UVATERV Híradó, 1988 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

Mit von(hat) le a vállalat? ADÓELŐLEG - SZAKSZERVEZETI TAGDÍJ Nem irigylem azokat, akik ma Magyarországon a bérekkel, a bérszámfejtéssel és ezen belül a személyi jövedelemadó előlegének megállapításával, levonásával foglalkoznak. Az SZJA január elsejei bevezetése óta folyamatosan érkeznek a kérdések, a jogos vagy jogtalan reklamációk, s a „béreseknek" (értsd: bércsoport) tartaniuk kell a frontot, így van ez válla­latunknál is. Különösen sok volt a kérdés a május 2-ai bérkifizetés után. Most fizettük a megemelt alapbért, és sokan ekkor kaptak először mozgóbért (nem rendszeres jövedelmet) az idén. Szinte „izzott" a telefon ezen a napon, s a hívások száma napok múlva is alig csök­kent. Ezért — lehetőséget kapva — megpróbálom a kérdések egy részét csokorba gyűjteni és e cikk keretében megválaszolni. Mindenekelőtt a magánszemélyek jöve­delemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény IV. fejezetére szeretném felhívni a figyel­met. Az adó megállapítása, és megfizetése című fejezet kimondja: A magánszemély az adóigazgatási jogszabályok szerint maga kö­teles az összjövedelmét és az adóját megálla­pítani, bevallani és befizetni (önadózás). Ha a magánszemélynek kizárólag egy mun­kaviszonyból származó olyan jövedelme van, amely után adót kell fizetni, és erről a mun­káltató részére nyilatkozatot ad, az adóala­pot, az adót a munkáltató állapítja meg, vonja le és fizeti be, illetve túlfizetés esetén az adókülönbözetet visszatéríti. A másik lényeges dolog, hogy a jövedelmek után - meghatározott módon és mértékben - a kifizetőnek adóelőleget kell levonnia és befizetnie. Sajnos a törvény és annak végre­hajtási utasítása túlságosan tömören fogal­maz, nem egyértelmű, s ebből értelmezési különbségek, félreértések adódnak. Ezt bi­zonyítja az a tény is, hogy a végrehajtási utasítás több pontját már megváltoztatták, pedig alig telt el pár hónap a törvény be­vezetése óta. Ezzel el is jutottunk egy alapvetően lé­nyeges dologhoz. A vállalatnak (a „béresek­nek”) nem az a célja, hogy minél több adó­előleget vonjon le dolgozóitól, hanem az, hogy - az előírások betartásával - meg­könnyítse munkájukat, adminisztrációjukat. (Tapasztalat és gyakorlat hiányában termé­szetesen tévedések, hibák előfordulhatnak, ezekért ismételten elnézést kérünk. Amen­­­nyiben a reklamáció jogos, a korrekciót ter­mészetesen a jövőben is elvégezzük.­ A kérdéseket két nagy csoportra lehet bontani. Az első csoportba tartoznak a rend­szeres jövedelmek adóelőlegének számítási problémái. Többen kifogásolták, hogy az áprilisi rendszeres jövedelmeket miért tizen­kettővel és miért nem kilenccel szoroztuk fel. Dolgozóink szerint igazságosabb lenne, ha az első negyedévi rendszeres jövedelmek és az áprilisi rendszeres jövedelmek kilenc­szeresének összege - a csökkentő tényező­ket figyelembe véve - képezné az adóala­pot. Van igazság a felvetésben, de a törvény egyértelműen kimondja, hogy a munkavi­szonyból (a másodállást, mellékfoglalkozást nem számítva) származó rendszeres jövede­lemből adóelőlegként a tárgyhavi jövedelem tizenkétszerese után számított adó egy ti­­zenkettedét kell levonni. Hasonló gondjuk van azoknak a nyugdí­jasoknak, akiknek a nyugdíja és a mellette szerzett jövedelme éves szinten várhatóan nem fogja elérni a 96 ezer forintot, és mégis vonunk adóelőleget. Ez az eset akkor fordul elő, ha a nyugdíjas, mondjuk, csak három hónapra köt szerződést, vagy egész évre munkaviszonyt létesít a vállalattal, de csak ,,kampányszerűen” dolgozik. Nézzük meg ezt két konkrét példán: • Nagy tapasztalattal rendelkező nyugdíjas műszaki szakértőt alkalmaz a vállalat január 1-jétől március 30-áig 30 ezer forint díjazás­sal. Az első hónapban 15 ezer forint a le­dolgozott munkájának ellenértéke. Hogyan történik az előleg megállapítása? Rendszeres jövedelemnek a nyugdíj havi összege* 15 ezer forint számít, és ezt kell - a csökkentő tényezők levonása után - tizenkettővel fel­szorozni, ebből adót számolni és visszaosz­tani, így a dolgozó megfeszített munkájának aránytalanul magas adóelőleg-levonás a kö­vetkezménye. Különösen érvényes ez akkor, ha április 1-jétől nem kíván a nyugdíja mel­lett különmunkát vállalni. • Évi 60 ezer forint nyugdíjjal rendelkező személy évi 30 ezer forint díjazással szerző­dést köt a vállalattal. Azért csak ennyivel, hogy ne kelljen adóznia. Dolgozni csak a zárási időszakban (januárban, februárban és decemberben) jár be, így egyhavi rend­szeres pluszjövedelme jóval meghaladja a 10 ezer forintot. Hiába csak három hónapot dolgozott, az egy hónapra kapott munka­bére rendszeres jövedelemnek számít, tehát az adóelőleg kiszámításának mechanizmusa „feltételezi”, hogy egész évben havonta ennyi lesz a rendszeres jövedelme, így ebben az esetben is előleget kell levonnunk, bár tudjuk, hogy év végén vissza kell térítenünk. A két példához rövid megjegyzést szeret­nék tenni. Értesüléseink szerint, ha a mun­kaviszonyban álló nyugdíjas nyilatkozatot ad arról, hogy éves jövedelme nem fogja elérni a 96 ezer forintot, akkor a második példa szerint a 60 ezer forint éves nyugdíj­hoz kell - persze göngyölítve - hozzáadni a nyugdíj melletti munkából származó jöve­delmét, és mindaddig, amíg a két összeg a 96 ezer forintot nem éri el, nem kell adó­előleget fizetni. Azaz megszűnne az adóelő­leg-túlfizetés. Ez a módosító rendelet a mun­kaviszonyban nem álló nyugdíjasokra vonat­kozóan már megjelent. Amennyiben a mun­­kaviszonyt létesítő nyugdíjasokra is kiter­jesztik a fenti szabályt, úgy az eddig levont előleget a rendelet megjelenése után a válla­lat azonnal — nem év végén - visszatéríti. A másik megjegyzés inkább általános. Nagyjából lassan már mindenki ismeri az adózás, az előleglevonás szabályait. El kell tudni dönteni, hogy ilyen feltételek esetén megéri-e munkát vállalni a nyugdíj mellett, vagy nem. Amennyiben igen a válasz, akkor viszont tudomásul kell venni a törvényben és a végrehajtási utasításban leírtakat. Mi is tudjuk, hogy minden egyes kézhez kapott forint számít, különösen idősebb korban, de nekünk a szabályok szerint kell dolgoz­nunk. Munkatársaim nevében kérem az érintettek megértését, türelmét. Év végén - ha a jogszabályok addig nem változnak - a túlfizetéseket az adóhivatal (a vállalat út­ján) ki fogja egyenlíteni, tehát a pénz nem vész el. Természetesen mi is érezzük az előleg­levonás ellentmondásait. A leírt gondokat, állásfoglalás kérése mellett, az adóhivatalnak is jeleztük, és várjuk a hivatalos véleményét. Erről vállalatunk dolgozóit - e lap hasáb­jain is - tájékoztatni fogjuk. Sokan felháborodva vették tudomásul, hogy a nem rendszeres jövedelmek (például mozgóbér) utáni adóelőleg számításánál nem vettük figyelembe csökkentő tényezőként az erre az összegre jutó szakszervezeti tag­díjat. Bércsoportunk dolgozói ebben az esetben is helyesen jártak el. A nem rendsze­res jövedelmek után fizetendő adóelőleg kiszámítása során az alkalmazotti kedvez­ményt, a szakszervezeti tagdíj összegét és az összjövedelmet csökkentő egyéb kiadások arányos részét a teljes havi munkabér meg­állapításakor nem kell levonni. Nyilván ab­ból adódik a félreértés, hogy mindenki úgy tudja: a szakszervezeti tagdíj összege adóala­pot csökkentő tényező. Ez igaz, de az adó­előleg kiszámításakor csak a rendszeres jöve­delmekre jutó szakszervezeti tagdíj jelent adóalap-csökkentést. Az éves adóelszámolás­nál viszont már a ténylegesen levont tagdíjak összegét kell figyelembe venni. (Amennyi­ben dolgozóink ezt továbbra is nehezménye­zik, javaslom, hogy a szakszervezeti bizott­ság útján juttassanak el levelet a SZOT ille­tékeseihez, amelyben a lehetséges jobb meg­oldásra javaslatot tesznek.­ Mi a továbbiakban is azon leszünk, hogy kötelezettségeinknek - mind kevesebb hibá­val - eleget tegyünk. A bércsoport nevében ezúton is kérem a vállalat dolgozóit, hogy észrevételeikkel, hasznos tanácsaikkal (és türelemmel) segít­sék munkánkat, hogy azt minél kevesebb konfliktussal, egyre jobban végezhessük. Serényi József 11

Next