Új Barázda, 1920. január (2. évfolyam, 1-27. szám)
1920-01-01 / 1. szám
U] BARAZDA Csütörtök, 1920. január 1. Beszéltem Szilveszter úrral Nyilatkozik az „Új Barázdának“ az elmúlt esztendő politikai eseményeiről, a választásokról, a birtokreformról és az új esztendőről — Saját tudósítónktól — Budapest, december 31. Mikor tavaly ilyenkor legutoljára beszéltem Szilveszter úrral, köztársasági alapon folyt le a diskurzus. Buzabarna szinti dolmányában úgy festett, mint egy kávédaráló. A miniszterelnökségi palotában fogadott, mellette a 11 -es katonatanács tagjai álltak, mögötte pedig Kéri Pál, Magyar Lajos és Laeline Hugó. Amikor beléptem a nagyterembe, első kérdése az volt: — Hát magának mennyi kell ? Laehne polgártárs 10.000 koronát fog kiutalni, megelégszik vele? — És várjon miért? — dadogtam meglepetve ... hiszen én ... — A haza és a forradalom vívmányai iránt tanúsított szolgálataiért. Azóta nagyot változott a világ. Szilveszter úr is nagyot változott. Igaz, hogy sok fáradságomba került, míg színe elé kerülhettem. Az előszobában már várakoztak a küldöttségek, a referensek, az államtitkárok, a tanácsosok és a hivatásos újévi szónokok. A titkár alig győzte a munkát, annyian akartak ott lenni a búcsúnál. Végre, egy alkalmas pillanatot kilesve, beléphettem az audiencia terembe. A kegyelmes úr az Íróasztal mellett dolgozott. Amint beléptem, feltűnt, hogy a gomblyukában egy királysági jelvény pompázik, az asztalon pedig ott feküdt a „Képes Krónika" Habsburg-száma. — Kegyelmes uram, ne méltóztassék rossz néven venni, instállom, de borzasztóan érdekelne, ha kegyeskednék nyilatkozni múlt esztendei működéséről, a politikai eseményekről és egyebekről. — Hát bizony, öcsém — válaszolta Szilveszter úr — az én működésem külömb volt, mint az elődömé. Én hoztam nyakatokra Kun Bélát, a komunizmust, a terrorizmust, a forradalmat és ellenforradalmat, a románokat és egyéb javakat. Nem is tudom, miért panaszkodtok annyira az én működésem ellen. Károlyi alatt is kerestetek sok pénzt, Kun Béla alatt is kerestetek pénzt és most is van pénzetek bőven. Bizanyos embereimet külön jutalmaztam, azok idegen valutában kapták a pénzt. Mi kifogása lehet példának okáért Garaminak? Adtam neki dollárt és sterlinget, frankot és márkát. Kohn idejében Svájcban volt, most is Svájcban üdül. Mondhatom, öcsém, a legjobb dolguk a szocialista vezéreknek volt és most ezek kiabálnak legjobban. Most is, kérlek alássan, meghosszabbítottam az Osztrák-Magyar Bank szabadalmát, tehát megint lesz alkalmatok pénzben dúskálni.— No, ennek örülök — gondoltam magamban — csakhogy végre az Osztrák-Magyar Bank szabadalmát is meghosszabbították, most kinn vagyok a vízből!) — Azután, kérlek alássan — folytatta Szilveszter úr ■ - a románok is jól jártak, meg ti is jól jártatok a románokkal. A románok behozták a lei-t és a frankot, ti azután összeálltatok a börze előtt és megindult a pénzspekuláció. Leiből lett frank, frankból dollár, dollárból sterling, sterlingből líra, lírából holland forint, holland forintból márka, márkából papír és papírból a korona. — Bizony, papírból! — sóhajtottam szomorúan. — A legújabb időben pedig — folytatta Szilveszter úr és rágyújtott egy coronas cigarettára (a stilszerűség kedvéért) — én hoztam össze a magyar pártokat egy központi pártba. Itt volt, kérlek alásan, a magyarországi függetlenségi, 48-as, a munkapárt, a Károlyi-párt, a Lovászy-párt, a Kossuth-párt, a Juszth-párt, a nemzeti párt, a nemzeti demokrata, a nemzetközi szociáldemokrata, a nemzetközi nemzeti szocialista, a keresztény szocialista, a keresztény szociális gazdasági, a nemzeti öntudat, nemzetközi öntudatlan, a nagybirtokos, a kisbirtokos, a nagygazda, a kisgazda, a földmíves, a földmunkás, a földmunkában és még vagy harmincnyolcezer párt. Tessék most ezekből egy pártot csinálni. Megcsináltam „a nemzeti független öntudat fellobogó hazaszeretet központi egyesülését". Igaz, hogy ez az egyesülést nincs megelégedve a többi pártból] alakult egyesült pártok egyesülésének egységével, de az egyesült pártok egyesülésének egyesülése az egyesülés alkalmával egyesült egységnek az egyesült egyesülés alapján egyesültnek tekinthető. Ez csak elég világos, nemde? — De mennyire világos — rebegtem halálsápadtan és verejtékes homlokkal. Hát azután, kérlek alássan, én hoztam létre a „Központi Sajtvállalatot" is Zuró Béla kiváló újságíró közreműködésével. Nekem köszönhetitek, hogy olyan kitűnő sárvárit kaptatok Kecskeméten, Kalocsán és Mezőkövesden, mely igaz, hogy egy kissé zsidóizű, de azért megfekszi a gyomrot. Nekem köszönhetitek, hogy megcsináltam a választási paktumot az „egyesültek11 és a kisgazdapárt között. Pedig milyen szépen és igazságosan csináltam meg! Mondjuk, 100 kerületben kell osztozkodnotok; ebből, kérlek alássan, adunk az „egyesülésnek" 20 városi mandátumot, marad 80; a Síkból adunk nekik a paritás kedvéért negyvenet, marad tehát 40; ebből a negyvenből azután csinálunk paktumot, vagyis a felét odaadjuk az egyesülésnek, a felét pedig a kisgazdapártnak, hát nem elég igazságos felosztás ez ? — A birtokreformról nem méltóztatik nyilatkozni ? — Kérlek, ez még titok. Ezt majd az utódomra sózom, mert nekem Búza Barna jó barátom. Kopogtattak. Megnézem az órámat: éjfélre jár az idő. A titkár berohan: — Kegyelmes úr, itt van egy ember, azt mondja, hogy most ő következik, tessék átadni a helyét — Rögtön, titkár úr. (Szilveszter úr a telefonhoz siet.) Halló? Te vagy az, Emőkém ? Kérlek szépen, nagy baj van! Engem most megfosztanak minden rangomtól és hivatali ténykedésemtől. Kérlek — léptessetek fel valahol képviselőnek. Rendben van ? Szervusz! A szobába egy mosolygósarcú fiatalember lép be. Kezet fog velünk, végighalad a nagy terem perzsa szőnyegein, leül az Íróasztal mellé és igy szól: Boldog új évet kívánok. K. A. VÁLASZTÁSI MOZGALMAK A miskolci nagygyűlés Messze kiható eseménye lesz az egész országnak az a nagygyűlés, amelyen Borsod vármegye népe tesz hitet a Kisgazda- és Földmivespárt és a keresztény és nemzeti politika mellett. A gyűlésen Rubinek Gyula, sokorópátkai Szabó István és nagyatádi Szabó István miniszterek is mondanak beszédet. A miniszterek külünvonaton, reggel fél hét órakor indulnak aővárosból. A keleti pályaudvaron történik a gyülekezés. Csak Hatvan, Vámosgyörk, Kálkápolna és Füzesabony állomásokon áll meg a vonat, hogy agyűlésre igyekvő küldöttségeket felvegye és fél tizenegy órakor ér Miskolcra. . .„ A minisztereken kívül a nagygyűlésre leutaznak: Balla Aladár ny. miniszter, Guthy Tódor, Mayer János és Meskó Zoltán államtitkárok, Wágner Károly ny. államtitkár, valamint a pártvezetőség részéről: Árvay Lajos, Balogh Gyula, Barkassy Béla, Barla Szabó József, Berky Gyula, Bolla Béla, Buchmann Károly, Buday Barna, Czobor Tódor, Deák Imre, Erődi-Harrach Béla, Fabricius Endre, Farkas Béla, Farkas Gyula, Fuller István, Gallovich Jenő, Horváth Árpád, Horváth Jenő, Hutiray Lipót, Jakabházy János, Jancsó Dezső, Jehlicska Ferenc, Judik Béla, Kacsóh Gyula, Kerner Zoltán, Kasch Kristóf, Koplik Gyula, Kottás Aladár, Küllő Gábor, Kubinyi Tibor, Lakatos Sándor, László János, Lerch Alfréd, Lukovich Aladár, Marschall Ferenc, Marsovszky Gyula, Mayer Emil, Mildenberger József, Moser Ernő, Nádpataki Andor, H. Pogány Béla, Ráta Sándor, Rubinek István, Schandl László, Sípos Sándor, Szeleczky Iván, Szilassy Zoltán, Torna Imre, Tóth Miklós, Vass Miklós, Vidor Gyula és Zsóry Barna. “ Dunakeszi A Kisgazdák rákospalotai jelöltje, dr. űrből. Attila, ma délután 3 órakor Dunakeszin mondja el programmbeszédjét. Csongrád Csánytelken és Tömörkényen lelkes hangulatú népgyűlést tartott a Kisgazda- és Földmivespárt december 28-án. Ez alkalommal Schandl Károly dr.-t, a kerület jelöltjét meleghangú táviratban üdvözölte és törhetlen ragaszkodásukról biztosította a községek földmives és iparos közönsége. " Hívásra lukhoz jövők. Telefon József 42-291 ^anyat,"ezüstöt, gyün-§ t fi V ! *4 le B' Kyöket, brilltar.sokat E 1 l\ S !' il I es mindenféle régise- H JlYUiUilli gasabbárban USSZfik| j gy AJ^^ékszerész^ad.:pasí,Hé()Szinnáz-u. ?. | |p Olvassuk az ijjH „Uj Sáráddá*vij HÍREK Újév napján. Az esztendőknek is megvan a maguk élete, akár a fának, virágnak, vagy a vászoncselédnek. Az év tavasza ránk mosolyog, mint a fiatal leány, nyara, eláraszt a terméken:ég áldásaival akár a jó asszony, esze a szüret édes mámorán keresztül lassan áthalványul a hervadásba, s a fél . . . hiszen ismerjük a hóhaju télanyót, amint karácsonykor magához ölel a szeretet melegével, s aztán Szilveszter éjszakáján utolsó istenhozzádot int fehér kezével az emberek felé: Isten hozzátok, Jó emberek, én már meghalok. Boldog újesztendőt. Egy pár év óta azonban már nem igy élték le tünékeny idejüket az esztendők. Már zsenge kiskorukban véres buba volt a játékjuk, nyaruk nem tudott megérlelni annyi buzakalászt, amennyi bút és szenvedést hozott reánk, őszi hervadáskor a haraszt zöreje helyett ember- csontok zörgését hallottuk s válságos telein telideszeli volt vérnyommal a szilveszteri fehér szemfödő. Nem, ezek az évek nagyon, de nagyon rossz évek voltak s év utolsó fordulóján hiába,kíván tünk egymásnak boldog uj esztendőt, mindig csak rosszabb, gyötrelmesebb, boldogtalanabb év követte nyomon az elmúltat. Rossz évek voltak, fájdalmasak, és minden diadalmámorunk közt is gyászosak már 1914 óta. De valamennyi együttvéve sem volt gyászosabb és végzetesebb Magyarországra nézve, mint a most letűnt 1919-ik év. Szélfejű bolondok, gyáva hazaárulók és kapzsiorgyilkosok fogtak össze ebben a nehéz esz- tendőben, hogy elosszák ellenségeink közt Magyarországot, mint Krisztus ruháit a poroszlók és az írás Szavai szerint kockát vessenek öltözetünkre s a nemzet minden anyagi és erkölcsi javaira. Bűnben fogantatott, hitvány, cudar év: volt az 1919-ik esztendő. Múljék el tőlünk, mint a keserű pohár, távozzék, tőlünk, mint a sátáni . Tovalicegő vén szipirtyó, hány kioltott magyar életet cipelsz bátyus púpodon s micsoda élő országrongyokból: toldtan folttad össze a ruhádat?! Hány százezer, hány millió magyar szív fájó sóhajtása kísér a megszállt tartományokban utolsó utadra, mennyi ínség, rigo-, mór és átok ül szennyes, véres, vörös uszályodon? Fordítsuk el szemünket erről a vigasztalan képről, töltsünk tiszta bort poharunkba s nézzünk férfiasan egymás szemébe, mert a most ránk köszöntő év a magyar jövő. Boldog újévet! — Boldog újévet kíván az Uj Barázda a földmivelő Magyarország minden őszinte hívének s elsősorban olvasóinak és lelkes— terjesztőinek. Adja Isten, hogy az uj esztendőben annyira megerősödjék az Uj Barázda tábora, hogy döntő szava lehessen lapunknak a magyar közvélemény irányításában. E célból senki se kímélje a fáradságot, hogy a földművelők és kisgazdák egyetlen politikai napilapjának épp az esztendő első napjaiban minél több új előfizetőt szerezzen. Ne csak beszéljünk, hanem cselekedjünk is a keresztény Magyarország kiépítése érdekében — Államtitkár címadományozás. A minisztertanács a földmivelésügyi miniszter előterjesztésére Podntaniczky Gyula báró miniszteri tanácsos részére, nyugdíjaztatása alkalmából, kiváló szolgálatainak elismeréséül, a helyettes államtitkári címet adományozta.