Új Ember, 2016 (72. évfolyam, 53/3514. szám - 73. évfolyam, 1/3567. szám)
2015-12-27 - 2016-01-03 / 53-1. (3514-3515) szám
ujember.hu Család, társadalom, egyház mai szemmel. LXXII. évf. 531. (3514-3515.) ujember.hu • ujember@ujember.hu MAGYARORSZÁG KATOLIKUS HETILAPJA 2015. december 27-2016. január 3. Ára 390 Ft • 2 euró Ünnepi interjúink: Böjte Csabával, Borbás Marcsival, Csíkszentmihályi Mihály pszichológussal Kiss-Rigó László püspökkel, Kocsis Fülöp metropolitával * Családmese Nemzedékek történeteiből 7. oldal Hetvenéves az Új Ember Összeállításunk a 18-19. oldalon Egy olyan egyháznak, amelyik Istenre bízza magát, magán kell viselnie ezt a három jegyet: alázatosság, szegénység bizalom az Úrban. Olyan egyháznak kell lennie, amely nem páváskodik hatalmával, önnön nagyságával. Az alázat nem azt jelenti, hogy valaki bágyadt, erőtlen, és réveteg szemmel néz... Nem, ez nem alázat, hanem színjáték! Ez az alázat színlelése. Az alázat első lépése az, ha beismerjük: bűnösök vagyunk. Ha nem vagy képes kimondani magadról, hogy bűnös vagy, és a többiek jobbak nálad, akkor nem vagy alázatos. Az alázatos egyház számára az első lépés az, hogy bűnösnek érzi magát. És igaz ez mindannyiunkra. Ha közülünk valaki a másik hibáit nézi és kibeszéli, akkor nem alázatos, hiszen a többiek ítélő bírójának hiszi magát. Kérnünk kell a kegyelmet, hogy az egyház alázatos legyen, és hogy mi is alázatosak legyünk, mindannyian! A második lépés a szegénység, amely első a nyolc boldogság közül. Lélekben szegénynek lenni azt jelenti, hogy csak Isten gazdagságához ragaszkodunk. Nem kell az olyan egyház, amelyik a pénzhez ragaszkodik, a pénzre gondol, és arra, hogyan keressen pénzt. A szegények az egyház gazdagsága. Ha bank tulajdonos vagy, de a szíved szegény, ha nem ragaszkodik a pénzhez, akkor mindig szolgál. A szegénység az anyagi javaktól való elhatárolódás, vagyis az, hogy a rászorulókat szolgáljuk, mások szolgálatára vagyunk. Tegyük föl magunknak a kérdést: alázatos, szegény egyház és nép vagyunk-e? Kérdezzük meg magunktól: szegény vagyok-e vagy sem? A harmadik lépés pedig az, hogy az egyháznak mindig az Úr nevében kell bíznia. Miben van az én bizalmam? A hatalomban? A barátokban? A pénzben? Az Úrban legyen a bizalmunk! Ez az az örökség, amit ígér nekünk az Úr: csak egy maroknyi szegény és alázatos népet hagy meg, amely majd az ő nevében bizakodik. Alázatos, mert bűnösnek érzi magát; szegény, mert a szíve Isten gazdagságához ragaszkodik. Bízik az Úrban, mert tudja, hogy egyedül az Úr adja meg neki azt, ami jót tesz neki. Az Úr eljövetelét, a karácsonyt várva-ünnepelve imádkozzunk alázatos, szegény és főleg az Úrban bizakodó szívért, mert az Úr sohasem okoz csalódást. * Szűz Mária, jövök hozzád, jövök a családok nevében, örömeikkel és fájdalmaikkal; jövök az életre nyitott gyermekek és fiatalok nevében; jövök az évekkel és tapasztalatokkal megterhelt idősek nevében; különösen pedig jövök hozzád a betegek, a rabok nevében, azok nevében, akiknek számára nagyon nehéz az élet útja. Mint pásztor jövök hozzád azok nevében, akik távoli földekről érkeztek, békét és munkát keresve. Köntösöd alatt van hely mindenki számára, mert te vagy az Irgalmasság Anyja. Szíved tele gyengédséggel gyermekeid iránt; Isten gyengédsége ez, mely tőled vett testet és lett a testvérünk, Jézus, minden ember Üdvözítője. Rád tekintve, szeplőtelen Édesanyánk, felismerjük az isteni irgalmasság győzelmét a bűn és minden következménye felett, s újból feléled bennünk a szolgaságtól, haragtól és félelemtől megszabadult jobb életbe vetett remény. Te azt mondod mindenkinek: „Jöjjetek, gyertek közelebb bizalommal; lépjetek be, és megkapjátok az irgalmasság ajándékát; ne féljetek, ne szégyenkezzetek: az Atya tárt karokkal vár, hogy megadja nektek bocsánatát, és befogadjon házába. Jöjjetek mindnyájan a béke és az öröm forrásához." Köszönetet mondunk neked, szeplőtelen Édesanya, mert a kiengesztelődésnek ezen az útján nem hagysz magunkra minket, hanem elkísérsz, mellettünk állsz és támogatsz minden nehézségben.♦ Isten nem azért választotta ki népét, mert az „nagy vagy hatalmas", hanem éppen azért, mert mindenkinél kisebb és szegényebb. Isten beleszeretett nyomorúságunkba. Olyan szeretet ez, mint amikor egy édesapa vagy egy édesanya a gyermekével beszél, aki éjszaka felriad álmából és így nyugtatja meg: „Megragadom jobbadat, légy nyugodt, ne félj." Mindnyájan ismerjük az édesapák és az édesanyák simogatását, amikor a gyermekek nyugtalanok, mert megijedtek, és megsimogatják őket. „Ne félj, én itt vagyok; szerelmes vagyok kicsinységedbe; beleszerettem kicsinységedbe, a te semmidbe." „Ne félj a bűneid miatt, én nagyon szeretlek téged; én azért vagyok itt, hogy megbocsássak neked." Ez Isten irgalmassága. Mi kétségbeesünk, amikor valami nem sikerül, lármát csapunk, türelmetlenek vagyunk. Az Úr azonban így szól: „Légy nyugodt, nagy hibát követtél el, igen, de ne félj, én megbocsátok neked. Add nekem a hibáidat." Kicsinyek vagyunk, de ő mindent nekünk adott. Pusztán nyomorúságainkat, kicsinységünket, bűneinket kéri, hogy átölelhessen, megsimogathasson bennünket. Kérjük az Urat, hogy mindnyájunk és az egész nép szívében ébressze fel a hitet ebben az atyaságban, ebben az irgalmasságban. S az atyaságába és irgalmasságába vetett hit mindnyájunkat tegyen kissé irgalmasabbakká mindenki iránt. (Összeállítás Ferenc pápa adventi beszédeiből) Az igazi alázat ISSN 0133-1205 1 6001 770 33 20548 &N10Kft4 ^ Betlehem fénye Egy ismeretlen sváb festő a XVI. század első felében úgy festette meg Jézus születését, hogy valószínűleg sohasem járt a Szentföldön, Betlehemben. Nem láthatta a tájat, az évszázadok alatt sem változó ruhákat, eszközöket, épületeket, de színes kép élt a képzeletében - a szívében - a világtörténelem legszebb éjszakájáról. A festményen minden olyan csendes, Mária arcán fáradtság, boldog kimerültség látszik. Itt nem jászolban, hanem az ő kék palástján fekszik a Kisjézus, aki édesanyját figyeli tágra nyitott szemmel. Mögötte a vigyázó angyalkák is csöndben vannak, talán már kihozsannázták magukat. A szamár és az ökör most nem lehel meleget, éppen csak bekukucskál a képbe - nem akarják zavarni az áhítatot. Az idősebbnek ábrázolt József pedig, ha jól megnézzük, égő gyertyát tart a jobb kezében, a ballal meg őrzi a lángot. Nem tűz ég itt nagy lánggal, csupán egy jelképes gyertya, amely csöppnyi melegét és fényét sugározza arra, aki maga a világ Világossága. Sok mindennek lehet jelképe a festményen látható gyertya. Számomra a mi emberségünk és szeretetünk lángja ez, amit odahelyezünk a megszületett Jézus közelébe, éppen a mindig háttérben maradó, szerény, dolgos családfő, Szent József kezébe. József őrzi a lángot, félti, hogy ki ne aludjon, hiszen fény is, meleg is kell az újszülöttnek. Talán tőlem is éppen azt kérdezi ez a kép: megőriztem-e a lángot az elmúlt évben, vajon emberségem szeretetének fényét sugárzom-e? Tudok-e még érdek nélkül, őszintén szeretni? Törődöm-e azokkal, akik nem képesek viszonozni szeretetemet, akiknek nincs reményük és világosságuk? Azt kívánom, tegyük együtt a mi kis lányunkat Betlehem hatalmas fényéhez! Rátkai Balázs Baranyai Béla, Beran Ferenc, Bókay László, Csapó Viktória, Elmer István, Erdő Péter, Fábián Attila, Fehérváry Jákó OSB, Fekete István, Gajdó Ágnes, Ivancsó István, Kajtár Edvárd, Kiss Péter, Kiss Ulrich SJ, Kissimon István, Koncz Veronika, Kozma Imre, Körössy László, Krisztics Barbara, Lovas Katalin, Lőrincz Sándor, Magyar Ferenc, Merényi Zita, Nagy Enikő, Nemes Csaba, Pallós Tamás, Rátkai Balázs, Ribáry Zoltán, Rosdy Pál, Szabó Ferenc SJ, Szabó Magda, Szikora Réka, Tóth Sándor, Tóth Zoltán SVD, Török Csaba, Várszegi Asztrik OSB, Veres András írásaival, gondolataival kívánunk minden kedves Olvasónknak áldott karácsonyt.