UVATERV Híradó, 1988 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1988-06-01 / 6. szám
Mit von(hat) le a vállalat? ADÓELŐLEG - SZAKSZERVEZETI TAGDÍJ Nem irigylem azokat, akik ma Magyarországon a bérekkel, a bérszámfejtéssel és ezen belül a személyi jövedelemadó előlegének megállapításával, levonásával foglalkoznak. Az SZJA január elsejei bevezetése óta folyamatosan érkeznek a kérdések, a jogos vagy jogtalan reklamációk, s a „béreseknek" (értsd: bércsoport) tartaniuk kell a frontot, így van ez vállalatunknál is. Különösen sok volt a kérdés a május 2-ai bérkifizetés után. Most fizettük a megemelt alapbért, és sokan ekkor kaptak először mozgóbért (nem rendszeres jövedelmet) az idén. Szinte „izzott" a telefon ezen a napon, s a hívások száma napok múlva is alig csökkent. Ezért — lehetőséget kapva — megpróbálom a kérdések egy részét csokorba gyűjteni és e cikk keretében megválaszolni. Mindenekelőtt a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény IV. fejezetére szeretném felhívni a figyelmet. Az adó megállapítása, és megfizetése című fejezet kimondja: A magánszemély az adóigazgatási jogszabályok szerint maga köteles az összjövedelmét és az adóját megállapítani, bevallani és befizetni (önadózás). Ha a magánszemélynek kizárólag egy munkaviszonyból származó olyan jövedelme van, amely után adót kell fizetni, és erről a munkáltató részére nyilatkozatot ad, az adóalapot, az adót a munkáltató állapítja meg, vonja le és fizeti be, illetve túlfizetés esetén az adókülönbözetet visszatéríti. A másik lényeges dolog, hogy a jövedelmek után - meghatározott módon és mértékben - a kifizetőnek adóelőleget kell levonnia és befizetnie. Sajnos a törvény és annak végrehajtási utasítása túlságosan tömören fogalmaz, nem egyértelmű, s ebből értelmezési különbségek, félreértések adódnak. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a végrehajtási utasítás több pontját már megváltoztatták, pedig alig telt el pár hónap a törvény bevezetése óta. Ezzel el is jutottunk egy alapvetően lényeges dologhoz. A vállalatnak (a „béreseknek”) nem az a célja, hogy minél több adóelőleget vonjon le dolgozóitól, hanem az, hogy - az előírások betartásával - megkönnyítse munkájukat, adminisztrációjukat. (Tapasztalat és gyakorlat hiányában természetesen tévedések, hibák előfordulhatnak, ezekért ismételten elnézést kérünk. Amennyiben a reklamáció jogos, a korrekciót természetesen a jövőben is elvégezzük. A kérdéseket két nagy csoportra lehet bontani. Az első csoportba tartoznak a rendszeres jövedelmek adóelőlegének számítási problémái. Többen kifogásolták, hogy az áprilisi rendszeres jövedelmeket miért tizenkettővel és miért nem kilenccel szoroztuk fel. Dolgozóink szerint igazságosabb lenne, ha az első negyedévi rendszeres jövedelmek és az áprilisi rendszeres jövedelmek kilencszeresének összege - a csökkentő tényezőket figyelembe véve - képezné az adóalapot. Van igazság a felvetésben, de a törvény egyértelműen kimondja, hogy a munkaviszonyból (a másodállást, mellékfoglalkozást nem számítva) származó rendszeres jövedelemből adóelőlegként a tárgyhavi jövedelem tizenkétszerese után számított adó egy tizenkettedét kell levonni. Hasonló gondjuk van azoknak a nyugdíjasoknak, akiknek a nyugdíja és a mellette szerzett jövedelme éves szinten várhatóan nem fogja elérni a 96 ezer forintot, és mégis vonunk adóelőleget. Ez az eset akkor fordul elő, ha a nyugdíjas, mondjuk, csak három hónapra köt szerződést, vagy egész évre munkaviszonyt létesít a vállalattal, de csak ,,kampányszerűen” dolgozik. Nézzük meg ezt két konkrét példán: • Nagy tapasztalattal rendelkező nyugdíjas műszaki szakértőt alkalmaz a vállalat január 1-jétől március 30-áig 30 ezer forint díjazással. Az első hónapban 15 ezer forint a ledolgozott munkájának ellenértéke. Hogyan történik az előleg megállapítása? Rendszeres jövedelemnek a nyugdíj havi összege* 15 ezer forint számít, és ezt kell - a csökkentő tényezők levonása után - tizenkettővel felszorozni, ebből adót számolni és visszaosztani, így a dolgozó megfeszített munkájának aránytalanul magas adóelőleg-levonás a következménye. Különösen érvényes ez akkor, ha április 1-jétől nem kíván a nyugdíja mellett különmunkát vállalni. • Évi 60 ezer forint nyugdíjjal rendelkező személy évi 30 ezer forint díjazással szerződést köt a vállalattal. Azért csak ennyivel, hogy ne kelljen adóznia. Dolgozni csak a zárási időszakban (januárban, februárban és decemberben) jár be, így egyhavi rendszeres pluszjövedelme jóval meghaladja a 10 ezer forintot. Hiába csak három hónapot dolgozott, az egy hónapra kapott munkabére rendszeres jövedelemnek számít, tehát az adóelőleg kiszámításának mechanizmusa „feltételezi”, hogy egész évben havonta ennyi lesz a rendszeres jövedelme, így ebben az esetben is előleget kell levonnunk, bár tudjuk, hogy év végén vissza kell térítenünk. A két példához rövid megjegyzést szeretnék tenni. Értesüléseink szerint, ha a munkaviszonyban álló nyugdíjas nyilatkozatot ad arról, hogy éves jövedelme nem fogja elérni a 96 ezer forintot, akkor a második példa szerint a 60 ezer forint éves nyugdíjhoz kell - persze göngyölítve - hozzáadni a nyugdíj melletti munkából származó jövedelmét, és mindaddig, amíg a két összeg a 96 ezer forintot nem éri el, nem kell adóelőleget fizetni. Azaz megszűnne az adóelőleg-túlfizetés. Ez a módosító rendelet a munkaviszonyban nem álló nyugdíjasokra vonatkozóan már megjelent. Amennyiben a munkaviszonyt létesítő nyugdíjasokra is kiterjesztik a fenti szabályt, úgy az eddig levont előleget a rendelet megjelenése után a vállalat azonnal — nem év végén - visszatéríti. A másik megjegyzés inkább általános. Nagyjából lassan már mindenki ismeri az adózás, az előleglevonás szabályait. El kell tudni dönteni, hogy ilyen feltételek esetén megéri-e munkát vállalni a nyugdíj mellett, vagy nem. Amennyiben igen a válasz, akkor viszont tudomásul kell venni a törvényben és a végrehajtási utasításban leírtakat. Mi is tudjuk, hogy minden egyes kézhez kapott forint számít, különösen idősebb korban, de nekünk a szabályok szerint kell dolgoznunk. Munkatársaim nevében kérem az érintettek megértését, türelmét. Év végén - ha a jogszabályok addig nem változnak - a túlfizetéseket az adóhivatal (a vállalat útján) ki fogja egyenlíteni, tehát a pénz nem vész el. Természetesen mi is érezzük az előleglevonás ellentmondásait. A leírt gondokat, állásfoglalás kérése mellett, az adóhivatalnak is jeleztük, és várjuk a hivatalos véleményét. Erről vállalatunk dolgozóit - e lap hasábjain is - tájékoztatni fogjuk. Sokan felháborodva vették tudomásul, hogy a nem rendszeres jövedelmek (például mozgóbér) utáni adóelőleg számításánál nem vettük figyelembe csökkentő tényezőként az erre az összegre jutó szakszervezeti tagdíjat. Bércsoportunk dolgozói ebben az esetben is helyesen jártak el. A nem rendszeres jövedelmek után fizetendő adóelőleg kiszámítása során az alkalmazotti kedvezményt, a szakszervezeti tagdíj összegét és az összjövedelmet csökkentő egyéb kiadások arányos részét a teljes havi munkabér megállapításakor nem kell levonni. Nyilván abból adódik a félreértés, hogy mindenki úgy tudja: a szakszervezeti tagdíj összege adóalapot csökkentő tényező. Ez igaz, de az adóelőleg kiszámításakor csak a rendszeres jövedelmekre jutó szakszervezeti tagdíj jelent adóalap-csökkentést. Az éves adóelszámolásnál viszont már a ténylegesen levont tagdíjak összegét kell figyelembe venni. (Amennyiben dolgozóink ezt továbbra is nehezményezik, javaslom, hogy a szakszervezeti bizottság útján juttassanak el levelet a SZOT illetékeseihez, amelyben a lehetséges jobb megoldásra javaslatot tesznek. Mi a továbbiakban is azon leszünk, hogy kötelezettségeinknek - mind kevesebb hibával - eleget tegyünk. A bércsoport nevében ezúton is kérem a vállalat dolgozóit, hogy észrevételeikkel, hasznos tanácsaikkal (és türelemmel) segítsék munkánkat, hogy azt minél kevesebb konfliktussal, egyre jobban végezhessük. Serényi József 11