Udvarhelyi Híradó, 1997. október-december (8. évfolyam, 78-102. szám)
1997-10-02 / 78. szám
Fenyegető levél A napokban újabb fenyegető levelet kapott Szász Jenő polgármester „ Aristide Roibutól, a csere- házi létesítményt építtető Iti Aris Industrie igazgatójától | | \ m Roibu ezúttal arra wiSTibEigpiBu hivatkozik, hogy az r* épületbe nincsen evezetve a víz és emiatt tűzveszélyes,gyanakkor felszólítja az önkormányzatit, hogy tegye lehetővé az apácák beköltözését.____ Befejeződött az UH akciója Tegnap lejárt a lapunkban meghirdetett közvélemény-kutatás határideje. Összesen 377 személy küldte be a 11 kitöltött szelvényt, a válaszok csoportosítása és feldolgozása folyami.i.a.uu -Hamatban van, a leiajauiuu nyereményeket október 17-én sorsoljuk ki. biblioteca municipali Az RMDSZ sürgetésére a Babes-Bolyai Tudományegyetem jogi fakultásán a 190 helyből 30-at különítettek el a magyar nemzetiségű diákok számára. Az arts versenyben a magyar felvételizők gyengébb eredményeket értek el, mint a románok. Funar nagyszabású tüntetést mrveten az egyetem neom tanávmegnyitójára, de csak 20-30 embert sikerült mozgósítania A megnyitóra nem ment el Virgil Petrescu tanügyminiszter, viszont jelent volt Karen Fogg asszony, az Európai Bizottság romániai küldötte, aki —— .* • • ■-------" 32 európai puszgír» (az 5. oldalon) FÜGGETLEN INFORMÁCIÓS LAP •Vil. ÉVFOLYAM 1997. október 2., csütörtök • 78. szám • 900 lej Hírtől hírig, hétről hétre Ciorbea kettényest? Enyhén szólva „mellbevágó" Victor Ciorbea nyilatkozata — ha hinni lehet a román médiának —, miszerint a miniszterelnök nagysándori kardvágással próbálja megoldani az udvarhelyi csereháti iskolaügy gordiuszi csomóját. Ugyanis a román hírközlő szervek „előszeretetei" tudósítottak arról, hogy a székelyudvarhelyi önkormányzat és a Basel Hilft Alapítvány által belekavart görög keleti Szeplőtelen Szívek apácarend közötti konfliktushelyzetet a miniszterelnök diktatórikus eszközökkel kívánná a politikai kényszermegoldások sorsára juttatni. A miniszterelnök — állítólag — azt nyilatkozta, hogy az udvarhelyi problémát „nagyon sürgősen" tálalni kell a Belügyminisztériumnak. A kijelentések a múlt szerdán hangzottak el, azon a találkozón, amelyet a kormányfő a parlamenti pártok képviselőivel és a Nemzeti Parasztpárt által kinevezett miniszterekkel tartott. Ciorbea állítólag kijelentette, hogy nem fog eltűrni semmiféle olyan „sovén" nyilatkozatot, amely Románia Alkotmánya és törvényei ellen irányul, akkor sem, ha ez valamelyik magyar helyhatósági képviselőtől származik. A román sajtó többségében a Vácároiu-féle határozat felfüggesztését nem a demokrácia igazságtételének tünteti fel, hanem az RMDSZ politikai nyomásának eredményeként. A Vácárdy-féle megoldást siratják, mert eszerint „gyorsan és békés körülmények között" megkaphatták volna a görög keleti apácák a svájci égből pottyant adományt. Arról valószínűleg megfeledkeznek, hogy éppen a törvényességgel állnak hadilábon, az épületet felépítő cég és a „ jótevő" Cyrill Bürger úr is. Persze, az egész ügy politikai síkra való terelése abból a célból történik, hogy megtévesszék mindazokat a jó szándékú személyeket, akik pontosan az alkotmányosság betartásával, a tulajdonjog és az adományozási körülmények tisztázásával akarják a megoldást. A miniszterelnök kijelentése, miszerint „végleges" megoldást kíván, nagyon vészjóslóan hangzik, és azt sugallja, hogy olyan újabb intézkedés születhet, amely mellőzi a tényállást és egy helyi közösség igazságos rendezési óhaját. A magyarokat rendszeresen gyalázó bukaresti Adevárulnak abban van némi igaza, hogy az RMDSZ, mialatt a romániai összmagyarság képviselőjének nevezi magát, elhatárolódott" az Udvarhelyen — a Cserehát elbírtokr. ii * ' * i.:i lU^fAl i7 akf'iiStasa ellen — szervezett lakossági KidiídMu., ____ néhány helyi „független" tanácsos számlájára írja. Ez az elhatárolás messziről nézve úgy ítélhető, hogy az RMDSZ felső vezetése a csereháti ügy végleges megoldását nem tekinti szívügyének, és nem tudja meggyőzni koalíciós partnereit ügyünk igazságos rendezésének szükségességéről. A csereháti ügy elveszítése az udvarhelyiek részéről óriási kudarcot jelenthet az egész RMDSZ- szervezetnek, és tovább mélyítheti a belső erkölcsi válságot, a bizalmatlanságot, ami a kormányban való részvételét illeti. A csalódás még nagyobb lehet az új miniszterelnök személyével kapcsolatosan, akit a romániai magyarság szinte teljes összhangban a változások és a demokratikus reformok követőjének, következetes harcosának tekint. Ha most Ciorbea valamilyen diktatórikus intézkedéssel, a tények mellőzésével folyamodik „végleges" megoldáshoz, olyan presztízsvesztést provokálhat ki körünkben, mint Iliescu volt államelnök 1990 februárjában, amikor a romániai magyarokat sértő „szeparatizmus" vádját elsütötte a sajtóban. Akarva, nem akarva, de a csereháti iskola ügyének megoldása sarkalatos stratégiai kérdéssé vált, amely magas politikai körök beavatkozását igényli. A kérdés csupán az, hogy mennyire lesz igazságos a rendezés? A tavaly novemberi választási eredmények után, felcsillant a jogos remény, hogy most már lehetővé válik az ügy érdembeni és reális kivizsgálása, mert erre biztosíték a demokratikus erők választási győzelme. Egyelőre, amíg az önkormányzat pereskedik az ügyben, és a kormányfő nem szolgál bővebb felvilágosítással nyilatkozatával kapcsolatosan, nem marad egyéb számunkra, mint gyanakvásaink és kételyeink sündisznóállásaiban meghúzódva figyelni a fejleményeket. Fülöp D. Dénes