Új Barázda, 1933. december (15. évfolyam, 49-52. szám)
1933-12-03 / 49. szám
1533 december 3, vasárnap (UMRAZDá A hét politikai eseményei A képviselőház ülései. A gazdavédelmi javaslat megszavazása — Lord Rothermere angol-francia véd- és dacszövetséget hirdet A belföldi napi politika eseményeinek főtárgyai a gazdavédelmi javaslat és az egyetemi tüntetések voltak. Az utóbbival lapunk más helyén foglalkozunk, míg a gazdavédelmi javaslat parlamenti elfogadását örömmel üdvözöljük. A gazdák mai elesettségében erélyes segítő kezet nyújtott a javaslattal a kormány és különösen a kis földművesek birtokát mentette meg tulajdonosaik részére. Bízunk benne, hogy folytatólagos intézkedések is történnek majd az eladósodott mezőgazdák megmentése érdekében, de különösen fontos, hogy a mezőgazdasági jövedelem és a közterhek arányosítása érdekében és az ipari cikkek árának leszállítása tekintetében sürgős intézkedések történjenek. A képviselőház keddi ülését délután négy órakor nyitotta meg Almásy László elnök. A jelentések során közölte, hogy Meskó Zoltán az egyetemi tüntetések ügyében napirend előtti felszólalásra kért engedélyt. A Ház az engedélyt nem adta meg. Az elnök ezután szavazásra tette fel Tompíts Rezső indítványát, mely szerint a Ház mától kezdve nyolcórás üléseken tárgyalja a gazdavédelmi javaslatot. A szavazás során az indítványt nagy többséggel elfogadták. Esterházy Móric gróf a gazdavédelmi rendelet kiterjesztését kívánta az eladósodott egyházakra, iskolákra, valamint a védett birtokok hitelezőire is, mert az a kezes, aki obligót vállalt, nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, mint maga az adós. Hangoztatta, hogy a felügyelet nem avatkozhatik bele a védett birtok tényleges gazdálkodásába. Az export emelésében és a piacok megszerzésében van a segítés tulajdonképpeni módja. Arra kérte a minisztert, hogy a földbirtok valóságos jövedelmét vegyék alapul, mert a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszerese imaginárius szám. Az irányított termelés ellen beszélt ezután és azt állította, hogy az irányítás csak az export terén jogosult. Amíg a közterheket nem arányosítják, addig a gazdák komoly megsegítését nem lehet elérni. Kérte a pénzügyminisztert, fogjameg az idegen valutára szóló záloglevelek hazahozatalából származó konjunkturális hasznot. Sándor Pál azt állította, hogy a rendelet a földbirtokosokat a teljesen leroncsolódott egyéb társadalmi osztályok pénzéből akarja megsegíteni. A kicsi birtokok ugyanis kevésbé vannak eladósodva, mint a nagyok. Helyteleníti, hogy a rendeletet a miniszterelnök előzetesen nem tárgyaltatta le a 33-as bizottsággal. Kérte, hogy az adófizetési kedvezményt terjesszék ki a kereskedőkre és iparosokra, majd hosszasan bizonygatta, hogy a javaslat nem a bankok érdekeit szolgálja. Létay Ernő bizonyította, hogy tévedés volna azt hinni, hogy a kormánypárt a gazdavédelmi rendelettől várja a gazdasági élet megjavítását. Csak annyit lehet, várni ettől az intézkedéstől, hogy egyelőre visszatér a rend és nyugalom. Ulain Ferenc beszédére válaszolva, kijelentette, hogy a kötvényes rendezést jelen pillanatban lehetetlen keresztül vinni, mert ahhoz sokkal nagyobb tőke kellene, mint ehhez a javaslathoz. A javaslat nem védi a bankok érdekeit, csupán a magánjog szabályait tiszteli, amely kimondja, hogy az adósnak fizetni kell. Örömmel üdvözölte a kamatcsökkentést, amely a védett birtokok szempontjából négy százalékot, a nem védett birtokoknál pedig kettő és fél százalékot jelent. Ettől a fogyasztóképesség megnövekedését és az általános helyzet javulását lehet remélni. Arra kérte a pénzügyminisztert gondoskodjék arról, hogy a nem védett birtokoknál a gazdáktól ne követelhessenek túlzott törlesztéseket. A Tiszántúl helyzetéről beszélt ezután, amelyeket szerinte különleges védelemben kell részesíteni. A javaslatot elfogadta. Szeder Ferenc, majd Pintér László beszélt. Pintér szerint túlzás azt állítani, hogy a gazdavédelmi javaslat megoldja a válságot, azt mondani azonban, hogy semmit sem hozott, nem lehet. Meggyőződése, hogy a mai gazdasági körülmények között az adósságok ügyét véglegesen elintézni nem lehet, mivel pedig ez a javaslat olyan intézkedéseket hozott, amelylyel közelebb érünk a végleges megoldás felé, örömmel elfogadja. Griger Miklós után Fenyő Miksó szetárt fel és hangoztatta, hogy mindenki meg van győződve a mezőgazdasági válság megoldásának szükségességéről. Meg akar azonban emlékezni Magyarország külföldi adósságairól is. A londoni konferencia — állapította meg — mindenképpen meddő maradt, tehát megnyílt a jogunk, hogy a magunk dolgát most önálló elhatározással intézzük el. Helyes megoldásnak azt találná, hogy a rövidlejáratú adóságainkat hosszúlejáratúra változtatnánk át, míg a Hosszúlejáratú hitelek és adósságok kamatterhét három és fél százalékban állapítanánk meg. Megadná a jogot a külföldi hitelezőknek, hogy revideálják az ország helyzetét és ha megállapítanák, hogy mezőgazdasági terményeink árai emelkedtek és külkereskedelmi mérlegünk javult, akkor ezt a kamatot felemelhetnénk, de legfeljebb öt százalékra. Ha ezek a külföldi adósságok így rendeztettek, akkor majd sor kerülne a belföldi adósságok rendezésére is. Kétségtelen, hogy ez a mostani rendezés nem oldja meg a kérdést és félni kell attól is, hogy két év múlva ismét újabb rendezéshez kell nyúlni. Az is bizonyos, hogy új hitelekről addig szó sem lehet, amíg a végleges rendezés meg nem történik. Ezt csak kötvényesítéssel tudná elképzelni és erre a célra kiváló szakemberünk is van Imrédy Béla személyében. Rendkívül fontosnak tartja a tárgyalás alatt lévő javaslatot és azt így elfogadja. Csupán arra kéri a kormányt, hogy a tízholdas kisbirtokokra megállapított kedvezményeket harminc holdig terjessze ki. A csütörtöki ülésen az első felszólaló Simon András volt, aki a javaslatot nagyon üdvösnek tartja és a javaslat legnagyobb eredményét a tíz holdon aluli kisgazdák megsegítésében látja. Dán Ferenc felszólalása után Kállay Miklós földművelésügyi miniszter állott felszólásra: — Megnyugtatóig hat a kormányra, hogy a felszólaló képviselők a rendelet célját megértették. Minden kérdés, amely az ügyben felmerül, nemcsak a pénzügyminiszterre, hanem a kormány összességére tartozik. Egyébként megállapítom, hogy mint egyszerű kormánypárti képviselő, évekkel ezelőtt én emeltem először szót a gazdaadósságok rendezése érdekében. Nem hiszek Ulain pénzügyi tervezeteinek végrehajthatóságában, mert akik a kérdésnek szakértői, ellentmondanak neki. A kifogásolt 175 millió tizenöt év alatt lesz törlesztendő, az évi hozzájárulás a nemzeti jövedelemnek fél százaléka. Ezt az áldozatkészséget elvárhatjuk a közösségtől. A képviselő úrnak azt válaszolom, menjen el vidékre és nézze meg ett a helyzetet, majd meglátja, hogy mire telik a falunak. Ez a gazdarendelet nem segít minden gazdán, de a rendeletet nem lehet egyesekhez alakítani, meg nem érdemelt és igazságtalan előnyöket senkinek sem lehet adni. A rendeleten sem a magyar gazdasági élet, sem a mezőgazdaság jobb értékesítése nem javul meg. Ilyen segítséget nem lehet végrehajtani, mert ez rombolással járna. A tőkét nem szabad megbuktatni, hanem a közgazdasági élet szolgálatába állítva, a mezőgazdaság céljaira is fel kell használni. A bankok tőkéjéhez nem lehet hozzányúlni, csak azt lehet kívánni, hogy ne kezeljék drágán a pénzt. Bejelentem a kormány nevében, hogy a kataszteri tiszta jövedelem értékhatárát egyes vidékekre megváltoztatjuk. Ezzel bizonyos aránytalanságot akarunk kiküszöbölni. A tiszántúli gazdák 100 koronás kataszteri tiszta jövedelmének határát 250 pengőre emeljük fel. A védett birtokká nyilvánítási kérelmek határidejét meg fogjuk hosszabbítani. Hogy mennyivel, az azoktól a jelentésektől függ, amelyeket most várunk. Hangsúlyozom azonban, hogy a gazdák saját érdekükben siessenek az afölötti döntéssel, hogy élnek-e a védettség jogával, vagy sem, mert hosszú ideig a lebonyolítást hozni nem lehet. Számos kérdést, amely itt elhangzott, a kormány megfontolás tárgyává tesz. A katasztrofális borsodi, abaúji terméseredmények késztették a kormányt arra, hogy a Tiszántúl érdekeivel külön foglalkozzanak. Különböző szakemberekből álló bizottság sürgősen kimegy az érintett vidékre, a vidék helyzetének tanulmányozására, ezek tesznek majd javaslatot a megoldásra nézve, a többlt gazda kára nélkül. A tízmillió pengőre rugó és elővásárlási célokra kiszakított pénz azt jelenti, hogy ha megmozdul a föld a régi tulajdonosoktól, akkor azt a földműves kezébe adjuk tovább. Én nem akarom a nagybirtokok elmúlását látni, de ha ilyen mégis megtörténik, úgy kerüljön az a föld a kisgazdák kezébe. Nem bírja meg a nemzet ereje, hogy itt bármit összeromboljanak. Néhány iparcikk árát már leszállítottam, a kartelizált ipari cikkek árát könnyű leszállítanunk, a szabadforgalom iparcikkek árát azonban nem tudjuk könnyen megfogni. Az iparcikkek árának elszállításával a magyar mezőgazdaság még nem menthető meg, nem menthető meg az adóztatással sem. Még ha a legolcsóbb külföldi árakra is leszállítjuk az iparcikkek árát, még akkor sem lesz gazdaságos a mezőgazdasági termelés, hanem az agrártermékek árát kell emelni. Olcsó cikkeket a fogyasztóközönség drágán fizet. — Az Irányított gazdálkodás lesz az értékesítés új alapja. Nem szabad ezt lebecsülni, hiszen a dohány- és a cukorrépatermelésnél már megvan. A cikória, a borsó és a magvak termelésénél is megvan ez. Területcsökkentés nélkül kell a jobb értékesítést biztosítani. Boldog leszek, ha ezt a gazdák csinálják. Úgdolom azt, aki csak örökösen gáncsol, aki nem fekszik bele úgy egy kérdés tanulmányozásába, mint egy diák a tanulásba, mielőtt a kérdéshez hozzászól. Akivel eddig beszéltem a rendeletről, mindenki azt mondotta, hogy többet nyújtott a rendelet, mint amennyit vártak. Ezt igaz meggyőződésből mondták, amit őszinte elismeréssel veszek tudomásul és ennek tudatában nyugodtan bocsátom útnak a rendeletet. Éber Antal, Ulain pénzügyi tervéről azt mondja, hogy az nem egyéb, mint bűvészmutatvány. Védelembe veszi a hitelszövetkezeteket, a kereskedőket, akiknek adóhátraléka számára legalább ötéves kamatmentes részletfizetési kedvezményt kér. Szembeszáll az irányított gazdálkodás tervével, azt mondja, hogy Purgly Emil miniszter korában a tengeri termesztésre való ösztönzéssel leszorította a kukorica árát, a búzakivitel elrendelésével lehetetlenné tette, hogy a 14 pengős búzát kivihessék az országból, de amikor rájött arra, hogy kétmillió mázsával több a búza és az ár leesett 10 pengőre, akkor megengedte a kivitelt. Akik a tervgazdálkodás mellett sürögnek, , azok azt akarják, hogy bennmaradjanak azok között a birtokosok között, akiknek termőterületeit nem fogják szabályozni. Láng Lénárd a napirendhez szólva, a mezőgazdasági termékek alacsony árát tette szóvá. Azt kívánta, hogy a kormány vegye meg a búzakészletet és adja el külföldön. Pénteken az ülés megnyitásakor, az elnök bejelentette, hogy december hó 13-án tárgyalja az összeférhetetlenségi bizottság Turchányi Egon és Eckhardt Tibor összeférhetetlenségi ügyét. Közölte, hogy Temple Rezső a gazdajavaslatok tárgyalásán nyolcórás ülés tartását indítványozza, ami felett kedden fog dönteni a Ház. Az első felszólaló Fábián Béla volt, aki azt követelte, hogy mindazok az állampolgárok, akiknek adóhátralékuk van és a folyó évi adókötelezettségüknek eleget tesznek, tízéve a kamatmentes törlesztési kedvezményt kapjanak, továbbá, hogy a védett birtokok tulajdonosai — amennyiben a rendelet megjelenése óta új adósságokat csináltak — ne essenek a védelem kedvezménye alá. Tóth Pál nagyon helyesnek tartja azt, hogy a gazdákon segíteni akar a kormány, ami annál is inkább érthető, mert a magyar földön áll és épül fel az ország. Ezután Eckhardt Tibor beszélt. Az egész teherrendezés szerinte lényeges segítséget nem jelent a gazdatársadalom számára, viszont az államra nagy terheket ró. — Érdemben most végre helyesen vonta le a kormány a megoldási lehetőségeket, — mondotta beszéde folyamán — de nem szabad megállítani a további segítség folyamatát, mert ha van is olyan gazdaréteg, amely tehermentes, elég katasztrófa, hogy nagy számmal vannak eladósodott gazdák. Kizárólag a bank számára dolgozik a mai kamatok mellett a föld. A birtokos számára nem marad semmi. — A magánügyességi eljárásnak — folytatta — száz holdon aluli gazdáknál hivatalból költségmentesen kell megindulni, a kényszeregyességi eljárás elve az kell, hogy legyen, hogy megmaradjon a tulajdonos kezében a birtok. Nem követelhető tőle több, mint a földjáradék, vagyis holdanként egy métermázsa búza, mert a többi munkabér, jövedelem, amelyre a kisbirtokosnak megélhetés szempontjából van szüksége. Szükség van a Nemzeti Bank hivatalos kamatlábának jelentékeny leszállítására. Ez nem lehet több, mint három százalék. Ha a magyar államnak van 175 millió pengő pénze elveszett moratóriumra, akkor vállalhat 250 millió pengő kötelezettséget is egy végleges rendezés érdekében. Ez nemcsak a mezőgazdaságra hatna jótékonyan, hanem a gyáriparra és a kereskedelemre is. A fejlődő magyar gazdasági élet megindítására volna ez a mód alkalmas. A hosszúlejáratú adósság rendezése elmarad. Hogyan lehetséges, hogy a transzferkassza javára vígan folyhatnak az árverések. Ezt az állandóan nyugtalanító jelenséget ki kell küszöbölni. Aránytalan nyerészkedését a záloglevél- üzletnek meg kell akadályozni. ■Ilakisits Géza szerint a falu ma lesülyedt oda, ahol 60 évvel ezelőtt volt. Támadta a gyufakartelt, a cukorkartelt. A falusi lakosság már képtelen cukrot vásárolni. A búzának nincs ára, ennek ellenére a kenyér drága. A mezőgazdasági válság oka a munkabérek leszállításával is magyarázható. A képviselőház legnagyobb érdeklődésre számot tartó ülése november hó 29-én volt, mikor is megszavazta a Ház a gazdavédelmi javaslatot. Az ülés első szónoka Magyar Pál volt, ki hibáztatta, hogy a gazdavédelmi rendelet parlamenti és bizottsági tárgyalás mellőzésével lépett életbe és hogy a pénzügyminiszter nem terjesztett el ügyben megfelelő statisztikai adatokat a Ház elé. Patacsi Dénes felelt Magyar Pál felszólalására és megállapította, hogy a javaslat célja nem a végleges rendezés, hanem gyors segítségnyújtás. Kérte a védettség kiterjesztését a falusi tanítóság, továbbá az iparosság és kereskedelem részére és kamat- és adóhátralék fizetési könnyítéseket kért.