Udvarhelyi Híradó, 2015. június (26. évfolyam, 102-123. szám)
2015-06-01 / 102. szám
FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 20 lej 12 hónap 220 lej “"“■^Híradó Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430X __,T ___ Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditálói Hivatal (BRAT) hitelesíti. ■ Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza. © hSwuxaaswAlO ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u. 17. sz. Telefon: 0266-218361 E-mail: uk@udvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro terjesztes@udvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szuszer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Bálint István Főszerkesztő-helyettes: Kovács Eszter Szerkesztőségi tagok: Bálint Kinga Katalin, Fülöp-Székely Botond, Jánosi András, Pál Gábor, Székely István, Veres Réka (aktuális) Zátyi Tibor (sport) Molnár Melinda (hitvallás) Thomas Campean (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Oláh István (korrektúra) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc, Mihály Róbert, Szász Éva Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Kovács Dénes Udvarhelyi Híradó ■ 2015. június 1., hétfő Újból forog az ivói malomkerék Múlt és jövő egy fedél alatt Egyedülálló fűrészmalmot avattak fel tegnap Ivóban. Míg korábban több tíz vízimalom segítette a helybéliek munkáját, manapság nem találni hasonlót a környéken, sőt Euró pa-szerte is eltűnőben van a fafeldolgozást segítő eszköz. VERES RÉKA Egykoron több mint harminc vízimalom működésével „pörgött" a fafeldolgozás Ivóban és Sikaszóban. Az ivói falunapokon felavatott létesítmény helyén 1959-ig is fűrészmalom állt, a mostanit a LEADER fejlesztési program segítségével újították fel. A majdnem 53 ezer euró értékű, teljesen átdolgozott épület modern megoldásokkal idézi fel az egykori malmok szerkezetét, s noha elődeihez hasonlóan átszeli a farönköket, látványával inkább turisztikai létesítményként szolgál. A megvalósítást vasárnap a déli órákban szentmisével, valamint felavatással ünnepelték több százan, Nagy Attila, Zetelaka község polgármestere, Antal István parlamenti képviselő, Sándor Barna megyei tanácsos, Köllő Miklós tervező, Bíró Lázár, a kivitelező vállalkozás tulajdonosa, Simó Ferenc építésvezető és Balázs György malomszakértő társaságában. Múltidézés turistacsalogatással A famegmunkálás fontos szerepet töltött be Zetelaka múltjában, de a jelent is meghatározza. A község múltjának egy részletét szerettük volna megmutatni a helyieknek és az idelátogatóknak - mondta el a rekonstrukcióról Nagy Attila polgármester. Mint kiderült, az egykori malom területét a korábbi községvezetés vásárolta meg, az újjáépítés gondolata ugyanis már akkor megszületett. A Sóvidék-Hegyalja LEADER-munkacsoport segítségével az álomból előbb pályázat született, Köllő Miklós tervező segítségével pedig formát is ölthetett a malom. A látványos tervet egyébként már egy regionális építészeti díjra is jelölték. Alig látni hasonlót Furának tűnhet 2015-ben felavatni egy vízifűrészt, jelentőségét csak akkor érthetjük meg, ha megnézzük, mi maradt meg a környéken az egykori malmokból: mára már alig találni hasonló létesítményeket Székelyföldön, működőt pedig egyet sem - osztotta meg véleményét a jelenlévőkkel Balázs György malomszakértő, aki a malomkerék és a tengely tervezésében segédkezett. Mint elmondta, éppen emiatt fontos az egykori fűrészmalmok mementójaként felépített ivói létesítmény, hiszen Európában teljesen eltűntek a hasonló eszközök. Nem archaizálni akartak, ezért a tervezés alatt Köllő Miklóssal és Bíró Lázárral együtt „átfogalmazták" a malmot, és modern megoldásokkal egyesítették a különböző ősi szerkezetek lényegét. A szalagvágást követően több száz érdeklődő láthatta, amint forgásnak indul a malom kereke, és mozogni kezd a fűrész. ■ Új életet leheltek a malomba. Turisztikai látványosság az egykori vízifűrész FOTÓ: BARABÁS ÁKOS LŐRINCZ GYÖRGY Most, pénteken Most, pénteken, amikor e sorokat írom, a város újabb ünnepi pillanatait éli. Egyikét a legszebbeknek, hisz alig léptünk túl pünkösd pirosba öltözött örömünnepén, már ránk is köszönt egy újabb kivételes pillanat, amikor a város tizenkettedikes tanulói kilépnek a nagybetűs életbe. És a város él, lüktet. A közösség ünnepel! Bizakodó, derűs arcú, mosolygó emberek özönlenek minden irányból az utcákon, szebbnél szebb csokrokkal, ünnepeltek, ünneplők, fiatalok és öregek, s én, a pillanat jelentőségén túl, amit jelent e nap a végzős fiataloknak, a tanárokra, Adyra, Reményikre, az elhallgatott Németh Lászlóra gondolok. Ama gondolatára, hogy a kisebbségi sorsnak a többet tudás, a többet akarás gondolatának kell lennie. A templom és iskola fontosságára. És innen, a gép mellől kívánom a búcsúzó fiataloknak, hogy legyen a pillanatörömből hosszan tartó öröm az életükben. S kívánom azt is, ne külföldön, hanem itt éljék meg jövőjüket. Legyen a lokális a szakrális életükben, s gondoljanak arra, hogy ők egy közösség legjobbjai - válogatott legények és lányok -, akikre egy maroknyi nép felelőssége hárul! És erre az ünnepre, ahol ott áll és őket ünnepli nem csak a szűk család, az egész rokonság, atyafiság, a nagycsalád, a közösség! Hol van, hol lesz ilyen pillanat az életükben, ha elmennek idegenbe? És most, ha már ez a május tele volt szebbnél szebb ünnepekkel, a gyermeknap okán engedjék meg, hadd köszöntsem a legfiatalabbakat, jövőnk letéteményeseit, a születendő és megszületett gyermekeket, és persze az édesanyákat. És itt át is adnám a szót Illyés Gyulának, aki a magyar irodalom egyik legszebb anyaköszöntő versét írta meg azzal a megjegyzéssel, hogy nincs szebb látvány az életemben, mint a gyermekkocsikkal sétáló anyák vagy a zsúfolt játszóterek látványa. És most újabban a Tábor-negyed kapcsán ezt élem meg. A fájdalmam - sokszor elmondtam, le is írtam -, megsimogatnám mind-mind a csodaszép kisbabákat, ha nem romlott volna meg a világunk, ahol már egy őszinte tekintet, simogatás is gyanús. De mert szerintem Illyés Gyulánál szebben s jobban ezt az érzést nem írta meg senki, s persze nem tudom megírni én sem, íme, a Szekszárd felé című vers részleteiben, majd a befejező rész önmaga teljességében, bár formailag kissé átszerkesztve. A költő hétköznapi eseménnyel indít, Szekszárd felé utazik haza, s a vonaton meglát egy várandós kismamát. És a terhes nő kapcsán fogalmazza meg nem csak a legszebb életörömöt, az anyaság mibenlétét, annak minden gondjával, bajával, örömével, egy nép sorsát is. Ahonnan indult, és ahová vagy amerre tart. „Kis vonat megy nagy domboldalon: terhes kicsi nő a vonaton./ Homloka az ablak üvegén, rázódik a tengely ütemén.” Majd újabb és újabb sorok, gondolatok után, a vers hirtelen elmélyül, ha még az elején nem is a vers gondolatisága, a nő gondolkozása jelenik meg. A tájat már nem önmagáért nézi: „Néz ki, bólogatva szüntelen, oldalvást a vastag üvegen. Nézi, mit a tágas táj kínál; gyermeke helyett is nézi már. (...) Pusztai menyecske, jelzi ezt üveggyöngye, gyöngyön kis kereszt. (...) Megy szülőmegyémben a vonat; bennem is megy jó sor gondolat, így vitt egy kis nő rég engem is; itt alakult az én lelkem is. (...) Jár szemem a terhes kicsi nőn, s azt gondolom, itt megy a jövőm. Visz tovább egy népet; eltakart csempészáruképp hoz egy magyart. Egy ilyen kis nőben rég Babits épp talán anyámat látta így. Gondolta, hogy abban él, aki őt fogja fejében hordani? Jár szemem a kedves kis anyán, s azt gondolom, itt megy a hazám. Viszi, mit se tudva, szakadék, örvény fölött Árpád örökét. Benne él talán, ki engemet boltomban is meg-megemleget! Gondom, hitem, eszmém talaja, öröklétem vagy te, kis anya. Néznem is jó téged - megbocsásd. Kívánok szerencsés utazást!” Van ennél szebb? ■ r~-upo C_3 CQ AKTUÁLIS