Új Barázda, 1924. szeptember (6. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-02 / 181. szám

lftjfd­. u«pumW­S, k«M UIiMRÜZM Megnyílt a gödöllői méhé­szeti múzeum A méhésztanfolyam növendékei­nek vizsgája — Az UJ BARÁZDA tudósítójául! — Lélekemelő ünnepségeknek volt szin­­helye a gödöllői m. kir. méhészeti gazdaság augusztus hó 30-án. A föld­­mivelésügyi miniszter ezen napra tűzte ki a méhésztanulók gyakorlati vizsgá­latát és az intézet jelenlegi igazgatója a szakvizsgára meghívta az ország működő méhészeti egyesületeinek elnö­keit, hogy a méhésztársadalom részé­ről szemtanúi legyenek az iskola mű­ködésének. A szakvizsgán a meghívot­tak közül igen sokan jelentek meg. Délelőtt 9 órakor nyitotta meg a szakvizsgát Hegedűs dr. miniszteri ta­nácsos és a hivatalos szakközegek a jelenvolt méhészek előtt különböző szak­kérdések gyakorlati végrehajtásáról tet­tek fét kérdéseket a tanulóknak, melye­ket mindegyik tanuló kivétel nélkül­ igen ügyesen oldott meg. Később a mé­hészegyesületi elnökök hármas-hármas tagú bizottsággá alakulva, vették egyen­ként vizsgálat alá a növendékeket és adtak fel kérdéseket, amire a növen­dékek meglepően ügyes feleleteket adtak. Az igen szép sikerrel járó szakvizsga után a jelenvoltak az átrendezett és ki­bővített méhészeti múzeumba vonultak, Kol­lál Imre igazgató üdvözölte a kor­mány képviselőjét és a vendégeket, és kérte a múzeumnak a nyilvánosság előtt való megnyitását. A miniszter képvise­lője, Hegedűs­ dr. tanácsos az ország egyetlen méhészeti múzeumát szép be­széd kíséretében adta át a nyilvánosság­nak és méltatta a mézgazdaság vezető­­jének­ sikeres működését. A csinos be­rendezésű és gazdag anyagú múzeum megtekintése után az előadói terembe vonultak a méhészek, hol az intézet igaz­gatója jelentést téve a lezárt tanévről, kiosztotta a növendékeknek az egyesüle­tek által tett alapítványok kamatait és kuzdító­­beszédet intézve a távozó nö­vendékekhez, a méhészeti tanév ünne­pélyesen befejezést nyert. Az ünnepségek után közebéd volt, melyen Hegedűs dr. min. tanácsos a kormányzóra, az intézet igazgatója a­ kormányra és többen sok kimagasló mé­hészeti egyéniségre ürítettek poharat. Szerecsent fogtak a lövői határon Megszökött a francia gyarmati hadseregből Sopronból jelentik: A sopron megyei Lövő község határában a csendőrök egy néger katonaszökevényt fogtak ki, aki a Rutír-vidéki francia megszálló sereg köte­lékébe tartozik. A szökevény előadja, hogy megunna a rendkívül szigorú fegyeimet és nagyon vágyódott már afrikai hazájába. A csendőrök a néger katonát Győrbe szállították. ifsgp. emr.rxsca­. A csempész halála A Dunába ugrott a detektívek elől A budapesti rendőrség régebben észre­vette, hogy nagyobb mennyiségű meg­­vámolatlan textiláru kerül a dunai hajókon, Budapestre. A nyomozás megállapította, hogy a csempészést megszervezett társa­ság követi el. Tegnap a Budapest nevű hajón Vácnál felismerték Székely Artur hivatásos csempészt, akinek bőröndjében sok milliót érő textilárut találtak. A de­tektívek láttára Székely ledobta magáról felöltőjét és a Danába ugróit, ahol csak­hamar elmerült. Nyomban mentőcsónakot bocsátottak le, de holttestét nem sikerült megtalálni. Székely társait, akiket a hajón találtak, bekísérték a főkapitányságra. Köztük volt Székely Artúr 16 éves fia is- Aki egy hét alatt meg tudja épiteni házát négyszáz aranykoronából Az uj fészkrakék — Hogyan épithet manapság a szagény ember — A drágaság nem fog ki a falna­ magyaron Beépítik a kiosztott házhelyeket — Az ÚJ BARÁZDA tudósítójától — Neszmily, augusztus. Az én házam, az én váram. Az angolok után- ezt az elméletet ma már mindenütt vallják. Nálunk is. És főként mindenki szeretné úgy mondani, hogy ez az én házam, ez az én váram. Talán , soha úgy nem kívánkoztak az emberek a kis csa­ládi ház után, mint manapság. Érthető. A háznak, vagy csak a lakásnak le meg­becsülésére megtanított bennünket a nagy lakásmizéria. A régi jó békeidőben is arra törekedett a szorgalmas városi ember is, hogy saját házában lakhasson. Gazda­­embert pedig el se lehetett képzelni bérelt lakásban. A városi és fővárosi emberek milliói éltek bérelt lakásban — a városi élet ter­mészete szerint — és jóval kevesebben törekedtek arra, hogy saját házukban lak­hassanak, mint amennyien ma törek­szenek erre. Érdekes bizonyítéka ennek a fővárosi Kertváros-mozgalom, amelynek keretében a lehetőségeken jóval túl, sok­ezren jelentkeztek abban a reményben, hogy családi házhoz juthatnak. Mert nem kis dolog az, hogy az ember a saját lakásán belül zavartalanul az lehet, még többet jelent, ha ez a lakás a saját házában van. Fészekrakók Ennek elérésére ma elsősorban töfek­szik a házhelyrendezés során házhelyhez jutott emberek sokasága. Az ország külön­böző vidékein alkalmam volt látni, mint nőnek ki a földből egymásután a kis fa­lusi házak. Szegény emberek házacskái. Ez kissé különösen hangzik ma. Ho­gyan építhet ma szegény ember ? Ma, ami­kor a házépítés olyan hatalmas összegbe kerül. Persze úgy épül, ahogy tud. Szegény ember vízzel főz. A téglát és a kőművest nem tudja megfizetni, tehát felépíti házacs­káját saját erejével úgy, ahogy ősei is fel­építették. Ha a madár meg tudja rakni a fészkét, miért ne tudná az ember is? A magyar falvakban mostanság gyakorta lát az ember ilyen fészekrakókat. Négyféle módszer itt Neszmélyen is egyre épülnek az új házikók. Az országút mentén, szép helyen adtak házhelyet — az ország legjobb útja fut keresztül Neszmélyen, amely a magyar fővárost köti össze Béccsel — és itt ké­szülnek az új házak. Egypár vadonatúj házban már laknak is, bár az utca felé még ki sem vágták az ablakot az agyagból tömött falban. Érdekelt, hogyan építkezhetnek ma a kisemberek? Megtudtam, hogy négyféle építési mód­szert használnak. Készül olyan ház, amelynek részben terméskőből, részben téglából való a fala és palával fedett a tetőzete. Ez módosabb emberé és természetesen kőműves építi. Ilyenformán azonban kevesen tudnak épít­kezni. A legtöbben a másik három mód­szert választják. Építenek vályogból olyanformán, hogy pelyvával kevert agyagos földből tégla­­formát vetnek, kiszárítják és úgy rakják össze, mint a téglaépületet. Építenek töméssel, úgy, hogy falvastag­­ságnyira beállított deszkalapok közé tömnek erősen a polyvás agyagot. Természetesen nem egyszerre tömnek egész falat, hanem részletekben. Építenek aztán szalmából kevert agyag­iból úgy, mint ahogy a fecske rakja a fészkét. Ezt az építési módot úgy is hívják, hogy :fecskerakás Ez a legegyszerűbb módja az építésnek és a legkezdetlege­sebb. Legkevésbbé formás is, azonban azt mondják, hogy a legtartósabb­ hívők­ házai gyorsan fel­épültek Mostanában az ilyen falusi építkezé­seknél az az elv, hogy segíts magadon, megsegít az Isten. Egy ember nem tudna csinálni semmit. De összefog a család, a rokonság, összefognak barátok és osztályostársak. Az építtetők segítenek egymáson, ösz­­szedolgoznak. János bácsi és Mihály bácsi családjával segít megépíteni Pé­ter bácsi hajlékát, viszont­­— ha az övé elkészült — sor kerül Mihály bácsi, majd János bácsi hajlékára. Tető alá hozzák ügyesen. Így készülnek a szegény emberek kis házai manapság. Ehhez azonban fel­tétle­­nül­ összetartás kell. Amikor érdeklődöm ezek iránt a dolgok iránt, azt mondják: — A »hívők« házai épültek fel leg­hamarabb. — Kik azok a hívők?­­ — Hát a baptisták. — Azok is vannak itt? Igen. Nem sokan. De összetarta­nak. A munkában segítenek egymás­nak és már három házat felépítettek igy, egyesült erővel. „Fecskerakás. Vasárnap délelőtt az épülő házak felé visz az uram. Ünneplőibe öltözőn emberek sietnek a templom felé. Csönd van az épülő házak körül is. Egyik helyen azonban serény munka folyik. Gyerekek kannákban vizet hor­danak a közeli Dunából. Ingujjra vet­kőzött, térdig felgyúrt nadrága ember szalmával agyagot kever össze — nem kell agyagért messze menni, a házhely maga adja a falak anyagát is — két ember lapáttal adogatja fel a vályo­­­­got a mintegy két méteres falon álló harmadiknak, aki rátipor és eligaz­gatja. Ez az a bizonyos fec­kerakás. Odamegyek hozzájuk. Megkérdem, hogyan megy a munka. Megtudom, hogy aki a falat rakja, a készülő ház gazdája, öreg gazdasági cseléd, t*i* d*k Istvánnak hívják, régen szolgál a klosterneuburgi rend uradalmában. .Munka közben beszélgetünk. Az ér­dekelt, hogy egy szegény cselédember, aki hét közben napestig dolgozik a gaz­daságban, hogyan tudja összehozni ki házát és mennyibe kerül ez végered­ményben. Egy hét alatt — négyszáz arany­koronából Emberünk kapott tavaly négyszáz­nyolc négyszögölnyi házhelyet.. Fize­tett érte összesen kétszázötvenezer ko­ronát. Még tavaly megvette a házhoz szükséges faanyagot és cserepet. Bele­került egy millióba. Ugyancsak egy millióba került a földből egy méter magasan felrakott kőfal anyaga ,és munkadíja. Az ácsmunkát másfél má­zsa, búzáért vállalták s már el is ké­szült. Ez m­integy hatszázezer koro­nát jelent. Hátra­­ van még két ajtó, ez lesz eg­ymillió kétszázezer korona, két ablak, ez kétszázezer korona, a pad­lásdeszka­­másfél trililió. Összes kész­­kiadása tehát hat és egynegyed millió. Ha még, hozzáveszünk , aprólékos, előre nem látott kiadásként háromne­gyed milliót, akkor is hét millió papír­­koronából építi fel házacskáját s ele­­m még a zsid­k­ ára is ben­­ne van. Ez az összeg négyszáz aranykoronát tesz ki. Elmondja emberünk, hogy vasárna­ponként három-négy órát dolgoznak a házon négyen a barátaival, mert köz­k­ apon nem juthatnak hozzá. Azt mond­ja, egy hét alatt teljesen felépítenék a házat, ha egész napjukat erre áldoz­­hatnák. Arra a kérdésemre, hogy jó és tar­tós-e ez a fal, a szilárd meggyőződés hangján mondja: — Jó-e? Erősebb és melegebb ez a téglafalnál. Ha megszárad, olyan ke­mény, hogy a fejszét is rki­ujja . Eláll ez kérem kétszáz esztendeig is. Szól büszke önérzettel és rakja tov­ább a falat. Még hosszan elnézem az uj fészekrakók szorgos n­utkájá, és üröm­­mel állapítottam meg, hogy a nagy drágaság se tud kifogni a leleményes falusi magyaron, aki — ha kell — egy hét alatt is négyszáz aranykoronából megépíti házait. , SE, Pomoly zstvak. ■^•rfAiirr~Mi mi* "mrba' ■ rr ír"" A Jóvátétel! főbiztos szerdán Berlinbe utazik Elhárult az utolsó akadály . Az angol sajtó örömmel üdvözli a fordulatot Londonból jelentik. A londoni egyez­mény aláírásával a Dawes-jelentés ha­tálybalépéséhez szükséges törvényjavasla­toknak a német birodalmi gyűlésen történt megszavazásával most már a legutolsó nagy akadály is elhárult a szakértők ter­vezetének megvalósítása elől. Az a jegyző­könyv, amelyet Londonban szombaton alá­­írtak, a versaillesi szerződés óta a legfon­tosabb nemzetközi okmány. A jóvátételt főbiztos — ezt a tisztet ideiglenesen Owen Young tölti be -- már a mai nappal megkezdi működését. A most következő hetekben a francia és a belga kormány hozzálát a gazdasági kormányzat helyreállításához a megszállott területeken. Szeptember 12-án eltörlik a vámhatárt a megszállott és a meg nem szállott német területek között. Az angol sajtó nagy örömmel üdvözli ezt a fordulatot és hangoztatják, hogy most már Németországon múlik, hogy becsülete­­sen teljesítse azokat a kötelezettségeket, amelyeket magára vállalt. Minél nagyobb készséggel igyekszik ezeknek megfelelni, annál nagyobb a remény, hogy Francia­­ország gyorsítani fogja a Ruhr-vidék ki­ürítését, Párisból jelentik. A jóvátételi bizottság által tegnap kinevezett főbiztos szeptember 3-án Berlinbe indul, hogy megkezdje a Dawes-tervezet végrehajtási munkálatait. A Temps értesülése szerint a jóvátételi bizottság holnap elsejében fogja megálla­pítani, hogy Németország teljesítette a szakértői tervezet végrehajtásának előfel­tételeit. Másik fontos megállapításra öt héttel később, október 7-ikén kerül majd a sor, ameddig a szakértői tervezet szerint meg kell szervezni a végrehajtó- és ellen­őrző közegeket, létesíteni kell az új üzemi bankot és a vasúttársaságot, ki kell szol­gáltatni az ipari és vasúti kötvényeket, október 22 én azután a francia-belga meg­szállók átadják a kezelésükben lévő vas­utakat az új vasú­ttársaságnak. Ez a mű­velet december 7-ig fog eltartani. : A legjobb minőségű ARANY TIGRIS vászon reklámára IC 29.500 j­­ FLEISCHMANN IGNÁC-ná! KÁLVIN-tÉR 21 Címre ügyeljen ? Címre ügyeljen ! . —­--------------— -----------■'

Next