Új Barázda, 1930. szeptember (12. évfolyam, 198-222. szám)
1930-09-02 / 198. szám
1930 szeptember 3. kedd Ára 6 fillér Budapest, XII. évf., 198. sz. UIBiIMZM ELŐFIZETÉSI ARAB a má kir földmívelésügyi minisztérium kiadásában időnként megjelenő szakkiadványokkal és a „Rádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt. Egész évre 17 pengő, félévre 8 pengő B0 fillér, negyedévre 4 pengő 40 fillér, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 fő, vasárnapokon 12 fillér. Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. FŐSZERKESZTŐ: SCHANDL KÁROLY dr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VI. kerület, József körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: József 433—07, József 463—08. — Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: József 463—09. LEVÉLCÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDENNAP A szocialista vezérek lázító . . ■ . ■ . . ■ ^ . végezett szeptember elsején -------1 - TIMIM 11 ' Üzleteket, lakásokat fosztogatott, villamosokat, autókat rombolt a félrevezetett és felbőszített tüntető tömeg . A kirendelt karhatalom a főváros lakosságának biztonsága érdekében ismételten kénytelen volt fegyvert használni . Peyer Károly szocialista vezért, a tüntetés egyik főrendezőjét és Kiár Zoltán dr. demokrata városatyát saját tüntető híveik megtámadták és súlyos sebeket ejtettek rajtuk A déli hivatalos megállapítás szerint 1 halott, közel száz súlyos, 300 könnyebb sebesült a szocialista-kommunista tüntetés áldozatainak száma Úgy történt, amint az előrelátható volt és ahogy azt lapunk vasárnapi számában előre megjósoltuk: A szocialista agitátorok féktelen izgatása és terrorja az utcára csődítette a jobb sorsra érdemes munkásságot, de a sokat emlegetett és fennen hirdetett fegyelem felborult. A külső perifériák félrevezetett hada és a szocialisták közé vegyült kommunisták tüntetése rombolássá, fosztogatássá fajult. A szocialista vezérek 1918 októberét akarták újból felidézni Budapest utcáin! De ezúttal tévedtek! Mert ez a szerencsétlen nemzet sokat tanult és sem a nemzet becsülete, sem a polgárság személy- és vagyonbiztonsága nem engedi meg, hogy a tömeg mégegyszer úrrá legyen az utcán! Peyer Károly — akit értesülésünk szerint a saját vérszemet kapott elvtársai alaposan helybenhagytak — valamint Garami Ernő és társai azt hitték, hogy tervük beválik. Azt gondolták, hogy a tüntetések megindításával a munkásságot csak rá kell szabadítani az utcákra, a többi aztán magától jön! De tévedtek! A kormány nemcsak a rendet minden körülmények között fenntartani tudó fegyveres erő felett rendelkezik, hanem teljes mértékben bírja a polgárság és a falusi társadalom bizalmát, amely a mai súlyos gazdasági viszonyok között békességet, mindenek fölött azonban személyes vagyonbiztonságot kíván! A szocialista pártvezérek — akik lelkiismeretlenül elráncigálták munkahelyeikről a munkásságot és tudatosan belekergették őket a kötelességüket becsületesen teljesítő rendőrök kardése elé, — elvesztették a vakmerő játszmát!*(Az „Új Barázda“ tudósítójától.) Bármennyire is ígérték a szociáldemokrata párt vezetői, hogy a munkásság, amely szeptember elsején tüntető sétát rendez, meg fogja őrizni nyugalmát és hidegvérét, a munkanélküli felvonulás mégis zajos tüntetéssé és utcai harcokká fajult. Reggel 8 óra körül még teljes volt a csend és nyugalom. Az emberek békésen és nyugodtan jártak az utcán, csupán fontosabb útkereszteződéseknél állottak megerősített rendőrőrszemek, akik nyugodtan várták a bekövetkező eseményeket. Egyes fontosabb utcákban lovasrendőrök cirkáltak, vagy lovaikról leszállva, pihenő állásban vártak. A fővárosban körülbelül ez volt a helyzet háromnegyed tizenegyig: semmi rendzavarás, semmi összeütközés vagy tüntetés híre nem érkezett a főkapitányságra. Az első jelentések 11 óra körül arról számoltak be, hogy Újpest és környékének gyári munkássága nagyobb tömegekben igyekszik gyalog és villamoson a főváros belső területeire és hogy Kispesten, Pesterzsébeten és Kőbányán 11 órakor beszüntették a munkát és megindultak Budapest Az elemények, sajnos, megmutatták, hogy ,a pártvezéreknek nincsen hatalmaik a munkásság felett és ha egyszer a szenvedélyek elvakítják a munkásság józanságát, még a saját vezetőit sem kíméli. A szeptember elsejei munkásfelvonulás úgy kezdődött, mintha cseppet sem veszélyeztetné az utca rendjét, az utca nyugalmát. Amikor az emberek a kora reggeli órákban látták Budapest meginduló életét, még senki sem gondolhatta, hogy néhány óra múlva véres események színhelye lesz a város, hogy a szocialisták lapja által felheccelt és állandóan lázított tömeg olyan viselkedést fog tanúsítani, amelynek eredménye néhány halott s az a rengeteg súlyos és könnyebb sebesült lesz, akik már Budapest különböző kórházaiban fekszenek felé. Ugyancsak telefonértesítés számolt be arról is, hogy a Boráros tér környékén fiatal suhancok kommunista röpiratokat osztogattak. Az első munkástömegek a Soroksári-út irányából érkeztek a városba, tehát Pesterzsébetről jöttek. Ezek tizenegy óra után néhány perccel érkeztek a Nagykörútra, de felvonulásuk egészen az Damjanich utca sarkáig minden zavaró incidens nélkül zajlott le. Az első rendőri intézkedések Itt azonban már nyilvánvaló lett, hogy a tüntető séta nem marad néma tüntetés, mert itt már a tömeg hangosan ordítozni kezdett, sőt egyesek a kommunizmust éltették. A Dohányutca sarkán a különböző mellékutcákból kiáramló tüntető tömeg már az egész úttestet elfoglalta, úgy, hogy a rendőrség kirendeltsége oszlásra szólította fel az egyes csoportokat. A tömeg nem engedelmeskedett a rendőri intézkedésnek, mire egy lovasrendőrcsapat kezdte meg a szétoszlató munkát és a nagyobb csoportokat beszorította a Dobutcába. Közben természetesen több tüntetőt előállítottak a Hársfa utcai kapitányságra. Ezalatt Budapest külvárosaiból egyre nagyobb csoportokban érkeztek a munkások. Tizenegy óra után néhány perccel már megkezdődött az Andrássy-úti tüntető séta, melynek végén előző szocialista utasítások szerint, a munkásságnak a Ligetben kellett volna öszszegyűlnie. A kora délelőtti órák Megtámadják a rendőröket Mialatt az Andrássy-úton látszólag békésen folyt a munkásság felvonulása, az a tömeg, melyet a rendőrség a Dob-utcába beszorított, ismét öszszeverődött a Damjanich-utca, Szivutca és Rottenbiller-utca sarkán és hangos tüntetésbe kezdett, szidalmazta és becsmérelte a rendőrséget és követelte a nyolcórai munkaidőt. A rendőrség kivezényelt emberei türelemmel nézték a munkásság tünttetését, mert parancsuk volt arra, hogy csak végső esetben alkalmazzanak erősebb eszközöket. Ebben a pillanatban azonban a tömeg, mely folytonosan abcugolta a rendőröket, az úttestről köveket ragadott fel, mások, kik már előre megrakták zsebüket vasdarabokkal és kővel, ráta-