Új Ember, 1970 (26. évfolyam, 1226-1277. szám)
1970-04-19 / 1241. szám
statorikus szemmel emlékülése KecskemétenAz építészet megfagyott zene — szokták mondani. De ki gondolná, hogy Teilhard de Chardin gondolatai épületekké fagynak, talán már a közeljövőben, a harmadik évezred városaiban. Pedig ezt vallja Soreli, egy amerikai szobrász és építész, aki washingtoni kiállításán toronymagas lábakon álló, fémből, betonból, műanyagból készült gömb és piramis alakú városmodelleket mutatott be, amelyeknek háromszáz emeletes tömbjeiben mozgólépcsők, futószalagok, gyorsliftek szolgálják vízszintes és függőleges irányban az emberek közlekedését, egymással való érintkezését s így mindenki a legrövidebb idő alatt mindent és mindenkit könnyen és gyorsan megtalálhat. A jövő városának tervezőjét megragadták a katolikus filozófus gondolatai és fantasztikusan ható városmodelljeit ezek sugallták. Teilhard szerint a szerves élet fejlődése minden életfunkció fokozódó összefonódásához vezet. Az embernél, aki Aquinoi Szent Tamás szerint „valamiképpen minden”, tehát mikrokozmosz, vagyis bizonyos értelemben a mindenség kicsiben, a kölcsönös vonatkozások sűrűsége egyelőre elérte tetőpontját és ez a tudat fejlődéséhez vezetett. Soleri szerint Teilhard fejlődéstörvénye a társadalom szervezetére is érvényes. Valamely emberi társadalom életének funkcióit a lehető legkisebb téren belül, a lehető legnagyobb összetettségűvé kell fokozni, mert különben a társadalom alacsonyabb szintre esik vissza. A Teilhard gondolataiból fogant elképzelés válasz az elrákosodó amerikai városfejlődésre. A keleti partokon széthúzódó városok elősegítik a társadalom elporladását. Soleri szerint ez nem szolgálja már az emberek kölcsönös kapcsolatát, és az emberi tudat fejlődését, Teilhard szavával élve: a nooszférát. Lehet, hogy a következő évezred városainak Teilhard lesz a szellemi atyja? Ki tudja? De azt érzi az ember, hogy a szellem s a gondolat valamiképpen testet ölt s a lélek ott fű, ahol akar. A „Költészet napjá”-ról országszerte megemlékeztek: a rádió, televízió milliók figyelmét irányította az irodalmi alkotások felé, új verseskötetek kerültek a könyvesboltokba s onnan az olvasókhoz. A szépirodalomnak ezen az ünnepén nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a versek, irodalmi művek mit jelentenek a hívő ember fejlődése szempontjából. A valóság bemutatásával a költők önmagukat tárják fel. Goethe szerint: „Költeni anynyi, mint gyónni”. Ibsen pedig azt mondta: „Költeni anynyit tesz, mint ítélőszéket tartani magunk fölött”. Sik Sándor így tanít: „S aki a költőket követni tudja ebben — és könnyű követni őket, mert művészi értékeikkel szinte magukkal ragadják azt, aki átadja magát a vonzásuknak — az olyan iskolát jár végig, amelynél termékenyebb előkészítés a lelkiismeretvizsgálat és az elmélkedés számára alig elképzelhető.” A metró „szórakoztató” jellegéről a lapokban már több humoros glossza megjelent, arról ugyanis, hogy az utazó közönség egyelőre nem feltétlenül utazási célból veszi igénybe a metrót. Ahogyan az ajándékot kapó gyerek azonmód kipróbálja az új hintalovat vagy fésülhető hajasbabát, úgy özönlik most a nép a metró felé, nemcsak budapestiek, hanem az épp ezért idevándorló vidéki kiránduló csoportok is metróznak és mozgólépcsőznek. A mozgólépcsőn olyan a hangulat, akárha a Vidám Park új csudatalálmánya lenne. Vasárnap aztán az izgalom, a tömeg, a metrózó kedv sokszorosára emelkedett — fékezhetetlen játékkedvvel örült mindenki az új ajándéknak. A metró tisztviselői pedig fáradhatatlan nevelőkként, szelíd hangon fegyelmezték a szilaj játszókedvet Állandóan- szólt a hangszóró hangja s minthogy vasárnap volt s a szülők karjukon kisgyermekeiket is elhozták, a vezetőfülkéből minden állomásnál felhangzott: „Kérjük kedves utasainkat, adják át helyüket a kisgyermekkel utazóknak!” Ez a figyelmeztetés, hogy legyünk most is figyelmesek, mindig újra és újra mederbe terelte a féktelen hangulatot s egyszeriben meghatóvá, közös, szép játékká varázsolta. Száz holland parasztasszony, akik az ország hivatalos mezőgazdasági politikáját nem helyeselték, elrabolta P. J. Lardinois földművelésügyi minisztert. Lardinois egy fríz mintagazdaságot szemlélt meg, amikor hirtelen körülvették az asszonyok és egy autóbuszba tuszkolták. Tettüket olyan ügyesen hajtották végre, hogy a rendőrség nem tudta meggátolni a rablást és a minisztert Coostervolde fríz város szállodájába vitték. Kénytelen volt ott több óra hosszat az elkeseredett asszonyok érveit és panaszait hallgatni, mielőtt viszszanyerte volna szabadságát. A miniszter fogságából szabadulva kijelentette, hogy az asszonyok ellenvetései nem voltak minden tekintetben alaptalanok, sem pedig értelmetlenek ... Az asszonyok egyébként mielőtt szabadon bocsátották volna foglyukat, engesztelésül egy díszes fríz fajansz-tányért ajándékoztak a miniszternek. A tányéron ez a felirat volt olvasható: „A tettek többet nyomnak a latban, mint a szavak.. Sok emlékezés bizonyítja, milyen nagy hatása volt Sík Sándornak Radnóti belső és költői fejlődésére. Paku Imre Irodalmi mozgóképek című emlékezése a Látóhatárban érdekes vonásokkal egészíti ki Síknek, a szegedi professzornak az arcképét. Arról ír Paku, milyen érdekes körülmények között a gyűjtőívek segítségével — terjesztették könyveiket a szegedi fiatalok, köztük Radnóti Miklós is. „ ... A gyűjtőíveket az egyetemi fiatalság körében köröztem — írja —, tehát nem a szegedi társadalomban, a fiatalság haladó rétege valóban szűkös zsebpénzéből teremtette elő a méltányos vételárat. Irodalomtanárunk, Sík Sándor, legtöbbször, mint professzori rendelő, utoljára írta alá az ívet, ugyanis nem akartuk, hogy hallgatóit nevével befolyásolja. Az első helyet mindazért biztosítottam számára: az ív legelső sorában egy ceruzával írott N. N. szerepelt, majd amikor megvolt a tizenkilenc aláírás, az első helyről N. N.-t töröltem, és mint fenntartott helyet, kedvelt tanárunk jellegzetes névaláírásával elfoglalta. Később eza csalafintaság kiderült, s mindanynyian jót mulattunk rajta.” Íme, újabb kis adalék Sík Sándor arcképéhez. 2 Szihárd NAPI SZENTÍRÁSOLVASÁS Jézus az Isten országának földrejöveteléről is beszélt: ez az ő követőinek példás élete. Azonban ez az ország csak a világ végén lesz végleges: Krisztus erről is beszélt, hogy követői készen álljanak. — Ehhez azonban Isten segítségére van szükség, ezért Jézus példabeszédet mondott az igazságtalan bíróról, aki egy özvegy kitartó könyörgésére mégis igazságot tett; ugyanilyen kitartással kell nekünk is élnünk. Az alázatos imát Krisztus a farizeus és a bűnös vámos példabeszédével szemléltette. — Krisztus követőinek lelkileg függetlennek kell lennie a vagyontól, ezt a gazdag ifjú esetével világította meg az Úr. Követőinek viszont megígérte, hogy mérhetetlen kárpótlást nyernek önzetlenségükért. Ápr. 19. vasárnap. 1. olv.: Apostolok Cselekedetei 4, 8—12. — 2. olv.: János I. levele 3, 1—2. — Evangélium: Szent János szerint 10, 11—18. Apr. 20. Hétfő. Lukács evangéliuma 17, 28—37. Isten országának végső eljövetele. Apr. 21. Kedd. Lukács 18, 1—8, bizalommal és kitartóan kell imádkozni. Apr. 22. Szerda. Lukács 18, 9— 17, alázatosnak kell lennünk. Apr. 23. Csütörtök. Lukács 18, 18—27. Isten országa és a gazdagsága. Apr. 24. Péntek. Lukács 18, 28— 34. Krisztus követőinek jutalma. Apr. 25. Szombat. Lukács 18, 35- 43, amerikói vak meggyógyítása. SZENT ISTVÁN SZEMÉLYISÉGE AZ EZREDFORDULÓ TÜKRÉBEN A Szent István Társulat igazgató választmánya most tartotta meg szokásos negyedévi gyűlését. Az összejövetelen megjelentek Szabó Imre, Bánk József, Kisberk Imre és Zemplén György püspökök. Kegyelettel emlékeztek meg a minap elhunyt Hamvas András érsekről, majd Bóka Imre tb. kanonok, a számvizsgáló bizottság elnöke tette meg jelentését. Ezután Pelsőczy Ferenc igazgatóválasztmányi tag tartott figyelemre méltó előadást „Szent István király személyisége az ezredik évforduló tükrében” címmel. Az V. Stockholmi Konferencia ülése Március 28-án, nagyszombaton ült össze Stockholmban a Szakszervezetek Kultúrházában az V. Stockholmi Konferencia. Magyarországot mindenekelőtt az Országos Béketanács népes küldöttsége képviselte Réczey László profeszszor, alelnök vezetésével. Kívülük Bartha Tibor református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, az Országos Béketanács elnökségi tagja, Tóth Károly, a Magyarországi Református Egyház Zsinata Külügyi és Sajtóosztályának vezetője, mint a Keresztyén Békekonferencia küldötte és Várkonyi Imre prépost, kanonok, az Actio Catholica országos igazgatója, mint a Berlini Konferencia küldötte jelent meg magyar részről. A plenáris ülésen, amit Bertil Svehnström, a stockholmi konferencia nemzetközi állandó bizottságának elnöke nyitott meg, két kiemelkedő esemény zajlott le. Felszólalt a vendégként jelenlevő Luan Thuy államminiszter, a Vietnami Demokratikus Köztársaság delegációjának vezetője a párizsi tárgyalásokon és éles logikával mutatott rá mindazokra az igazságtalanságokra, amelyek a vietnami népet sújtják. Beszámolót tartott egy megkínzott vietnami kislány is azokról az embertelenségekről, amelyeket az agresszorok követtek el. Ugyancsak mély hatást tett a jelenlevőkre William C. Davidon amerikai professzor beszéde, valamint a kíséretében megjelenő amerikai fiatalok bátor kiállása, akik a magukkal hozott behívók öszszetépése és felgyújtása által juttatták érvényre tiltakozásukat. Három bizottságban folytatta munkáját a konferencia a plenáris ülés után. Közülük az első a vietnami népnek nyújtott politikai segítség kérdésével, a második az amerikai kegyetlenkedésekkel, míg a harmadik, amelyben Várkonyi Imtére és Bartha Tibor református püspök is helyet foglalt, a szenvedő népnek nyújtott anyagi segítség módozataival foglalkozott. A bizottság ülésén Kárász Győző nyugalmazott nagykövet számolt be a magyar társadalom által eddig adott segítségről, ezt követőleg Bartha Tibor hangoztatta a különböző világnézetű embereknek a humánum terén elért gyümölcsöző eredményeit, végül Várkonyi Imre emelkedett szólásra s bőven vázolta a magyar katolikus egyháznak, a püspöki karnak és az Opus Pacisnak segítő tevékenységét. Felszólalásában kiemelte, mivel Vietnamban élő egyházi élet van, a magyar katolikus egyház liturgikus tárgyakkal, ruhaneműekkel és miseborral is támogatta Vietnam katolikusait A munkacsoport elnökévé Martin Niemöller evangélikus lelkészt, az ismert fasisztaellenes békeharcost választotta. A konferencia háromnapi tanácskozás után ért véget. A verebi templom (plébániahivatal Pázmánd) restaurálására több kisebb nagyobb adomány érkezett Possonyi László „Vasárnap Pázmándon” című riportjának indítására. A legnagyobb adomány N. N. Bpest. V. jelzéssel 1000 forintos értékben érkezett s az adomány küldője kérte az összeg lapunkban való nyugtázását. Ezúttal mondunk köszönetet a pázmándi plébánia nevében is az összes nagylelkű adakozóknak. Két egyházmegye papságának (Folytatás az I. oldalról) vett jelként álltunk egy olyan történelmi változás előtt, amely új gondolkodást, új berendezkedést igényelt. Éreznünk kellett, hogy az új nem fér bele a régibe és keresnünk kellett a módját annak a magatartásnak, melyet isteni gondviselés révén András érsek egész életművében megtestesített Elutazott Rómába, hazajött. .. Elutazott Moszkvába, visszajött. Látta, hogy a tézis és antitézisből szintézist kell keresni. Amikor az érseki székek üresedése után ő lett a püspöki kar elnöke, egész tevékenységét ennek a szintézisnek a kimunkálásába állította. — Ebben az ünnepi órában telen van a lelkünk jubiláló hangulattal. Ugyanakkor komolyan él a lelkünkben az is, hogy amikor a múlt már jelentté lett, amikor a törénelmi korforduló már valóság, akkor a múlt tanulságaiból meg kell látnunk a jövő feladatait is. És itt a mi új liturgiánkra utalok, és idézem azt a békeimádságot, melyet az új liturgia kiemelt a csendességből. Odafordulunk a történelmet irányító, gondviselő Istenhez és azt mondjuk: „Ne vétkeinket nézzed, hanem egyházad hitét és őrizd meg egyházadat szándékod szerint békességben és add meg neki a teljes egységet!” Ünnepi elhatározásunk csak az lehet, amiért ebben imádkozunk. Példát véve az ószövetségi jubileum fogalmáról, számoljuk fel azt, ami a múltban vétek volt, erősítsük azt a hitet, amiben egyek vagyunk, és amivel a békét akarjuk szolgálni. Ez az ünnepség jelentse számunkra azt a felszólítást is, amit az új liturgiában hangosan mondunk: engesztelődjetek ki szívből egymással! Ne legyen szakadás, ne legyen különbségtétel abban, amit együtt akarunk szolgálni. Amikor a megtett utat nézzük, a döbbenet, a tájékozódás, majd az eligazodás tapasztalatai ösztönözzenek bennünket arra, hogy új energiákkal, új lendülettel próbáljuk továbbvinni azt, aminek kezdetét láttuk. — Amikor András érseknek, mint újonnan fölszentelt püspöknek az életműködése kezdődött, március volt. De márciusi ibolyák mosolygása és illata helyett vérrózsák haragos színét látta. Mi a mostani jubiláló ünnepünkben már nem vérrózsákat, hanem a virágzás zsendelését látjuk ebben a tavaszban és hisszük, hogy a tavasz nemcsak kizsendül, hanem meghozza a nyarat és a termő őszt is. Ezután Farkas József, a Hazafias Népfront megyei titkára köszöntötte az ünnepség résztvevőit. Az ünnepséget a kecskeméti Aranyhomok-szálló különtermében díszabéd követte, amely alatt Bánk József váci megyéspüspök mondott az ünnepi találkozó jelentőségét kihangsúlyozó pohárköszöntőt. m. f. Fogadás a kitüntetett egyháziak tiszteletére Mint már megírtuk, hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján egyháziak, köztük katolikus papok is, mégpedig dr. Balogh István, dr. Beresztóczy Miklós, dr. Horváth Richárd, dr. Babocsa Endre és dr. May Béla magas állami kitüntetésben részesültek. A kitüntetettek tiszteletére április 2-án az Állami Egyházügyi Hivatal fogadást adott a Vörös Csillagszálloda különtermében, amelyen az Állami Egyházügyi Hivatal vezetőségén kívül megjelentek a különböző egyházak vezetői és kiemelkedő képviselői, valamint más közéleti személyiségek. Miklós Imre miniszterhelyettes, az Állami Egyházügyi Hivatal első elnökhelyettese köszöntötte a kitüntetetteket, s többek között ezeket mondta: — ... Az elmúlt 25 esztendő eseményeire és eredményeire emlékezve, külön szeretnék szólni arról a fejlődésről, amely szocializmust építő társadalmunk egyik eredményeként, szocialista államunk és az egyházak közötti viszony terén kialakult. Ezt a rendezett, tartós jó viszonyt elsősorban az jellemzi, hogy elvi alapokon nyugszik, leszűrt történelmi tanulságokra épül, s az egész magyar nép érdekeit szolgálja. Ez teszi mindnyájunk számára lehetővé, hogy ma itt, különböző világnézetet vallók, eltérő vallási tanokat hirdető egyházi képviselők — ilyen széles „ökumenéban” — a közös múltról emlékezünk és ünnepeljük szép eredményeinket. Ez a közösen kiépített út — mindnyájan tudjuk —, nem volt könnyű, de végig kellett járni. A történelmi szükségszerűség nemcsak lehetőséget adott a cselekvésre, hanem kikényszerített döntéseket. Erre a történelmi kihívásra válaszolni kellett egyháznak és államnak egyaránt. ... Voltak, akik megkísérelték az egyenes választ elodázni, a döntés elől kitérni, de elbuktak. Bukásuk törvényszerű volt. Nem akarták, vagy nem tudták megérteni a történelmi leckét. Eredmény ugyanaz: egyrészt elszakadtak népüktől, másrészt elszigetelődtek egyházuktól. Egyéni tragédiájuk kiválthat sajnálkozást, megvetést, vagy éppen elégtételt szolgáltathat. Történelmi szerepük azonban mindenképpen negatív. . ... Ma már valamennyi magyarországi egyházban azok vannak döntő többségben, akik felismerték, hogy a vallásos dolgozó emberek alapvető érdekei egybeesnek egész dolgozó népünk érdekeivel. Egyre többen megértik, hogy az egyházaknak, ha együtt akarnak maradni hivő tömegeikkel, akkor meg kell keresni és találni helyüket szocialista társadalmunkban, amely az új társadalom építésével járó nehézségei ellenére is bebizonyította, hogy messze magasabb rendű, igazságosabb és humánusabb minden más — múltbeli és jelenlegi — társadalmi formációnál. Erre a felismerésre nem minden egyházi vezető,jutott el egyidőben. Voltak, akik már kezdettől, nem sokkal azután, hogy az első felszabadult április 4-e lehetőségével élni lehetett, merték vállalni a történelmi felelősséget, a kockázatot és cselekedtek. Akkor még nem túl sokan voltak, de számuk azóta sokszorosan nőtt. Emlékezve azokra is, akik ma nincsenek közöttünk, de elévülhetetlen tetteik nélkül ma ünnepelt eredményeink nehezebben születtek volna meg — hadd forduljak őszinte baráti érzéssel, igaz elismeréssel a jelenlevő kitüntetettek felé. Köszöntöm őket kellő, az „elöljárókat” megillető tisztelettel és biztosíthatom őket, hogy velük vagyok igaz örömükben is. ... A világ roppant méretű átalakulása eddig sem ment és várhatóan a jövőben sem juthat előbbre visszahúzó erők és ellenható tényezők sokaságának leküzdése nélkül. A békét és a haladást szolgáló erők nagy megfeszítésére volt és lesz szükség ahhoz, hogy a háború veszélyét korlátozzuk és visszaszorítsuk. ... Mindehhez a nem csekély, történelmi méretű, felelősségteljes és nagyszerű küzdelemhez hívjuk a magyarországi egyházak vezetőinek és napjainak legjobbjait. Az emberiség javára, népünk boldogulására ajánljuk fel továbbra is együttműködésünket. Kormányunk, politikája és ennek részeként egyházpolitikánk továbbra is szilárdan elvi, mélységesen humánus, gyakorlatában következetes és rugalmas marad. Az elmúlt évtized tapasztalatai is jól mutatják, hogy a helyes politikai vonal és gyakorlat érvényesülését közösen kell megvédenünk minden szélsőségtől és eltorzulástól. Tartós, tényleges jóviszony az állam és az egyházak között csak úgy maradhat fenn, ha eddigi politikánkat követjük. Bízunk abban, hogy az egyházak, elsősorban vezetőik hasonlóan gondolkodnak és így — csakis így — lehetővé válik, hogy a megoldandó kérdéseket, tisztázásra váró problémákat közös erővel, korrekt eszközökkel, egymást kölcsönösen megértve tárgyaljuk és megoldjuk. A kitüntetettek nevében dr. Beresztóczy Miklós és dr. Bartha Tibor ref. püspök mondott köszönetet. LÁTTUK Arc (magyar film). Zolnay Pál új filmje a világháború végének utolsó napjait idézi fel egy illegális csoporthoz tartozó fiatalember sorsán keresztül. Meglepő, hogy ezt a tragédiákkal terhes korszakot mennyi lírával, érzelmi töltéssel tudja hitelesíteni a rendező és Ragályi Elemér operatőr. A történet mondandóját — minden cselekvés csak kapcsolatokon át érvényesülhet, a tettvágy csak közösségben kaphat igazi értelmet — jól szolgálják a nemes egyszerűséggel játszó színészek, mindenekelőtt Zala Márk főiskolai hallgató. Zolnay alighanem eddigi legjobb filmjét alkotta meg. (h. b.) Raffaello Santi halálának négyszázötvenedik évfordulóján grafikai kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban. Mintegy kétszáz metszet, toll és kréta rajz, közöttük három eredeti Raffaello rajz, a kortársak, elődök és követők művei kitűnőes összeválogatott gyűjteményben, együtt, egészében a raffaellói szellemet tükrözi híven és ma is felüdítő varázslattal. Költői látomásaiban — utolérhetetlen a komponálásban — a gonosz, a csúf, a riasztó is a mosoly révületében átszellemül, elveszti ártó indulatait, megtisztul és széppé magasztosul. A ,,betlehemi gyermekgyilkosság” az ő ihletése nyomán: az anyai szeretet apoteózisa. Sehol vérontás, marcangolás. A kiállítás egyik feledhetetlen remeke, a ,,Meztelen ifjú” (Pollaiuolo nyomán). Ez a finom rajz az ifjúság báját testesíti meg. A figyelmet az eszményre, a szépségre irányítja. Milyen szembeszökő az ellentét az antik és a renesszánsz ideál között: ott a szellemtől megnemesedett test uralkodik, itt a szellem — megtestesülve. (H. G.) Illyés Gyula: Malom a Séden. (József Attila Színház) Nemcsak az irodalomnak hódolt egyetlen munkáskerületi színházunk Illyés Gyula eddig csak Veszprémben előadott színművének pesti bemutatójával, hanem éppen a fölszabadulás 25. évfordulójára egy nemzet katarzisának föloldó pillanatait ajándékozta az őt méltán ünneplő közönségnek. A 25 évvel ezelőtti tragikus uralom végóráit mutatja meg egy sok száz éves, sokszor leégett és újjáépült dunántúli malomban, amely mintha az egészországot jelképezné, s amelyben a jók bár súlyos áldozatok árán — mégis fölülkerekednek. „Voltaképpen tanácsot, csaknem használati utasítást szerettem volna adni — vallja Illyés Gyula —, hogy miként teremtsük újjá . . . miképpen teremtsük alapjaiból szilárddá .. . a magyar anyanyelvűek közösségét. Illyés Gyula azokról a tisztákról írt megrendítő és szívünk-vesénk mélyéig látó példázatot, akik a nemzeti becsület megmentőivé váltak az üldözöttek és politikai kitagadottak rejtegetésével és átmentésével. A mű a szerző legsikerültebb, valóban színpadra termett alkotása. A színház parádés szereposztásban vitte elsodró sikerre az előadást, amelyivel néhány nappal a bemutató után Szófiában is reprezentálta a magyar színpadi irodalmat és egy munkáskeresletünk magas színjátszási és rendezői szintjét. p. L HALLOTTUK Rendkívül érdekes zenei élményt jelentett Margittay Sándor orgonaestje. A kitűnő orgonaművész a szokványos műsorelképzeléssel és -összeállítással szakítva, nagyjából ismeretlen alkotásokat tűzött műsorára és azt igazolta, hogy századunkban szintén rendkívül gazdag a hangszer irodalma és spirituális kifejezésének lehetősége. Koloss István, Farkas Ferenc, Antalffy-Zsíros Dezső és Kodály alkotásai rendkívül nagy sikert arattak és századunk magyar orgonairodalmának különböző stílustörekvéseit reprezentálták. Margittay Sándor kiváló regisztrálással, remek tempókkal szólaltatta meg az értékes alkotásokat. Ünnepi hangversenyt vezényelt a felszabadulás napján Lukács Miklós, a MÁV Szimfonikusok élén. Kivált jól illeszkedett a színvonalas műsorba Erkel Ferenc ritkán hallható Ünnepi nyitánya, örömmel hallottuk Szabó Feenc Petőfi versére komponált lendületes, dinamikus Föltámadott a tengerének előadását is. Olvastuk Mocsár Gábor: Égő arany (Szépirodalmi Kiadó, 32,— Ft). Ez az első kötete a Magyarország felfedezése címmel kezdeményezett új szociográfiai sorozatnak. A harmincas évek nagy kísérletei után negyven esztendővel tanulságos ismét a szociográfia irodalmi eszközeivel rácsodálkozni a világra, amely többet változott, alakult azóta, mint máskor egy évszázad alatt. Mocsár Gábor könyve a magyarországi olajkutatás regénye. Kivált ott válik műve emberivé és hitelessé, ahol azt ábrázolja, milyen megrázkódtatások és mégis mekkora hit árán szűnik meg több helyütt a szénbányászat, s hogyan keresik meg helyüket a bányászok az olajkutak mellett. Igaz embereket, életünk egy darabját ismerhetjük meg Mocsár érdekes könyvéből. Lawrence Fidinghetti: Egyes szám negyedik személy (Európa, Modern könyvtár, 7 Ft). Az amerikai beat írónemzedék legidősebb tagja önéletrajzi elemekkel átszőtt regényében a romantikus álmok Párizsába visz el s hasonlítja össze bolygó zarándok hősének valóságos tapasztalataival, emlékeinek és élményeinek ködszitáján át. Egynek a modern Odüszszeusznak egyetlen célja „eszményi élet” keresése és társra lelni e nagy vállalkozáshoz. De hasztalan kutatja, mindenütt kudarc vár rá Ezért fordul végül is egy sajátosan egyéni misztika felé, emelkedik „valóság feletti” régiókba egy új istenarcot felfedezni, amely Krisztus is, Buddha is, de talán leginkább Eliot Halász királyának vonásait viseli magán. ih. b.)