Új Ember, 2012 (67. évfolyam, 52/3305. szám - 68. évfolyam, 51/3356. szám)
2012-06-24 / 26. (3331.) szám
2 ijlámfe*KÖZÖS DOLGAINK 2012. június 24. VAN MÉG JÓ HÍRÜNK Levél Magyarországról Bélyeget gyűjtöttem. / Papa hozott egyszer egy kilót. / Azóta nem gyűjtök bélyeget (Sir Widerberg). Egy elkötelezett gyűjtőnek persze nem venné el a kedvét egy kilónyi ajándék bélyeg, sőt! A filatéliával foglalkozók szerint több évtizedre van szüksége annak, aki a magyar bélyegtörténetet átfogóan bemutató kollekciót szeretné összegyűjteni. És akkor a világ más országaiban kibocsátott darabokról nem is szóltunk... Különleges darabra tehet szert most az, aki beszerzi a Magyar Posta EUROPA-bélyegét, hiszen első helyezést ért el a PostEurop (Európai Postaüzemeltetők Egyesülete) internetes közönségszavazásán - ezzel kiérdemelte a kontinens legszebb bélyege címet. Az egyesület minden évben pályázatot ír ki, hogy tagjaik egy megadott témában bélyeget bocsássanak ki. Idén a „Látogatás" volt a központi motívum. A magyar bélyeg kétféle képet tartalmaz, amelyeket Rozmann Ágnes grafikusművész tervezett. A főmotívum Magyarország online jele, a .HU, amit az egyik képen a Világörökség részét képező pannonhalmi apátság könyvtárának részletei, a másikon hazánk két emblematikus termesztett növénye, a paprika és a szőlő tölt ki. A keretrajz bal oldalán az apátság épülete, jobb oldalán pedig a Balaton látképe tűnik elő. A kisív ofszet eljárással, százezer példányban készült. Külön büszkeségre ad okot, hogy a magyar pályázat idén immár negyedik alkalommal nyer. 2008-ban, 2009-ben és 2010-ben a „Csillagászat", a „Levélírás" és a „Gyermekkönyvek" témakörökben kiírt versenyben is a Magyar Posta bélyegei bizonyultak a legszebbnek. Sz. A. AVUjXVRCJHS/cXg MAgWRQXcZA g ' LMt'Jtixm /ViaJvdrfkszfti/rrt. m. - -7 -l-igs 17-i)7SA f g 235lA(pAzil)7q2A(j Vtstf flu/uJdsu Hegyen Elemek rendjében kitűnik: kő és fa. Erdőjárások foglyaként a patak énekébe burkolózva, míg a hold fénysíkja suhint majd lombot, bokrot, a teremtés első pillanatait élheti át az ember, aki a természetet próbálja meghatározni önmagának. Afféle romantikus, a hajdani „tavi iskola" angol költőinek mintáit követi, de eljut Shelley lélektanához, és mindent a lélek szemszögéből figyel. Kő és fa is jelképpé válik, a világot alkotó anyag-dimenziók szellemi tartalmává. Az alkonyhajlatban ott az a bükkfatörzs. Már csak a darabja, láncfűrész nyesett bele, de elakadt. A lávakőben, amely a növekedés során a törzsbe gyűrte magát, vagy a törzs fogta körül gyűrűivel. Furcsa nász, a teremtés egységének bizonyítéka. Magammal vinném a fát, a követ, de kevés az erő fölemelni, és kicsi a hátizsák. Marad lávakockák „játékos darabja" alatt tusakodni az idővel. Az időtlen. Hiszen hány millió éve él ez a kő, s a fa is megélhette, amikor még a XVIII. századot írták. Ennyi mozdulatlan komolyságban két kislány unokám kacagásacsengése a madárének. A dallam, amely embert és természetet összeköt: „Őszi éjjel izzik a galagonya ruhája..." A hegyekben könnyebben leszökken a higanyszál, s a napveréstől óvott helyeken akár négy-öt fok a különbség. De hát a kicsik már az izzó galagonyát éneklik, jóllehet még a felhőt leső Katóka sem marad el déli fényben. Az egyik megszólal: - Papa, milyen furcsa, még sohasem láttam egyszerre az égen a napocskát meg a holdat. Ott vannak. Igen, az újhold és a hegy mögé csusszanó aranytallér. Fények susogó üzenetében az élet szebbik részlete. „Luccsemete zöldell / valahol az erdőn, / rózsabokor áll egy / kertben valahol." Csupa térnélküliség, virágzás, reménykedv és szomorúság. Ahogyan mindig, ha a fény és az árnyék találkozik. A természet mindenesetre nem az én képzetem, ahogyan Schopenhauer gondolta. Inkább a tóra hajló kék virág fényes levele és a víz érintő találkozása. Újabb elem(ek) jelképe(i) s a mozgáséi, amelyek gyűrűt vetnek a vízen. - Papa, mikor érünk haza? - így a másik. A kezemet fogják, de csak néhány pillanatig. Virágért hajolnak, faháncsért, tört ágért. - Ez a krumplihámozó, ez a kulcs. És az ajtó? Látod, ott - feleli a négyéves, és az erdő aljára mutat, az irtásra, ahonnan tovább a fák mintha valóban házat alkotnának. - A királyfi palotája! Tapsol, és messzi visz hangján gyermekkorom ösvényére. Hirtelen nehéz lesz minden: a hátizsák, a göcsörtös bot, s itt, belül az az időnként már rendetlenkedő húsdarab, amelyről azt mondják: szív... A nyíláson át ellátok egykori falumba, a templomig, temetőig, ahol apám és anyám nyugszik. Még emlékszem a keskeny útra is, amely onnan - hány évtizede? - ide, föl vezetett, és plébánosom járt elöl a hegymászásban. Rájövök: emlékek szakadatlan záporában, amikor minden elnehezül, egyetlen feloldó erő marad csupán: a ki nem mondott szereteté. A kicsik már alusznak, feleségem mellettük. A holdverte ajtóban állok, s kedves költőm sorait dudorászom: Egy ős gyermekdalt döngicsél / a víz, de unja már az éj, / a csengő égi kék, az vonzza őt, / azt kedveli, az illanó időt. / S álmos patakok puha medreiken / tovább duruzsolnak azért szelíden / a napról, / az elpihenő mai napról. Tóth Sándor /■ ■ Keresse az Új Ember Magazin májusjúniusi számát! Kapható a templomokban, az újságárusoknál vagy az Új Ember könyvesboltjaiban! V. A kicsiny mag ereje Tanévzáró szentmise a Magyar Szentek templomában „A zenét, a hivatásomat köszöntem itt meg ma leginkább - mondja Fülöp Márk, aki fuvolázott a Te Deumon. És persze azt, hogy továbbra is a közösséghez tartozhatom, noha már korábban végeztem az egyetemen. Nagyszerű egy olyan, spirituális és értelmiségi csapat tagjának lenni, mint az MKK (Műegyetemi Katolikus Közösség, Budapest egyik legnagyobb, legvirágzóbb egyetemi közössége - a szerk.). - Idén abszolváltam - újságolja Tóth Erzsébet matematikus, a szkála tagja, beugró karvezető -, én legfőképpen ezért mondtam hálát a mai misén. Lendületben a közösség, új és új tagokkal bővül. Szerintem a nyitottságában és a személyességében van az ereje. Nagyon várom az egész napos rendezvényt, amely az MKK huszadik évfordulója alkalmából június 30-án lesz, és a gyulai nagytáborra is izgatottan készülök... - A közösség számomra Isten mosolya, ezért ha valamit az oltár elé kellene tennem, egy nagy smiley-jel lenne - töpreng el Csurka Emese. - Erőforrást jelent számunkra, hogy a tagjai lehetünk. Hozzásegít, hogy helyt tudjunk állni, amikor a beadandók és a vizsgák ránk szakadnak, és hogy soha ne érezzük magunkat elveszettnek - teszi hozzá barátnője, Kocsis Ágnes. - Azt akarjuk ma megköszönni, amit Isten ebben a tanévben általunk növesztett - mondja a tanévzáró misén a Magyar Szentek templomában Pákozdi István egyetemi lelkész. -Az után, hogy az evangélium magvetője elvégzi a munkáját, akár alszik, akár ébren van, a mag megered, kihajt, majd növekedésnek indul. Van egy csodálatos valóság, amely akkor is növekszik, ha nem figyelünk rá: az Isten országa. - De a növekedés nem mindig látványos, sőt egészen rejtett is lehet - folytatja Egri László állandó diakónus. - Vörösmarty kételkedett abban, hogy ment-e a könyvek által előbbre a világ. Az ember tragédiájában minden szín kudarcnak tűnik, Spengler és Toynbee szerint a történelem ismétlődő ciklusokból áll, fejlődés nincs. A krisztusi ígéret azonban biztos, és Teilhard de Chardin szerint már a világ krisztogenezisének korában járunk. Nincs miért félnünk: Isten országa növekvőben van közöttünk. Olyan, mint egy hatalmas fa, amelynek sarjadó és elszáradó ágai, rügyei és lehulló levelei egyaránt vannak. Személyes szinten ez azt jelenti, hogy levelekként ránk is bíztak egy kis susogást, árnyékadást, és azt, ha egyszer lehullunk majd, Krisztus ígéreteinek akkor is részesei maradunk. - Amikor Izrael túl magabiztossá vált, az Úr időről időre büntetéssel sújtotta - veszi át a szót ismét Pákozdi atya. - A szent maradék, a kicsiny mag aztán alázatosabb, hűségesebb volt, mint az elődök. - „A kicsinyeket felmagasztalta", olvassuk a Magnificatban. Néha mégis kételkedünk, hogy csakugyan így van-e, amikor a forgalomban BMW-k kormányánál ülő, kigyúrt, erőszakos alakokat látunk. Időnként elbizonytalanodunk ilyesmik miatt; kételyek ébrednek bennünk azt látva, hogy ennyire jól érvényesülhetnek a törtetők - fűzi tovább a gondolatot Egri László. - De ha körülnézünk a világban, a közel- és a távolabbi múlt eseményei egyaránt azt igazolják, hogy a diktátorok sorsa mindig a bukás. Az igazi erő a kicsiben van, erről soha ne feledkezzünk meg! Egy indiai mondás szerint azt, amikor egy hatalmas fa kidől, mindenki hallja, míg azt, amikor rügyeznek a fák, senki. Ez a csöndes növekedés, hűséges szolgálat a mi feladatunk, ehhez, a jó rosszal való legyőzéséhez kérünk ma erőt, és ezt köszönjük meg ma, az elmúlt tanévre visszatekintve. Hálát adunk a vizsgákért, a tudásban való előrehaladásért, a küzdelmekért, személyes növekedésünkért és Isten országának csendes növekedéséért, közös imáinkért és találkozásainkért, azért, hogy a közösségben újra meg újra hazatalálhattunk - imádkozza Pákozdi atya. Azután pedig érte imádkoznak: húszéves egyetemi lelkészi szolgálatáért mondanak hálát a jelenlevők. A terebélyes fáért, amelynek annak idején elültetője volt, a viruló közösségért, amely ma annyi egyetemista fiatal számára jelent biztos pontot. KP Fotó: Kissimon István Tóth Erzsébet az utolsó egyetemi évéért, Fülöp Márk a zenéért, zenészi hivatásáért mondott köszönetet az évzáró misén „Hálát adunk a vizsgákért, a tudásban való előrehaladásért, imáinkért és találkozásainkért” Sajtóapostolokat keresünk Hétről hétre - embertől emberig Várjuk olyan olvasóink jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának az Új Ember sajtóapostoli munkájához. Több évtizedes tapasztalatunk, hogy a katolikus sajtó terjesztése, kiadványaink, szóróanyagaink eljuttatása régi és reménybeli új olvasóinkhoz a papság munkáját segítve, a hívek közreműködésével valósulhat meg a leginkább. Ha szívesen részt venne az Új Ember és jó hírének terjesztésében, az újsággal kapcsolatos helyi szervezési feladatok végzésében, írásban vagy telefonon jelentkezzen Bihari Ildikó munkatársunknál. Levelében - melyhez kérjük, csatolja plébánosa ajánló sorait - írja meg röviden, melyik egyházközség vagy katolikus intézmény területén vagy képviseletében tudna részt venni Magyarország katolikus hetilapjának terjesztésében vagy népszerűsítésében. Terjesztőink munkáját szerény lehetőségeink szerint jutalékkal is honorálnánk. Levélcímünk: 1053 Budapest, Papnövelde u. 7. Telefonszám: 06-1/317-3933/174-es • e-mail:bihari.ildiko@ujember.hu Együttműködésüket előre is köszönjük! Új Ember