Udvarhelyi Híradó, 1993 (4. évfolyam, 1-102. szám)
1993-01-07 / 1. szám
Milyen lesz a '93-as esztendő? A szilveszteri pohárcsengés után, bizonytalan létünkben, gazdasági romlásunkban, kétségekkel vagy reménnyel tele tehetjük fel a kérdést. Íme néhány vélemény: • Mérnök: — A Kormány meg kellene kezdje a munkaerő-átképzést. A fémipar és az állami vállalatok továbbra is mostohagyermekei lesznek az átalakulásnak. Sajnos, csak borúlátó lehetek. • Diák: — Én remélem, hogy ez az esztendő jobb lesz, mint a tavalyi. Csökken az infláció mértéke, jobb lesz a kereset. A diákok bentlakásában több lesz a meleg és emelkedik az ösztöndíj. Hogy miből gondolom ezt? Hát semmiből, csupán én mindig optimista vagyok. • Munkás: — Kérem, bármilyen a világ, nekem mindig dolgoznom kell. Én ingyen egy lejt sem kapok sehonnan. A főnökség kiharcolta a magáét, mi munkások megint ellátottak a szánk. A jövő elég homályos, nem mondhatok mást. • Tanuló:— Miért kérdezi ezt, nekem jó lenne egy új farmer, meg egy új Puma cipő. Ha ezt megkapom, akkor jó év lesz a '93-as. •Nyugdíjas: — Mindenki szeret kérdezősködni, de velünk keveset törődnek. Drága az élelem, a hús, a gyógyszer. Na, de nincs mit tenni, csak éppen háború ne legyen, akkor lesz valahogy. • Munkanélküli: — A választásokon mindenki ígérgetett, de egyre többen kerülnek az utcára. Ha lejár a segélyfolyósítási idő, nem tudom mihez kezdek. Talán kimegyek Magyarországra dolgozni, de ott is már elegük van belőlünk. • Háziasszony: — Csak tejért ne kellene sorban állni. Többet várok a város vezetőségében. Ennyi. • Mámoros fiatalember: — Hogy miért iszom ? Azért, hogy elbúcsúztassam ezt a rohadt évet, mely az utcára kergetett. Minek örvendjek, annak talán, hogy 89-hez képest tízszer annyi a rendőr, magas fizetéssel, s én pedig maholnap felrúgom a patkót. Vagy pedig a helyi RMDSZ csatározásainak tapsoljak, hogy így még jobban szétforgácsoljuk erőnket (?)... írt F.D.D. lm CL N 5/3 'Oi•- • ez N •a 5/3 SJ• sz C3 CL 'QJ OJD 3 Azért nem vagyunk nyomorúságos helyzetben... A Kudar negyedben lakó Nagy Dénes és felesége, Ilona szintén munkanélküliek. Szombatfalván, az állami gazdaság farmján dolgoztak, mint méhészek. 1990 tavaszától — mikor a méhállományt csaknem teljesen felszámolták — nem dolgozik a feleség. Beteges, ezért nem is hiszi, hogy állandó munkahelyre alkalmaznák, olyan munkára pedig, ami egészségét veszélyezteti, ő nem vállalkozik. Kézimunkát készít eladásra, ezzel próbálja pótolni a család jövedelmét. A férj pár hónappal később maradt munka nélkül, mint felesége. Késve adták be a formaságokhoz szükséges papírokat, így 1991 novemberétől kapták a munkanélküli segélyt. 1992 októberétől egyenként 4372 lejes szociális segélyt kapnak, ami a tízéves kislánynak járó gyermeksegéllyel együtt nem haladja meg a havi 10.000 lejt. Nagy Dénes az év nagy részét Magyarországon tölti, kőművesként elég tisztességesen keres. Havonta hazajön jelentkezni a munkaügyi hivatalnál, na meg pénzt hozni a családnak. — Azért nem vagyunk éppen olyan nyomorúságos helyzetben — mondta. Tíz éve házasodtak össze. Garzonban laktak, mostani lakásukat úgy két éve kapták. Kb. 50.000 lejjel és nem kevés munkával lakhatóvá tették, aztán meg is vásárolták. Még sok mindent szeretnének igazítani a berendezésen. Tordátfalváról, a férj szüleitől is jön segítség. — I fa naponta annyi lej megjönne a földműves munkából, mint amennyi forint odakinn, nem mennék Magyarországra vendégmunkásnak, mert állandóan félünk a kiutasítástól, és persze hiányzik a család. — mondta a családfő. £~- B.R. £ 31 udvarhelyi híradó 4 old. EZERKILENCSZÁZKILENCVENHÁROM JANUÁR 7. DIÁKSZÍNJÁTSZÓ FESZTIVÁL 1993. január 8-9 között kerül sor Székelyudvarhelyen a II. Országos Diákszínjátszó Fesztiválra, házigazda a Tamási Áron Gimnázium. Tizennyolc diákegyüttes jelentkezett eddig részvételi szándékkal: Arad, Temesvár, Nagyvárad, Szatmár, Urassó, Sepsiszentgyörgy és más erdélyi városok diákszínjátszó csoportjai. Előadások időpontja: 8-án egész nap, 9-én délelőtt, a Művelődési Ház nagytermében, belépődíj nélkül (ingyenes). A rendezvénysorozat egyedüli anyagi támogatója az ATI Kft, ezenkívül a koronás kerámiaüzem ajánlott föl dísztárgyakat, besegítve a jutalmazásba. & fák Magyarországon bevezették a munkavállalási vízumot Az új esztendőben maradtak a régi gondok, sok embernek, főleg a szakmunkásoknak nem ígér sok jót a jövő. Sokan mondják: nem baj, majd megyünk Magyarországra, ott vállalunk munkát. Na, de amint a magyar rádióból értesülhettünk, január elsejétől a magyar állam is szabályozni, korlátozni szándékozik a külföldiek munkavállalását. Erről beszélgettünk László Gáborral a Hargita Tours Kft. cégvezetőjével: — Mit kell tudnia annak, aki Magyarországon kíván dolgozni? —Tudott dolog, hogy a harmincnapos turistavízummal is sokan dolgoznak odakint. Ezután ez szinte lehetetlenné válik, mert a munkaadót kötelezni fogják, hogy akiknek munkát biztosít, azoktól követelje a munkavállalási vízumot. — Hogyan lehet azt megszerezni? — Először munkavállalási engedélyt kell kérnie a dolgozni akaró személynek ott a városban vagy községben a Kerületi Munkaügyi Központtól. Utána munkáltatási igazolást kell kérnie attól a cégtől, vagy jogi személytől, amely őt alkalmazza. (Igazolja, hogy szükség van rá.) Ezzel a két hivatalos papírral vissza kell jönnie és Bukarestben a magyar nagykövetségen 24 USA dollárt lefizetni, két fényképpel és az útlevéllel jelentkezni. Ekkor bepecsételik az úgynevezett munkavállalási vízumot. — Az első lépésként kért munkavállalási engedély megadása milyen feltételekhez kötött? — A magyar Munkaügyi Minisztérium rendelkezése értelmében, be kell mutatni: erkölcsi bizonyítványt a büntetlen előéletről (cazier judiciar, az itteni megyei rendőrségről), szakképesítést igazoló hivatalos okmányt, indoklást a munkavállalás szükségességéről. — Miben segít a Hargita Tours Kft. — A fent említett két okmány (munkavállalási engedély és munkáltatási igazolás) birtokosainak itthon felvállalja az ügye további intézését, vagyis a vízum megszerzését, amely még két évbe is telhet. Cégünk kapcsolatba lépett a magyar követség vízumosztályával és így mondhatni gördülékenyebb az ügyintézés, ha ránk bízzák, a magánszemélyek. Persze, bárki személyesen is elutazhat, hogy intézze saját ügyét. — Vállalják-e más országokba a vízum megszerzését? — A világ bármely országába vállaljuk, kivéve Ausztriát, Németországot és Kanadát, amely nagykövetségein személyesen kérik az ügyfelek megjelenését. Címünk: Márton Áron tér 6. szám, Tel: 16018 vagy 18952. Fülöp D. Dénes Baszogatjuk egymást! Egy ingázó hívta fel a figyelmemet arra a kis „háborúra”, amely a helyi állami szállítási vállalat és a magánvállalkozó közt dúlt. Olvashattunk már az UH hasábjain egy nem túl barátságos hangvételű interjút a farkaslaki kft. ügyéről. A Máréfalvára utazók szívesebben ülnek fel a tisztább, melegebb, kényelmesebb, és gyorsabb magánjáratra, még akkor is, ha ez drágább (újabban), mint az állami járat. Az egészséges konkurencia — úgy tűnik — nincs igazán ínyére az állami vállalatnak. Az ingázó ismerős meséli, hogy pár alkalommal a magánjárat autóbuszát beszorították a buszmegállóba két másik autóbusz, vagy taxi közé, és addig kellett ott vesztegelnie, amíg versenytársa összeszedte az utasokat. Nem akarok senkit gyanúsítgatni, de nem fér az sem a fejembe, hogy miért kényszerítették néha az utasokat az állami vállalat dolgozói arra, hogy két jegyet váltsanak, még akkor is, ha nem akarnak visszautazni? Egy decemberi hajnalon nem indult magánjárat Máréfalvára, mert valaki az éjszaka folyamán homokot szórt az üzemanyagtartályba. Egy másik alkalommal ellopták a busz akkumulátorát. Hogy ki a szabotázsok szerzője, az még nem derült ki. Viszont érdekes, hogy azon a reggelen állami járat sem indult. Mintha összebeszéltek volna, hogy az utasokat az út szélén hagyják... Ez a fajta konkurencia nem a közönség javát szolgálja, és az ingázókkal együtt remélem, hogy az elmúlt esztendő emléke marad. & Fekete Gábor