Új Ember, 2007 (63. évfolyam, 1/3047-52/3098. szám)
2007-02-04 / 5. (3051.) szám
2007. február 4. Kitekintő Árpád-házi szentek nagy utazása Konkrét segítségre váltotta a karitász az adományokat Srí Lankán (Folytatás az 1. oldalról.) A Colombo közelében fekvő Moratuwában az ország egyik legrangosabb katolikus oktatási intézménye, a háromezer diáknak kiváló nevelést és oktatást nyújtó Szent Sebestyén Általános Iskola és Gimnázium január 23-án ünneplőbe öltözött. Az iskola fúvószenekara és ősi kosztümökbe öltözött tánccsoportja felsorakozott az e napra emelt díszkapu közelébe, amelyen angol nyelvű felirat hirdette: köszöntjük Colombo érsekét és a Magyar Katolikus Karitász képviselőit. A fehér inget és egyennyakkendőt viselő diákok pedig az iskolaudvaron, a krikettpálya melletti pálmafák árnyékában felsorakozva várták a rangos vendégeket a magyar adakozásból megépült Szent Imre Kollégium ünnepélyes felavatására. A diákok közül ugyanis a katasztrófa következtében sokan otthon nélkül maradtak, illetve egyesek a szüleiket is elvesztették. Mikor a magyar karitászosok 2005 tavaszán felkeresték az iskolát, látták, hogy a tanórákat a folyosókon tartják, mert a tantermeket már hónapok óta szükségszállásként használták. Ezt a súlyos gondot oldja meg a négyszintes épület, amelyben a hálótermek mellett tantermek és nagyelőadó is helyet kapott. A zászlófelvonáskor magasba szökött a Srí Lanka-i és a magyar lobogó, majd szép ősi szertartás következett. Az épületet felszentelő érsek és Nagy Károly atya az új épület árkádja alatt kis tüzet gyújtott és táplált mindaddig, míg a cserépedényből ki nem futott a tej. Ez a túlcsordulás a bőséget és sikeres működést jelképezi a helyi hagyomány szerint. A megáldást követően az iskola dísztermében az érsek, a magyar országos karitászigazgató és az intézményt vezető egyházmegyés pap tanárok hálaadó szentmisét mutattak be, majd ünnepi műsor és beszédek következtek. Oswald Gomis colombói érsek megköszönte a magyarok önzetlen segítségével elkészült új kollégiumot. Mint mondta, nagy tisztelője Mindszenty József bíborosnak, emlékiratai legemlékezetesebb olvasmányélményei közé tartozik. Tudja, hogy a magyar katolikusok fél évszázadon át elnyomás alatt éltek, és országunk ma is gazdasági nehézségekkel küszködik, és ezért is különösen értékes számukra az a nagylelkű, gyors és szakszerű segítség, amelyet a karitász részéről tapasztalt. A névadó Szent Imrét pedig példaképül állította a helybeli ifjúság elé. A magyar vendégek „diadalmenete" másnap az ország legdélibb városában, Gáliéban folytatódott. Ezen a partszakaszon végezte a legnagyobb pusztítást a száz méter magas hullámmal támadó szökőár. Itt maradtak legtöbben otthon nélkül, ezért itt van a legnagyobb szükség külföldről érkező segítségre. Az első hónapokban a magyar önkéntesek is ezen a partszakaszon teljesítettek szolgálatot. Itt már felépült - magyar pénzen vásárolt telkeken - tizenöt kis családi ház, és befejezés előtt áll az ötvenházasra tervezett Szent István király-telep első harminc épülete az őserdő „közepén", egy domboldalon, „cunamibiztos" helyen, mindössze pár száz méterre az óceán partjától. Galle tőszomszédságában, egy szép lakónegyedben itt is díszkapu és magyar zászló fogadta a város püspökét, Anthony Pererát, valamint a magyar karitászküldöttséget, akiknek azonnal illatozó fehér orchideafüzért akasztottak a nyakukba. Az ünnepség oka, hogy itt emelkedik a második magyar adományokból emelt kollégium, amely Árpád-házi, vagy ahogy itt ismerik, Magyarországi Szent Erzsébet nevét vette fel. A negyven leánynak otthont adó háromszintes, takaros, remekül kivitelezett épület nem kapcsolódik iskolához. A Szent Angyalokról nevezett női szerzetesrend kolostorának kertjében kapott helyet, a nővérek működtetik az intézetet, és az itt elhelyezést kapó lányok a város különböző iskoláiban tanulhatnak. Az előző napihoz hasonló szertartások és műsor után Nagy Károly átadta a kollégium kulcsait a főnöknőnek, aki ezt követően bemutatta a püspöknek azt a kislányt, aki a kollégium első lakója lett. A főpásztor egy nagy könyvbe ünnepélyesen bejegyezte a diáklány adatait: Asela Vreshan, született 1994. május 5-én. A nővérek közül többen meghatottan köszönték meg, hogy Szent Erzsébet lesz a kollégium védőszentje, mert mint mondták, szeretett példaképük a magyar királyi sarj, a szociális gondoskodás halhatatlan apostola. A karitászküldöttség Srí Lanka-i látogatása nem csak ünnepélyes átadásokból állt. Nagy Károly igazgató és Adányi László főtitkár további magyar programok beindításáról is tárgyalt a Srí Lanka-i karitász vezetőivel, valamint a gallei püspökkel és munkatársaival, mert a minden idők legnagyobb összegű magyarországi templomi gyűjtése adta lehetőségek még nem merültek ki. Szöveg és képek: Szerdahelyi Csongor Szent Imre-kollégium Egy könnycsepp: Sri Lanka Önálló ország, az Indiai-óceán szigete, India déli csücske közelében, néhány fokra az Egyenlítő felett. Formája olyan, mint egy könnycsepp. Régi nevén Ceylon. Éghajlata trópusi, őshonos az elefánt, a leopárd és a tengerparton reggelente jól megfigyelhetőek a szabadon élő, hatalmas ugrásokra képes, nagy testű majmok. Tea- és fűszertermeléséről híres. 1948 óta független, korábban portugál, majd holland és legvégül brit gyarmat volt. A kétharmad magyarországnyi területén közel húszmillió ember él, többségében szingaléz, kisebb részt tamil etnikum. A szingalézek általában buddhista, a tamilok hindu vallásúak, azonban mindkét népcsoport körében jelentős katolikus népesség él. Ázsiai viszonylatban az egyik legnagyobb (Fülöp-szigetek, India, Kína, Indonézia, Vietnam és Dél-Korea után) és világviszonylatban az egyik legéleterősebb helyi katolikus közösség, amely bővelkedik papi és szerzetesi hivatásokban. Másfél millió híve van, vagyis az össznépesség hét százaléka. A tamil szeparatisták terrorista eszközökkel évtizedek óta fenyegetik az ország egységét és békéjét. A katolikusok hidat képeznek a két népcsoport között, és példás testvériségben élnek egyházi keretek között és a társadalomban egyaránt. A Srí Lanka-i katolikus egyház kiváló oktatási, egészségügyi és karitatív intézményeket működtet, amelyek nyitva állnak a nem katolikus népesség számára is. A katolikusoknak a szökőár utáni segélyakciók lebonyolításában igen fontos szerepük volt, mert a nyugati országokból érkező segélyakciók jelentős része nemzetközi karitász-összefogással valósult meg, és így a helyi karitász helyismeretét és szakértelmét hasznosítva azonnal és a leginkább szükséget szenvedő rétegek életkörülményeinek javítására lehetett fordítani az adományokat. Ceylon apostola Srí Lankára a kereszténység perzsa és indiai közvetítéssel már az európai gyarmatosítók előtt megérkezett. A portugál felfedezők hajóiról az ezerötszázas évek első éveiben szálltak ki az első nyugati szerzetesek, a ferencesek, a domonkosok, majd a jezsuiták és az ágostonosok. A százötven évig tartó portugál időszak alatt a helybeliek közül sokan katolikusok lettek, templomok, kolostorok, iskolák, kórházak épültek. Az ezerhatszázas évek végén a portugálokat kiszorították a hollandok, és a keresztényeket igyekeztek a holland református egyházba terelni, a katolikus papokat pedig száműzték, mert portugál ügynököket láttak bennük, így évtizedekre pap nélkül maradtak a titokban hitük mellett kitartó bennszülöttek. Róma a hollandokkal szemben tehetetlen volt, nem tudott más nemzetiségű katolikus papokat sem a szigetre küldeni. Ezt az áldatlan helyzetet megtudta egy, az indiai Goában élő pap, bizonyos Joseph Váz, és elöljárói engedélyével titokban Srí Lankára utazott. Koldusnak álcázottan járta a településeket, és lelkipásztori szolgálatot teljesített a régóta magára hagyott hívek körében. Akciója kitudódott, és a helyi buddhista alkirály börtönbe vetette. Imádságos aszkéta életével azonban hamar rokonszenvet ébresztett őreiben, és jól bántak vele. Elterjedt róla, hogy szent ember, „guru", és mikor óriási szárazság pusztított az országban, és a buddhista papok semmilyen esőcsalogató szertartása sem járt eredménynyel, azt tanácsolták a királynak, próbálkozzon a „guru"val. Előhozták a börtönből, és kérték, segítse esőhöz őket. A királyi palota előtt Váz atya felállított egy kis asztalt, ráhelyezett egy feszületet, letérdelt, és hosszasan imádkozott. Közben egyre sűrűbb felhő borította az eget, és hamarosan eleredt az eső, így szabadult ki a börtönből, és ettől kezdve a király hallgatólagos beleegyezésével szabadon működhetett hívei körében, és segítséget is hívhatott Goából. Az általa vezetett Néri Szent Fülöp szellemiségében fogant oratoriánus papi közösség Váz atya 1711-ben bekövetkezett halála után egy évszázadon át eredményesen vezette az egyre népesebb ceyloni katolikus közösséget. Európai papot a szigetországba csak a hollandok kényszerű távozása, illetve a britek megérkezése után, a XIX. században engedtek be, és e században indult be a helybeli papképzés is, amelynek eredményeképpen ma egy igen egészséges, fiatal és tevékeny helyi egyház működik az országban. II. János Pál pápa a kilencvenes évek közepén tett apostoli látogatást Srí Lankán, és az út fő eseménye Váz atya boldoggá avatása volt. Srí Lanka apostola korát két évszázaddal megelőzve bizonyította, hogy a nem európai papság is teljes értékű missziós munkát végezhet hazáján kívül, ami csak a II. vatikáni zsinat után lett általánosan elfogadott gyakorlat az egyházban. S láss csodát, ma már Srí Lanka-i misszionáriusok működnek számos más ázsiai országban, így Pakisztánban, Bangladesben, Malajziában, de a hitében meggyengült Európába is jut belőlük. Ezt a népet és a helyi egyházat segíti a magyar karitász az őket ért nagy tragédia után a magyar katolikusok adományaiból.