Új Élet, 1960 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1960-09-25 / 18. szám

Vass Éva és Uray Tivadar a Vihar egy­ik jelenetében FORRÓ SZÍNHÁZI ESTEK.. B­ukarestben nagy sikerrel vendégszerepelt a budapest-­ Madách Színház együttese. A Bukarestben lejátszott négy előadást a Municipal Színház budapesti elődásaival egyidejűleg, csere-vendégjáték keretében mutatta be. A négy előadás — Bródy Sándor Medikusa, Csehov Cse­­resznyéskertje, Fehér Klára Nem vagyunk angyalok című vígjátéka és Shakespeare Vihar című regényes színműve mellett a magyar és a román színészek értékes eszmecseréken és sajtóértekezleten vitatták meg a szocialista-realista igényű színjátszás jelenkori kérdéseit. T­érjük, nyilatkoz­­-* *■ zék bukaresti tapasztalatairól — kér­tük Gábor Miklóst, a nálunk is népszerű magyar színészt. — Igazán szép és hasznos volt. Sok szí­nésszel és színházi szak­emberrel találkoztunk. Nagyon kulturált, hoz­záértő emberek. Jó volt hogy megismertük egy­mást, jó volt, hogy ta­lálkozásaink során sa­ját dolgainkról, egy­mást érdeklő szakmai kérdésekről beszélgettünk. Kiderült, hogy volt bőven miről vitatkoznunk, elbeszélgetnünk. Van abban valami, hogy ha mi, színészek egy másik ország művészeit nézzük, jobban látjuk önmagunkat. Mi a saját munkánkat most ennek az új közönségnek a szemével láttuk és felleltük azokat a hibákat, amelyeket otthon nem vettünk észre. Ezt én a színpadi szerep­lésem során a közönség reagálásából és az utólagos véleményekből pontosan megéreztem. Egy ilyen kultúrcsere tehát arra is jó, hogy otthon, az állandó munkánkban ne elégedjünk meg az egyszerű „hazai“ eredményekkel és — hogy úgy mondjam — nemzetközi viszonylat­ban nézzük és bíráljuk önmagunkat. Művészi fantáziánkat, gondolkozásunkat tágítja egy ilyen tapasztalatváltás. Érdeklődéssel várjuk a­ folytatását. P. L. A baneasai repülőtéren: Megérkezett a Madách Színház együttese indulnak a Municipal Színház művészei 'd­nV2- t t-G­LX ct a. JHC (jJ-d'Tv. — GLZ-f Cc C-lZ-HJ- £st ÍZ-Z-ÍC£ dntL/ ctj 'Tht.'ni aivc&esK­t&zt/cc-f­f 'TC/lU^/C­ttr­ l I ■-hCLcjjtn Jjdh diifit 4aiu-ctu/Kt ct «aa/iî^. B­udapesti vendégeink közül kétségtelenül Tolnay Klári állt leginkább az érdek­­ődés középpontjában. És mégis talán ő volt a legszerényebb, a legcsendesebb. Nem kapatta el a hosszú évek állandó sikersorozata, dicsősége. — Most itt Bukarestben még inkább át­­éreztem, hogy egy ilyen művészcsere rend­kívül hathatósan szolgálja a népek testvéri­ségét. Felemelő érzés ilyen szent, nagy emberi célt szolgálni. Tehát ez a csere rendkívül üdvös és nagyon jó lenne, ha állandósulna. Szeretném, ha legközelebb hosszabb időt tölthetnénk majd itt, hogy jobban meg­ismerhessük elsősorban a román színjátszást, és ezt a gyönyörű, épülő országot és rokon­szenves népet. — Legújabb színpadi és filmszerepei? — Két új színpadi szerepre készülök. Az egyik Miller Pillantás a hídról, a másik Németh László új darabjának, A nagy csa­ládnak női főszerepe. Németh László darabja különösen érdekes, mivel mai életünkről szól és érdekes problémát vet fel. Én ebben a darabban egy negyven éves értelmiségi asz­­szonyt játszom, akit leköt a mindennapi hivatása, s emiatt megbomlik a családi élete. A múltba gyökerező, de ésszel-lélekkel már az építő jövő felé tekintő értelmiségi asszony­­ki S 18/1960 E­zeket a sorokat írta az I­j Élet számára érkezésének napján Lray Tivadar, a kiváló magyar színművész. Közvetlenül el­utazása előtt pedig kijelentette: „...És most, a távozás pillanatában elmond­hatom, hogy itt-tartózkodásunk során még nagyobb szeretetet tapasztaltam, mint a fogadtatáskor. Jól esett a közönség forró lelkesedése. Ezt nemcsak az előadás alatt, hanem szinte minden lépésünk alkalmával — akár a fővárosban, akár a sinaiai kirán­dulásunk alkalmával — tapasztalhattam. A Román Népköztársaságban szeretik a szépet, szeretik a művészetet. Tovább kell mélyíteni, szélesíteni a ro­mán-magyar kultúrkapcsolatokat, mert ebből mindkét népnek csak haszna lehet. Az Új Élet útján is sok szeretettel üdvöz­löm Bukarest színházi közönségét és szín­művészeit, szerepe nagyon bonyolult, de igen hálás fel­­adat, amelyre nagy lelkesedéssel készülök. — Filmszerepek? — Most fejeztük be Bacsó Péter új filmjét, amelynek címe: Fűre lépni szabad. A film egy színésznő és egy nagyvállalati igazgató házaspárról és családjáról szól. A házaspár nem látja, vagy nem akarja látni, hogy mi­lyen változásokon megy keresztül a világ. Ők még a múltba kapaszkodva élnek, de leá­nyuk már a mai idők­ gyerm­eke. Ebből szár­mazik a konfliktus, amely végül is az új életet kereső fiataloknak nyújtja a megol­dást. Én a régi világról álmodozó színésznő­anyát játszom. Ez egy kicsit komika-szerep — talán az első ilyen, amelyet életemben alakí­tok. /óv­a­yi_ BUKARESTBE Tolnay Klári és Septimiu Sever a baneasai repülőtéren jó barátokként üdvözölték egy­mást Friedmann Miklós felvételei

Next