Udvarhelyi Híradó, 2002. július (13. évfolyam, 76-89. szám)
2002-07-01 / 76. szám
■ A vitát őszre halasztották Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének nyári ülésszaka pénteken kora délután berekesztette tanácskozását. Magyar szempontból a legfontosabb eseményként a kedvezménytörvényről készített Jürgens-jelentés vitáját emelik ki. Az ET jogi és emberjogi bizottsága a közgyűlés őszi ülésszakán vissza fog térni a kérdésre. Ennek kapcsán Tabajdi Csaba, a magyar küldöttség tagja hangoztatta, hogy a szöveg pontosítására, a magyar fél számára elfogadható kompromisszum elérésére kell törekedni. Véleménye szerint a mostani időnyerés, elmozdulás fontos, de nem elégséges, tehát szívós diplomáciai erőfeszítésekre lesz szükség a következő hónapokban. ■ Cozmánca Székelyföldön A kormány tovább szeretné erősíteni a helyhatóságok szerepét, és arról is gondoskodik, hogy az új feladatokhoz az önkormányzatok a pénzügyi forrásokat is megkapják - hangsúlyozta Octav Cozmánca közigazgatási miniszter Hargita megyei látogatása során. Cozmánca azt is kiemelte: a kormánynak szándékában áll, hogy a közeljövőben az egyes minisztériumok ügykezelésébe tartozó stadionokat, sportklubokat is visszautalja a helyhatóságokhoz. A közigazgatási miniszter a tulajdonviszonyok rendezését célzó törvényekre is kitért és nehezményezte, hogy gyakran épp azok kullognak a sor végén a földterületek és ingatlanok tulajdonba helyezésében, akik a leginkább sürgették a jogszabályok megjelenését. ■ Elhagyja az euró a dollárt? Az európai fizetőeszköz az utóbbi hetekben látványos megerősödésen ment át, s mára már csaknem elérte a dollár árfolyamát. Az erősödést pénzügyi elemzők azzal magyarázzák, hogy a kezdetben egy dollárnak megfelelő euró azért veszített értékéből, mert a befektetők idegenkedtek tőle, s nemigen bíztak abban, hogy a kontinens nyugati államainak fizetőeszközét helyettesítő euró nem roppan bele azokba a kihívásokba, amelyek a sokféle állam sokféle gazdasági teljesítménye miatt rá fognak majd idővel nehezedni. A szakemberek szerint az amerikai gazdaság gondjai, a tavalyi terrortámadás miatt erősen megnövekedett amerikai költségvetési hiány könynyen akár oda is vezethet, hogy a következő időszakban az euró a dollár fölé emelkedjen. Mediafax, MTI 2 Fütyiító Függetlenséget ígér az éj elnök Pomogáts Béla feltételei teljesülése esetén vállalja az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöki tisztét. Az irodalomtörténész erről csütörtökön nyilatkozott az MTI-nek, egy nappal azután, hogy Szabó Vilmossal, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárával tárgyalt. Szavai szerint azért módosított korábbi álláspontján - amikor még erkölcsi okokra hivatkozva, illetve a távozó kuratórium melletti szolidaritását hangsúlyozva kizárta a funkció elvállalását -, mert sok, határon túli magyar szervezet és a most leköszönő testület is kérte: vállalja el a megbízatást. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke üdvözölte Pomogáts jelölését. „Úgymond köteleztek erre erkölcsileg, ezért nem akartam hátat fordítani az ügynek” - magyarázta Pomogáts Béla, aki alapelvként fogalmazta meg a közalapítvány teljes függetlenségét, illetve azt, hogy olyan személyek kapjanak helyet a kuratóriumban, akikben megbízik. A kuratórium munkájának folytonosságát az elnöki poszt várományosa azzal is szeretné kifejezésre juttatni, hogy az új testületben is szerephez jutna több kuratóriumi társa, így például a névadó lánya, Illyés Mária és Zalatnay István, az Erdélyi Gyülekezet lelkésze. Pomogáts szerint még nem dőlt el, hány tagú lesz az új kuratórium. A négy parlamenti párt, illetve az Oktatási és a Kulturális Minisztérium képviselője mellett 5-7 független, mind a két politikai oldal számára elfogadható szakértő kapna benne helyet. Az új elnök szerint - akinek a beiktatása valószínűleg augusztusban lesz - az új kuratóriumnak korán kifejezésre kell juttatnia elkötelezettségét, hogy folytatni akarja elődje azon stratégiáját, amely valóban a határon túli magyarság támogatására irányul. Azzal a kormányzati kifogással kapcsolatban, miszerint a közalapítvány az ez évre rendelkezésére álló pénzügyi keret több mint 80 százalékát kimerítette, azt mondta: a pontos igazságot nem tudja, de több nagyságrenddel jobb az arány. Mindenesetre arra kérte Szabó Vilmost: világítsák át a kuratórium tevékenységét és kifizetéseit. Az irodalomtörténész egyébként legalább ötven százalékkal szeretné megemeltetni a közalapítvány költségvetését, ami az idén 2,4 milliárd forint volt,. Szabó Vilmos előzőleg konzultált Markó Béla RMDSZ-, Bugár Béla MKP- és Kasza József VMSZelnökkel, akik egyetértettek abban, hogy kuratóriumát idő előtt meneszteni kell Szabadságnak így vélekedett az ügyről. - Az időszakonkénti átvilágítás a közais esetében természetes. Ez idáig minden korma..,táskor lecserélték a kuratóriumokat is, hiszen a testületben többek között a parlamenti pártok, valamint a különböző minisztériumok képviselői vesznek részt, és mivel ezek is változnak, nyilvánvalóan módosul az alapítványok kuratóriumának vezetősége is. Tulajdonképpen szeptemberben járt volna le az Illyés Közalapítvány vezetőségének mandátuma, ezek szerint olyan nagy „időelőttiségről” nem lehet beszélni. Kollégáimmal tökéletesen egyetértettünk azzal, hogy időről-időre át kell világítani az alapítványokat. Ami konkrétan az Illyés Közalapítványt illeti, az elmúlt években a határon túli magyarságnak szánt támogatás összege jelentősen növekedett, viszont nem növekedett ezzel arányosan az alapítvány átláthatósága. Gyakorlatilag a megemelt összegek kezelésére, Erdély esetében például, már sem az alkuratórium, sem a szaktestület nem látott rá, azokat Budapesten úgynevezett stratégiai alapként kezelték, és az ottani kuratórium ítélte meg. Sőt a kuratórium abba is nagyon sokszor beleszólt, amit a szaktestületek ítéltek meg az alkuratórium ellenjegyzésével. Tehát növekedett az öszszeg, de ezzel egyidejűleg növekedett a központi döntések jelentősége is. Bugár Béla, az MKP elnöke Decembertől felmondanak a Magyar Nemzetnek December 31-től nem nyomtatja tovább a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) 100%-os tulajdonában lévő Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. sem a Magyar Nemzetet, sem pedig a Szabad Földet. Abban az esetben pedig, ha a napilap továbbra is késve fizet, a nyomda 15 napos határidővel bont szerződést. A MeH nem tart igényt a hirdetésekre sem, ezért visszakéri az első félévre már átutalt 50 millió forintot is. Az MTI értesülését Kodela László, a MeH államtitkára erősítette meg csütörtökön. Az államtitkár elmondta: a döntést megelőzte, hogy a MeH új vezetése áttekintette a felügyelete alatt lévő gazdasági társaságok tevékenységét. A pénzügyi és jogi átvilágítás után a MeH, illetve a közlönykiadó úgy döntött, hogy felmondja a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft.-vel kötött nyomdai előállítási szerződést. Bár a Magyar Nemzet nyereséges vállalkozás volt, az idén folyamatosan késedelemmel, a kéthetes rögzített periódusokon túl tett eleget a fizetési kötelezettségeinek. A Szabad Föld kiadása évi 40-50 millió forintos veszteséggel — hangsúlyozta Kodela László. A MeH államtitkára elmondta azt is, hogy a két kiadói kft. között idén január óta hirdetési szerződés is él, ennek értelmében a Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. félévenként 50 millió forintot fizet a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft.-nek. Az idei első félévre már átutalt összeget most visszakérjük azzal, hogy nem tartunk igényt a hirdetésre — közölte az államtitkár. MTI ondhatni reménytelen a helyzet. Legalábbis addig, amíg Fidel Castro életben van. Ugyanis szerdán a több mint negyven éve uralkodó diktátor és a törvényhozás újfent kinyilatkoztatta, hogy a közép-amerikai szigetország számára az egyetlen járható út a szocializmus és ami ezzel jár. Mert az ország alkotmányát úgy módosították a mára anakronisztikussá vált „öreg harcos“ megszokott háromórás nagydumája nyomán, hogy Kuba bizony marad a régi úton. S ezt értsük úgy (értse úgy a világ), hogy Castrón marad továbbra is az elnyűhetetlen katonaruha, az őszbe hajló szakáll, népén pedig a nyomorúság, az Egyesült Államok és Kuba közötti tengerszakaszon a tutajok, gumicsónakok, a vízbefúltak látványa. Az embernek az az érzése, mintha egy véget nem érő fekete-fehér szovjet filmet nézne majdnem fél évszázada. A kubai „forradalom“ képei ugyanis fekete-fehér filmkockákon rögzültek az emberiség tudatában: az 1956-tól zajló gerillaakció „dicsőséges” végének képsorai, amely 1959. január elsején végleg megdöntötte a szélsőjobboldali Fulgencio Batista uralmát. Castro harckocsin vonult be Havannába „rendet csinálni", amelynek az lett az eredménye, hogy februártól e szerencsésnek addig sem mondható ország élére került, és attól fogva elkezdődött Kuba „különútja“. Olyannyira, hogy miután e szó szoros értelmében „sziget a tengerben“ a szocialista „fejlődés" útjára tért, ennek, valamint Amerika földrajzi közelségének köszönhetően az akkori kétpólusú világrendszer ütközőpontja lett. Elég, ha csak a disznó-öböli sikertelen amerikai beavatkozásra (az AEA fegyverezte fel a végül legyőzött kubai emigránsokat), vagy az 1962- ben történt rakétaválságra gondolunk, amikor már közvetlen konfliktusba került a két akkori szuperhatalom. Ekkor J. F. Kennedy elnök józansága és meggyőző ereje mentette meg a földgolyót az atomháborútól, ám ő egy évvel később merénylet áldozata lett: a huszadik század egyik legrejtelmesebb gyilkosságával Fidel Castro nevét is kapcsolatba hozták, hiszen Kuba gazdasági elszigetelését Kennedy kezdte a rakétásdi után. Castro határozottan élvezte ezt a szerepet, hogy a hidegháború alatt minduntalan jó erős borsot törhet Amerika orra alá. Később nyit- Kubában nincs visszaút vánosságra került adatok szerint a CIA számtalanszor próbálta eltenni láb alól, de soha nem sikerült, ő pedig a huszadik század nagy vörös túlélője lett, hiszen egykori bajtársai (pl. Che Guevara) már nem voltak ennyire szerencsések. Bármilyen kicsi ország is Kuba, a napi világpolitikai hírekben rendszeresen szerepel vezetője miatt: vagy a globalizációt bírálja hevesen, vagy ismét bebörtönöztet ellenzékieket, emigrálni akarókat, vagy éppenséggel elítéli a tavaly szeptember 11 -i módfelett vastag dolgokat. Egyébként ekkor felcsillanhatott az amerikaiak szeme, de hát ki gondolt akkor Castróra, amikor még füstölögtek a WTC romjai... Ma Kubán kívül még Észak-Korea tartja magasra a marxi-lenini eszmék vörös zászlaját, de hadd számítsuk ide Kínát is, amely szintén nem tud megszabadulni a vörös vírustól. Persze Kubát nem lehet (és egyetlen országot sem) Észak-Koreához hasonlítani, de az eszme ugyanaz: több mint másfél évszázaddal Marx Tőkéje után még mindig nem nőttek ki belőle. Némi enyhülés ugyan tapasztalható volt a kilencvenes években, de ez is kényszerből: a szocialista alapokon működő gazdaság, az egypártrendszer és az amerikai blokád által sújtott Kuba évekig szovjet segítségre szorult, s a „nagy testvér“ kimúlásával ez a segítség alábbhagyott - a látszólag nagy koldus a kicsi koldusnak már nem tudott vetni... A szerepét vesztett előretolt helyőrség parancsnokaként Castro pedig kénytelen volt engedni, és bevezetni hangyafaroknyi piacgazdaságot, mert különben éhínség és totális gazdasági, politikai csőd lett volna a vége. Egyébként ha ‘88-’89-ben jó barátja, Nicolae Ceauşescu is ezt teszi, talán maradhatott volna még pár hónapig vagy évig. Csakhogy ő a római bölcsességet a panem et circensest sem szívlelte meg, nem csoda, hogy végleg elbukott a târgoviştei kaszárnya hűvös udvarán. Piacgazdaság ide, szimpátia oda: a múlt szerdai Castro-beszéd és a „népi együttérzés“ világossá tette, hogy nincs új a kubai nap alatt. Egy graffitit parafrazálva: Marx halott, Lenin halott, de Castro és a többiek még mindig jól érzik magukat. Vagy éppenséggel E. M. Remarque regénycímeit is belekeverhetnénk: Nyugaton (?) a helyzet változatlan. És azután sem történik semmi. Its Katona Zoltán Udvarhelyi Híradó, 2002. július 1., hétfő