Új Ember, 2007 (63. évfolyam, 1/3047-52/3098. szám)

2007-02-04 / 5. (3051.) szám

2007. február 4. Kitekintő Árpád-házi szentek nagy utazása Konkrét segítségre váltotta a karitász az adományokat Srí Lankán (Folytatás az 1. oldalról.) A Colombo közelében fek­vő Moratuwában az ország egyik legrangosabb katolikus oktatási intézménye, a három­ezer diáknak kiváló nevelést és oktatást nyújtó Szent Sebes­tyén Általános Iskola és Gim­názium január 23-án ünneplő­be öltözött. Az iskola fúvósze­nekara és ősi kosztümökbe öl­tözött tánccsoportja felsorako­zott az e napra emelt díszka­pu közelébe, amelyen angol nyelvű felirat hirdette: kö­szöntjük Colombo érsekét és a Magyar Katolikus Karitász képviselőit. A fehér inget és egyennyakkendőt viselő diá­kok pedig az iskolaudvaron, a krikettpálya melletti pálma­fák árnyékában felsorakozva várták a rangos vendégeket a magyar adakozásból meg­épült Szent Imre Kollégium ünnepélyes felavatására. A diákok közül ugyanis a katasztrófa következtében so­kan otthon nélkül maradtak, illetve egyesek a szüleiket is elvesztették. Mikor a magyar karitászosok 2005 tavaszán felkeresték az iskolát, látták, hogy a tanórákat a folyosó­kon tartják, mert a tanterme­ket már hónapok óta szükség­szállásként használták. Ezt a súlyos gondot oldja meg a négyszintes épület, amelyben a hálótermek mellett tanter­mek és nagyelőadó is helyet kapott. A zászlófelvonáskor ma­gasba szökött a Srí Lanka-i és a magyar lobogó, majd szép ősi szertartás következett. Az épületet felszentelő érsek és Nagy Károly atya az új épület árkádja alatt kis tüzet gyújtott és táplált mindaddig, míg a cserépedényből ki nem futott a tej. Ez a túlcsordulás a bősé­get és sikeres működést jelké­pezi a helyi hagyomány sze­rint. A megáldást követően az iskola dísztermében az érsek, a magyar országos karitász­­igazgató és az intézményt ve­zető egyházmegyés pap ta­nárok hálaadó szentmisét mutattak be, majd ünnepi műsor és beszédek következ­tek. Oswald Gomis colombói érsek megköszönte a magya­rok önzetlen segítségével el­készült új kollégiumot. Mint mondta, nagy tisztelője Mindszenty József bíborosnak, emlékiratai legemlékezete­sebb olvasmányélményei kö­zé tartozik. Tudja, hogy a ma­gyar katolikusok fél évszáza­don át elnyomás alatt éltek, és országunk ma is gazdasági nehézségekkel küszködik, és ezért is különösen értékes számukra az a nagylelkű, gyors és szakszerű segítség, amelyet a karitász részéről ta­pasztalt. A névadó Szent Im­rét pedig példaképül állította a helybeli ifjúság elé. A magyar vendégek „dia­dalmenete" másnap az or­szág legdélibb városában, Gáliéban folytatódott. Ezen a partszakaszon végezte a leg­nagyobb pusztítást a száz mé­ter magas hullámmal támadó szökőár. Itt maradtak legtöb­ben otthon nélkül, ezért itt van a legnagyobb szükség külföldről érkező segítségre. Az első hónapokban a ma­gyar önkéntesek is ezen a partszakaszon teljesítettek szolgálatot. Itt már felépült - magyar pénzen vásárolt tel­keken - tizenöt kis családi ház, és befejezés előtt áll az ötvenházasra tervezett Szent István király-telep első har­minc épülete az őserdő „kö­zepén", egy domboldalon, „cunamibiztos" helyen, mindössze pár száz méterre az óceán partjától. Galle tőszomszédságában, egy szép lakónegyedben itt is díszkapu és magyar zászló fogadta a város püspökét, Anthony Pererát, valamint a magyar karitászküldöttséget, akiknek azonnal illatozó fe­hér orchideafüzért akasztot­tak a nyakukba. Az ünnepség oka, hogy itt emelkedik a má­sodik magyar adományokból emelt kollégium, amely Ár­pád-házi, vagy ahogy itt is­merik, Magyarországi Szent Erzsébet nevét vette fel. A negyven leánynak otthont adó háromszintes, takaros, re­mekül kivitelezett épület nem kapcsolódik iskolához. A Szent Angyalokról nevezett női szerzetesrend kolostorá­nak kertjében kapott helyet, a nővérek működtetik az inté­zetet, és az itt elhelyezést ka­pó lányok a város különböző iskoláiban tanulhatnak. Az előző napihoz hasonló szertartások és műsor után Nagy Károly átadta a kollégi­um kulcsait a főnöknőnek, aki ezt követően bemutatta a püspöknek azt a kislányt, aki a kollégium első lakója lett. A főpásztor egy nagy könyvbe ünnepélyesen bejegyezte a di­áklány adatait: Asela Vreshan, született 1994. május 5-én. A nővérek közül többen meghatottan köszönték meg, hogy Szent Erzsébet lesz a kollégium védőszentje, mert mint mondták, szeretett pél­daképük a magyar királyi sarj, a szociális gondoskodás halhatatlan apostola. A karitászküldöttség Srí Lanka-i látogatása nem csak ünnepélyes átadásokból állt. Nagy Károly igazgató és Adányi László főtitkár további magyar programok beindítá­sáról is tárgyalt a Srí Lanka-i karitász vezetőivel, valamint a gallei püspökkel és munka­társaival, mert a minden idők legnagyobb összegű magyar­­országi templomi gyűjtése adta lehetőségek még nem merültek ki. Szöveg és képek: Szerdahelyi Csongor Szent Imre-kollégium Egy könnycsepp: Sri Lanka Önálló ország, az Indiai-óceán szigete, India déli csücske közelében, néhány fokra az Egyenlítő felett. Formája olyan, mint egy könnycsepp. Régi nevén Ceylon. Éghajlata tró­pusi, őshonos az elefánt, a leopárd és a tengerparton reggelente jól megfigyelhetőek a szabadon élő, hatalmas ugrásokra képes, nagy testű majmok. Tea- és fűszertermeléséről híres. 1948 óta független, korábban portugál, majd holland és legvégül brit gyarmat volt. A kétharmad magyarországnyi területén közel húszmillió ember él, többségében szinga­­léz, kisebb részt tamil etnikum. A szingalézek általában buddhista, a tamilok hindu val­­lásúak, azonban mindkét népcsoport körében jelentős katolikus népesség él. Ázsiai vi­szonylatban az egyik legnagyobb (Fülöp-szigetek, India, Kína, Indonézia, Vietnam és Dél-Korea után) és világviszonylatban az egyik legéleterősebb helyi katolikus közösség, amely bővelkedik papi és szerzetesi hivatásokban. Másfél millió híve van, vagyis az össznépesség hét százaléka. A tamil szeparatisták terrorista eszközökkel évtizedek óta fenyegetik az ország egységét és békéjét. A katolikusok hidat képeznek a két népcsoport között, és példás testvériségben élnek egyházi keretek között és a társadalomban egy­aránt. A Srí Lanka-i katolikus egyház kiváló oktatási, egészségügyi és karitatív intézmé­nyeket működtet, amelyek nyitva állnak a nem katolikus népesség számára is. A katoli­kusoknak a szökőár utáni segélyakciók lebonyolításában igen fontos szerepük volt, mert a nyugati országokból érkező segélyakciók jelentős része nemzetközi karitász-összefo­­gással valósult meg, és így a helyi karitász helyismeretét és szakértelmét hasznosítva azonnal és a leginkább szükséget szenvedő rétegek életkörülményeinek javítására lehe­tett fordítani az adományokat. Ceylon apostola Srí Lankára a kereszténység perzsa és indiai közvetí­téssel már az európai gyarmatosítók előtt megérkezett. A portugál felfedezők hajóiról az ezerötszázas évek első éveiben szálltak ki az első nyugati szerzetesek, a ference­sek, a domonkosok, majd a jezsuiták és az ágostonosok. A százötven évig tartó portugál időszak alatt a helybeli­ek közül sokan katolikusok lettek, templomok, kolosto­rok, iskolák, kórházak épültek. Az ezerhatszázas évek végén a portugálokat kiszorították a hollandok, és a ke­resztényeket igyekeztek a holland református egyházba terelni, a katolikus papokat pedig száműzték, mert por­tugál ügynököket láttak bennük, így évtizedekre pap nélkül maradtak a titokban hitük mellett kitartó benn­szülöttek. Róma a hollandokkal szemben tehetetlen volt, nem tudott más nemzetiségű katolikus papokat sem a szigetre küldeni. Ezt az áldatlan helyzetet megtudta egy, az indiai Goában élő pap, bizonyos Joseph Váz, és elöljá­rói engedélyével titokban Srí Lankára utazott. Koldus­nak álcázottan járta a településeket, és lelkipásztori szol­gálatot teljesített a régóta magára hagyott hívek körében. Akciója kitudódott, és a helyi buddhista alkirály börtön­be vetette. Imádságos aszkéta életével azonban hamar rokonszenvet ébresztett őreiben, és jól bántak vele. Elter­jedt róla, hogy szent ember, „guru", és mikor óriási szá­razság pusztított az országban, és a buddhista papok semmilyen esőcsalogató szertartása sem járt eredmény­nyel, azt tanácsolták a királynak, próbálkozzon a „guru"­­val. Előhozták a börtönből, és kérték, segítse esőhöz őket. A királyi palota előtt Váz atya felállított egy kis asz­talt, ráhelyezett egy feszületet, letérdelt, és hosszasan imádkozott. Közben egyre sűrűbb felhő borította az eget, és hamarosan eleredt az eső, így szabadult ki a börtön­ből, és ettől kezdve a király hallgatólagos beleegyezésé­vel szabadon működhetett hívei körében, és segítséget is hívhatott Goából. Az általa vezetett Néri Szent Fülöp szellemiségében fogant oratoriánus papi közösség Váz atya 1711-ben bekövetkezett halála után egy évszázadon át eredményesen vezette az egyre népesebb ceyloni kato­likus közösséget. Európai papot a szigetországba csak a hollandok kényszerű távozása, illetve a britek megérke­zése után, a XIX. században engedtek be, és e században indult be a helybeli papképzés is, amelynek eredménye­képpen ma egy igen egészséges, fiatal és tevékeny helyi egyház működik az országban. II. János Pál pápa a ki­lencvenes évek közepén tett apostoli látogatást Srí Lan­kán, és az út fő eseménye Váz atya boldoggá avatása volt. Srí Lanka apostola korát két évszázaddal megelőzve bi­zonyította, hogy a nem európai papság is teljes értékű missziós munkát végezhet hazáján kívül, ami csak a II. vatikáni zsinat után lett általánosan elfogadott gyakorlat az egyházban. S láss csodát, ma már Srí Lanka-i misszionáriusok működnek számos más ázsiai ország­ban, így Pakisztánban, Bangladesben, Malajziában, de a hitében meggyengült Európába is jut belőlük. Ezt a népet és a helyi egyházat segíti a magyar karitász az őket ért nagy tragédia után a magyar katolikusok adományaiból.

Next