Ügyvédek lapja, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-05 / 1. szám
2 ÜGYVÉDEK LAPJA javul. Hiszen lehetséges, hogy valaki kitűnő fogalmazó, de nem alkalmas vezetői szerepre; ez az állapot azonban nem lehet jogos ok arra, hogy az illető kitűnő tisztviselőnek fizetése ne javuljon. A nagyobb létszám egyébiránt nagyobb előmenetelt is biztosít, emellett azonban az automatikus előlépés is szervezendő volna. Természetesen a létszám emelése új erők bevonását is igényelné. Honnan vézessenek ez új erők ! Erre a kérdésre mindjárt megadjuk a választ. A rendőrségi tisztikar ma sem elegendő számú. Külső erőkre volna szükség és e tekintetben az ügyvédi karra gondolunk. Az ügyvédi kar bevonásával a rendőrség igen kitűnő erőkkel gazdagodhatnék. A harczból hazatérő ügyvédek közül, a büntetőjogban jártasak különösen azok közül, kik a hadbírósághoz voltak beosztva, kiváló tisztviselőket lehetne kiválogatni, az ügyvédek is tönkrement irodájuk restaurálása helyett, szívesen vállalnák a rendőrségi hivatalt, amely tehetségüknek tért, anyagi igényeiknek nemcsak megélhetést, hanem jóravaló előmenetelt is biztosítana. Ajánljuk az itt elmondottakat a Belügyminiszter úr szíves figyelmébe. A közbiztonság javítása elsőrangú állami érdek. Mellőzhetetlen kötelessége azonban az államnak az is, hogy a közszolgálati teendőket ellátó személyeket jól megválogassa, azonban természetes, hogy azok megélhetését teljesen biztosítsa. A bizonyítási teher kérdése a közigazgatási bíróság előtti eljárásban. Irta: dr. Székács Aladár, m. kir. közigazgatási biró. Két közlemény. 1. A bizonyítási teher kérdése a közigazgatási bíróság előtti eljárásban tisztázottnak mindeddig nem tekinthető. A törvény maga ezt a kérdést nyitva hagyja. "Azt 1896. évi XXVI. t.-cz. 111. §-a csak annyit mond, hogy a bíróság az ügy állásának tisztázása czéljából, a felek ajállására, vagy anélkül bizonyítási eljárást rendelhet el, úgy a panasz beadása után közvetlenül, mint a vádirat folytán és az eljárás további folyamán is. De hogy a feleket terheli e bizonyítási kötelezettség, vagy nem, arról teljesen hallgat, sőt 129. §-ának ötödik bekezdéséből, amely szerint a tárgyalás folyamán «a bíróságnak kötelességében áll a tényállás tisztázása czéljából minden lehetőt elkövetni», arra is lehet következtetni, hogy a törvényhozó a tiszta nyomozási elv alapjára kívánt helyezkedni. Atörvény 139. §-a viszont arra enged következtetést, hogy a törvényhozó előtt oly bizonyítás is lebeghetett, mely a felet terheli, mert az újrafelvételt csak oly bizonyítékok alapján engedi meg, amelyet a fél a fő eljárás folyamában önhibáján kivüli nem használhatott. Holott tiszta nyomozási elv mellett az újrafelvételt nyilván nem lehet a korláthoz kötni, amint azt a Bp. 446. §-ának harmadik bekezdése sem teszi, mert bizonyítási rendszere a nyomozási elven alapul. Azt a homályt, amely a bizonyítási teher kérdésére bárul, a bírói gyakorlat sem oszlatta el. "A judikatúra nyomán csak azt lehet megállapítani, hogy a bíróság nem helyezkedett sem a fél bizonyítási kötelezettségére, sem pedig a nyomozási elven alapuló bizonyítás álláspontjára, hanem vegyes rendszert követ. Az egyik esetben elutasítja a felet panaszával azzal az indokolással, hogy nem bizonyított, a másik esetben pedig hivatalból bizonyítást rendel, holott a fél bizonyítást nem kéri s bizonyítékot fel sem ajánlott. Azt azonban, hogy mely esetben terheli a felet a bizonyítás, és mely esetben kell érvényesülni a nyomozási elvnek, a közigazgatási bíróság gyakorlatából alig lehet kivenni. Kifelé bizonyos óvatosság nyilatkozik meg e fontos kérdés körül, amely óvatosság arra vall, hogy a közigazgatási bíróságnál a bizonyítási teher kérdésében végleges és egységes álláspont ezidőszerint még pro fero interno sem alakulhatott ki. Azt látjuk ugyanis, hogy a bíróság a hivatalból elrendelt bizonyítás lefolytatása után is, a panaszt gyakran nem azzal az indokolással utasítja el, hogy az a kiderített tényállás mellett alaptalan, hanem azzal, hogy a panaszos fél nem bizonyított. Az ítéletek továbbá gyakran megállapítják azt, hogy a bizonyítás a felet terheli, de a legritkább esetben jelölik meg ennek a bizonyítási tehernek jogi alapját is. A felek tehát, ha közigazgatási ügyben hiányos, vagy helytelen tényállás alapján jogsérelmet szenvedtek, sem a törvény, sem pedig a judikatúra ismerete alapján nem lehetnek tisztában azzal, hogy a panaszos eljárásban a bizonyítás valóban terheli-e őket, vagy pedig elégséges a tényállás hiányaira, vagy helytelen voltára utalniuk. Nem tudhatják, hogy a panaszt megelőző eljárásban megállapított tényállás puszta tagadása már önmagában is bizonyítási eljárást von-e maga után, mint a bűnvádi eljárás vádlottjánál, vagy pedig tényt állítani és bizonyban kell itt is, mint a polgári peres ügyben. A közigazgatási bírósági eljárás különös természete meglehetősen kizárja azt, hogy akár a polgári perrendtartás, akár pedig a bűnvádi eljárás szabályai között sikerrel keressük az analógiát e fontos kérdés megoldásánál. A Pp. mégis egy irányban hasznos Útmutatóul szolgál. A Pp. ugyanis 269. §-ában felállította azt az elvet, hogy a bizonyítás azt a felet terheli, akinek érdekében áll, hogy a bíróság az állított tényt valónak tekintse. Ezzel a Pp. a bizonyítási teher kérdését kivonta az alaki jog köréből s az anyagi jog alapjára helyezte. TÁRCZA. Tapasztalatok az ügyvédi honoráriumok körül. Irta: Dr. Friedmann Bernát, budapesti ügyvéd. AzÜgyvédek Lapja* eredeti tárczája. Évezredek óta vannak ügyvédek és perlekedő felek. De az ügyvédi honorárium kérdését úgy rendezni, hogyaz ügyvédek is, meg a felek is meg legyenek elégedve, még nem sikerült Furcsa módon volt ez, a kérdés rendezve a rómaiaknál. Az akkori felfogás szerint a Patronus (az ügyek védője így neveztetett) funkcziója tiszteletbeli hivatás volt. A Patronus nem köthette ki magának a védelemért jutalmat sem szóval sem írásban. Ez turpis causa- nak» tekintetett. Egyedül a fél önkéntes és utólagos ajándéka volt megengedve. Később még ezt is perhorreszkálták. Csak a kliens végrendeletében tett jutalmi hagyományban nem ellenkezett a Patronus dekórumával. Ennek akkor meg is volt a maga értelme. A fórumon való tevékenység nem volt kenyérkereseti foglalkozás, hanem népszerűség szerzés, mely a növekvő népszerűséggel és tekintéllyel magas állami méltóságok elnyeréséhez vezetett. A kliensek sokasága tehát csak az általuk és rokonságuk által szerzett szavazatokban nyert értéket. Kerültek tehát minden látszatot, mely a Patronus nyilvános felszólalásainak nyomatékát csökkenthette volna. Pedig az akkori felfogás szerint tényleg csökkentette a fórumon összegyűlt bírák előtt a védelem fizetett volta. De nem mondhatnám, hogy az ügyvédi tiszteletdíj ilyetén rendezésével az ügyvédek valami nagyon meg lettek volna elégedve. Magát Cicerót, korának legkeresettebb és legjelesebb ügyvédét is gyakran érte csalódás, ha valamelyik kliensének a végrendelete került felbontásra Sokszor panaszkodik az ilyen csalódások miatt Atticushoz intézett leveleiben. ( A későbbi államok, ha sokban át is vették a római jog rendelkezéseit, ezt a szokást nem vették f át. . Legközelebb áll még a római szokásokhoz a franczia felfogás. Ott csak az Avoé adhat költségszámlát. De az Avocat, a plaedirozó Ügyvéd, sem szerződésileg, időre nem köthet ki jutalmat, sem utólagosan nem perelheti azt Ezt ott nem tartják az ügyvédi honostással megegyeztethetőnek. Ott tehát az a gyakorlat fejlődött ki, hogy az ügy átvételekor, az ügyvéd által minden alkudozás kizárásával meghatározott tiszteletdíj előre fizetendő le, így aztán sem szerződést kötni, sem utólag perelni azt nem szükséges. A német államokban a legrégibb idők óta taksák és ezeknek megfelelő számlák voltak szokásosak. A mi régi jogi életünk nem ismert sem skálát, sem költségjegyzékeket Egyszerűen szerződésnek tekintette az ügyvéd és ügyfele közötti viszonyt, mégpedig, ha pénzt keresett valaki, pénzben, ha birtokot perelt, földben fizetett. A magyar ember még a quola litis -től sem tudott soha elszokni. Az ő jó természetes esze, minden tilalom ellenére, azt a pertárgy értékének megfelelő legegyszerűbb s legigazságosabb jutalmazási módnak tartja ma is. Nálunk a részletes számlaadást csak az osztrák uralom honosította meg, de a magyar ember gyomra sohasem tudta bevenni. Ha küldtek is neki ilyen Expens-nota- félét, rendszerint el sem olvasta, hanem csak azt kérdezte, hogy mivel tartozom*, vagy mi lesz a jutalom s fizetést. Egyébiránt mi magyar ügyvédek, nem is tudunk jól Expens-notát» írni. Ebben a bécsi és berlini ügyvédek a mesterek. Ha egyszerkétszer értekezel vele, s egy-két levelet is ír, abból ő a számlájában