulátor volt, ma már hófehér hajú nyugdíjas. A segédkönyvtárosból szak- VETERÁN HARCOS szervezeti elnök, pártvezetőségi tag, szervező, propagandista, a munkásmozgalom mindenese lett. Mindenütt ott volt a mozgalomban, élete a miskolci munkásság harcosságát tükrözi. Részt vett a Miskolci Munkás Testedző 1910-ben történt megalapításában, tagja volt a Munkásbetegsegélyző Pénztár kerületi első választmányának, alapító tagja volt a miskolci Természetbarát Egyesületnek, tagja volt az 1918-as héttagú forradalmi munkástanácsnak és az 1919-es proletárdiktatúra miskolci munkástanácsának. Ő harcolta ki a szakszervezeti központtól, hogy a miskolci Arany János utcai házat megvegyék, és így sikerült otthont teremteni a nyomdászok szervezeti élete számára. Kihozta a szervezetet a kocsmából, és ezzel elindította a nyomdavárosok között az egyik legszebb vidéki szakszervezeti életet. Húsz éven át volt a kerület pénztárosa. Ez a munka a pontosság és az ügyszeretet példaképe. Az 1931-es segélyzőegyesületi tisztviselőválasztáson a vidéki pályázók közül ő kapta a legtöbb szavazatot. Ez azonban nem volt elegendő a mandátumhoz. De Kubányi Jenőt ez nem kedvteleníti el. Dolgozik tovább, és szocialista meggyőződése megingathatatlan. A nyilasok hiába környékezik, ígérnek neki nyomdát meg vezető állást, de ő közben titokban a Fekete-nyomdában illegális röplapokat és plakátokat készít a miskolci partizánok, a MÓKÁN munkájának megsegítésére. — Gyertyavilág mellett szedtük a MÓKÁN röplapjait. A kézirat mellett ott volt a puska is. Jöttek-mentek a nyilasok a nyomda körül. Fel voltunk rá készülve, hogy ha megtámadnak, szaktársaimmal együtt védekezünk — mondja Kubányi Jenő. De helyettük bejött hozzánk a dicső szovjet hadsereg, és mi már a kész plakátokkal üdvözöltük őket. — A felszabadulás után tagja lettem a Nemzeti Bizottságnak és a törvényhatósági bizottságnak. Ma is a közösségért dolgozom, mert ez ad erőt nekem az élethez. És amint beszél, hirtelen eszébe jut, hogy egy levélre még nem kapott választ az illetékes szervtől. Egy mozi dolgozóinak panaszát tette szóvá, akik hozzá fordultak segítségért. Nem mint lakóbizottsági elnökhöz, hanem mint kommunistához. A könnyűipar kiváló dolgozója, a Tanácsköztársasági Emlékérem kitüntetés mellé a szakszervezet 100 éves jubileuma alkalmából a Szocialista Munkáért Érdemérmet tűzte kormányunk a veterán harcos mellére. Viselje büszkén még sokáig a megtisztelő kitüntetéseket, mint ahogy mi is büszkék vagyunk reá, hogy munkásmozgalmunknak ilyen harcos, tisztamúltú katonái vannak, akik, ha meg is őszülnek, de lélekben mindig fiatalok maradnak. Márkus Lajos KURÁNYI JENŐ TYPOGRAPHIC Készülünk a XXXVII. kongresszusra A szakszervezet tagsága üzemeinkben és vállalatainknál készülődik a márciusban tartandó kongresszusra. A taggyűléseken nemcsak küldötteket választottak, hanem a szakszervezeti bizottságok beszámoltal eddigi munkájukról, és módot adtak a tagságnak, hogy javaslataikkal, bírálataikkal segítsék szakszervezetünk munkáját. A felszólalók többségének beszéde tükrözte, hogy tagságánkk a termelésnek is gazdája. Útra valóul a küldötteknek azt adták, hogy felkészülve menjenek a kongresszusra, amelynek tanácskozásai kell hogy elősegítsék a ránk váró tervfeladatok teljesítését. Bízunk benne, hogy küldötteink meg is felelnek majd vállalt kötelezettségeiknek. Az Athenaeum Nyomda kongresszusi küldöttválasztó taggyűlésén 222 küldött volt jelen, akik az egyes csoportok megbízottaiként döntöttek arról, kik képviseljék a XXXVII. kongresszusom az ország egyik legnagyobb nyomdájának dolgozóit. Háger István elnöki megnyitójában a küldöttválasztó gyűlés felelősségét emelte ki, majd utána Szőke György szbtiikár számolt be a szakszervezeti bizottság munkájáról és a termelésben való közreműködéséről. Ezen az értekezleten szinte kézzel foghatóan érződött: a küldöttek tudatában vannak annak, hogy ők most a közérdeket képviselik. Felszólalásaik is ilyen értelműek voltak. Wilhelm Károly segédmunkás javasolta, hogy az új gépekhez jól képzett szakmunkásokat állítsanak, mert nem volna helyes, ha ezek a gépek a szaktudás hiánya miatt idő előtt tönkremennének. Ez a népvagyon pocsékolása lenne. Ugyancsak a gépek féltése csendült ki Szél Béla gépmester szavaiból: — A gépápolásra adott időt ne nyomásra használjuk fel, hanem tartsuk szemünk előtt, hogy ha elhanyagoljuk a gépeket, akkor előbb-utóbb odajutunk, hogy azok használhatatlanokká válnak, és akkor ez a termelés rovására megy. Szöllösi Gábor a bizalmiak és a művezetők együttműködését kérte a munkafegyelem ellen vétők nevelésére. Több értékes hozzászólás után egyhangúlag a kongreszszus küldötteivé választották: Cziráki Lajosnét, Lázár Ferencnét, Örsy Károlyt, Pav■ lovszky Ferencet, Szőke Györgyöt, Takáts Máriát, Zental Lászlót. A Csepeli Papírgyár dolgozói az üzem taglétszámának megfelelően nyolc kongresszusi küldöttet választottak. A küldöttválasztó taggyűléseket alapszervezetenként tartották, amelyeken élénk vita folyt a termelés és a szervezés kérdéseiről. Az erőmű alapszervezetében Molnár elvtárs a tagkönyvcserével kapcsolatban felhívta a figyelmet, hogy azt nem szabad merev szabályok szerint intézni. Módot kell adni az esetleges hátralékosoknak, hogy rendezzék tagsági jogaikat, nehogy adminisztratív okokból több éves tagok elveszítsék tagságukat. Az erőmű III. számú szocialista brigádja a XXXVII. kongresszus tiszteletére versenyre hívta fel a papírgyárak erőművi dolgozóit a munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom kiszélesítésére. Molnár Mihály szocialista brigádvezető brigádja nevében elfogadta a kihívást. Terényi László, a szakszervezet főtitkára a Csepeli Papírgyár dolgozóinak jó munkáját elemezte, majd rámutatott arra, hogy milyen fontos az, hogy valamennyien pártunk VIII. kongresszusának határozatai szellemében végezzük munkánkat. Szocialista módon élni, dolgozni és tanulni, ez a legfontosabb három tényező, ami ötéves tervünk valóra váltását elősegíti. Minőségileg jó A Kossuth Könyvkiadó december 13-i szakszervezeti taggyűlése minden tekintetben mintaszerűen zajlott le. Az ott elhangzottak példaként szolgálhatnak a többi könyvkiadói szakszervezeti bizottság munkájához. A munkaidő befejezése után elkezdődött taggyűlésen a dolgozók kétharmad része jelent meg, élén a vállalatvezetőséggel. Mindvégig élénk figyelemmel hallgatták Sala elvtársnő szb-titkár tartalmas, magvas és nagy gonddal összeállított beszámolóját. A beszámoló mindenekelőtt alapos tájékoztatást adott pártunk VIII. kongresszusának hatalmas anyagából, főként azokról a problémákról, amelyek összefüggnek a könyvkiadás szakszervezeti feladataival, valamint speciálisan a pártkiadó jövőbeli feladataival. munka, egymás segítése, név©lése a munkában, az életben, a tanulásban, ami erősíti elvtársaink és egész népünk életét, meggyorsítja a szocializmus megvalósítását. A szakszervezetre ebben az építőmunkában nagy feladatok várnak. A XXXVII. kongresszus megadja majd azokat az útmutatásokat, melyek szerint a jövőben dolgoznunk kell. Közös erőfeszítéssel bizonyosan megtesszük kötelességünket, és elérjük kitűzött céljainkat — fejezte be felszólalását Terényi elvtárs. A Csepeli Papírgyár tagsága ezután egyhangúlag választotta meg kongresszusi küldöttekül Becsicska Sándor, Bertalan István, Fischer Ferencné, Székely Nándor, Szívók András, Terényi László és Tóth Lajosné elvtársakat. A Papírneműgyár dolgozói népes taggyűlésen választották meg kongresszusi küldötteiket. Tarcsa Margit szb-titkár beszámolóját azonban kevés hozzászólás követte. Pedig a tartalmas beszámoló részletesen elemezte a szakszervezeti bizottság munkáját és az üzem termelésének módszereit. Csontos György, valamint Daka István igazgató felszólalása után megválasztották küldöttekül Tarcsa Margitot és Bélteki Gedeonnét. Ugyancsak ez alkalommal kiegészítették az eddigzi öttagú társadalmi bíróságot tizenegy tagúra. A taggyűlésen a központi vezetőség képviseletében jelen volt Krsztekanity Jánosné. A beszámolóból megtudtuk, hogy a Kossuth Kiadó szakszervezeti alapszervének már 333 tagja van, ebből az állandó aktívák száma 65, a rendszeresen működő bizottságok száma öt. Ilyen arányszámmal, sajnos, egyetlen más kiadói alapszervnél sem találkozunk. Jól működik a bizalmi hálózat is, számon tartja a dolgozók problémáit, ügyes-bajos gondjaikat, segítséget ad a szervezési feladatokhoz. Külön dicséretet kaptak lelkiismeretes és gondos munkájukért Chovanecz Erzsébet és Kovács Mihályné, a Révai utcai részleg és a műszaki osztály bizalmijai. Az szb az elmúlt időszakban többször tárgyalt a bizalmiakkal a kéziratok szabványminőségének ellenőrzése és a szerzői korrektúrák csökkentése tárgyában, amivel lényegesen könnyítettél a nyomdák munkáját. Egy-egy kiemelkedő munkánál megkísérelték a brigádok szervezését. Brigádszerűen dolgoztak a Világtörténet, a Marx—Engels művek, a Kalendárium, valamint a kongresszusi és választási anyagok elkészítésénél. Az szb az 1962—63. évre több kiadói szaktanfolyamot szervezett. Tanfolyam indult korrektorok, előkészítők, szerkesztők részére, erre huszonöten jelentkeztek, a műszaki szerkesztők tanfolyamára nyolcan. A kiadói tevékenység segítését szolgálja az októberben indított nyelvtanfolyam. Négy tanfolyam indult olyan szerkesztőségi dolgozók részére, akiknél a nyelvismeret közvetlenül elősegíti a kvalifikáltabb munkát. A tanfolyamok hallgatói szorgalmasan tanuljanak és kerüljék az elmaradásokat. A szakszervezeti taggyűlésen a vállalatvezetőség részéről buzdítás hangzott el a szocialista üzem cím elnyeréséért indítandó mozgalom ügyében. Bizonyos munkásvédelmi és szociális hiányosságok önkritikus felsorolása csak emelte a beszámoló hitelét és a felszólalások komolyságát. Ezen a taggyűlésen is meggyőződhettünk arról, milyen élő, baráti és segítő szellem tartja össze a legnagyobb kiadói kollektívát. Őszinte örömmel és, megelégedéssel hallottuk, hogy jól teljesített munkájukért legutóbb írásbeli dicséretet kaptak pártunk központjától. A lelkes taggyűlés egyhangúlag küldöttekül választotta Sala Józsefné és Vértes Jenő elvtársakat Kőműves Imre A Kossuth Kiadó szakszervezeti taggyűléséről .