Új Barázda, 1920. október (2. évfolyam, 245-258. szám)
1920-10-20 / 248. szám
Kitartás., írta sokorópátkai Szabó István kisgazdaügyi miszter. A magyar fajtából mindenfelől panasz hallatszik és nem indokolatlanul. Panaszolják, hogy elrekvirálják földmivelő munkájánakeredményét, a földmivelő verejtékével áztatott föld termékét és az így elrekvirált termés ellenértékéül fizetett bankónak nincs vásárló ereje, alig lehet érte valamit kapni. Hát ez így nem mehet, mondjákó szóvivők, mert akkor a falu le fog rongyolódni, elveszti munkakedvét, ellenálló erejét. Utat talál nála a bűnös agitáció és elkövetkezhetik a „nekem már minden mindegy" ideje a gazdálkodás terén is, hasonlóan a harctéren a hosszas megpróbáltatások között elfásult hadseregéhez, mikor csak egy volt a vágy, amely égetett hazamenni. Hát ez így soká nem mehet, ezt mondjuk mi is, de gondolják meg azok, akik a „minden mindegy" álláspontját emlegetik, hogy egyszer a „minden mindegy" ama gyászos emlékű októberi időben szégyenbe, gyalázatba döntötte nemzetünket, szétdarabolta ezer éves hazánkat, feldúlta családi tűzhelyünket s elrabolta személyes- és közszabadságunkat. Egy új „minden mindegy" olyan tátongó sírba taszítana, ahonnan nincs feltámadás, de ahol emésztő gyehenna örökre sisteregne felettünk. Jó falusi nép! Te, ki annyit tudtál némán tűrni, aki annyit tudtál vérezni, tudj még egy kicsit nélkülözni. Igazad van, elismerjük, de ne a mai kárt okozd, hanem azt a régi könnyelmű kormányzatot, mely a tejjel, mézzel folyó magyar Kánaánt Ausztria gyarmatává tette, mely ipartelepeinket a mindenkori kormányt támogató végvidékekre építette, viszont a függetlenségi magyar síkságot és a Dunántúlt mostoha gyermekként kezelte mindenkor. Most a ruházati és gazdasági cikkek mind külföldön vannak. Azokat nem lehet elrekvirálni, nem lehet maximálni, drága pénzen kell őket behozni. És még oly szerencsések sem vagyunk, hogy a magyar föld termékéből cserébe adjunk érte, mert a román rablás folytán parlagon maradtak búzatermő földjeink, annyink sem termett, hogy saját lakosságunkat megfelelő mennyiségű és Az állam megváltási joga Budapest, október 19. A nemzetgyűlés együttes bizottságai ma délelőtt fél tizenegy órakor folytatták a földbirtok helyesebb megoszlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását Gaál Gaszton elnöklete alatt. A kormány részéről jelen vannak: Ferdinandy Gyula belügyminiszter, nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter, Tomcsányi Pál Vilmos igazságügyminiszter és sokorópátkai Szabó István kisgazdaminiszter. A huszonnyolcadik szakasznál, ahol a megváltás alóli mentességekről van szó, Gyömörey György indítványozza, hogy a nem kívánatos elemek (üzérkedők) birtokai akkor se legyenek mentesek a megváltás (kisajátítás) alól, ha birtokuk 50 holdnál nem nagyobb. Gaál Gaszton jelzi, hogy a 83. szakasznál a nemkívánatos elemek birtokairól általános rendelkezést vesz fel a bizottság. A bizottság egyhangúlag elfogadja sokorópátkai Szabó István kisgazdaminiszter indítványát, hogy a földmívesek, katonák, hadirokkantak, árvák, gazdatisztek, közalkalmazottak s általában nem üzérkedők háborúban szerzett birtokai nem 50, hanem 100 holdig mentesek minden megváltás alól. A harmincadik szakasznál Gaál Gaszton azon nagybirtokosokról, akik 30 éven belül szerezték birtokukat s teljes egészükben kisajátittatnak, gondoskodni kiván, hogy más vidéken kapjanak földet. Pallavicini György őrgróf ellenzi az indítványt, mert nem mindegy az, hogy egy nemzedéken át gyakorolt gazdálkodás más helyre telepíttessék. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter elvben egyetért Pallavicinivel. Meg kellene hagyni a kisebb nagybirtokokat. Ebbe a kategóriába esnek azonban a nem kívánatos elemek s a kisgazdaminiszter indítványára mentek vissza 30 évre. Már akkor rámutat tott azonban ennek az intézkedésnek az árnyoldalára. Ha egy miniszter végzi a kisajátítást, az a törvényelőkészítők in Stenciója szerint jár el. De a bíróság nem fog válogatni. Ruprecht Olivér a cukorgyárak mellett répát termelő nagybirtokok fönntartása mellett emel szót. Lukovich Aladár, Pallavicini György és Schandl Károly oly megszövegezést ajánlanak, mely megvédi a régi birtokosokat. Tarányi Ferenc, Ugrón Gábor, Széchenyi Viktor gróf, Tomcsányi Pál igazságügyminiszter, Reök Iván és Kenéz Béla hasonló értelemben szólnak. Nagyatádi Szabó István a fölhangzottak figyelembevételével a kodifikálókra is kívánja bízni az indítványok megszöve gezését. A bizottság Lukovich Aladár és Pálla- Ovicim György őrgróf indítványát elvben elfogadja azzal, hogyha kondifikálók fogják azokat végseg megszövegelni. A harmincegyedik szakasznál Ugrón Gábor a harminc éves időhatárnak itt is ötven évre való kitolását kéri. A bizottság hozzájárul. Lukovich Aladár a kis- és középbérlők által vezetett gazdaságok mentesítését javasolja, ha 1914 előtt is bérelték a birtokot. Sokorópátkai Szabó István kisgazdaminiszter: Csak azon bérlőket lehet védeni, akiknek családja már ötven éve mezőgazdasággal foglalkozott. A bizottság ily értelemben határoz. Hadházy Zsigmond a hitközség szó helyett egyházközséget ajánl. Thomas Ferenc felvilágosító felszólalása után a bizottság az eredeti szöveget fogadja el. A harminckettedik szakasznál Kenéz Pál, Schandl Károly és sokorópátkai Szabó István kisgazdaminiszter javasolják, hogy házhelyet a szomszédos község határában is kaphassanak az igénylők, illetve, hogy abban, vagy a szomszédos községben tíz évig lakáshoz köttessék a házhelyigénylés. Lovász János az egy határban szétszórt kisbirtok fokozottabb védelmét kéri. Berky Gyula azt indítványozza, hogy a házhelyekül kisajátított kisbirtokrész- tet helyett a kisbirtokos lehetőleg a „községhez közel levő” területet kapjon a nagyobb birtokból. Czettler Jenő szükség esetén a Földbirtokrendező Bíróságnak módot akar nyújtani a tagosításnak hivatalból való elrendelést. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter a vegyes rendelkezésekbe kívánja ezt felvenni és pedig nemcsak a házhely kisajátításánál, hanem általában a birtokreformnál. A bizottság Czettler indítványát ily értelemben a vegyes rendelkezéseknél fogja tárgyalni. Lovász és Berky indítványát s az egész szakaszt elfogadják. A harmincharmadik szakasznál Hadházy Zsigmond az Országos Bíróság megállapításától kívánja függővé tenni, hogy a megváltás során visszamaradt birtokrészleten lehet-e gazdálkodni. Sziráky Pál a mivelési ághoz való szigorú ragaszkodást a kisajátított nagybirtokrészlet kárpótlásánál nehézkesnek tartja. A bizottság Hadházy indítványát s Ruprecht és Sziráky stiláris módosítását elfogadja. A harmincnegyedik szakasz első partijánál Fáy Gyula indítványozza, hogy ne legyen kisajátítható a megváltható földbirtok azon része sem, mely a mezőgazdaság okszerű folytatásához nélkülözhetetlenül szükséges s melyet a tulajdonos más területekből nem pótolhat. Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter: A kivételek felől kedvezőtlen tapasztalatai vannak a Buza-féle földreform idejéből. Tejgazdaság jogcímén a birtokosok nagy része mentességet kért. Az indítványt nem ellenzi, de tudja, hogy sok nehézsége lesz a kivételek miatt a bíróságnak. Haypál István a visszaélések elkerülése végett csak azon kerti és szőlőterületek mentesítését engedné meg, melyek legalább hat éve ily célra szolgálnak. Gyömörey György elegendőnek tartja erre az 1918. október 30. határidőt visszamenőleg. Nagy Pál ellenzi Fáy indítványát. Sokorópátkai Szabó István később fogja indítványozni, hogy a mentességi kivételek csak ott legyenek érvényesek, ahol az egész birtok ki lesz sajátítva. Kenéz Béla bemutatja a dohányjövedéki igazgatóság indítványát, hogy a dohányterületek is mentesíttessenek. Nem ajánlja a javaslatot. A bizottság Fáy Gyula és Gyömörey György indítványát elfogadja. A második pontnál Gaál Gaszton indítványát, hogy a fürdőügyi célokra szükséges terület mentesítessék a megváltás alól, a bizottság elfogadja. A harmadik pontnál Reischl Richárd és Sziráky Pál kifogásolják a tőzegterületek és futóhomok mentesítését. Ülés vége fél háromkor. Legközelebbi ülés holnap délután négy órakor. A földreform a bizottságokban . — A megváltási eljárás „ffr \ . : f f} ‚. vi ... K ,\ ,/' I , A I I f . r II. évfolyam. 243. szám Ara; 1 korons Szerda, 1920. október 20. Főszerkesztő:Meskó Pál |««| gpa S&ffiRib, ar^as¡^?g jjPSS^jfSfi rnx'Jmr faph. Előfizetési ára: Felelőivel#: jÉj |jf É| flkjb ^011 BOSl Jf i|| BIB Egyhónapra - - 25 K Schandl Károly dr. flp pl p|j Pp^i f- £:!& jpj jt*| —— Buda PSC|feM2um' ,,M Jf |g ^ H^ikl S W KDA HÍV H B Bodapi'|íSÍfik#TM. 1 f j57Sef 55_40 / József 55—40 |Melon: | ^1^-88 K,SGAZD*K ÉS FÖLDMIVELEK POLITIKAI NAPILAPJA TMe,on: \ gS,e,,gr?f jó minőségű kenyérrel elláthassuk. A szenvedésekben összetartani, összetartva a jobb jövőért küzdeni! Ez legyen most a magyar főparancsolat. Ez vezet összetört országunk újjáépítéséhez s nemzetünk boldog jólétéhez. Az angol bányamunkások sztrájkja megbénutja a p'lpart Mdfftron, október 19. Az angol bányamunkások sztrájkja mindinkább nagyobb méreteket ölt. A sztrájknak nincsen semmiféle forradalmi háttere, mégis óriási fontosságú, mert a szocializálásról van szó. Az angol közvélemény azonban reméli, hogy a munkásság józanabb része nem nyílt harccal fog béremelésért küzdeni. A bányamunkások sztrájkja csaknem teljesen megbénítja a kereskedelmet és az iparr a az első hét végén hétezerrel kevesebb vonat fog közlekedni. Ha a sztrájk még tovább húzódik, két hét múlva fűtőanyag hijján már az iskolákat is be kell zárni. Henderson munkásvezér kijelentette, hogy véleménye szerint sikerül néhány napon belül a bányamunkások béremelésének kérdését döntő bíróság útján megoldani. Véres összetűzés a rendőrséggel A bányamunkások sztrájkja következtében a nagyipari központokban pang a munka és a munkások ezerszámra állanak foglalkozás nélkül. A munkanélküliek tegnap Londonban nagyarányú utcai tüntetéseket rendeztek. A város központja felé mintegy húszezer tüntető vonult fel. Útj közben a tüntetők összetűztek a rendőrökkel. A lovasrendőrök nekitámadtak a tömegnek. Mindkét részen nagy az áldozatok száma. Körülbelül ötven rendőr szenvedett komoly sebesülést Az utcai harcnak több mint százhúsz halottja és sebesültje van. Zavargások miatt sok embert letartóztattak. .