Udvarhelyi Híradó, 2015. március (26. évfolyam, 41-62. szám)
2015-03-03 / 42. szám
VISSZATEKINTŐ__ __ A Nagy Háborúban történt -1915 Gallipoli: az elátkozott part Az első világháború 100 éves évfordulóján a Visszatekintő rovat hónapról hónapra „követi vissza” az akkori eseményeket, a három nagy front, a nyugati, keleti és a déli cselekményeit. Nem feledkezünk meg ugyanakkor Udvarhelyszékről sem, bemutatjuk az udvarhelyi székely baka háborús erőfeszítéseit, és a hátország mindennapjaiból is ízelítőt nyújtunk. KÁPOLNÁSI ZSOLT A német katonai vezetésben 1915 elején két koncepció formálódott ki. Falkenhayn tábornok, a nyugati front főparancsnoka az oroszokkal kötendő különbéke után minden erőt Franciaország ellen akart felvonultatni. Ezzel szemben Hindenburg, a keleti front főparancsnoka a támadást keleten képzelte el, szerinte csak Oroszország legyőzése után lehetne a franciák ellen fordulni. A Monarchia utóbbit támogatta, hiszen az 1914-es év kudarcai után nyilvánvaló volt, hogy Oroszország ellen csak német segítséggel érhető el siker. Végül kompromisszumos megoldás körvonalazódott és egy korlátozott keleti támadás mellett döntöttek az oroszok visszaszorítása meg a különbéke kikényszerítése érdekében. Harmadik orosz betörés Februárban került sor a második csatára a mazuri tavaknál. Ludendorff tábornok harapófogószárként küldte az oroszokra két hadseregét. Mivel mindkét támadó ék az oroszok szárnyainak a legszélén tevékenykedett, nem sok ellenállásba ütköztek. Az orosz tábornokok csak egy hét múlva ismerték fel a helyzet komolyságát, ekkor Sievers utasítást adott a visszavonulásra, azonban ehhez már majdnem késő volt. Ráadásul a visszavonulás közben pánik tört ki. A németek mintegy 150 kilométeres teret nyertek és ezzel kiszorították az utolsó orosz csapatokat Németország felségterületéről. Az ellenséges arcvonal összeomlását azonban nem érték el. Az osztrák-magyar haderő már január 23-án, húsz fok alatti időjárásban és hatalmas hóban megkezdte az offenzívát négy hadsereggel. Az arcvonal óriási volt, a Visztula felső folyásától a román határig húzódott. A cél az orosz vonalak áttörése és a przemysli erődrendszer felmentése volt. A déli szárnyon, a Kárpátokban a téli terepviszonyok és az időjárás miatt a támadás gyorsan elakadt, az orosz haderő január 27-én ismét behatolt Magyarországra. Ez a támadás a történeti Kárpátaljának az Uzsoktól nyugati részét érintette súlyosabban. A februárban indult ellentámadásban aztán az ellenséget sikerült visszaszorítani a Kárpátokon túlra és Bukovinát felszabadítani. Majd 1915. április 13-ára sikerült kiszorítani - immár véglegesen - az orosz csapatokat Magyarországról. Nem léphetünk túl a kárpáti téli háború eseményein anélkül, hogy ne emlékezzünk meg az uzsoki hős ezredesről, a bajai születésű Csermák Mihályról. A fronton először a marosvásárhelyi 22. székely gyalogezred parancsnoka volt, majd a kolozsvári 75. gyalogezred parancsnoka lett ezredesi ranggal - olvashatjuk a bajai könyvtár honlapján. A sokszorta hatalmasabb orosz haderő betörésétől megrémült Ung vármegyének minden bizalma Csermákban volt, mert december hónapban tízszer is viszszaverte az oroszokat. Ekkor már tiszttársain kívül a nép is széles körben „uzsoki vezér", „uzsoki hős" néven emlegette. Népszerű volt katonái körében, titokban Miska bácsi névvel illették. Az uzsoki hágót védő csapatok egy részét 1914. december elején kivonták. Csupán 5 gyalogos zászlóalj, 3 üteg és 1 huszárszázad maradt meg a hágó védelmére. A túlnyomóan idősebb honvéd népfölkelőkkel, és az alig kiképzett tizennyolc-húszéves regrutáival Csermák többször is kiverte az oroszokat a kárpáti szorosból, személyes bátorságáról is példát adva. Pali nevű kedvenc lován ülve osztogatta parancsait 1915. január 1-jén reggel, maroknyi katonájának utolsó rohamot vezényelt. Egy ellenséges golyó eltalálta. Haldokolva is buzdította katonáit. Az ütközet végét nem érte meg. Honvédek temették el egy gyengén hantolt jeltelen sírba. Holttestét a győztes orosz csapatok megtalálták. A parancsnok, Maximov ezredes - aki a kárpáti harcokban ellenfele volt - bátorsága megbecsüléseként lovagiasan, katonai pompával újratemettette Halasdon, a végtisztességet megadva számára. Beszédében a katonai erények mintaképeként említette. A GALLIPOLI KATASZTRÓFA Az antant katonai vezetői a reménytelen állóháború miatt egyre inkább úgy látták, hogy erőfölényüket csak az ellenséges haderő megosztásával lehetnek képesek érvényesíteni. Új frontot kellett hát nyitni, amely csökkentené a Franciaországra nehezedő nyomást. A Dardanelláknál fekvő Gallipoli-félsziget megszállását Winston Churchill - akkor haditengerészeti miniszter - javasolta, ötlete gyorsan népszerűvé vált a brit hadvezetésben. Az oroszok is támogatták, nekik a céljuk a kaukázusi török front enyhítése volt. Február 18-án az antant flotta megkezdte a Dardanellák külső erődjeinek lövetését a tenger felől, a Gallipoli-félsziget legdélebbi pontján. A szárazföldi hadműveletek megkezdéséhez nem a nyugati frontról vontak el erőket, hanem Egyiptomból hajóztattak át ausztrál és új-zélandi csapatokat. Öt hadosztálynyi erő kezdte meg a Gallipoli-félsziget elleni szárazföldi támadást 1915. április 25-én. A francia-brit-ausztrál katonák a félsziget déli csúcsán fekvő Krithia térségében és egy északabbra fekvő - később ANZAC-öbölnek nevezett - szakaszon szálltak partra. Krithia közelében a veszteségek hatalmasak voltak, egyes alakulatoknál a 60%-ot is elérték. A törökök azonban a tengerbe szorítani már nem tudták a partraszállókat. Egy szilárd hídfő jött létre. Kérdés csak az volt, hogy ezt mire tudja az antant a továbbiakban felhasználni. Északabbra, az ún. ANZAC - bozótban vagy ANZAC-öbölben ausztrál és új-zélandi katonák szálltak partra. Az ANZAC egy műszó, az angol Australian and New Zealand Army Corps nevű gyarmati hadtest rövidítése. A területet a Kemal Atatürk által vezetett török alakulatok védték. Az ANZAC-öblöt körbefogó csúcsok többször is gazdát cseréltek, míg végül a török védelem megszilárdult. A partról azonban itt sem sikerült kiszorítani az antant csapatait. A sikeres partraszállás és a hídfőállások kiépítése után a gyalogos rohamok ugyanolyan tömegmészárlásba torkolltak, mint a nyugati fronton. 1915 nyara kölcsönösen sikertelen támadásokkal és ellentámadásokkal telt el. A helyzet aztán október folyamán alapvetően megváltozott Bulgária hadba lépésével a központi hatalmak oldalán, illetve Szerbia elestével. Törökország Bulgárián keresztül közvetlen összeköttetésbe került szövetségeseivel, az antant nem látta értelmét a további véráldozatoknak a Dardanelláknál. Ősszel fokozatosan kezdték kivonni a szövetséges csapatokat. Közben Törökország a kaukázusi orosz front viszonylagos nyugalmát az akkor még kétmilliós örmény kisebbség tömeges elűzésére és kitelepítésére használta fel. Az ország keleti részén az éhség, a hideg és a török hadsereg irtóhadjáratai valóságos örmény népirtást (genocídiumot) eredményeztek. A Gallipoli-félsziget csúcsán lévő lövészárkokat végül 1916. január 7-én hagyták el az utolsó brit alakulatok. A gallipoli próbálkozás az antant súlyos katonai és taktikai vereségével ért véget. A sok halott, elvesztegetett hadianyag, megsemmisült hadihajó kiábrándultsághoz vezetett a brit birodalom gyarmatain. Ausztrália és Új-Zéland nem érezte magáénak az európai háborút. A központi hatalmak tekintélyt szereztek a balkáni államokban, és elkerülték a balkáni front eszkalálódását is. A Dardanellák ostromát támogató Winston Churchillnek le kellett mondania flottaminiszteri tisztségéről. Ausztráliában és Új-Zélandon április 25-ét (a partraszállás első napját) nemzeti emléknappá nyilvánították. ■ Mel Gibson a Gallipoli című filmben Német katonák rohamra készen a keleti fronton Winston Churchill első világháborús egyenruhában Udvarhelyi Híradó-kedd, március 3. 1