Új Ember, 2016 (72. évfolyam, 53/3514. szám - 73. évfolyam, 1/3567. szám)
2016-09-11 / 37. (3551.) szám
LXXII. évf. 37. (3551.) 2016. szeptember 11. Ára 195 Ft • 1 euro news.ra Ne tápláljunk előítéleteket a nőkkel szemben! Ferenc pápa katekézise 4. oldal Zavarba hozott Teréz anya szentté avatására Jegyzet az 5. oldalon Szakképzés és emberképzés Látogatás a gödi piarista iskolában 8. oldal Élni jó! Villanófényben: Pintér Tamás Plus 10. oldal Mértékadó Beszélgetés Pasztircsák Polina operaénekessel Látogatás a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedben Filmajánlók: Ben-Hur A barátságos óriás Sing Street ISSN 0133-1205 9 770133 120548 1 6037 Partnereink:#©ivary Rádió és Televízió Megjelent a 2017-es tv/Smtel- Kalendárium! Megvásárolható az Új Ember könyvesboltjában (1053 Budapest, Ferenciek tere 7-8.; telefon: 06-1/266-0845), vagy webáruházunkon keresztül. http://bolt.ujember.hu A „Hálát adok az Urnák mindenért" Alberto Bottari de Castello nuncius aranymisés Ötven év az egyház szolgálatában: mi jut először az eszébe, ha erre a hosszú időszakra gondol? - Öröm és hála. Minél hosszabb ideje gyakorolja az ember a papi szolgálatot, annál jobban feltárul előtte a szépsége, gazdagsága, és akkor természetesen tör fel belőle a köszönet hangja: „Köszönöm, Uram, nem az én érdemem ez, hanem a tiéd. Te döntöttél így, és én igyekszem válaszolni a hívásodra." Hogyan emlékszik vissza, mikor érezte először a meghívást? "- Az elsőáldozás pillanatában született meg bennem valami. Montebellunában laktam, a családban és a plébánián is megtapasztaltam az élő hitet. Treviso környékén akkoriban mindenütt nagy papi közösségek működtek, láttam változatos, tevékeny életüket. A családban is volt már előttem hivatás: az egyik nagynéném szerzetes nővér lett, később Argentínába ment miszszióba. A szüleim nagy figyelemmel és szeretettel kísérték formálódásomat, köszönettel tartozom nekik ezért. Emlékszem anyám ölelésére a repülőtéren, amikor először utaztam Európán kívülre. „Alberto, elég, ha boldog vagy, és azt teszed, amit tenned kell" - mondta. Az ő erős hite támasz volt az életemben. Treviso egyházmegye korábban nagyon gazdag volt papi hivatásokban, és ma is az, bár a csökkenés itt is jellemző. A papok mifelénk mindig szoros kapcsolatban álltak az emberekkel, a családokkal, a fiatalokkal. Gyerekkoromban a nyári szünidőben minden reggel elmentünk misére, és minden este benéztünk a plébánoshoz. Élettel teli volt az egyház. (Folytatás a 9. oldalon.) Az isteni irgalmasság nagylelkű osztogatója Szentté avatták Teréz anyát Rohanó közlekedőedényként haladok az autópályán Róma felé. Itthonról jövök, és az egyház szívébe, haza tartok. Az Örök Városban több magyar zarándokkal is találkozom. A Szenthez igyekszünk, ahol példaként egyik legkedvesebb leánya áll előttünk, mi meg hordozzuk magunkban örömeinket, bánatainkat, hétköznapi küzdelmeinket, kompromisszumainkat. Teréz anya élethimnuszának tanítása hol felcsillan, hol elhomályosodik: Komolyan vesszük-e az életet? Megcsodáljuk-e az életet? Megízleljük-e a boldogságot? Valósággá tesszük-e az álmot? Elfogadjuk a kihívásokat? Éljük-e az életet? Az idei szentévbe sűrítve, a szentté avatás aktualitásában megfogalmazódik a kérdés: mi az, amit megteszünk, és mi az, amit elmulasztunk megtenni, hogy a mellettünk élő emberben felismerjük Isten arcát, a ránk és általunk rájuk szomjazó Krisztust? Teréz anya talán a legismertebb szent. Egy szent, akiről sokat beszélünk, a közösségi oldalakon sokat posztolunk róla, de ha követését tennénk mérlegre, legtöbbször könnyűnek találtatnánk. Egy szent, aki Krisztust olyan radikálisan és bátran követte, hogy életével és tetteivel tükröt alkotott, melybe sokszor nem merünk belenézni. Ha a politikusok is megértenék Teréz anya Krisztust követő szavait, tetteit, és a nyomában járnának, nem lenne többé gyűlölködés, nem lenne többé háború, sem taktikai szavakkal, üzenetekkel, sem fegyverekkel... (Folytatás az 5. oldalon.) Léleknyitogatók Tanévnyitó és hálaadás Jászberényben Jászberény katolikusai augusztus 31-én, szerdán kora délelőttől kora délutánig ünnepeltek. Ternyák Csaba egri érsek megáldotta új óvodájukat és sportcsarnokukat, és évnyitó misét mondott diákjaiknak. Az egyházi intézmények egyik legfontosabb feladata, hogy hozzásegítsék a fiatalokat annak felismeréséhez, mi végre vannak a világon - hangsúlyozta. Amikor fél tízre megérkezünk, már nagy a készülődés. Először csodálkozva nézzük az épületet, mert másmilyennek, funkcióját már kívülről is elárulónak képzeltük Jászberény első, új katolikus óvodáját. De aztán kiderül, hogy nincs tévedés: a szögletes, történelmi hangulatú ház eredetileg huszárkaszárnyának épült. Ám míg annak idején vezényszavaktól és lenyerítéstől volt hangos a környék, most gyerekzsivaj szűrődik ki, és odabent azonnal látszik: mindent megtettek a vonzó óvodai környezet kialakítása érdekében, vagyis jó lesz itt óvodásnak lenni. Most még filmes díszletekre hasonlítanak a vidám színű csempékkel burkolt falak, a kisszekrények, a szobák, és a kinti,óriási játszótér is olyan, mintha reklámfilm forgatása céljából építették volna: csillog-villog, megtestesült gyerekálom. Az óvónők egy része megilletődötten áll a bejáratnál, a többiek még most is díszítenek. A háromcsoportos, hetvenöt főt fogadó intézmény múlt héten nyílt meg, a gyerekek első nagy feladata éppen a mai szentelésre való készülés, verstanulás volt. A népviseletbe öltözött csöppségek egymás kezét fogva nagy bátran ki is állnak, és elmondják, hogy „olyan ez az óvoda, mint egy mesepalota", amelyben „sose sírunk, egész nap csak játszadozunk". Aztán a felnőttek veszik át a szót: a főigazgató-plébános Novák István, az „ötletgazda", Kasza Lajos vállalkozó, az épület megvásárlója, felújíttatója, majd egyházi üzemeltetésbe adója, végül Ternyák Csaba egri érsek, miután Kasza úrtól ünnepélyesen átveszi az intézmény kulcsát. Az érsek megemlékezik arról, hogy jubileumokat ünnepel Jászberényben az egyházi oktatás-nevelés: százharminc a rendszerváltás, az újrakezdés óta pedig huszonöt éve, hogy a katolikusoknak iskolájuk van itt. Örömét fejezi ki, hogy munkáját most már a legkisebbek körében is folytathatja az egyház, mert ez hozzásegítheti az intézményeikben tanulókat, hogy felnőttként majd tudják, kik ők, el tudják magukat helyezni az univerzumban, és nagyobb eséllyel legyenek belőlük boldog emberek, mint ha vallástalanul nevelkednének. (Folytatás a 3. oldalon.)