Ügyvédi Kamarai Közlöny, 1906 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1906-01-01 / 1. szám
, hogy N. N. ügyvéd magát a pozsonyi ügyvédi kamaránál, melynél bejegyezve volt, 195/905. sz. határozattal töröltette, s ezen határozat neki 1905 február 18-án kézbesittetett, hogy ugyanő csak 1905 ápril 3-án kérelmezte felvételét a budapesti ügyvédi kamaránál, mely a kérvényt hiányossága okából elutasította, ezen végzés azonban még jogerőre nem emelkedett, hogy N. N. 1905 márczius 1-én, tehát oly időben, a melyben a pozsonyi kamarának már nem volt tagja, s a mi kamaránknál még nem jelentkezett, tehát semmilyen kamara jegyzékébe bevezetve nem volt, a budapesti kir. büntető törvényszék vizsgálóbirájához 11250/905. sz. alatt kérvényt adott be K. K. és E. A. megbízásából K.K.-nak szabadlábra helyezése iránt. A kir. járásbiróság azon indokolással mentette fel a vádlottat, hogy az ügyvédkedés megszűnésének az 1874: XXXIV. t.-cz. 34. §-ában meghatározott valamely oka N. N.-re be nem következvén, ő az ugyanazon törvényczikk 39. §-ában körülírt zugirászat kihágásának alanya sem lehet. Ezen indokolásnak mindkét ága a törvény intézkedéseivel ellentétben van. Az ítélet kiindulópontja, hogy, ha ügyvéd kamarájának lajstromából önkényt törölteti magát (anélkül, hogy átköltözési szándékát egyúttal bejelentené) ez nem állapítja meg az 1874 : XXXIV. t.-cz. 34. §. 1. pontjának fennforgását, vagyis azt, hogy ügyvédkedése az ő önkéntes lemondása következtében megszűnt. „Ügyvédkedés“ az ügyvédi gyakorlatnak folytatása, amelyet az ürdts. 2. §-a szerint arra képesítettek az 1. §. értelmében csak akkor űzhetnek, ha valamely ügyvédi kamarának ügyvédi lajstromába felvéve vannak. A 2. §. képesítéséhez fűződő virtuális jog csakis akkor lesz aktuális, ha az 1. §. követelménye is fennforog. Virtuális jogáról, vagyis arról, hogy a 2. §-beli képesítése alapján az ügyvédkedéshez bocsátást az 1. §. értelmében megszerezze, senki egyszers mindenkorra önkéntesen le nem mondhat, mert ha le is mondana, bármikor hatályosan újból jelentkezhetnek valamely kamarának kötelékébe leendő felvétele végett, s ez tőle csakis az ordts. 3. §-ában előírt akadályok esetében volna megtagadandó, amely akadályok között az ügyvédkedésről történt lemondás nem foglal helyet. Ámde igenis lemondhat az ügyvéd az ő virtuális jogának aktualitásáról, s ezt teszi akként, hogy az aktualitásnak 31*