Új Barázda, 1920. november (2. évfolyam, 259-281. szám)

1920-11-03 / 259. szám

4 A honvédelmi miniszter programmbeszéde Sréter István körútja a szini választókerületben Az­­Új Barázda­ kiküldött munkatársától Bódvaszilas, október 31. Sréter István a honvédelmi minisz­ter, akit a kormányzópárt a megüre­sedett színi kerületbe léptetett fel, vasárnap reggel érkezett meg a vá­lasztó­kerületbe. A miniszter Kovács B. István és Patacsi Dénes államtit­károk, Héjj Imre nemzetgyűlési kép­viselő, Kazinczy Imre Abauj Roma vár­­megye főispánja, Bökény Zoltán mi­niszteri tanácsos, Ráth Sándor a kor­­m­ányzópárt igazgatója, Kiss Meny­hért író, Farkas Elemér miniszteri titkár, Dukay Takács Géza párt­fő­titkár és mások kíséretében bejárta a kerületet és Perkupán, Színben, Szinpetriben, Jósva­főn, Bódvaszilason és Komjátiban­ tartott programmbe­­szédet. A honvédelmi minisztert min­denütt nagy lelkesedéssel­ fogadták és különösen meleg ünneplésben volt része a kerület székhelyén, Színben. Jósvafő határában 30 tagú lovasban­dérium fogadta és a miniszter diadal­­kapun át az iskolás gyermekek sor­fala között vonult be a községbe, ahol Fodor Géza lelkész és Garan Dániel biró üdvözölték. Sréter István programmbeszédében reámutatott a múlt fő bűneire. — Egyik fő bűnünk az volt — mon­dotta — hogy nem tudtuk függetlensé­günket kivívni. Legyünk ezentúl önálló, független nép és ne kössük sorsunkat semmiféle idegen néphez. — A múltban minden rossz — foly­tatta a miniszter — onnan származott, hogy nem erősítettük meg a falut Ezért a jövőben nagy súlyt kell arra helyezni, hogy a falunak kultúrát adjunk. Ha m­eg akarjuk menteni az országot, bízzuk azt a bizonyos fokig konzervatíven gon­dolkodó, hazai földünkhöz hűen ragasz­kodó falusi népre. Megmondom, őszin­tén, nem vagyok politikus és azt tar­tom, hogy ma nem is szükséges Magyar­­országon, hogy a képviselő politikus le­gyen. A vezető embereknek becsületes, józan gondolkodású magyar embereknek­­ kell lenniök, mert a politikai mesterség könnyű annak, akinek a lelkében igaz magyar szív dobog. Én katona vagyok és mint katona föltétlen alávetem magam mindannak, amit a nemzet akar. Csak a nemzetet fogom szolgálni és ennek ér­dekében ha kell, a legszigorúbb esz­közöktől sem fogok visszariadni, mert hitem és meggyőződésem, hogy ha még egyszer olyan kilengés történik itt, mint ezelőtt két esztendővel, a magyar nem­zetet soha többé nem lehet talpraállítani.­­ A kormányzó úr kijelentette, hogy a falu népe és a katonaság közé nem enged­éket verni, mert jól tudja, hogy e kettő tulajdonkép egy. Önök ugyanúgy a nemzet katonái, mint mi, egyenruhá­sok, önök az eke szarvánál dolgoznak, mi pedig a gyakorlótereken. Ha engem erre a polcra emelt a kormányzó és a nemzetgyűlés bizalma, kötelességem­ min­dent megtenni a nép érdekében, ami a törvény határain belül esik. Nem önök az én szolgáim, hanem én vagyok a nem­­­zeté. Ez az én elvem és azt fogom kö­vetni. A honvédelmi miniszteren kívül még több lelkes beszédet intézett a választókhoz Kovács J. István állam­titkár, aki a király kérdésrül beszélt, Patacsi Dénes a somogy- és fejér­megyei földmívesnép szeretett ezre­desét és később dandárparancsnokát ajánlotta a derék tornaiak figyel­mébe, Hifi Imre a beregszászi de­markációs vonalon élő tiszántúli nép üdvözletét tolmácsolta, Kiss Meny­hért író pedig a székelyek nevében b­eszélt. Nagy tetszést­­aratott még javaival Dukay Takács Géza. Délben a bodvaszilas­ tiszti kaszi­­nóban volt társasebéd, este pedig ül BARAZIIA Polonkay András ezredes endrőládi kastélyában látta szívesen a vendé­geket. A szini kerületben a honvé­delmi miniszter szavai élénk vissz­hangra találtak és bár három ellen­jelölt küzd a mandátumért, megvá­lasztása biztosra vehető­ be. Nem lesz pénzlebélyegzés A pénzügyminiszter nyilatkozata A kormány pénzügyi tervei felől tegnap megint hamis hírek terjedtek el. Egyesek azt állították, hogy na­gyobb állami pénzügyi műveletet hajt végre a kormány a közeli , napok­ban, más verzió pedig célzatosan azt a hamis hírt terjesztette el, mintha a legközelebbi 24, vagy 48 órán belül a kormány életbeléptetné a vagyon­adót és arra előleget fog bekövetelni. Korányi Frigyes pénzügyminiszter e hírekkel szemben az­­ Új Barázda munkatársa előtt a következő nyi­latkozatot tette: " Teljesen kizárt dolog, hogy olyan második lebélyegzést ha­tározzon el a kormány, amelynél­­ a közönséget érintő hátrány egyed­i­ül a pénzt terhelje. Ezt az egész tervet felelőtlen emberek találták ki és ők is terjesztették a tőzsdei­­spekuláció érdekében. — Törvényhozásilag kell in­tézkedni az államjegyeket kibo­­csátó hivatal felállításáról és így mindenki előre tudja majd, hogy mikor kerül a sor ennek az in­tézménynek a megvalósítására. Az oláh ezredes támadója a bíróság előtt — Az ,,U. Barázda" tudósítójától — Budapest, november 1. A budapesti hadosztályb­íróság ked­den kezdte meg Popescu Dimitriu, a budapesti román misszió vezetője ellen elkövetett merénylet tárgyalását. Az ügy vádlottai Jánossy Sándor tartalékos főhadnagy és Miskolczy László tartalékos hadnagy, akik szep­tember 27-én Popescut, a román misszió vezetőjét a Metropol-szálló-­­ban levő lakásán megtámadták és homlokon ütötték. A hadosztálybíró­­ság elnöke Hoffmann Géza ezredes. A tárgyalást Apáthy Jenő dr. őrnagy­­hadbiró vezeti, a vádat Karsa László dr. alezredes-hadbiró képviseli, a vé­delmet Nagy János dr. látja el. A tárgyalást kilenc órakor nyitotta­­ meg Hoffmann Géza ezredes, elő-­i vezettette, a vádlottakat, majd a tanú­­j­­at hívták be a terembe. A felolvasott vádirat szerint szep-­­­tember 27-én reggel fél öt óra táj­ban Jánossy az ezredest boxerrel úgy homlokon ütötte, hogy ennek koro­nás nagyságú vörös daganat támadt a homlokán, amelynek hosszabb, ideig nyoma maradt. Ezért nyilvános erő­szakoskodás bűntettével és a testi biztonságot sértő vétséggel vádolják a vádlottakat. A vádirat felolvasása után Apáthy őrnagy tárgyalásvezető megkérdezte a vádlottakat, hogy bűnösnek érzik-e magukat. Mindkét vádlott nemmel felelt. Ezután megkezdték Jánossy Sándor főhadnagy kihallgatását, aki részletesen­­ elmondotta, hogy a támadás előtti éj­szakán Miskolczy bátyjánál voltak és ott nagy megütközést és elkeseredést kel­tettek bennük az oláh megszállott terü­letről érkező hírek, amelyek az ott lakó magyarság szenvedéseiről szólottak. Meg­kérte Miskolczyt, hogy kísérje el. A Körút és a Népszínház­ utca sarkán ta­lálkoztak egy hadnaggya­, aki beszél­getni kezdett vele Avér Ödön nevű volt tiszttársukról, akiről azt mondta, hogy itt lakik a Metropolban, menjünk oda. Oda is mentünk, én mentem előre, a­ másik kettő követett. A portás azt mondta, hogy nem Avér lakik ott. Erre végignéztem a táblán, ott találtam a Popescu nevet. Eszembe jutott a nagyváradi oláh katonatiszt, aki vezette, pofoztatta a lakosságot, nőket,­­ gyerekeket egyaránt. A vér a fejembe i­s szállt és menni akartam fel az emeletre,­­­­ valami ellenállhatatlan kényszer hatása­­ alatt. Bekopogtattam­­, kilences számú­­ szobába, a külső ajtó szyitva volt, a belső , nemsokára kinyílott és hálókö­­nyben i s megjelent egy jellegzetes oláh kinézésű íj­­­ember. Én át kérdeztem tőle, kicsoda j­ön és mit keres itt, honnan jött, Nagy­váradról ? Erre ő valamit románul mondott, amit nem értettem, hanem a román szóra még jobban elfogott a méreg. Azt mondta nekem „pfus magyar11. Még jobban fel­ingerelve, öklömmel feléje sújtottam és megütöttem a homlokát. Azután kezemet kihúztam az ajtónyilásból és ujjaimat szorongatva, mentem lefelé. Amikor leértem, hallottam, hogy az ezredes németül a portásnak kiáltotta, hogy a kaput csukják be. Én erre tele­fonáltam a városparancsnoksághoz, kö­zöltem, hogy egy oláh, tiszttel ösz­­szeütközésem támadt és küldjenek egy tiszti járőrt ebben az ügyben. Háromnegyed óráig vártam, nem jött senki. Erre egy Csiky nevű hadnagy előtt igazoltam­ magamat és a kávéház ajtaján távoztunk. Másnap délelőtt tíz órától délután négy óráig tárgyalásom volt Gát Sándorral és Király Aladárral, a Magyar Székely szövetség vezetőivel. Tárgyalásvezető: Az üggyel kapcso­latban tárgyaltak. Jánossy: Erről szó sem volt. Másnap délelőtt raagánkihallgatást kértem parancs­nokomtól, Hirschmann őrnagytól. Ő kö­zölte velem, hogy a városparancsnokság letartóztatásom iránt intézkedett. Tárgyalásvezető: Ki volt az a harmadik tiszt, aki önökkel volt. Jánossy : Nem tudom. Ezután a részle­tekre nézve intézett kérdést a tárgyalás­­vezető a vádlotthoz, hogy kézzel, vagy boxerrel ütötte meg az ezredest. Jánossy: Kézzel ütöttem meg, mert ha boxerrel vágtam volna fejbe, beszakadt volna a feje az oláhnak. A tárgyalásvezető erélyesen figyelmez­teti a vádlottat, hogy a sértettet nevén és rangján nevezze meg, figyelmezteti to­vábbá, hogy semmivel sem tesz­i helyze­tét könyebbé, ha ilyen erőteljes kifejezé­seket használ. Tárgy­alásvezető: Ön csak azért ment fel az emeletre, hogy megnézze, ki lakik ott ? Iolnessy: Az ..én, lelkiállapotom olyan volt, hogy nem tudtam mit akartam. Ellenállhatatlan kényszer fogott el, mikor a Popescu nevet megláttam, hogy föl­menjek. Jánossy kihallgatása után Miskolczy László kijelenti, hogy ő csak mint szemlélő volt jelen az esetnél s sem­mibe sem folyt be. Gubetzky alezredest arra nézve hall­gatták ki, hogy milyen természetűnek tartja a sérülést. A tanít azt hiszi, hogy a támadás va­lamilyen súlyos tárggyal történt, de le­het, hogy gyűrűtől is támadhatott a horzsolás az ezredes homlokán. Ugyancsak ilyen értelemben tett val­lomást Monap főhadnagy is. Ezután a tárgyalásvezető felolvasta Popescu vallomását. Jánossy az ezredes vallomására meg­jegyezte, hogy semmiféle kérdést az ez­redes hozzá­ nem intézett. Ő nem vála­szolt semmire. Az ezredes mindig azt az elutasító oláh­­ szót mondta: Cse­­rebe? (Mi kell?) Fenntartja vallomását, hogy ő puszta kézzel ütötte meg az ez­redest. Szerda, 1920. november 3. -­.Ezután a Metropol-Stab­ó­­ portását Kiss Miklóst hallgatták ki, aki azt val­lotta, hogy nem egyedül jött be Já­­nossy, hanem mind a hárman együtt jöttek be és az oláh misszió után ér­deklődtek, ő azt mondotta hogy az ez­redest nem lehet felkelteni, várják meg, amig felkel s akkco­r bejelenti. A tanú megesketését a hadosztálybí­­róság függőben tartja addig, amíg ki­hallgatják Siposs Kamillót.* A­ következő tanú Siposs Kamilla, aki a­­tárgyalásvezető kérdésére elmondja, -- hogy foglalkozására nézve ügyvéd,­ hír­lapíró. -. Reichl András, a Metropol-szálló éjjeli őre elmondja, hogy a tisztek Popescu után­ kérdezősködtek és nem az oláh­­misszió után. A hadosztályolróság a ta­­nút nem esketi meg. Ezután felolvasták Banicza Zaifir ro­mán százados vallomását, aki az ezredes elmondása alapján azt vallotta, hogy vas­­öklözővel ütötték főbe. Avér Ödön földbirtokos tiszttársa volt Jánosynak, ismeri őt mint becsületes, hazafias szellemű jó magyar embert. Ezután Király Aladár dr. főispánt, az Erdélyi Magyar-Székely Szövetség ügy­vezető elnökét hallgatták ki.­ Elmon­dotta, hogy a szövetségi vezetősége vagy tagjai erről a dologról nem tudtak, egyáltalában a szövetség mindig távol­tartotta magát a politikától és ezt az akciót is, mint a szövetség igazgatója, elítéli. Érthetővé akarja tenni a vádlott lelkiállapotát, kinek bátyját megölték és hozzátartozóival kegyetlenkedtek. Jánossy parancsnoka, Hirschmann őr­nagy jelentést tett arról, hogy az eset után azonnal­ jelentkezett Jánossy és elmondotta, hogy mi történt. Ezután lényegtelen vallomásokat olva­sott fel a tárgyalásvezető, majd a tár­gyalás folytatását szerda délelőtt 9 órára tűzte ki. Holnap választanak­­ elnököt Amerikában­ ­"A h t­élnapi amerikai elnökválasztás­ról szóló hírek mind megegyeznek abban, hogy Harding megválasztását bizonyosra lehet venni. Harding a republikánusok jelöltje, nem akar az európai kérdésekbe beavatkozni, Cox a demokraták jelöltje, ezeket a nép­­szövetség elé akarja vinni. Harding ellene van­­annak, hogy Amerika be­lépjen a népszövetségbe és vissza akarja vonni az amerikai csapatokat az európai megszállott területekről; a Németországgal való háborút egy­szerűen befejezettnek nyilvánítaná. Cox ezzel szemben lényeges változ­tatások nélkül jóváhagyni akarja a versaillesi szerződést. Halálos ítélet­­a kommunista összeesküvők­­ bűnügyében­ ­rögtönítélő bíróság vasárnap dél­ben hirdette ki­ a kommunista össze­esküvők második csoportjának bűn­ügyében az ítéletet. A rögtönítélő bíróság valamennyi, vádlottat bűnös­nek mondhatta ki a lázadásra való szövetkezés bűntettében és ezért Kókay Sándort kötél általi ha­lálra, Kókay Bélát életfogytig tartó fegy­házra, Rasztolovics István és­­ Stéger Ede vádlottakat fejenkint 15—15 évi fegy­házra, Szibári Antalt és Buváry Dezsőt fejenkint 10—10 évi fegy­házra ítélte el. A halálraitélt vádlott kegye­lemért folyamodott.. sssees'SEXe: sas sss&a Tíe oaiak olvassuk na Uj Sas-vászdál,;; üo teö* j<£S8ZÜk wa ru» «t« woCitm «•> <tm> <b m> ma rém «s*í «ua» eua aia* t*ai* «u a*» •• aau ^

Next